Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-10 / 6. szám
Levél tár „Hogy mindez mennyi időt vesz igénybe, és hogy milyen lebomlási görbét mutat, az sok mindentől függ: az alkohol fajtájától, a fogyasztás időpontjától és körülményeitől, nem utolsósorban pedig az alkohol fogyasztójának fizikumától és egészségi állapotától.” !► Ön dönt: iszik vagy vezet? - 6-7. oldal „A Medgyessy-kormány idején összesen 800 millió forintot kapott 135 hazai egyházi közgyűjtemény - ebben valamennyi történelmi egyház benne van -, majd két évvel ezelőtt 500, mára pedig 325 millióra csökkent ez az összeg." I* Egyházi kulturális intézmények prés alatt - 5. oldal „A helyes bibliaértelmezés a Szentírás szövegében mindvégig Krisztust keresi, hozzá ragaszkodik, s a Szentlélek segítségével ismeri fel a mondanivalót. A Szentírás értelmezése ezért elválaszthatatlan az imádkozástól.” Luther-konferencia - 8-9. oldal „Ma már talán egyetlen egyház sem folytat vitát arról, hogy vörösbor vagy fehérbor legyen-e a kehely- ben. Nem tartozik a lényegi vitakérdések közé. A szentségi tan lényege az, hogy a bor mint a szőlő termése jelenik meg az úrvacsorában.” (►Amit mindig is tudni akartál az úrvacsoráról - 7. oldal „Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának? Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátód az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.” (Ézsaiás 58,5-8) Középpontban a reformátori örökség Konferencia Révfülöpön ► Hány evangélium van Luther szerint? Mindenki pap-e az egyetemes papság értelmében? Mit változtatott reformátorunk az eredeti mise liturgikus elemein? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapott az a közel kilencven érdeklődő, aki február 1-2-án részt vett a Révfülöpön megrendezett Luther- konfencián. „Teológiai konferencia nem csak teológusoknak” - állt az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központba szóló meghívón. Az állítás igazságáról bárki meggyőződhetett, aki elfogadta az invitálást. Péntek délután Hafenscher Károly az oktatási központ igazgatójaként és Isó Dorottya lelkész a konferencia háziasszonyaként köszöntötte a résztvevőket, majd Weltler Sándor lelkész áhítatával vette kezdetét a kétnapos együttlét tudományos programja. A konferencia a nagy reformátor életének és munkásságának három területét kívánta átfogni három előadás formájában. Elsőként dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár tartotta meg referátumát Luther krisz- tológiai értelmezése címmel: az elhangzottakat számos hozzászólás követte. A péntek estét a Lutheri örökségünk: Erős vár a mi Istenünk! című zenés irodalmi összeállítás zárta: szerkesztői és előadói, Isó Zoltán és Isó Dorottya lelkészek az evangélikusok himnuszaként is számon tartott éneknek nemcsak a történetét, hanem magyar fordításait és magyarországi énekeskönyvekben olvasható kiadásait is felidézték, majd a veszprémi evangélikus gyülekezet énekkara megszólaltatta az ének háromféle feldolgozását. Végül Mátrai Rita orgona tanszakos hallgató, a veszprémi gyülekezet helyettes kántora egy-egy Walther- és Pachelbel-korálelő- játékot játszott. A konferencia több ízben is lehetőséget nyújtott a résztvevők számára a lutheri kegyesség gyakorlására. Fehér Károly nyugalmazott lelkész vezetésével a szombat reggeli áhítat keretében a jelenlévők a reformátor kedves litániáját mondták el a nemrégiben megjelent Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) segítségével. A délelőtt Véghelyi Antal teológiai referens előadásával folytatódott, mely Az egyetemes papság és a lelkészt' szolgálat címet viselte. Mivel a jelenlévők többsége laikusként hallgatta végig a referátumot, az elhangzottak után érthetően élénk beszélgetés alakult ki. Az ebédet követően Hafenscher Károly országos irodaigazgató tartott előadást Reformált mise? címmel. Az elhangzottakat jól kiegészítette a GyLK liturgikus istentiszteleti rendjének A változata szerint zajlott záró úrvacsorái istentisztelet. Az igét hirdető Itlzés János elnökpüspök felhívta a figyelmet február másodikára, az Úr bemutatásának ünnepére. így prédikációjának alapigéjeként is Lukács evangéliumának 2,22-35 szakaszát választotta. A lelkész és laikus résztvevők a konferencia summázataként egyöntetűen úgy fogalmaztak: több ilyen tartalmas találkozóra lenne szükség. ■ Boda Zsuzsa Fabiny Tibor és Hafenscher Károly előadásának rövidített szövege lapunk 8. és 9. oldalán olvasható: Véghelyi Antalét következő számunkban közöljük A záró úrvacsorái istentiszteleten a résztvevőkből az alkalomra alakult liturgiái kórus szolgált Tudsz jobbat?! ■ Gáncs Péter Januárban az idén immár százesztendős ökumenikus imahét hozhatott pezsgést, színt, életet a szürke téli hétköznapokba. Évről évre újra felfedezhetjük az Istennel való kommunikáció, az