Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-03 / 5. szám
4 ◄< 20 o8. február 3. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Új evangélikus püspök Ausztriában ► Beiktatták hivatalába az osztrák evangélikus és református egyház új püspökét. Dr. Michael Bünkért tavaly június í-jén nagy többséggel választották meg a leköszönő Herwig Sturm utódjául. Az új egyházi vezető a január 27-én Bécsben tartott ünnepi istentiszteleten foglalta el tisztségét. Michael Bünker 1954-ben született a stájerországi Leobenben Otto Bünker lelkész és felesége, Lisl Bünker harmadik gyermekeként. Karintiában nőtt fel. Az általános iskola és a gimnázium elvégzése után Bécsben tanult evangélikus teológiát. Disszertációját újszövetségi témában írta Levélforma és retorikai diszpozíció az első korinthusi levélben címmel. 1981-ben doktorrá avatták. 1980-tól beosztott lelkész volt Bécs-Döblingben, majd másodlelkész Bécs-Florisdorfban több mint tíz évig. 1991-ben megbízást kapott az Evangélikus Valláspedagógiai Akadémia vezetésére, 1999-ben pedig egyházfőtanácsossá választották. 2003-ban a Bécsi Egyetem Evangélikus Teológiai Kara címzetes professzori címet adományozott Michael Bünkemek. Az új püspök örömmel tölti szabadidejét karintiai nyári „bungalójában”, ahol nincs áram, és térerő híján nem működik a mobiltelefon. Szívesen olvas az egyházi irodalom mellett krimit, és kedveli Adalbert Stifter műveit. Szereti és tiszteli a művészetet, ezen belül elsősorban a festészetet és a zenét. Múlt vasárnapi beiktatásán prédikációját is egy vonósokra és basszusklarinétra írt zenei intermezzo tagolta két részre, erősítve és zeneileg kifejezve ezzel az igei mondanivalót. Személyében nemcsak gazdag, sokoldalú személyiség lett az osztrák evangélikusok első lelkipásztora, hanem nemzetközileg is elismert teológus, aki 2006 óta a GEKE (Leuenbergi Egyházközösség) főtitkára is egyben. Általa az ökumenikus dialógusban is jelentős személyiség képviseli majd az osztrák evangélikusokat. ■ CselovszkynéTarr Kára Egy délelőtt a hazugságról - az igazságért ► Sajnálatosan aktuális témát állított január 26-i tanulmányi napja középpontjába a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (Makúsz). A Kossuth Klubban megtartott konferenciának ugyanis a Hazugság és következményei - Megéri-e igazat mondani? címet adta. A nagyszámú közönség előtt megrendezett konferencián - Szikora Józsefnek, a Makúsz elnökének köszöntő-bevezető szavait követően - igyekeztek több oldalról, többféle szempont szerint körüljárni a témát. Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke például irodalmi idézetek segítségével - így többek között Csontos János Egy mondat a hazugságról című Illyés- parafrázisának felolvasásával - próbált választ keresni arra, hogy miként jutottunk el a hazugok országából a hazugság országába. Az Országgyűlés alelnöke után Bakos Zoltán médiaszakember kapott szót. A média társadalma - médiafüggő társadalom című előadásában elsősorban a televízióról beszélt. Véleménye szerint a televízió nem azzal hazudik, amit elmond, hanem azzal, ami nem kerül be a hírekbe. Ráadásul azzal, hogy a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt, leszoktatja az embereket az önálló gondolkodásról. A program első felének utolsó felszólalójaként Kolláth György alkotmányjogász az alkotmány, a politika és a felelősség kommunikációs Bermuda-há- romszögének „titkáról” rántotta le a leplet. Mint mondta, nincs alkotmányos garancia az igazmondó, felelős, őszinte és hiteles politikára; az alkotmány csak keretet ad a korrekt, tisztességes politizáláshoz, de nincs benne rögzítve az igazmondás kötelezettsége... A folytatásban először Zárug Péter Farkas politológus, egyben a konferencia levezető elnöke lépett a mikrofonhoz. Hatalom és média, a média hatalmi hazugsághengere című referátumában Jn 8,32-ből kiindulva az igazság és a szabadság összefüggéseiről beszélt, és az egyre inkább hiányzó kritikai értelmiség fontosságára hívta fel a figyelmet. A téma újabb aspektusa került előtérbe, amikor Kelemen András nemzetbiztonsági és katonai szakértő az ember és a valótlanság viszonyát járta körbe. Azt feszegette, hogy vajon döntéseink meghozatalakor az érzelmeinkre, a másoktól szerzett információinkra vagy a tudásunkra hagyatkozunk-e, illetve hogy megvan-e bennünk a cselekvésre való késztetés. Mert hiába minden vita és elemzés, ha nincs eredménye. A fogyasztói társadalomban az öröklét reménye helyett a pillanat öröme kerül előtérbe, és ez közönséges átverés, hazugság - fogalmazott Borókai Gábor újságíró, a Heti Válasz főszerkesztője Helyzetben vagy