Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-24 / 8. szám
Levéltár evangélikus hetilap 73. évfolyam, 8. szám - 20o8. február 24. - Böjt 3. vasárnapja (Oculi) Ára: 199 Ft „Feltűnően sokszor támaszkodik protestáns bibliakutatók felismeréseire. Könyvének akár azt az alcímet is adhatta volna: „ahogy egy pápa olvassa a Bibliát”. Ez a lelkűiét egyrészt a szentírási üzenet iránti alázat miatt megkapó, másrészt pedig azért, mert nem kevesebbet demonstrál, mint hogy az egyház tanítása nem áll fölötte a Bibliának.” >► XVI. Benedek pápa jézus-könyvéről - 4. oldal „Mária egyik fontos feladatának tartja, hogy járja az országot, illetve a határon túli részeket, és fölvilágosítsa az embereket, főleg a fiatalokat 1956 igazságáról. Voltunk egy cellatársánál Pécsett, akivel együtt szenvedett a börtönben. De sokakat nem tudtunk megszólaltatni, mert már nem élnek.” ► A kommunizmus áldozataira emlékezünk - 8. oldal „A városi tanács a helyére egy nagy, reprezentatív templom építését határozta el, amelynek majd a világ is csodájára jár. Tulajdonképpen már az építésnek is csodájára jártak, hiszen kereken hatvan évig tartott... Közmondásos is lett: »Megadom, majd ha elkészül a lipótvárosi bazilika!« - mondta tréfásan az adós, akinek esze ágában sem volt visszafizetni tartozását.” !► Építkezés hat évtizeden át - 6. oldal „Szemem állandóan az Úrra néz.” (Zsolt 25,15) - Oculi vasárnapja Új irodaigazgató és elfogadott költségvetés » Ülésezett a zsinat Egy továbbgondolt régi példamondat ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata idei első, megalakulása óta ötödik ülésszakát tartotta a múlt hét végén a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. Napirendjén olyan fontos kérdések szerepeltek, mint az országos irodaigazgató megválasztása és a költségvetési törvény elfogadása. A kétnapos ülésszak Sztankó Gyöngyinek, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperesének áhítatával kezdődött, majd a zsinathoz érkezett beadványokat hallgatták meg a küldöttek, illetve elfogadták az előző ülésszak jegyzőkönyvét és a napirendet. Ezután egyházunk országos bizottságainak elnökei adtak jelentést az előző évben végzett bizottsági munkáról. Szám szerint tizenegy bizottsági beszámolót hallgatott meg és fogadott el a zsinat. A beszámolók után két országos presbitériumi döntés megerősítése, illetve jóváhagyása várt a zsinati tagokra. Az egyik egy, a történelmi egyházak által működtetendő közös egyházi térségi integrált szakképző központ (TISZK) létrehozásának szándéka volt. A közoktatási törvény értelmében ugyanis a szakképzést végző intézmények fenntartói csak abban az esetben lesznek jogosultak szakképzési hozzájárulásra, illetve EU-s pályázati pénzek elnyerésére, ha ilyen TISZK-ekbe tömörülnek. A másik szándéknyilatkozat jóváhagyását egy jogszabályi kötelezettség tette szükségessé: az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (ÖKÉV) megállapította, hogy a jelenleg egységes rendszerben működő két egyházi kollégiumot, a gimnáziumok vidéki tanulóinak otthont adó Rózsák terei, illetve a budapesti felsőoktatási intézmények hallgatóinak helyet biztosító Vizafogó utcai diákotthont - a Luther Otthont - csak két különálló intézményként lehet működtetni. A zsinat mindkét kérdésben felhatalmazta az országos elnökséget az azokkal kapcsolatos feladatok elvégzésére. Az első nap utolsó ülésén még határozott a zsinat arról, hogy az Evangélikus Országos Gyűjtemények ügyében a szeptemberi ülésszakon hozott zsinati döntés végrehajtását - mely szerint a könyvtárat, a levéltárat és az evangélikus múzeumot egy jogi egységbe vonják - az őszi zsinati ülésszakig felfüggeszti. Addig az országos presbitérium a gyűjtemények vezetőivel egyeztetve