Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-02-03 / 5. szám

‘Evangélikus Élet3 KULTÚRKÖRÖK 2008. február 3. »► 5 Wass Albert mint jövendőmondó A világtalan - vagy inkább félszemű? - irodalmi közfelfogás kirekesztette a szépmívesség virágoskertjéből Wass Al­bertet. Az olvasó viszont méltó helyére állította a huszadik század egyik legter­mékenyebb íróját, kertek aljára hessent- ve a magas esztétika fanyalgóit. Rene­szánszát éli Wass Albert a hívatásos „lát­tatok” körében is; műveit rendre drama­tizálják vagy formás csokrokra bontva művészi tálalásban terítik a nagyközön­ség elé. Évtizede a könyvkiadók - tisztelet a kivételnek - művei megjelentetéséből sem üzletet, sem pedig szakmai sikert nem remélhettek a mindenható könyv­piacon. Mára tévedésük nyilvánvaló, há­la a Kráter Műhely Egyesületnek, amely sorra adja ki a jobbnál jobb Wass Albert- köteteket. Az idősebb nemzedék szerencsésebb­nek mondhatja magát. A Farkasverem lap­jain már a harmincas évek végén megis­merkedhetett az író életrajzi ihletésben fogant kitűnő regényével, az erdélyi ol­vasók pedig szinte egy időben mérhet­ték össze lírai-ironikus novelláit Tamási Áron és Kós Károly immáron irodalmi ott­honra lelt írásműveivel. Olykor magam is megilletődve eme­lem le könyvespolcomról az Erdélyi kö­szöntő című, bársonykötésű antológiát, rácsodálkozva a megjelenés dátumára. 1938-ban hét ismert erdélyi író novella­füzért jelentetett meg. Nyíró József, Mok­kái Sándor, Tamási Áron, Dsida Jenő, Bán- ffy Miklós, Kós Károly mellé szegődött Wass Albert is ebben a nagyszerű anto­lógiában, bizonyságául annak, hogy „a nemzeti lélek győzelme a sors fölött” a „kataklizma esztendeiben” ismét diadalt aratott. Wass az antológiában tör­vénnyel feleselő erdei emberek históriá­jával kedveskedik olvasóinak. A novella hősei későbbi műveiben is fel-felbuk- kannak. Már szóltam a regények, versek, esszék színpadi honfoglalásáról, jelezve ezzel azt is, hogy Wass Albert művei drámaiak, cselekményszövései, dialó­gusai színpadért kiáltanak. E sorok írója már 1990-ben, amikor nem csekély ra­jongással olvasta Halálos köd Holtember partján című művét, amely tulajdonkép­pen gazdag lélekrajzzal megírt krimi, felkiáltott: hol az a videoszalag, amely megörökítheti az izgalmas cselekmé- nyű művet? Egyik színházunknak dra- matizálásra ajánlottam a Mire áfák meg­nőnek című regényt; március 15. köszön­tésére különb alkotást el sem tudok képzelni. Aiováros zenés művekkel je­leskedő színházának a különös történe­tet feldolgozó A funtineli boszorkányt ajánlottam: remek musical készülhetne belőle. (Azóta a filmművészet fedezte fel a művet.) Most már - elvétve - lelkes beszámo­lót is olvashatunk Wass Albert ember- ábrázoló képességéről, felülmúlhatat­lan tájleírásairól, nyelvi ízeiről és lele­ményeiről. Politikai érzékenységét, lé­nyeglátását is dicsérik egyesek, jóma­gam jövőbe látó képességét csodálom. Ennek tágabb méltatásával mindannyi­an, akik időnként elmélyültünk művei­ben, adósak vagyunk. Két unikumot, amely az író távlatosságának példázata, megemlítenék. Az Örökösök című kisregényben a második világháború kisemmizettjei­ről olvashatunk. Azokról az édes­anyákról, gyerekekről, fiatalemberek­ről, háború nyomorította férfiakról, akik szétszóratva, táborokban menedé­ket találva latolgatják jövendőbeli sor­sukat. Mi garantálhatja a békésebb jö­vőt, a háború örök leláncolását? „Ti, fi­atalok kellene összefogjatok és véget vessetek ennek az őrültségnek! A ti jö­vendőtökről, a ti életetekről van szó! Ti vagytok Európa örökösei! (...) Nektek kellene összefogni, különböző nemze­tek fiataljainak, tisztázni végre a kérdé­seket, a vitás szavak jelentőségét, elta­karítani az útból a féligazságokat. Össze kellene hozni egy csoportot, mely az ellentétek keresése helyett vég­re már kihámozza a jelszavak halmaza alól a közös alapokat: a közös kultúrát, a közös érdeket, a közös