Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-24 / 8. szám
2 ◄< 2008. február 24. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA EVE Ruth könyve - a hűség Ez a rövid bibliai könyv művészi érzékenységgel megírt családtörténet. Főszereplője két asszony: Naomi és a menye, Ruth. Naomi éhínség miatt családjával együtt elhagyni kényszerül a júdai Betlehemet, és a Jordánon túli Móáb vidékén talál menedékre. Ekkor azonban szörnyű veszteségek érik: meghal a férje és két felnőtt fia is, akik már Móábban alapítottak családot. Az elkeseredett özvegy elhatározza, hogy visszatér szülőföldjére. Idősebb menye - logikusan - más utat választ, új életet akar kezdeni. Fiatalabb menye, Ruth azonban meghalt félje iránti hűségből és anyósa iránti szeretetből úgy dönt, hogy elhagyja szülőföldjét, és követi Naomit Betlehembe. Ruth hűsége elnyeri jutalmát: Naomi „távoli rokona”, Boáz személyében jószívű férjre és új otthonra talál. Ruth hamarosan megszülető gyermeke a család fennmaradásának új záloga, s ez a keserű sorsú Naomiban is új reményeket és Isten iránti hálát ébreszt. Isten és a hűség Az ókori ember számára a gyermekte- lenség egyet jelentett a társadalmi halállal: a családjukra támaszkodni nem tudó özvegyek a Biblia világának legkiszolgáltatottabb emberei voltak. Naomi számára ezért volt megváltó jelentőségű Ruth érthetetlenül hűséges szeretete, amely végül révbe ért, és a nemzetség továbbélését jelentő unoka megszületésével igazolást nyert. Naomi történetén keresztül a könyv minden olvasója számára világossá válik, hogy a hűséges Isten nem hagyja el az övéit, hanem még a reménytelen magányból is nem várt boldogságot teremthet. Isten ezúttal Ruth emberi ragaszkodását és hűségét használta fel ehhez. Ebben a zsidókról és móábitákról szóló ószövetségi elbeszélésben felvillan valami abból, hogy egykor majd leomlanak á népeket elválasztó korlátok, és Krisztusban mindannyian Isten népévé lesznek. Erónkfelett A hűséggel kapcsolatban ma igen sokaknak vannak keserű tapasztalatai. Lehetséges egyáltalán emberi kereteink között „örökké tartó hűségről” beszélni? Tartunk tőle, hogy a hűséges embert kihasználják. Félünk attól a pillanattól, amikor az önként vállalt hűség észrevétlenül terhes kötelességteljesítéssé válik. Mégsem valótlan azt állítani, hogy mindannyian tántoríthatatlanul erre várunk, és ebben reménykedünk. „A hűséget próbáló ember tudja, hogy reménytelen versenytársa az abszolút hűségű Istennek.” (Vasadi Péter) M Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA ,A Krisztus szenvedését akkor szemléljük helyesen, ha ráfigyelve megrémülünk, és lelkiismeretünk kétségbe ejt. Mindez abból ered, hogy Isten haragjának a bűn és a bűnösök elleni engesztelhetetlen szigorát és komolyságát látjuk meg abban, hogy ő egyetlen, legkedvesebb Fiát nem szabadította ki a bűnösök kezéből, hanem helyettük őt sújtotta szörnyű büntetéssel, miként Ézsaiás próféta (53,5) mondja: »Népem bűne miatt őt sújtottam.« Mi történik majd a bűnösökkel, ha szeretett Fiát így sújtja? A bűnösök ítélete kimondhatatlanul és elviselhetetlenül súlyos kell hogy legyen, ha egy ilyen nagy és fenséges személynek, Isten Fiának kell szem- beszállnia vele, sőt szenvednie és meghalnia miatta. Ha igazán mélyen megßntolod, hogy Isten Fia, az Atya örök Bölcsessége maga szenvedi ezt el, akkor bizonyosan megrémülsz, sőt egyre nagyobb és nagyobb rémületbe esel.” W Luther Márton: Hogyan szemléljük Krisztus szenvedését? (Véghelyi Antal fordítása) BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) - iKir 19,1-8 Ahová nézek, oda tartok Tanuló gépkocsivezetőként hallottam az oktatótól: „Ahová nézel, oda tart az autó.” Bárki, aki autót vezet, igazolhatja: lényegében így van. Mennyivel inkább igaz ez a hit útján járásra! Számomra mindig vigasztaló és bátorító, hogy a nagy bibliai „hősök” mindegyike olykor nagy mélységeket járt meg életében (iKir 18,19-39). A Szentírás nem kozmetikáz: Isten emberei sem voltak mindig magas fordulatszámon pörgő hithősök. Hitük és életük tele volt küzdelemmel. E küzdelmekben a győzelmet soha nem ők maguk aratták, sőt: erőtlenségük és képtelenségük sötét hátterén világít igazán az élő Isten mentő, fölépítő és fölülről való erővel betöltő szeretete. Föltűnő és meglepő, hogy a Karmel- hegyen történt istenítélet alatt Isten látható erejét tapasztaló Illés éppen a saját életére nézve nem remélte Isten védelmét és erejét, mikor Jezábel - aki az Ószövetségben az istentelen gonoszság egyik megszemélyesítője - üldözni kezdte őt. Menekülése közben hosszú utat tett meg, hiszen a Karmel hegye és a délvidéki sivatagos pusztában fekvő Be- érseba közt nagy a távolság. A pusztaság egyszersmind a kiszolgáltatottságot is jelképezte Izrael népe számára, a szárazságot, az életveszélyt. Nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is. Illés elszámolt és leszámolt az életével: „Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (4. vers) Az Úr Karmel-hegyi győzelme nem vált láthatóan és letagadhatatlanul az ő személyes győzelmévé is. Megdicsőülés helyett folytatódott üldöztetése, az állandó menekülés útját kellett járnia. Pedig a győztes oldalán állt - a győztes látható győzelméből viszont nem részesült. Az elszámolás korrekt és igaz. Az önmagával való leszámolás mint következmény szintúgy. Lelki szemei előtt becsületes önarckép rajzolódott ki. Ekkor még nem ismerte Isten igazi természetét. Isten azonban felfedte előtte igazi arcát. O táplálta Illést, mint egykor Izráel pusztában vándorló népét. A nyilvánvalóan erejét meghaladó úton a Hórebig - az Úrral való közvetlen találkozás he- gyéig - Illés az Örökkévalótól kapta az erőt. Negyven napig tartott az út. A negyvenes szám - egyebek mellett - az emberi erőt és lehetőségeket meghaladó élethelyzeteket is jelképezi. Tovább olvasva az igeszakaszt látjuk, A VASARNAP IGEJE milyen különös és megragadó módon: halk és szelíd hang formájában tapasztalhatta meg magát az Urat. Bizonyára e találkozás fényében már másként látta a Hóreb hegyéig vezető útját. Mi már a keresztfa titkának és az üres sírnak tündöklő fényében: Isten Bárányának fényében nézhetjük utunkat. Azt az utat, amely valóban erőnk felett áll. Krisztus földön küzdő egyházának útja hasonlít Illés útjához. A bűn és a halál fölött győztes Krisztus hatalmából és erejéből szemmel látható módon nem részesül az ő népe. Sokkal inkább a kereszt jelét hordozza. De az úton nem a maga erejére és lehetőségeire kell hagyatkoznia. Ha csak arra hagyatkozik, arra tekint, akkor helyénvaló az Illés módjára történő elszámolás és leszámolás: „Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” Ha Krisztus egyháza nem magára, hanem az Isten Bárányára tekint, az erő felett való út mégis lehetségessé válik. Az Isten Báránya nemcsak angyalát küldi táplálékkal, hanem önmagát adja az úton táplálékul. Immár nem a Hóreben, hanem a Golgotán szólít meg az Isten Báránya igéjében. Az élő Isten Krisztusban mutatja meg igazi arcát, hogy végre higgyem és éljem: ereje, hatalma, bűnbocsátó és fölépítő irgalma történik velem és bennem és a földön küzdő egyház minden tagjában. Szemünk tehát ne bármennyire is őszinte önarcképünkre, hanem az Isten Bárányára tekintsen! Ha magamra nézek, utam magamba fordul. Ha Krisztusra nézek, ő lesz az út, amelyen járhatok. ■ Kovács László Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Megtapasztalt csodáid emléke életünknek része. Mégis könnyen megijedünk, elbizonytalanodunk a hit küzdelmes útján. Önmagunk véges ereje, könnyen olvadó elszántsága helyett fordítsd lelki szemeinket egyszülött Fiadra, hiszen őáltala, ővele és őbenne részesülhetünk irgalmas szereteted hatalmának erejében és biztonságában. Isten Báránya, táplálj minket önmagaddal erőnk felett való utunkon! Ámen. Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy gondoskodsz rólunk, hogy kegyelmedet napról napra megújítod rajtunk. Hálát adunk az ételért, az italért, amelyet elfogyaszthatunk, a ruháért, amelyet magunkra ölthetünk, az otthonért, ahol fejünket álomra hajthatjuk. Te táplálod lelkünket, amikor angyalaiddal látogatsz. Te viselsz gondot rólunk, megérintesz jóságoddal, és megadod a lehetőséget arra, hogy belefeledkezzünk végtelen szeretetedbe. Megvalljuk előtted, hogy újra és újra megfeledkezünk jóságodról. Feledékennyé tesz minket a szükség és feledékennyé tesz a bőség is. Olykor elérhetetlenül távolinak gondolunk, olykor valaki olyannak, akit zsebre vághatunk, akinek a gondoskodása alanyi jogon jár nekünk. Megvalljuk előtted, hogy amikor így gondolkodunk, gyakran válunk irgalmas szereteted szűk keresztmetszetévé. Csak csordogál, csepeg a szeretet belőlünk, pedig áradnia kellene úgy, ahogyan az tőled árad mifelénk. Urunk! Nyisd fel szemünket, hogy meglássuk, te velünk vagy a szükségben, és velünk vagy a bőségben is. Jelen vagy egész életünkben, és nem szűnsz meg gondoskodni rólunk. Kegyelmedet napról napra megújítod rajtunk. Nyisd fel szemünket azokra, akik testiekben vagy lelkiekben hiányt szenvednek. Tégy minket gondoskodó szereteted eszközévé. Urunk! Amikor felnyitod szemünket, akkor látjuk csak igazán, hogy erőn felüli az út, amely előttünk áll. Egyedül képtelenek lennénk végigmenni rajta. Egyedül el se mernénk indulni. Éhezzük és szomjazzuk jelenlétedet, hogy veled betöltekezve, újult erővel indulhassunk utánad. t Könyörgünk hozzád magunkért, egymásért, gyülekezetünk minden tagjáért, a földön élő egész egyházadért. Vesd ránk tekintetedet, és add, hogy mi is rád nézhessünk. Engedd, hogy úgy járhassuk végig a böjti utat, hogy újból, minden korábbinál mélyebben táruljon fel előttünk a kereszt titka, a mi Urunk, Jézus Krisztus áldozata. Ajándékozz meg minket, Urunk, hitre segítő Szent- lelked ajándékaként azzal a kegyelemmel, hogy most és mindenkor rád vessük szemünket, mert egyedül te vagy a mi Urunk, szerető Istenünk. Ámen. AKI TITEKET HALLGAT. Családbarát igehirdetés Korunk varázsszavainak egyike a családbarát. Félek is, hogy könnyelműen használják, elkoptatják, üzleti fogásként alkalmazzák ezt a fontos, gazdag tartalmú fogalmat. Családbarát programok az éttermekben, a színházban, a különböző rendezvényeken - ahol tekintettel vannak arra, hogy egyidejűleg több korosztály van jelen, és ügyelnek rá, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt programot, tartalmat. De vajon az egyházi alkalmak - isten- tisztelet, bibliaóra, rendezvények - családbarát jellegűek-e? Nem szlogenként, nem kampányszerűen kellene alkalmaznunk, hanem hitünkből, tanításunkból következően kellene a családbarát modellt szem előtt tartanunk. IGE+HIRDETO Múlt vasárnap keresztelőn voltam egyik budapesti templomunkban. A tartalmas, felemelő istentiszteletről több liturgiái és igehirdetési tapasztalattal térhettem haza. Jó volt megismerni a gyülekezetben kialakult, végiggondolt, próbák és beszélgetések tüzében megformálódott rendet. Jó volt átélni, ahogyan