Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-24 / 8. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. február 24. !► 3 AZ OPERAHAZBOL AZ ORSZÁGOS IRODÁBA Új igazgató egyházunk központjának élén ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata múlt hét végi ülésszakán megválasztotta egyházunk országos irodájának új igazgatóját. A következő hat évben Kákay István - jelenleg a Magyar Állami Operaház főtitkára és műsorigazgatója - tölti be ezt a fontos posztot. Az új vezető a pestszentlőrinci gyülekezet tagja, és komoly evangélikus háttere van. Egyik nagyapja Kiitfiy Dezső volt, a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület egykori püspöke, a másik pedig felügyelőként szolgált; rajtuk kívül a család más tagjai is töltöttek be felügyelői, presbiteri tisztséget egyházunkban. Az új irodaigazgató nős, két gyermek édesapja. Közvetlenül a szavazás után kértük őt beszélgetésre.- Milyen érzésekkel fogadta a szavazás eredményét?- Végtelenül örülök, és megtisztelőnek érzem azt a bizalmat, amely a zsinati tagok részéről a szavazáskor megmutatkozott irányomban. Nagyon remélem, és minden erőmmel azon leszek, hogy igazgatói munkámmal maradéktalanul megfeleljek ennek a megelőlegezett bizalomnak.- Mi indította arra, hogy pályázzon az irodaigazgatói tisztségre?- A társadalomban lejátszódó események, illetve a globalizáció kihívásai között úgy éreztem, hogy az evangélikus egyház nagyon nehéz feladatok megoldása előtt áll, és az egyházban én, mint nem lelkészi végzettségű személy, próbáltam megkeresni azt a területet, ahol a legjobban tudnám segíteni egyházamat ezeknek a feladatoknak a megoldásában. Mivel eddig is irodavezetőként dolgoztam, ez az irodaigazgatói állás volt számomra az egyetlen igazán komoly lehetőség, hogy az egyház javára tudjak a továbbiakban tevékenykedni. Ezért ragadtam meg a pályázat nyújtotta lehetőséget.- Világi területről érkezett. Mennyire ismeri egyházunk belső életét?- Természetesen még nem ismerem teljes mélységében, de elkezdtem az ismerkedést. Nagy segítségemre volt ebben dr. Mekis Viktória, az országos irodaigazgató helyettese. Nagyon sok anyagot bocsátott rendelkezésemre, és találkoztam már az iroda osztályvezetőinek egy részével is. Ilyenformán volt alkalmam megismerni az intézmény működését és részben személyi állományát is. Az egész közegyház működését még nem ismerem ilyen jól, ez az ismerkedés most kezdődik. Elsőként azokkal próbálok találkozni, akikre elsősorban szükségem lesz munkám eredményes végzéséhez. ,- Bemutatkozásában szervezeti változásokról tett említést. Min szeretne változtatni?- Úgy látom, hogy az országos iroda, illetve az egyes osztályok struktúrája hagyományból építkezik, nem pedig az eljövendő feladatokat képezi le. A konkrét feladatok megfogalmazása után látom szükségesnek az osztályok szerkezetének megváltoztatását, illetve az egyes osztályokon dolgozók létszámának meghatározását. Ez az átszervezés azért szükséges, hogy az elérendő célokat, feladatokat minél hatékonyabban tudja az iroda teljesíteni. Amikor a feladatok körvonalazódtak, és az elérendő célokat kitűztük, akkor kell ezekhez hozzárendelni a szerkezeti struktúrát és a létszámot, így értettem az átszervezést.- Megítélése szerint melyek az egyház előtt álló legnagyobb kihívások?- Mindenekelőtt az, hogy Krisztus üzenetét minden emberhez el tudja juttatni. Azután az, hogy lélekszámának vészes fogyását egyházunk mihamarabb meg tudja állítani. Továbbá fontos az is, hogy a globalizáció, az elembertelene- dés folyamatai között olyan alternatívát tudjon nyújtani az evangélikus egyház az embereknek, ahol megtalálhatják a kapaszkodókat és gyülekezeti kisközösségekbe szerveződve boldogabb, harmonikusabb életet élhetnek.- Mivel fogja kezdeni iroda igazgatói munkáját?