célokat, az iga­zi Európa alapjait!” - olvashatjuk a mű­ben a szentenciát, amelyet egy álmodo­zó tanár jövőfürkésző hevülettel fogal­mazott meg. Az elárvult otthontalanok egyike - magyar fiatalember - háborús bárkaroncsra mutat. „Építsük újjá, üze­meltessük közösen és adjunk neki ne­vet: Experiment-Európa...” Szimbó­lum? Talán... Egy másik regényben, Az Antikrisztus és a pásztorok címűben a vakhit elpusztít egy egész falut. Egy fanatikus kommu­nista, fiatal „megváltókként” fogadja a keletről Erdélybe özönlő háborús hor­dákat. Személyes kudarca és családi tra­gédiája győzi meg arról, hogy a falu fe­lett húzódó ezüstbánya felülír minden elvet s mindent, ami emberi. A falu egyetlen örökös lakója, a sírásó mond­ja: „Nem volt puszta véletlen, ami azzal a bányával történt, mivel véletlenül so­ha nem történik semmi. (...) Ha az Úr­isten csudát akarna tenni mivelünk, emberekkel, megtehette volna azt a bá­nya nélkül is. A katonákat elpusztíthat­ta volna abban a pillanatban, amikor fölértek volt oda a hágóra, és sok em­berélet megkímélődött volna, sok nyo­morúságtól megmentődhetett volna ez a falu.” A jövendölés valósággá tágulását már láttuk, amidőn egy ciános medence meglódult a völgyből. Nem is oly régen Wass Albert szülőföldjén arany-ezüst mozdult meg hivalkodó robajjal Veres­patak környékén a föld gyomrában. A -nemesfémrablók, mint 1944 kora telén az orosz katonai megszállók, falu- és vá­rosrombolásra lesben állnak. Mi az erősebb? A jövendőt faggató írói képzelőerő vagy a hétmérföldes lép­tekkel nyomuló valóság? ■ Párkány László Könyvbemutató és énektanárok eszmecseréje A Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) kö­zös énekléssel színesített bemutatójára került sor január 25-én - immár máso­dik alkalommal - a Régi Zeneakadémia épületében. A kötetet dr. Bence Gábor egy­házzenész ismertette a Magyar Egyház­zenei Társaság által szervezett szekció­ülések egyikén, az úgynevezett protes­táns szekcióban. A katolikus szekcióban a Graduale Hungáriáim című munkával is­merkedhettek az érdeklődők. * * * Ugyancsak a Régi Zeneakadémián ren­dezett múlt pénteki programsorozat ré­szeként került sor a Magyar Egyházzenei Társaság pedagógustagozatának ülésé­re. Erre a három történelmi felekezet ál­talános iskoláiban, illetve gimnáziumai­ban tanító énektanárok mindegyike meghívást kapott. (Hogy arányaiban lás­suk iskoláinkat: az országban közel száz-száz katolikus és református iskola működik, míg evangélikus középiskolá­ink száma tizenkettő.) A délután célja az volt, hogy három példán keresztül megismerjük iskoláink egyházzene-oktatási lehetőségeit és módszereit, a jelenlegi helyzetet. Különös aktualitást az adott az esz­mecserének, hogy a Magyarországi Re­formátus Egyház 2008 szeptemberétől zsinati törvény alapján, kidolgozott tan­menet, megfelelő szakmai előkészítés és továbbképzések után kötelező ér­vénnyel vezeti be az egyházzene oktatá­sát iskoláiban. Az előkészítő munkákról és az elkészült tantervről dr. Bódiss Tamás, a Magyarországi Református Egyház or­szágos egyházzenei előadója szólt. Előadását Nováky Andreának, a Buda- pest-Fasori Evangélikus Gimnázium ta­nárának beszámolója követte. Nagy örömmel és őszinte érdeklődéssel ve­hettük kezünkbe készülő tankönyvé­nek első fejezeteit; a kiadványt minden bizonnyal nemcsak evangélikus iskolá­ink tanárai fogják haszonnal forgatni, hanem katolikus és református testvé­reink is. A bemutatkozók sorát a Gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium tanára, Bálint Orsolya zárta, aki kicsi, ám lelkes díákcsapatát is magával hozva meg is énekeltette a jelenlévőket. A rövid szünetet szakmai megbeszé­lés követte, amelyen jól éreztük: bár van­nak közöttünk különbségek, helyze­tünk, gondjaink és feladataink nagyon hasonlóak. Szükséges lenne mindannyi­unk számára a szakmai továbbképzések rendszerének átgondolása és folyama­tos életben tartása. Fontosak