kényszerhelyzetben? című referátumában. Ugyanez történik a médiában - mondta -, amikor a hírérték alulmarad az érdekességgel szemben. A nap utolsó előadójának Jeleníts Istvánt kérték fel a szervezők. A piarista szerzetes arra a nagyon fontos alaptételre hegyezte ki mondanivalóját, hogy hosszú távon az igazság mindig erősebb a hazugságnál; éppen ezért napjaink hazugságok átszőtte világában is az igazság erejébe vetett bizalom kell, hogy vezessen bennünket. ■ - vitálisHibaigazítás. Az Evangélikus Élet legutóbbi - 2008. január 27-ei - lapszámának 4. oldalán sajnálatos technikai hiba miatt lemaradt a Bibliák a börtönben című cikk utolsó két sora. Az utolsó mondat a következő: „A kiállított anyagban papiruszra és pergamenre másolt bibliaszövegek éppúgy láthatók, mint mai nyomtatványok és digitalizált, CD-n hozzáférhető Bibliák.” A cikket szerzője GeSher aláírással jegyezte. A hibáért elnézést kérünk a szerzőtől és olvasóinktól. Kompetenciafejlesztés az evangélikus iskolákban Ki kellene tapétázni a nagyszobát, a négy és félszer öt húszas alapterületű nappalit. Bár banális élethelyzet, simán elvérzik rajta manapság egy átlagos magyar nyolcadikos: nem tudja megmondani, mennyi tapétát kell vásárolni! S nem az a problémája, hogy nem ismeri, mennyi a magyar szabvány szerinti belmagasság... A téglatest felszínének számítására bemagolt képletet képtelen a szobára vonatkoztatni, elgondolni, hogy a felszín most „bélszín”, a téglatestnek csupán a másik „oldalát” kell szemlélni, tekintettel persze a padlóra meg a mennyezetre. Ahogy gondot okoz a pizza igazságos elosztása is a testvérek között - a számtanpélda szintjén legalábbis -, mert a mai magyar iskolás nem látja a pizzában a kört, s a területének kiszámítására ugyancsak jól elsajátított képletet. Megannyi példa felhozható, a PISA- felmérésék pedig igazolják: a magyar át- laggyerekek alig-alig tudják elvonatkoztatni megszerzett tudásukat a tanórák miliőjétől. Kutatások igazolják, hogy nem a lexikális tudás hiányzik, sokkal inkább a gyerekeknek az a készsége, hogy a megszerzett tudást képesek legyenek használni az életben... Többéves pedagógiai fejlesztőmunkáról adhatnak már számot a hazai közoktatás szervezői, melyhez a kezdő lendületet valóban az OECD-országok körében rendszeresített szövegértési és matematikai felmérésekben való dicstelen szereplésünk adta. 2004-ben hirdették meg a Nemzeti fejlesztési terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 3.1-es intézkedése részeként a Térségi Iskola- és Ovodafejlesztő Központok (TIOK) megalapítása a kompetencialapú tanítási-tanulási programok elterjesztése érdekében című pályázatot, majd 2006-ban újabb 359 intézmény kapott lehetőséget az új módszerek és a programcsomagok alkalmazására, illetve további tökéletesítésére. Ezúttal nem a tartalom, a tananyag reformjáról van szó: a kifejlesztett és a pályázatba bekapcsolódó iskolák általi javításra váró programcsomag a tanulási folyamatot újítja meg. A képességek - a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő - fejlesztése, aktív közreműködésük megnyerése, az élményszerű tanulás meghonosítása a feladat. Búcsú a poroszos rendtől, a frontális osztálymunkától... A kompetenciaalapú oktatás alapvetően változtatja meg a tanári feladatokat, kimozdítja ugyanis a pedagógust az egyedüli tudásközvetítő szerepköréből. Már nem az „arccal a tábla felé” a kizárólag helyes magatartás az osztályteremben, helyébe a csoportmunka, a problémamegoldó kutatómunka kerül, korunk összes technikai vívmányának rendszerbe állításával. A tanár ezt szervezi, irányítja, segíti, s az erre való felkészülés jóval több idejébe kerül, mint a tavalyi óravázlat felfrissítése. A kompetenciaalapú oktatás meghonosításáról szóló projekt módszertani megújulást jelent, azt a lehetőséget, hogy a mai iskolások eszközt kapjanak a kezükbe az élethosszig tartó tanuláshoz. A tanulásnak ugyanis nem az új ismeretek elsajátítása a lényege, sokkal inkább a személyiség sokoldalú kibontakoztatása. Minden gyerek más utat jár be közben, ehhez kell optimális feltételeket biztosítani, az éppen neki szükséges segítséget megadni - fejleszteni a kulcs- kompetenciákat: szövegértés-szövegalkotás, matematika-logika, idegen nyelvi kommunikáció, digitális kompetencia, szociális készségek, az életpálya-építés kompetenciái. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban január 23-án tartották a Lépcső a jövőbe című projekt zárókonferenciáját. Az eredményekről és a további teendőkről számot adó esemény egyik előadója dr. Farkasné Juhász Krisztina, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. hálózatkoordinátora volt, akit előadása után kérdeztünk.- Magyarországon már igen sok reformkísérletet „hárítottak el" az iskolák az elmúlt évtizedek alatt. Ezúttal milyen intézkedésekkel érhető el, hogy a jelenleg zajló megújulás áthassa az oktatási intézmények mindegyikét?- Szerencsésen találkozott a hazai szakemberek elgondolása az európai uniós elvárásokkal. Nem lesz félbeszakítható ez a munka, hiszen uniós pályázatokat használtak fel arra, hogy megismertessék és elterjesszék ezt a fajta oktatást, mely összhangban van a lisszaboni elvekkel is. Törvény is van már rá: december 31-ig be kell építeni a pedagógiai programba, hogy milyen kompetenciafejlesztésben kíván részt venni az adott iskola, milyen módszertani megújítást tervez. dolguk: miközben a SuliNova Kht. és az Educatio Kht. által kísérleti formában elkészített nyomtatott és digitális taneszközmodulok tesztelésére kaptak megbízást, csúsztak az akkreditált tanártovábbképzések, s meg kellett küzdeniük a pályázatfinanszírozás adminisztrációs terheivel is.- Az evangélikus iskolák között eleve szoros az együttműködés - mondja Kalina Katalin, az aszódi projekt felelőse. - Amikor pedig megtapasztaltuk, hogy ez közel sem egyszerű feladat, s hogy milyen terheket ró ránk a kompetenciaalapú oktatás bevezetése, kézenfekvő volt, hogy keressük egymást. Mi egyébA program 2003-ban még csak a terv szintjén létezett, de 2005-től a gyakorlatban terjed. Jelenleg több mint hatszáz helyen - óvodától a középiskolákig - ismerik és használják a kompetenciaalapú programcsomagokat; ez a közoktatási intézmények tíz százalékát teszi ki, de elképzelésünk szerint a jó tapasztalatok alapján ez a fajta oktatás terjedni fog. Az EU-s pályázatoknak az első szakasza zárult le, de az Új Magyarorszdgfejlesztési terv újabb lehetőségeket tartalmaz, különösen a Társadalmi Megújulás Programban megtalálhatók azok az elemek, amelyek erősítik és terjesztik a kompetenciaalapú oktatást. A Magyarországi Evangélikus Egyház középiskolái közül négyben kezdődött meg a programcsomagok alkalmazása. Az Aszódi Petőfi Gimnázium és Kollégium, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ, valamint az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium a pályázat előkészítése során még külön-külön látott munkához, de együttműködésüket hamar szorosra fűzte az azonos feladat. Az elnyert uniós támogatás révén multimédiás számítógépekhez, projektorokhoz, interaktív táblákhoz, laptopokhoz jutottak az iskolák, lehetőség nyílt a projektbe bekapcsolódó pedagógusok továbbképzésére és díjazására, illetve hozzájutottak magukhoz a kiválasztott kompetenciaterületeknek megfelelő oktatócsomagokhoz. Nem volt könnyű NemzeÚ fejlesztési Térv Evangélikus Iskola ként azért pályáztunk, mert egyrészt szándékunk volt a csapatmunka megerősítése az intézményben, másrészt a miénk olyan fiatal és innovatív tantestület, melynek tagjai eddig is használtak hasonló módszereket, s ezek tökéletesedését, megerősítését vártuk. Meg is kaptuk. Mi négy és nyolc évfolyamos gimnázium vagyunk; természetesen az iskolába újonnan belépő gyerekekkel kezdjük az új szemléletű munkát, de szándékunkban áll a többi évfolyamra is kiteljeszteni. Fő feladatunk az érettségire felkészíteni a tanulókat. Ebben a ke- rettanterv az irányadó, de továbbra is használni kívánjuk a programcsomagokat, illetve az új módszereket. Tar Jánosné a nyíregyházi gimnázium igazgatójaként ugyancsak az eredmények megtartásának, illetve a kompetenciaalapú oktatás vívmányainak kiterjesztésén fáradozik.- Újabb kollégáink kapcsolódnak be a munkába - mondja. - Pályázati finanszírozás híján a házi továbbképzés látszik reálisnak, de sokkal jobb lenne, ha a harminc-hatvan órás akkreditált képzés lehetősége számukra is megnyílna. A támogatásból beszerzett eszközök itt maradnak, de az gond, hogy a programcsomagokhoz hogyan juthatunk hozzá. Ezek ugyanis még nem tankönyvek. Mi azonban elkötelezettek vagyunk, mert egyértelmű az oktató-nevelő munka folyamatában megmutatkozó haszna a kompetenciák fejlesztésének. Igyekszünk minden lehetőséget megtalálni a program kiterjesztésére. A pályázati támogatással megvalósuló projekteknek magától értetődő része a zárókonferencia, mint ahogyan az eredményeket összegző publikáció is. A négy együttműködő evangélikus intézmény ez utóbbira nagyon kézenfekvő megoldást talált: elvégzett munkájukat az Evangélikus Iskola című folyóirat kü- lönszámában mutatták be. ■ Veszprémi Erzsébet Az Evangélikus Iskola kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). Ára 380 Ft. Az evangélikus oktatási intézmények pedagógusainak ingyenes.