- Mindenekelőtt hálát adok Istenünknek, hogy olyan helyre vezetett, ahol az ő ügyét tudom szolgálni. Konkrétan pedig szeretném az osztályokon dolgozó kollégákat összehívni, bemutatkozni nekik és alapos ismerkedéssel elkezdeni az előttem álló munkát. Ezenkívül nagyon fontos és sürgető feladat, hogy egyházunk vezetőivel mielőbb beszélgetni tudjak arról, hogy mit várnak el az irodától, melyek azok a feladatok, amelyeket teljesíteni kell. Szeretném az iroda működését mielőbb úgy lendületbe hozni, hogy az most máj. egy hosszú távú célt szolgáljon, és az egész egyház céljait lássa maga előtt.- Milyennek szeretné látni hat év múlva az irodát?- Szeretném, ha minden szempontból professzionálisan működne: szervezettségét, gazdasági ügyeit és belső szabályrendszerét tekintve egyaránt. Hat év múlva szeretném azt látni, hogy az országos irodában elégedett emberek dolgoznak, és hogy a közegyházban lényegesen javult az intézmény megítélése. ■ Kiss Miklós Evangélikus kertecske Zsinat és Reminiscere vasárnapja után Nem tagadom, hogy alábbi soraimat a múlt hét végén megtartott zsinati ülés tapasztalatai és a vasárnapi, Ézsaiás próféta könyve alapján elmondott igehirdetés motiválta. A próféta szerelmes dalában arról ír, hogy a gazda ugyan mindent megtett a szőlőskertért, az mégis vadszőlőt termett. A kert a keleti ember szemléletmódjában a boldogság színtere, ahol harmóniát, felüdülést kap a halandó. A gazda a dalban Isten, aki népét minden jóval ellátta, és várt a termésre, a napfényízű gyümölcsre. Isten és a nép viszonyáról szól e dal, amely a közössé1 gi lét és a közösségi felelősség gondolatát zengi ma is. Szombathely messze esik Budapesttől, így elég idő adódik egy-egy zsinati ülés után, hogy a hazavezető úton értékeljük az átélt eseményeket. Majd eljő a csendes este, és következik az igehirdetésre való készülés, a kavargó gondolatok értelmes mondatokká és felismerésekké formálódnak, a szószékről lejőve pedig tovább érlelődnek. A cikk címének Hangulata kifejezi azt a szeretetet, amellyel egyházam iránt viseltetem. Hivatkozhatnék felmenőimre és evangélikus családi tradíciómra, de nem teszem, mert mondandóm lényege éppen abban rejlik, hogy egyházamat ne egyének összességének lássam, hanem Isten színe előtt élő közösségként - ha úgy tetszik, ültetett kertecskeként. Szép ősi fákon viruló új hajtásokat látok, és rügyező csemetékkel teleültetett ker- tecskét, amely közösségi hivatásunkat szimbolizálja a szolgálat és a misszió küldetésében. A nekünk ültetett kert termése a hitelesség és a felelős gondolkodás. Ezt váija tőlünk az egyház ura, és ezt kéri számon a nem mindig barátságos környezetünk is. Persze a kishitűség, az önsajnáltatás, az ügyeskedés, az erkölcsi könnyedség, a bigott protestantizmus, az öntörvényű- ség és a bizalmatlanság vadhajtásai és fojtogató indái beférkőztek e kertecske növényei közé. Ez sem új az egyház történetében, mégsem ment fel minket a felelősség alól, sőt e többlettudás intő jelként szolgál. Az egyház vezetőinek és vezető testületéinek kötelességük, hogy a nekik adott karizmákkal a közösség élén állva irányt mutassanak, és a Szentlélek megszentelő és vezető munkája által kormányozzanak. Viszont ez összhang és bizalom nélkül nem megy. Sajnos a zsinat munkája is, minden kegyes szólam ellenére, a kuszaságot és az egyre gazosodó kert képét mutatja. Csak egy kiragadott példa. Ki látott már olyat, hogy az egyház népe által közvetlenül megválasztott püspök, kerületi és országos felügyelő - tehát legitimitás terén az egyház legerősebb emberei - nem rendelkeznek állandó szavazati joggal a zsinaton, és ha valamelyikük felszólal, akkor sikk nem figyelni mondandójára? Én megértem, hogy a múlt kísért, és a régi reflexek működnek, de ha nem tudunk ezen együtt túljutni, akkor a vadhajtásokon csak vadszőlő terem. Persze az is elfogadhatatlan, hogy