az ilyen találkozók, hiszen tanulhatunk egymástól, és mind szak­mailag, mind lélekben közösen meg­erősödve többet tudunk tenni azért, hogy a felnövekvő generációk számára saját felekezeti énekeskönyvük anyaga igazi zenei anyanyelvvé válhasson, s hogy a zenén, az egyházzenén keresz­tül hitük és identitástudatuk megerő­södhessen. ■ W. dr. Kinczler Zsuzsanna, a pedagógusszekció vezetője Evangélikus a kiváló pedagógus A politikai vitát néhány percre énekelt áldás szakította meg a békéscsabai városháza dísztermében. A városi közgyűlés janu­ár 24-én tartott ülésén adta át ugyanis Vantara Gyula polgármes­ter a Békéscsaba kiváló pedagógusa kitüntetéseket. Az elismerést idén Völgycsi Attiláné, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészet- oktatási Intézmény művészeti igazgatóhelyettese vehette át másodmagával. A Békéscsaba kiváló pedagógusa kitüntetést 1995 óta minden év­ben két pedagógusnak adják át a magyar kultúra napján. Odaíté­lésének feltétele, hogy a kitüntetésre felterjesztett személy leg­alább tíz éve magas színvonalú szakmai munkát végezzen az oktatás, nevelés terén Békéscsabán, és a szakma meghatározó személyisége legyen ne csak saját intézményén belül, hanem vá-. rosi szinten is. Völgyesi Attiláné több mint három évtizede pedagógus. 1995 óta dolgozik az egyházi intézményben. Oktatásszervező munkájának eredménye, hogy az iskola elindította a művésze­ti képzést. 2006 óta a Művészeti Szakközépiskolák Szövetsé­gének alelnöke, részt vesz a magyarországi művészetoktatás koncepciójának alakításában. Idén először ismerték el egyházi intézményben tanító peda­gógusok munkáját a kitüntetéssel: Völgyesi Attiláné mellett Caimacan Klára, a Savío Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola igazgatója vehette át a polgármestertől az oklevelet, a pénzjutalmat és a város címerével ellátott gyűrűt. „ A hagyományoknak megfelelően a kitüntetett pedagógusok tanítványai zenés irodalmi összeállítással színesítették a díjátadót a békéscsabai közgyűlési patkóban. ■ — eljécsé — „A rajzoló fejedelem” a Várban Zichy-művek sosem látott teljességben ► Közös kiállításon mutatja be Zichy Mihály munkásságát a szentpétervá­ri Ermitázs és a Magyar Nemzeti Ga­léria a budai Várban. A március 23-ig nyitva tartó tárlat különlegessége az a pontosan száz darabból álló ál­ló kollekció, amelyet a világhírű orosz múzeum kölcsönzött erre az alkalomra, de emellett hazai köz- és magángyűjteményekből is jelentős válogatás - összesen háromszáz al­kotás - került a látogatók elé. A művész - pesti és bécsi tanulmányait követően - 1847 és 1906 között élete je­lentős részét Oroszországban töltötte. Eleinte Katalin nagyhercegnő udvarában, majd 1852-től egymás után négy cár - I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós - szolgálatában dolgozott. Ez az első al­kalom, hogy itthon is látható az a száz, kitűnő mesterségbeli tudásról tanúsko­dó rajza és akvarellje, amelyet oroszor­szági tartózkodása során készített. Eze­ket korábban a cári gyűjteményekben a közönségtől elzárva őrizték; máig oroszországi közgyűjtemények kincsei. A kiállítás anyaga nagyobb részben nagyméretű reprezentatív akvarellekből és szépiarajzokból áll, melyek a cárok udvari életét örökítik meg, de olyan kul­túrtörténeti „csemegék” is láthatók kö­zöttük, mint az a II. Sándor egyik vadá­szata alkalmával készített kártyasorozat, amelyet a művész a cár számára rajzolt, s amelyen önmagát is megörökítette. A cár udvari festőjévé kinevezett Zichy Mihály szorosan kapcsolódott az orosz irodalomhoz is. Számos orosz alkotó, így Lermontov, Gogol és Goncsarov műveihez is készített illusztrációkat. Ezek közül is lát­ható néhány a Nemzeti Galériában. A kiállítás második része Zichy legin­kább ismert magyar könyvillusztrátori munkásságát mutatja be. Az ember tragé­diájához és Arany János balladáihoz az 1880-as, 1890-es években készített il­lusztrációi