döntési javaslatot készít a testület számára. Végezetül a zsinati küldöttek támogatásukról biztosították az országos presbitérium határozatát, melyet a pécsi Bal- dauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon áthelyezésének ügyében hoztak. Az otthon 2008. december 31-én elveszíti működési engedélyét, véglegesen megszűnik, az ingatlan állaga, jellege és lehetőségei miatt; az intézménynek azt követően költöznie kell. Az új helyszín a Pécshez közeli Pogány település lesz, ahol a polgármester asszony háromezer négyzetméter alapterületű, kilencmillió forintot érő telket bocsátott ingyenesen az odatelepülő szeretetotthon rendelkezésére. A tanácskozás második napján először az országos irodaigazgató megválasztása várt a zsinati küldöttekre. Hafenscher Károly eddigi irodaigazgató megbízatása február 28-án lejár. A Magyarországi Evangélikus Egyház 2007 novemberében írt ki pályázatot az országos irodaigazgató tisztségének betöltésére. A posztra három pályázó jelentkezett: Fülöp Attila, Hafenscher Károly és Kákay István. A pályázati eljárás során egy öttagú előkészítő bizottság vizsgálta meg a pályázók által beadott anyagokat. Közülük kettőt, Hafenscher Károlyét és Kákay Istvánét tartották az országos presbitérium elé terjesztendőnek. E testület január végén tartott ülésén Kákay Istvánt nyolc, Hafenscher Károlyt hat támogató szavazattal állította jelöltként a zsinat elé. A jelöltek a szombati ülésen öt-öt percben mutatkoztak be, majd mindkettejükhöz kérdéseket intézhettek a zsinat tagjai. E napirendi pont tárgyalásának idejére Smidéliusz Zoltán, a zsinat lelkészi elnöke zárt ülést rendelt el. A szavazás előtt Prőhle Gergely országos felügyelő ismertette az országos presbitérium döntését, majd rövid vita után került sor a titkos szavazásra, amelyben ötvenhat zsinati tag vett részt. A szavazás a következő eredménnyel zárult: Kákay Istvánra harmincöt, Hafenscher Károlyra pedig húsz szavazat érkezett; egy szavazat érvénytelen volt. Kákay István március elsejével kezdheti meg irodaigazgatói munkáját. A jelentős súlyú szavazás után nem kevésbé jelentős napirendi pont, egyházunk 2008. évi költségvetésének megtárgyalása és elfogadása várt még a zsinatra. Az általános és részletes vita végén a testület 8 067 200 000 forint bevételi és ugyanannyi kiadási főösszeggel elfogadta a Magyarországi Evangélikus Egyház 2008. évi költségvetését. ■ K. M. Kákay Istvánnal készült interjúnk a 3. oldalon olvasható. ■ LacknerPál Még a múlt század nyolcvanas éveiben, amikor elsőéves teológus voltam, egy idősebb kollégától egy hosszabb beszélgetés sőrán hallottam ezt a mondatot: „In rechter Ordnung lemen Jesu Passion” - helyes sorrendben megtanulni Jézus szenvedéstörténetét. A német mondat szavainak kezdőbetűi megegyeznek a böjti vasárnapok liturgikus nevének -*■ In- vocavit, Reminiscere, Oculi, Laetare, Judica, Pal- marum - kezdőbetűivel. Ezen elnevezések nagyrészt a bevezető zsoltárok első szavaival („segítségül hív", „emlékezzél meg”, „szemeim”, „örüljetek”, valamint „ítélj meg”) azonosak, illetve az utolsó, a virágvasárnapi a pálmaágra utal. A tanversek és példamondatok kivétel nélkül valamely szabályszerűség - itt, mint oly sokszor, a sorrend - memorizálását segítik elő. Ebben az esetben azonban nemcsak e mögöttes üzenet, hanem maga az elsődleges jelentés is meghatározó. „In rechter Ordnung”: helyes sorrendben, azaz mindent a maga helyén - és hadd tegyem hozzá, a maga értékén - érteni. A mai vasárnap böjtnek már majdnem a közepe, ideje hát végiggondolni - ha eddig még nem történt volna meg a nagy rohanásba'n -, mit is jelent számunkra a farsang és húsvét közötti időszak. A negyven nap Jézus böjtölését idézi fel emlékeinkben, azzal a különbséggel, hogy