Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-19 / 42. szám
2 2008. október 19. FORRÁS ‘Evangélikus Életig A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASÁRNAP - Fii 1,3-11 Pál második levele Timóteushoz - örökség Pál utolsó intelmei Pál második levele Timóteushoz tulajdonképpen a lelkigondozó lelkigondozása, a lelkipásztor iránt megnyilvánuló pásztori törődés dokumentuma. Pál utolsó római fogságát töltötte. A halálraítéltek börtönének mélyéről arról írt Timóteusnak, hogy maradjon hűséges az evangéliumhoz a szenvedések között is. Arra is intette, hogy ha lehet, kerülje a felesleges vitatkozásokat a tévtanítókkal és azokkal a nagyokosokkal, akik előbb- utóbb mindenütt felbukkannak, hogy „fogós” kérdéseket tegyenek fel a gyülekezeti tagoknak és a lelkipásztornak. „A szentségtörő, üresfecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelen- ségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.” (2,16-17) „...az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem jegyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket..." (2,24-26) A biztos kapaszkodó Pál a Szentíráshoz való ragaszkodást ajánlja Timóteusnak, mert az megóvhatja őt az ifjúkori ballépésektől, az önhittségtől, a túlzott érvényesülési vágytól és a mások iránti türelmetlen kíméletlenségtől. A Biblia önmagában elegendő ahhoz, hogy a hívő ember „tökéletes legyen”, vagyis betöltse Isten akaratát: „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (3,16-17) Futásomat elvégeztem Az idős, fáradt apostol a levél utolsó soraiban visszatekint az életére, a nehézségekre, örömökre, azokra, akikben csalódnia kellett, és azokra, akikre hálás szívvel emlékszik. Megvonja a mérleget, és Istennek ad hálát mindenért. Bizonyos értelemben nehéz örökséget hagy Timóteusra, hiszen az láthatja, hogy a pálya, amelyet neki is be kell futnia, nem könnyű terepen vezet a cél felé. Ugyanakkor, ha Pálra néz, Timóteus nem egy megkeseredett életet lát, hanem olyasvalakit, aki mindennel megbékélve, boldogan készül Teremtője elé. így pedig könnyű lesz őt elengednie Timóteusnak. „Részem s kenyerem mind másnak jut, / értük szolgálok, zsákom üres. / Amikor szántok ezüst őszben, / utánam lépked ékes varjú. / Vár, ha megállók, lép, ha lépek, / reggel és este mint az árnyék. / Magam élezte kaszám hegyén / hajnalban villog a vékony Hold. / Kezdem élőiről, vége nincsen, / magába fordít ekealja. / Magokhoz jutva lágy esőkben / vetéssé válók magam is.” (Bisztray Adám) H Magyar Bibliatársulat * myLuther - www.myluther.hu A hit közös, a többi ráadás... Egésznek látlak titeket Filippiek! Tudjátok, ez számomra is furcsa, új látásmód: egésznek látlak titeket. Aki elkezdte bennetek a jót, be is fejezi. Ez már nem az én feladatom. Mondják, hogy mindegy, valaki mennyit él, tíz évet, tizennyolcat vagy nyolcvanat, az úgy, ahogy van, egész élet. Nincs olyan, hogy egy élet félbetörik. Minden élet egész. Most így látlak titeket. így kell gondolkoznom mindnyájatokról! Kezdet és vég most egybeszerkesztődik, eggyé válik. Krisztus elkezdett bennetek valamit. Mint egykor Illés köpenye Elizeusra, úgy borult rátok a kereszt üzenete. Akkor ez hangzott: „Történt veled valami!” Most én is ezt mondom: „Történt veletek valami!” A kezdetre gondolok, és tele vagyok hálával. * * * A szobát hirtelen por töltötte be. A vakolat felülről, a