szinte egyenrangúak az iro-. dalmi művekkel, s azokhoz hasonlóan közismertek. A Madách-illusztrációk 1885 és 1888 között készült sorozatát húsz nagyméretű szénrajz alkotja. Eze­ket a fővárosi közönség az 1970-es évek óta most először láthatja ismét egyben. Csodával határos módon bukkant rá Zichy elveszettnek hitt Faust-illusztráci­óira egy Olaszországban élő művészet- történész az 1960-as években; ezeket ak­kor megvásárolta a magyar állam. Ebből a különleges, húszlapos tollrajzsorozat- ból is látható válogatás csakúgy, mint az a néhány köz- és magángyűjteményben őrzött Petőfi-illusztráció, melyeket a művész az 1884. évi Petőfi-díszkiadás számára készített. A paradicsomban (1885) Zichyre ebben a korszakában legin­kább Gustave Dóré gyakorolt hatást. (A neves francia festő és illusztrátor Biblia­illusztrációi közül lapunk január 6-i szá­mában közöltünk néhányat.) Zichy sze­mélyesen is ismerte Dórét, akinek há­rom rajzát a Szépművészeti Múzeum őrzi; e lapok most a Zichy-kiállításon láthatók. Az Evangélikus Országos Mú­zeum is kölcsönzött képet a kiállítás szá­mára: a művész 1871-ben készített, Luther látomása (Luther Wartburgban) című alko­tása „vendégeskedik” a Várban. Megtekinthető a nemzeti galéríabeli tárlaton az 1878-as világkiállításra ké­szült hatalmas festmény is - A Rombolás géniuszának diadala -, amelyet Zichy Mi­hály a főművének szánt. ■ -BZS­A „Zichy Mihály, a rajzoló fejedelem" című ki­állítás a Magyar Nemzeti Galériában, a Buda­vári Palota C épületének (1014 Budapest, Szent György tér 2.) földszinti kiállítótermében te­kinthető meg márríus 23-íg, hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között. További infor­mációk a www.mng.hu honlapon. „Körünkből díjazottak” a magyar kultúra napján „Az oktatásban és a kultúrában mostan­tól nem lesz több megszorítás, a tárca 2008-ban folyamatosan gyorsuló ütem­ben bővíti a közművelődés forrásait” - ígérte meg az oktatási és kulturális mi­niszter a magyar kultúra napján. A Nép­rajzi Múzeumban tartott ünnepségen el­hangzott beszédében dr. Hiller István ígé­retet tett arra is, hogy külön keretből biztosítanak anyagi fedezetet - például - levéltári fejlesztésekre és az egyházi gyűjtemények karbantartására. január 22. alkalmából a miniszter álla­mi kitüntetéseket is átadott. Az alap-, kö­zép-, felsőfokú oktatási és szakoktatási területen végzett magas színvonalú mun­káért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevé­kenységért járó Apáczai Csere János-díjat vehette át - többek között - dr. Hunyadi Zoltán, a Fővárosi Pedagógiai és Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet nyugalmazott igazgatója, az óbudai evangélikus gyüle­kezet tiszteletbeli presbitere is. Karácsony Sándor-díjban részesült dr. Szabó Istvánná, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tanára és munkaközös­ség-vezetője. Ezzel a kitüntetéssel azokat az alap- és középfokú intézményekben oktató-nevelő munkát végző tanítókat jutalmazták, akik a gyermekek harmoni­kus személyiségformálása érdekében folytattak kiemelkedő tevékenységet. ■ GaZsu Lelkész az év embere Békésben A Békés Megyei Hírlap és a Békés Megye On­line szerkesztősége 2007 januárjában in­dította útjára azt a sorozatot, melynek keretében hétről hétre bemutatták „a hét emberét”. Olvasóik ötven jeles személyi­séget ismerhettek meg közelebbről ezekből az interjúkból. Decemberben arra kérték a Békés me­gyei olvasókat, hogy on-líne szavazás keretében, illetve a hírlapban megjelent szavazószelvények kitöltése útján, levél­ben leadott szavazataikkal döntsék el, hogy a hét emberei közül kit választa­nak az év emberének. Az internetes és a levélben eljuttatott szavazatok összegzése után kiderült: az pv embere címet Lázár Zsolt, a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség lelkésze nyerte el. M Forrás: Békés Megye Online

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom