Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-09 / 45. szám
8 2oo8. november 9. FÓKUSZ "Evangélikus ÉletS Szöveg és kép: Szeverényi Ágnes SMMMMMHHBHHMMMHi Gyógyító melódiák az aluljáróban ► Egy-egy Vivaldi- vagy Csaj- kovszkij-részlet üdítheti fel a járókelőket a budapesti Ferenc körúti aluljáróban. Egyedül húzza vonóját a muzsikus - a város zaja, a járókelők nyüzsgése szimfonikus zenekarként kíséri. Lépteink átveszik a zene ritmusát. Talán megállunk, talán keresünk néhány darab aprót pénztárcánkban. Ha van időnk, megvárjuk a darab végét, tapsolunk. Körbenézünk: vajon ki hallgatja még az előadót? Vajon ki lehet ez a zenész? Vajon miért hegedül a koszos aluljáróban élére vasalt nadrágban, ingben, nyakkendőben estéről estére? És vajon miért az utcán muzsikál egy ilyen virtuóz művész?- Nem a pénzért játszom, ez örömzene. A zenémen keresztül nagyon sok embert megérinthetek, ezért szeretek ide kijönni. A muzsikálás nem csak élmény, nem csak művészet, hanem ennél sokkal több: Isten dicsőségére játszom, őt magasztalom, aki számomra nagyon sokat jelent - vallja meg hitét Kárpule Ferenc hegedűművész. - Azt szeretném, hogy a zenémen keresztül Isten életet adjon...- Ezt az üzenetet - kiegészítvén a hegedű hangját - szavakban is közvetíteni tudja az embereknek?- Rendszeresen megszólítanak. Volt már olyan járókelő, aki megállt, elmondta, hogy egész nap fájt a feje, és mikor meghallotta a hegedűt, egész egyszerűen elmúlt a fejfájása. Egy hölgy egyszer sírva jött oda hozzám: „Elvesztettem az édesanyámat a napokban, és ez a zene annyira jólesett! Olyan gyönyörű, olyan megnyugtató...” Egy fiatalember egyszer megkérdezte, mi az a zene, amit játszom. Mondom neki: „Klasszikus zene.” Erre ő felsóhajtott: „Megszeretteted velem a klasszikus zenét!...” Ezután elkezdtünk beszélgetni a hitről... A zenének gyógyító hatása is van, sőt én úgy gondolom, hogy ennél is többről van szó. Természetesen ilyenkor mindig beszélek a meggyőződésemről. Nem tudok hallgatni arról, ami tulajdonképpen a legfontosabb számomra. Reneszánsz ember az utcán ► Az esztergomi bazilika hatalmas oszlopai és lépcsősora felől halk muzsikaszót röpít fülembe a szél. Egy fiatalember fújja furulyáját - Mátyás korabeli ruhában, csörgővel a bokáján. Pénzt dobnak hangszertokjába. Meghajol, megköszöni - magyarul, majd németül. Miután kiderül, hogy a turisták Stuttgartból érkeztek, furulyásunk - a közönség nagy örömére - rázendít Beethoven Örömódájára. Ezután népszerű dallamok váltják egymást hangszerén...- Az utcazene az a műfaj, amiben csak pár másodperce van a muzsikusnak arra, hogy bemutassa a tudományát, ráadásul hamar el kell találnia az emberek ízlését. Ezért szoktam egy filmzene után egy népdalt, utána egy klasszikust vagy egy musicalt játszani - avat be a részletekbe Vonka Viktor furulyaművész. - Ezért játszom két, sőt most már három furulyán is egyszerre. Hivatásomban minden a show-ról szól. Hogy minél gyorsabban minél több embert megfogjunk.- Egyházi dallamokat is megszólaltat?- Gyakran játszom például gregoriánt két szólamban, két furulyán. Sok művet adok elő Johann Sebastian Bachtól. Sokak szerint és szerintem is ő a legnagyobb szakrális zeneszerző. Minden művét Istennek szentelte, és egy hangot sem írt le, míg nem fohászkodott ihletért. A Teremtő dicsőségére írta egész életművét.- Ezek szerint Ön is az ődicsőségére játszik...- Itt áll előttem szobor alakban egész nap Boldogasszony anyánk, karjában a kis Jézussal. Minden reggel, amikor meglátom őket, hálát adok nekik azért, hogy ilyen boldog életem van. Kérni nem is nagyon szoktam, mert elég, ha kigondolom, amit szeretnék, és megkapom. Hálás vagyok azért is, hogy olyan hivatásom van, amit nem is érzek munkának. Örömmel muzsikálok reggeltől estig, annak ellenére, hogy fizikailag rendesen igénybe vesz: egész nap állni, furulyázni akár a tűző napon jelmezben, harisnyában - nem könnyű. De nincs miért panaszkodnom: egészségemért, tehetségemért és boldog házasságomért is hálás lehetek a Jóistennek. Utcamisszió - a zeneszó is Isten eszköze ► Hazánkban a kilencvenes évek elején sokan kezdték hirdetni Isten igéjét az utcá- kon-tereken, s teszik ezt mind a mai napig. A járókelők megszólítására kézenfekvő eszköznek bizonyul a zene. Dicsőítő csapatok énekei, bizonyságtevők szavai és rövid pantomimjelenetek állítják meg a gyalogosokat a városok közterein. Ma már elsősorban a karizmatikus kisegyházak képviselői választják az utcai evangélizációt a jó hír továbbadására. De vajon miért vesznek részt kisebb arányban a történelmi egyházak a zenés utcai misszióban, és van-e az ilyenfajta szolgálatra vonatkozó terve, koncepciója az evangélikus vezetésnek? Egyházunk ifjúsági osztályának munkatársával, Húszak Zsolttal beszélgettünk.