plafonról vagy még inkább az égből hullott. A Mester ruhája, haja tele lett mésszel. Az ágy lassan, meg-megakadva ereszkedett alá. Ahogy a por eloszlott, fentről nevetős arcok bukkantak fel. A jó tréfa, ahogy barátjukat leengedték a kötelekkel, összeolvadt a komoly kéréssel: bárcsak meggyógyítaná őt a Mester. Jézus a bénára nézve ezt mondta:- Látlak futni a mezőn, ágakon csimpaszkodni, zsákokat emelni, gyermeket hintáztatni, verseket írni. Látom, hogy mi az, ami nem engedi, hogy álmom te- rólad valóra váljon. Megbocsáttattak vétkeid. A béna pedig fölkelt, és maga mögött hagyta az istenkáromlókat. * * * Filippiek! Egésznek látlak titeket. Közös történetünk annyi terhet és boldogságot hordoz! Emlékeztek minderre? Múlt és jelen összefonódik. Mit számít a távolság, mit számít az, hogy én börtönben vagyok. mit számít az, hogy annyi idő telt el közben? Mindez a kor vonalzóján halad ugyan, de mégis egymásra kerül most. Voltak jól sikerült napjaink, és volt kudarcunk is bőven. Olykor nagyszerű volt a szeretet közöttünk, máskor idegesek és feszültek voltunk. Tudjátok, én indulatos ember vagyok. Az érzések most együtt hatnak rám. Munkánk, találkozásunk, közösségünk - ez a jelen. Tértől és időtől szabadon, mintegy az örökkévalóság embereiként tartozunk össze. Erre gondolok most, és tele vagyok imádsággal. * * * A szégyen lassan elcsitította a nevetést. Volt, aki tapsolt is. A vámszedő ujjai el- fehéredtek, ahogy az ágat szorította. Aztán a hirtelen támadt csendben a Mester hangja hallatszott:- Látlak téged családi asztalnál ülve, barátaid között poharazva, hálás tekintetektől kísérve. Látlak úgy, hogy nem menekülsz, mint az űzött vad. Látlak a szégyened nélkül, nyugodtan arcokba nézni. Látlak magasnak és szépnek. És látom, hogy mi az, ami nem engedi, A VASÁRNAP IGÉJE hogy álmom terólad valóra váljon. Jöjj le, ma a te házadban kell vacsoráznom! Zákeus pedig boldog szégyenkezéssel mászott le a fáról. Senki nem nevetett. * * * Filippiek! Egésznek látlak titeket. Nem magam miatt. Tudjátok, hogy visszatekintésem tele van lelkiismeret-furdalás- sal. Hányszor nem használtuk ki az alkalmas időt, pedig a napok gonoszak! Nem magam miatt látlak titeket egésznek, hanem Krisztus miatt. Ő az, aki tisztának lát bűneink ellenére. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudja, mennyit vétettünk, hanem azt, hogy annyira szeret, hogy nem akarja tudomásul venni ezeket. A szeretetével megszépít minket. Szeretném, ha el tudnátok merülni ti is ebbe a megható ölelésbe. Azt hiszem, az érzelem megvan bennetek, most értsétek is ezt meg, mert így tudjátok majd másoknak is elmondani. Ez a szeretet vezet minket bátorságot adva a halálunk felé is. Nekem talán már egészen közel van, de az idő úgyis mindegy. Ez a szeretet készen talál majd. így hordozlak benneteket a szívemben. * * * A kő elgördültekor néhányan az arcukat is eltakarták. A négy napja halott szagától rettegtek az orrok és a szívek. Nem mert senki szólni, a sötét üregből a halál áradt. A Mester pedig bekiáltott a sírba:- Látom, ahogy kering a véred, szíved egyenletes pumpálására zubog ereidben. Látom, ahogy felcsillan a szemed, forró lesz a bőröd, szóra nyílik a szád. Látlak, ahogy mozdulsz, testvéreidet öleled, hazatérsz és elindulsz. Látlak, Lázár. És látom, hogy mi az, ami nem engedi, hogy álmom terólad valóra váljon. Nézd, közel