imádság lehetőségét, valamint az egymással való találkozás és közösség gazdagító örömét. Februárban egy jóval fiatalabb mozgalom Isten egy másik ajándékára, a házasságra kívánja felhívni a figyelmet. Az Aliansz - Magyar Evangéliumi Szövetség szervezésében, széles ökumenikus összefogással, első ízben rendezik meg hazánkban a házasság hetét február 8-tól 14-ig. A rendezvénysorozat frappáns, provokatív mottója: „A házasság ajándék - Tudsz jobbat?!” A mozgalom jó egy évtizede indult el Angliából. Azóta egyre több országban érzik szükségét, hogy éppen Valentin- nap - február 14. - környékén állítsuk reflektorfénybe a házasság értékeit. Ez annál is fontosabb, mert az év többi hetében sajnos inkább a házasság-lejáratása, rombolása folyik a tömegtájékoztató eszközök többségének környezet- és lélekszennyező magvetése következtében. Részben ennek keserű gyümölcseként hazánkban drámaian visszaesett a házasságkötések száma az elmúlt évtizedekben. Míg 1980-ban még nyolcvanezer házasságot kötöttek, addig 2006-ban már csak negyvenötezret... Hamis bűnbakkreálás lenne azonban mindezért csupán a médiát, a külső körülményeket okolni. Világosan kell látnunk, hogy a házasság a Teremtő egyik legcsodálatosabb adománya, amely azonban - egyéb ajándékaihoz hasonlóan - súlyosan veszélyeztetett. Tragikusan illusztrálja ezt, hogy az amúgy is egyre kevesebb házasságkötésnek mintegy a fele előbb-utóbb válással végződik. Ez nyilvánvalóan felveti a házasságra való hatékony és felelős nevelés, a vonzó és követhető modellek hiányát. Vajon evangélikus egyházunkban mennyire vesszük komolyan a templomi esketésekre való felkészítés soha vissza nem térő lehetőségét és felelősségét? Nem váltunk-e szolgáltató egyházzá? Gyakran már csak „ceremóniamesterek” vagyunk, akik csupán arra ügyelünk, hogy „szép” legyen a szertartás? Vajon mennyi időt és energiát áldozunk az elő- és az utógondozásra? Pilinszky János a Tízparancsolat kapcsán írja, hogy „a házasság védelmében sose elég a csak kívülről való védekezés... Mert gátat csak az ellen emelhetünk, ami kívülről támad. Ami belülről, az ellen egyedül benső, rejtett életünk szintjén védekezhetünk, azon a közös ponton, ahonnét vágyaink fakadnak, és ahol akaratunk lakik...” Házasságokat mentő felismerés lenne újra meghallani Isten törvényének üzenetét. A „Ne kívánd felebarátod házastársát!” parancsolat - pozitívan fogalmazva - arra bátorít, hogy vágyakozva kívánjuk, hálásan becsüljük meg, örömmel fedezzük föl újra házastársunkban mindazt, amivel Isten megajándékozott minket benne. S emellett, ezen túlmenően nap mint nap lássuk meg, hogy mi mivel ajándékozhatjuk meg életünk másik felét, hogyan szerethetjük még jobban.. A házasságot, akár egy szép kertet, gondozni és ápolni kell. Enélkül hamar elgyomosodik, kiszárad, egy idő után pedig már menthetetlenül és visszafordíthatatlanul elvadul, elsivatagosodik. A figyelmes törődést viszont meghálálja - új hajtásokat, friss virágot, gyümölcsöt terem. Harminchárom évnyi boldog házasságunk tapasztalatai bizonyítják ezt. így számomra egyértelmű a mottó által nekünk szegezett kérdésre adandó válasz: „Tudsz jobbat?!” „Nem tudok és nem is akarok jobbat!” Remélem, evangélikus egyházunkra is ébresztőén, mozgósítóan hat ez a hazánkban most induló házasságvédő és -mentő mozgalom. A nagyobb testvéreknél, a katolikus és a református egyházban már évek óta áldásosán működik a tudatosan szervezett házassággondozás és -terápia. Hála Istennek, nálunk is akadnak már gyülekezeti szinten eleven, közösséget építő és megtartó házaskörök. Előttünk álló sürgető feladat ennek az egyházunk és nemzetünk jövője szempontjából életmentő fontosságú szolgálatnak a szervezett kiépítése. Ezt katalizálhatja a most meghirdetett házasság hete is. A hét egyik kiemelkedő eseményének éppen a Deák téri evangélikus templom ad majd otthont. A méltán népszerű művész-író házaspár, Levente Péter és Döbrentey Ildikó - más házaspárokkal együtt - február 14-én, csütörtökön 17 órakor ennek oltára előtt kérik majd Isten további áldását immár negyvenéves házasságukra. Ildikónak erre az alkalomra írt házassági áldása sokunknak erőt adhat: „Áldd meg, Uram, Q-t és Z-t, akik a házasság szent, "szerelmes szövetségében áldozatokat is vállalva élnek. Áldd meg, Uram, testüket, lelkűket, gondolataikat, hogy eztán is csak egymáshoz ragaszkodjanak. Tedd erőssé a kezüket, amellyel egymás kezét fogják, tedd gyöngéddé a szívüket, amelyben egymást hordozzák, tedd egyenessé a gondolataikat és tetteiket, amelyekkel egymást gyarapítják. Vezesd őket, Uram, hogy mindig az általad kijelölt úton járjanak. Bátorítsd őket, Uram, hogy hozzád és egymáshoz mindhalálig hűségesek maradjanak, s majdan elnyerhessék tőled az élet koronáját. Ámen.” MAGYAROR SZAG I EVA N S EGYHÁZ Technikai szám: 0035