egyes testületek rossz döntései kényszerhelyzet elé állítják a többséget. Bizony gyakran testületek mögé bújva születnek a demokrácia színlelésével olyan döntések és szabályok, amelyek fékezik és zavarossá teszik az egyház mindennapjait. Következmények nélküli egyház lettünk? Fricz Tamás politológus immáron klasszikussá vált kifejezése igaz egyházunkra is? A kettős mércével való mérés közel sem keresztényi hagyományokból kihajtott módszere is virágzik gyakran köreinkben. Tanuljunk puritán őseinktől, akik a kettős moráltól irtóztak, ahogy Max Weber mester tanítja nekünk. „Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz.” Hiszem, hogy nem kell ennek így lennie. Az evangélikus kertecske a mi életünk tere, ahol virágozhatunk, illatozhatunk. Ne hagyjuk, hogy a romlás és a káosz uralkodjék el benne! Imádkozzunk és dolgozzunk becsülettel! Közösségként Isten színe előtt állunk, ahogy állt a zsidóság is a próféta idejében. A szerelmes dal ne váltson át komorrá és ítéletet zengő harci dallá. Mérjük meg magunkat együtt Isten igéjének mércéjén, intsük és feddjük egymást, ha kell, a jogosság és méltányosság lelkületével. Imádjuk a Szentháromság Istent, és akkor felénk fordítja arcát, és egyházunk a felüdülés és termékeny élet színterévé lesz. Legyen törvényesség és ne önkényesség, igazság, és tartsuk távol a gazságot. Nem olyan nagy dolog ez, csak akarni kell, és újra közösségben gondolkodni! ■ Gregersen-Labossa György lelkész Akár így is kezdhetném: Ingolstadtban jártam, három betűt hoztam, mesterségem címere: A. F. O. - azaz Aktion Fastenopfer, ami - szó szerint - azt jelenti, hogy böjti áldozati akció. Ez évben böjt első vasárnapján a Münchentől körülbelül nyolcvan kilométerre északra fekvő Ingolstadt volt a bajor evangélikus egyházi élet egyik központja. Innen indult útjára a 2008. évi böjti adománygyűjtő akció, amelyet bajor testvéregyházunk évről évre Kelet- és Közép-Európa egyházainak támogatására hirdet meg. Mivel az Ingolstadt és környéke életét, gazdasági fejlődését, lakosságának gyarapodását alapvetően meghatározó Audi cég magyarországi bázisa Győrben van, bajor testvéreink kitüntető szerepet szántak egyházkerületünknek és különösen is püspöki székhelyünknek ebben az esztendőben. Ezt nemcsak azzal fejezték ki, hogy egyházunk képviseletében meghívtak az alkalomra, és felkértek az ünnepi istentisztelet igehirdetői szolgálatára, hanem azzal is, hogy - mások mellett - győri és szombathelyi iskoláink szegény diákjainak támogatását tűzték célként adománygyűjtő akciójuk elé. Német testvéreink, ahogy mondani szokták, ismét megadták a módját. A böjt első vasárnapját megelőző szombaton az egyébként erős katolikus többségű (százharmincezer lakosából „csak” huszonháromezer evangélikus) és az egykor az ellenreformáció egyik bázisát jelentő Ingolstadt főpolgármestere adott Ingolstadti anziksz fogadást a sokfelől összesereglett vendégeknek. Az egyházunk iránti megbecsülés jele volt az is, hogy nemcsak köszöntő szavakat mondhattam ezen a fogadáson, hanem néhány sort bejegyezhettem a város úgynevezett aranykönyvébe is. Luther Mártonnak a felebaráti szeretetről mondott szép szavait idéztem a bejegyzésben. Majd az esperesi hivatal fogadása következett az úgynevezett új kastélyban, ahol a bajor fegyvermúzeum nagytermében ismét lehetőséget kaptam a szólásra. írásom további részében az ott elmondott szavaimat idézem. A teremben körülöttünk látható lovagi páncélok és kardok markáns kontrasztot mutatnak mai testvéregyházi kapcsolatainkkal szemben. Az igaz, hogy Bajorország és Magyarország egymáshoz való viszonyát egykor hosszú időn keresztül meghatározták a háborús feszültségek. „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” - fűzték hozzá minden Mi- atyánkhoz Bajorországban egykor az első évezredforduló előtt. Ma már