már a húsvét, Lázár, jöjj ki! O pedig előlépett halandó élőként. * * * Rám néz, és lát. Rám néz, és egésznek lát. Úgy lát, amilyen nem vagyok. Úgy lát, amilyen vagyok miatta. Bűnös vagyok és igaz. Halott vagyok és élő. ■ Koczor Tamás Imádkozzunk! Olykor azt hiszem, elég az életemnek csak ez, ahogy te látsz, Uram, de most még többet kérek Én is akarom ezt a látást, ahogy te látsz engem! Hadd lássam az embereket így! Aki béna, hadd lássam, hogy mozdul! Aki vak hadd lássam szeme pillantását! Aki leprás, hadd lássam tisztának! Aki bűnös, hadd lássam megkegyelmezettként! Aki halott, hadd tudjam, hogy él! Ámen. Oratio cecumenica Urunk, mennyei Atyánk! Eléd hozzuk szívünk minden örömét, a perceket, melyekről nem szeretnénk megfeledkezni anélkül, hogy meg ne köszöntük volna ajándékaid. Eléd hozzuk életünk nehézségeit is, azokat a pillanatokat, melyeknek az értelmét még nem látjuk tisztán, és amelyekért még nagyon nehéz hálát adnunk neked. Ajándékozz nekünk tisztánlátást, hogy kiszűrhessük a lényegtelenből a lényegest. Ajándékozz nekünk türelmet és megértést, hogy fel tudjuk venni a mellettünk élők gondját. Ajándékozz nekünk képességet a szere- tetre, hogy megtapasztalhatóvá váljék jelenléted a te nevedben együtt levők között. Urunk, ebben a hónapban sűrítve találkozunk közös múltunk emlékeivel. Gyakran szembesülhetünk azzal, milyen kevéssé ismerjük saját népünk, sok-sok egyén személyes történetét. Urunk, szükségünk van a megértés, a beleérzés tőled jövő adományaira, szükségünk van a tisztánlátáson alapuló bölcsességre, hogy ítéletet alkothassunk, és eközben mégse váljunk szeretetlenné. Tudjuk, hogy a te végtelenségedben igazság és jogosság szép testvériségben megfér egymás mellett. Urunk, kérünk, óvj meg attól, hogy a szeretetre hivatkozva semmilyenné, langyossá váljunk, amikor nem merünk néven nevezni dolgokat és történéseket, de mindeközben ne engedd, hogy egymást túl kemény ítélettel sújtsuk. Urunk, eléd hozzuk mindazokat, akiknek valódi ismeret nélkül kell leélniük életüket, akik nem hallottak még Jézusról, a Megváltóról: vagy talán hallottak, de a fülük süket, a szívük zárva maradt megtartó evangéliumod hangzásakor. Urunk, könyörülj mindazokon, akik nem tudnak szeretni, és ezzel magukat is ölik és kínozzák. Adj nekünk valódi kiengesztelődést, hogy szertejárva a megbocsátás emberei lehessünk. Urunk, imádkozunk mindazokért, akik kiszolgáltatott vagy beszorított helyzetben vannak. Adj nekik tisztánlátást, hogy felismerjék lehetőségeiket, megértsék akaratodat, és ne távolodjanak el tetőled. Küldd el Szentlelkedet, hogy vigasztalásával enyhítse a szenvedést, csökkentse a félelmet, erősítse a gyengélkedőket. Indítsd mindnyájunkat arra, hogy eszközeiddé váljunk. Urunk, hálát adunk neked az örömteli és a nehéz percekért. Köszönjük, hogy minden pillanatunkat, egész életünket kezedben tartod most és mindörök- kön-örökké. Ámen. Szentlélek égi lángja, békesség lelke vagy ► A Szentháromság ünnepe utáni huszonkettedik vasárnap üzenetét legjobban a Miatyánk ötödik kérésével fejezhetjük ki: „...bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” (Mt 6,12) Ezt akarja szívünkbe írni az evangélium (Mt 18,23-35), hogy az irgalmatlan szolgában meglátva önmagunkat meggondoljuk, hogy Isten királyi gazdagsággal bőkezű a kegyelmes megbocsátásban, de királyi felsége teljes szigorúságával megbünteti kőszívű, irgalmatlan alattvalóját. „Gonosz szolga... Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?" Már ez az ige is az ítélet napja felé mutat. így tesz az epistola is (Fii 1,3-11), amelyben az apostol a cél felé, a kegyelmi idő végére irányítja figyelmünket, és szeretetben szolgáló életünkért, kereszténységünk teljességre jutásáért könyörög: „.. .imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” A vasárnap graduáléneke a Szentlélek égi lángja, békesség lelke vagy (EÉ 466). Dallamát az Istentől el nem állok (EÉ 337) kezdetű énektől kölcsönzi; szövege az egyik legnagyobb evangélikus énekköltőtől származik. Paul Gerhardt (1607- 1676) a német evangélikus énekeskönyv (EG) legjelentősebb szerzői közé tartozik. Énekeiből több mint egy tucat klasszikusnak számít. A Gerhardt nevével összekapcsolódott százharmincki- lenc költeményből német nyelvterületen kereken harminc van még használatban. Az EG törzsanyaga ezekből huszonhatot tartalmaz; a mi énekeskönyvünkben (EÉ) huszonegy Gerhardt- ének található. Míg Gerhardt hatása mind a mai napig kisugárzik az egész világra, életének színtere igencsak behatárolt volt. Nem mozdult ki a két szomszédos választófejedelemség, Szászország és Brandenburg területéről. Néhány, egymáshoz meglehetősen közel fekvő településen élte le nagy hatású életét. (Ezek a vároÉNEKKINCSTÁR sok: Gräfenhainichen, Grimma, Wittenberg, Berlin, Mittenwalde és Lübben.) Legtöbbször nem okoz nehézséget, ha meg akarjuk keresni egy-egy korálunk német eredetijét. Nem úgy ebben az esetben: igen érdekes ennek az éneknek a története. Gerhardt pünkösdi témájú verse a Zieh (Zeuch) ein zu deinen Toren, melynek tizenhat strófájából tizenhárom szerepel az EG-ben Johann Crüger dallamával. Énekeskönyvünk szerkesztői - Szénási Sándor fordításától indíttatva - ezekből a versszakokból válogatva három éneket alakítottak ki: a Jöjj, térj be, kapum tárva (EÉ 299) keresztelésünkre emlékeztető, a Szentlélek öröm lelke (EÉ 238) pünkösdi éneket (Túrmezei Erzsébet fordításában), valamint most tárgyalt énekünket (az eredeti 7-9. és 13. verse). Ez is példázza Gerhardt költeményeinek tematikus gazdagságát. Keresztyén felelősség, küldetés - ebben a fejezetben található az ének, melynek első három versszaka a Szentleiket megszólítva megbékélésért könyörög. Ezek a gondolatok mindig aktuálisak voltak és maradnak, de társadalmunk, közösségeink mostani sanyarú helyzetében kiemelt jelentőségűvé válnak: „Ébressz józan belátást, / Hol indulat vakít, / Pusztítás helyett áldás / Hadd áradjon s a hit! // (...) A sok keserűségnek / Földünkön szabj határt, / Örömnek és jólétnek / Napját derítsd reánk!” Emberi felelősségünk abban áll, hogy mindenki a maga helyén megtegye azt a keveset, ami ehhez hozzásegít minket, ne fáradjon el az imádságban, és ne veszítse el a reménységét akkor sem, mikor látszólag a békétlenség erői diadalmaskodnak. Az ének negyedik strófája már érezteti: az egyházi év vége felé közeledünk, amikor egyre gyakrabban szembesülünk a földi elmúlás gondolatával. „Irányíts, míg itt élünk, / Szent szándékod szerint, / Mígnem eljő a végünk, / S halál órája int! / Segíts kegyelmesen / Békével halni tudni, / S hozzád a mennybejutni / A hitben győztesen!” ■ Ecsedi Zsuzsa LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A WWW.EYELET.HU CÍMEN OLVASHATÓ.