a vasárnapok ünnepi jellege miatt az étkezési megkötések ezeken a napokon még az óegyházban sem voltak hatályosak. Sokan tudják, hogy a keleti és a nyugati kereszténység eltérő szigort alkalmaz az elhagyandó ételek listájánál. Húshagyókedd ismert előttünk is, az ortodoxoknál és a görög katolikusoknál azonban még a vajhagyóvasámap is meghatározó határnap! Ma a böjt a sok rárakódott jelentés, a más kulturális hagyományok vagy táplálkozási szokások miatt folyamatosan átértékelődik. A léböjt és a méregtelenítő koplalás, a fogyókúra meg a hasonlók korunkban sokak számára gyakorlatilag a mindennapok részei vagy rendszeres, kampányszerű cselekvések - legalábbis az elhatározások szintjén. Ezek célja azonban általában nem spirituális, hanem a divat követése, az alakformálás vagy az egészség megőrzése. Mások az egyébként is gyakorolt rendszertelen életmódot, az összevissza táplálkozást próbálják önmaguk, illetve környezetük számára ebben az időszakban egy ilyen jellegű címkével ellátni, az egészen elvetemültek pedig a válogatást álcázzák böjtnek. Meglepő tény, hogy a ramadán sokak számára ismertebb a szekularizált Európában, mint maga a nagyböjt - legalábbis az elmúlt hetek egy elgondolkodtató holland közvélemény-kutatása alapján. A kép természetesen árnyalt. A német nyelvterületen eközben egyre többen csatlakoznak a „40 Tage ohne” - „40 napig nélküle” elhatározáshoz, felekezeti határokra tekintet nélkül. Eszerint a böjt idejére lemondanak valamilyen élvezetről, például az autóvezetésről, az alkoholfogyasztásról, a dohányzásról, a csokoládéról vagy valami efféléről. Ezt komolyan értik, tehát nem a vegetáriánus mond le teátrálisan a húsról - igaz, hogy néhányan így s ekkor próbálnak meg elindulni egy káros szenvedélytől való megszabadulás rögös útján. Ez nem mindig egyszerű döntés. Egy tanárnő mesélte: kolléganője a már szinte függőségig szeretett csokoládét hagyta el életéből a tavalyi böjtben. O még csak kibírta valahogy, de a tantestület és különösen a diákjai a végén már nagyon nehezen viselték a helyzet feszültségét. Erről viszont a Hegyi beszéd egyik szemléletes szakasza jut eszembe: .Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked" - mondja Jézus a Máté írása szerinti evangélium hatodik fejezetében. Nem önmagáért a böjtért böjtölünk, de nem is a külvilág néha kétes elismeréséért - hiszen akkor követnünk kellene a vámszedővel egy időben imádkozó'farizeust, mert ő hetente kétszer is megteszi ezt, sokszorosan túlteljesítve a rituális előírásokat. Ez a saját - egyébként komoly elszánását igénylő - emberi teljesítményt hangsúlyozó stílus épen úgy az ént tolja az előtérbe, mint a divatkövetés, nem pedig azt, akinek parancsát igazából követjük a böjtöléssel. A böjt lényege nem külsőségekben érhető tetten, hanem legbelül zajlik: az én, azaz az ego visszaszorul, hogy legyen lehetőség odafigyelni a társra, az embertársra, a közösségre, a teremtett világra, de legfőképp a Teremtő, Megváltó és Megszentelő növekedésére bennünk. Egy sokat, mondhatnám, bizonyos értelemben állandóan böjtölő személy, Keresztelő János igehirdetésben hangzott el a mondat: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3,30) Igazából most, amikor - legalábbis e cikk írásakor - személyi változásról és szűkös költségvetésről szólnak a hírek, odakinn meg rendesen híjnak a dunai hideg böjti szelek, és ösztönösen ösz- szébb húzzuk magunkat a nagykabátban is, ez a látszólag köznapi cselekedet egyben példa is. így kell magunkban a túlterjengő öntudatot is egyre kisebb helyre sűrítenünk, hogy minél nagyobb hely jusson neki, a Názáretinek, aki igazán célt és értelmet ad az emberi életnek, aki miatt a böjt is egészen más lehet, mint üres önsanyargatás.