mosoly- gunk ezen, és a magyarok nyilaival legfeljebb a múzeumok tárlóiban találkozunk. Egyébként is megtanultuk itt, Európában - és napról napra tanulgatjuk ma is -, hogy egymásra vagyunk utalva. Partneri kapcsolatok és megélt közösség - ezek együttélésünk új távlatai. Egyházaink partneri kapcsolata a rendszerváltás után szinte azonnal, tehát ÉGTÁJOLÓ hazánknak az EU-hoz való csatlakozása előtt már tizenkét évvel intenzív szakaszba lépett, és azóta számunkra mindenképpen, de talán joggal gondoljuk, hogy bajor testvéregyházunk számára is a legfontosabb partneri kapcsolattá lett. Az alapokat elsősorban az egyéni találkozások teremtették meg, és az egyre szaporodó és mélyülő személyes és test- vér-gyülekezeti kapcsolatok jelentették ennek a testvéri viszonynak a meghatározó bázisát. így jött létre a testvéregyházi kapcsolatainkat hordozó hálózat. Akár különlegességnek is mondható, hogy a bajor-magyar testvéregyházi kapcsolat egész egyházunkat érinti. A bajor Gusztáv Adolf Segélyszolgálattal és az egyes gyülekezetekkel való kapcsolataink messze visszanyúlnak a rendszerváltás előtti évekre. Sokan érkeztek egykor úgy hozzánk, hogy nyaralásuk közben itt találtak lehetőséget az egykori NDK-ból érkező honfitársaikkal való találkozásra, és eközben keresték és fel is vették lelkészeinkkel és hittestvéreikkel a kapcsolatot. A jó tizenöt évvel ezelőtt hivatalosan is létrejött testvéregyházi kapcsolat egyházaink szolgálatának majd minden területét érinti. A bajor-magyar óvodai kapcsolatok már 1995 óta meghatározóak. Az oktatás területén pedig különösen 2003 óta tapasztalható a kölcsönös látogatások intenzívvé válása. Az ifjúsági munka és a női misszió területén, de dia- kóniai szolgálatunkban is új impulzusokat kapunk a szoros együtt munkálkodáshoz. Új és új gyülekezetek és munkaágak kapcsolódnak be ebbe a közös munkába. Miközben az Ingolstadttól nem messze fekvő Schrobenhausen és a budapest-hegyvidéki gyülekezet kapcsolata már több mint húszéves múltra tekint vissza, az ingolstadti diakóniai szolgálat és az óvoda 2005-ben csatlakozott a mind szélesebbé váló partneri kapcsolatokhoz. És az külön is nagyon fontos á számomra, hogy a legutóbbi szokásos évi megbeszélésünkön éppen bajor testvéreink hangsúlyozták, hogy az ő részükről nagy hangsúlyt fektetnek Ingolstadt és Győr partneri kapcsolatára. Egyházaink kölcsönösen profitálnak ebből a kapcsolatból, annak ellenére, hogy egészen különbözőek vagyunk - vagy talán éppen ezért. Ha egyházaink gazdasági és nagyságbeli különbségeire gondolunk, akkor egészen helyénvaló a nagyobb és a kisebb testvérről beszélni. Mégis napi tapasztalatunk, hogy lehetséges az egyenrangú találkozás közöttünk. Persze ez sosem úgy történik, hogy a nagyobb testvér részvéttel lehajol a kisebbhez, és egy cukorkát dug a szájába. Az egyenrangú kapcsolat ezzel szemben azt jelenti, hogy rendszeres találkozóinkon megbeszéljük, mit tudunk együtt fenni; hogy óvodapedagógusaink közös továbbképzéseken vesznek részt, és a bajor iskolák igazgatói ellátogatnak hozzánk, hogy megismerjék iskoláink munkáját; diakóniai szolgálatunk is számíthat bajor testvéreink segítő, tanácsoló támogatására. Ez a segítség nem alamizsna, hanem elsősorban komoly szakmai támogatást jelent, hogy munkánkat még hatékonyabban végezhessük. így mélyül el és nyer új távlatokat testvéregyházi kapcsolatunk, és így telik meg naponta élő tartalommal gyülekezeteink, intézményeink és egész egyházunk életében. Ez teszi most lehetővé számunkra, hogy az ez évi böjti áldozati akció gyümölcseként győri és szombat- helyi iskoláinkban támogatást adhassunk a szegény családok gyermekeinek. Köszönjük bajor testvéreink áldozatkész, támogató szeretetét, és Isten áldását kérjük testvéregyházunk életére, szolgálatára. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