- Ha az egyház az utcán szólal meg, teljesen más retorikát kell alkalmaznia. Gyakran halljuk, hogy az utcai igehirdetők túl hosszan prédikálnak, a zene színvonala pedig alacsony. Sokak első reakciója az lehet, hogy „ez ciki, hogy szól ez, milyen hamis”... A mai fiatalokat a tévé és a rádió csatornáin keresztül elárasztja a jó minőségű könnyűzene. Ezért a zenés evangélizáció is profi, szinte világszínvonalú keresztény könnyűzenét kell, hogy nyújtson, ha azt akarjuk, hogy az utca embere a hangokon, a harmóniákon túl a tartalomra kezdjen figyelni — fejti ki véleményét Huszák Zsolt, aki maga is könnyűzenész.- Egyházunk még tehetne lépéseket annak érdekében - folytatja -, hogy bátran kiállhasson az utcára zenélni és prédikálni. Fontos az utcai misszió, de aggodalmam, hogy aki kimegy, nem tudja, mit mondjon... Nem mindegy, hogy az egyház miről beszél, hogyan & milyen mélységben közli az evangéliumot az utcán. A manapság a tereken hallható hívő szolgálók hite olyannyira túláradó, hogy nem veszik figyelembe a környezet, a közönség befogadóképességét. így sajnos zsákutcának érezhetjük ezt az utat, ezt a módszert.- Bizonyára fontosnak tartja egyházunk, hogy a könnyűzenét felhasználva szólítsa meg az utca emberét.- Igen, ez a jövő, de nincs meg a támogatottság: ha kapunk két hangfalat, az nem az. Úgy gondolom, ez a terület is megkülönböztetett figyelmet érdemelne. Például meghatározó fontosságú lenne egy új munkatárs, akinek fő feladata volna felkutatni, kapacitálni a fiatalokat, akik együtt zenélnének - akár az egyházmegyét, de akár egyházunk közel háromszáz gyülekezetét is végigjárva és Zenekari oldalnézet Kőszeg főterén - a Szélrózsa az utcára is kivonult nem megfeledkezve a tizenkét evangélikus gimnázium diákjairól sem. Bizonyos idő után szakmai képzési programot lehetne szervezni részükre. Ócsai Zoltán lelkész barátommal ugyan már három éve szervezünk országos zenei tábort, de profi, keresztény tanárokra volna szükségünk, akik nemcsak szakmai, hanem lelki vonatkozásban is felkészítik a fiatalokat. Itt is a kapacitás hiánya jelent problémát. Hosszabb távon tervezzük, hogy kezdő és haladó könnyűzenei kurzusokat szervezünk szélesebb körben. Tudomásul kell venni, hogy a könnyűzene már az egyházzene részévé vált. Gondoljunk csak Győri János Sámuelre - ő rakta le hazánkban az egyházi könnyűzene alapjait a Hermons együttessel, amely már 1965 adventján együtt játszott -, illetve később a Bencze fivérekre, a Koczor fivérekre. Jelenleg is számos tehetséges evangélikus fiatal áll össze zenekarba, kórusba, és megérzésem szerint nem mondanának nemet egy-egy utcai szolgálatra. Mindezt azonban meg kell szervezni: a technikát, az engedélyeket - ez a zenekarok vezetőinek sokszor már erőn felüli feladat. De egy Juba! fesztiválon, egy solymári gos- pelfesztiválon - és még sorolhatnám - természetesen ott vannak egyházunk fiatal muzsikusai. Az említett táborunkkal kapcsolatban pedig vannak már határozott elképzeléseink arról, hogy a képzést záró úgynevezett vizsgakoncerteket majd mi is az utcán tartjuk. Zenés magvetés ► Bizonyára sokan emlékeznek - még ha nem jutottak is el a koncertekre hogy júniusban a Westend City Center bevásárlóközpont tetőteraszáról szólt a dicsőítés Istennek - Istenről. A budapesti soul- és gospel- fesztivál persze nem az első és egyetlen igazán nagy közönséget megmozgató keresztény zenés rendezvény. László Viktort, az Ez az a nap! elnevezésű program keretében megrendezett dicsőítések és evangélizációk szervezőjét tapasztalatairól kérdeztük.- Osztja-e azt a véleményt, hogy az utcán megszólaló keresztény könnyűzenének világszínvonalon kell megszólalnia ahhoz, hogy az emberek egyáltalán elkezdjenek a tartalomra figyelni?- Természetesen minőségi dolgokra jobban figyelnek az emberek, de ez senkinek ne vegye el a kedvét a szolgálattól. Az utcai zenélés kemény missziós terület, Magyarországon kevesen merik vállalni az efféle kihívást. Ami fantasztikus hatású tud lenni, az a gyerekelőadás. Legyen bármilyen, meglepő, hogy mennyire odafigyelnek rá...- Mi a személyes motivációja, és miért tartja fontosnak, hogy „kivigyék" a terekre Isten üzenetét?- A fontosság számomra nem kérdés, kell, hogy Isten egyháza láthatóvá váljon. Különben azt hiszik rólunk, hogy beérjük „önképzőkör szinttel”...- Az Ön által szervezett rendezvények milyen gyümölcsöket teremnek?- A magvetés biztos formái ezek, de a személyes lelki segélyre is mindig nagy igény van. Rendezvényeinken az emberek közelebb lépnek Istenhez és az egyházhoz. A Westend-tetőn valaki megjegyezte, hogy ő is szeretne egy közösséghez tartozni, mert nem is gondolta volna, hogy ilyen nyitottak a keresztények. Úgy gondolom, minden „világi helyen” - akár az utcán - szervezett megmozdulás igazi misszió.