a régi és az új liturgia egymással összhangban, jó kompromisszumok meghozatalával a gyülekezet sajátjává vált. Jó volt hallani egy olyan igehirdetést, amely ötvözte a tradicionális prédikációt és az elbeszé- lőbb jellegű, új hangvételű megszólalást. Jó volt látni a kilencvenhét éves testvér mellett a sok „kistestvért”. Jó volt részese lenni a harmóniának, ahogyan az orgona- és a kóruszene nem önálló életet él, hanem az ige megszólaltatója vagy éppen az igére adott válasz. Jó volt megfigyelni azt a testvéri és családi légkört, amely összefogta az egész alkalmat. Sokféle élmény ért tehát. Közülük csak egyet emelek ki: a keresztelési prédikációt. Ez igazi családbarát igehirdetés volt. Formailag és tartalmilag egyaránt. Jme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” - miután a lelkész felolvasta ezt az igét (íKor 6,2), ölébe vette a gyermeket, és a templomban fel s alá járkálva, a padok között mozogva hirdette Isten névre szóló szeretetét. A „névre szóló” jelzést többféle módon érthetjük. A megszólított első renden a négy hónapos kicsiny gyermek volt. A kis Bence a lelkész karjában hallhatta, hogy élete döntő pillanatait éli meg. Olyan tény hangzik el, amely egész életét meghatározza. Megszólított volt az egész család. A prédikáció szembesítette a szülőket, keresztszülőket azzal, hogy mit jelent a kimondott döntő szó: „Akarjuk” (tudniillik hogy gyermekük a szent keresztség- ben részesüljön). Ezt azonban nem a kötelesség kényszerével tette, hanem a nagy lehetőség örömteli felvillantásával. E pillanatban megszűnt az a veszély, hogy személytelen, automatikusan kimondott, végig nem gondolt válasz hangozzék. A személyes hang, a komolyan vett családi kör, a kistestvérek bevonása a szertartásba sokat segített ebben. Megszólított volt a nagyobb család, a szélesebb közösség is: a gyülekezet. A „Vállaljátok-e?” kérdés minden jelenlévőnek szólt. Hányszor éltük már át, hogy a gyülekezet tagjai kedvesen mosolyogtak a megkeresztelendő gyerekre, de megfeledkeztek arról, hogy a felelősség nem csak a szülőké, a keresztszülőké! Az egész gyülekezet felelős a megkereszteltek számontartásáért, név szerinti ismeretéért, kíséréséért, neveléséért. A gyülekezet, az egyház jövője emberileg azon múlik, hogy meg tudjuk-e tartani a megkeresztelt, megkonfirmált gyermekeket, fiatalokat - átadva nekik a hit stafétabotját. A lelkész - ölében a megkeresztelendő kisgyermekkel - ott járt-kelt a padsorok s a gyülekezeti tagok között, emberek szemébe nézett, kérdéseket tett fel, szinte együtt gondolkodva, együtt küzdve fogalmazta meg, mit is jelent gyermeknek, családnak, gyülekezetnek a keresztelés eseménye s a keresztelési ige. Csak ilyen testközelben meghirdetve, ilyen családbarát módon megszólaltatva érkezik el fülekig, szívekig - életet meghatározóan - az evangélium, Isten sze- retetének névre szóló jó híre. A lelkészek tanulmányaiba - a jó pap holtig tanul... - bele kellene venni ezt a kifejezést is: családbarát igehirdetés. ■ Hafenscher Károly (ifj.) „Senkiről nem szabad levennünk felelősségének terhét, de segítenünk kell mindenkinek abban, hogy a maga felelősségét hordozza.” Heinrich Wolfgang Seidel „Ha Isten ereje beárad a szívbe, minden ,,Krisztus keresztje a tehernek egy olyan terhet könnyebb elhordozni.” fajtája, mint amilyenek a szárnyak a madarak számára. Azok felfelé visznek.” . Friedrich Clairvaux-i von Bodelschwingh Szent Bernát „Nem az egyházzal szembeni távolságtartással, hanem együttműködésen és az egyházi életben való aktív részvételen keresztül győzzük le a kritizálni való állapotokat, és érjük el a szükséges változásokat.” Kurt Scharf
