Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-19 / 42. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. október 19. 3 Hálaadás Magyarbólyon és Mohácson Rozs, kenyér és szőlő ■9 Folytatás az 1. oldalról Az ünnepi közgyűlést Pét érdi Dániel, a magyarbólyi társgyülekezet felügyelője nyitotta meg. Zászkaliczky Pál nyugal­mazott lelkész és Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő köszöntése mellett a Magyarbólyból tízéves kora kö­rül kitelepített Joseph Preiss üdvözölte a helyieket annak a németországi küldött­ségnek az élén, amely egy fúvószenekart is magában foglalt. Ez az együttes dél­után a magyarbólyi művelődési házban koncertet adott a templom százötven éves jubileumának tiszteletére. Az isten­tiszteletet követően a magyarbólyi teme­tőben megkoszorúzták a templomépítő lelkész, Rolykó Károly sírját. A társult egyházközség ünnepe Mohá­cson folytatódott. A hálaadó istentiszte­let liturgiái szolgálatában Németh Pál, a társgyülekezet lelkésze, Zászkaliczky Pál és Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese vett részt. Zsolt 26,8 alapján tartott igehirdetésé­ben Gáncs Péter püspök oázisokhoz ha­sonlította a templomokban még megta­lálható gyülekezeteket, olyan forrásvidé­keknek nevezve őket, ahol az egyházta­gok másokat is a forráshoz vezethetnek. Gáncs Péter meglepetést is tartoga­tott szolgálata végére. Az épületekért és a közösségért való hálaadással kapcso­latban hangsúlyozta, hogy a gyüleke­zetnek a szolgáló pásztorokért is hálát kell adnia. Ezt a gondolatot azonnal át is ültette a gyakorlatba: egyedi tervezé­sű, az egyházkerület emblémáját ábrá­zoló iparművészeti alkotással köszön­tötte Németh Pált és Ne'methne' Tóth Ildi­kót, a Mohács-Magyarbóly-Siklósi Tár­sult Evangélikus Egyházközség hu­szonöt éve hűségesen szolgáló lelkész házaspárját. Józsa-Dénes Zsolt, a mohácsi társgyüle­kezet felügyelője az ünnepi közgyűlés megnyitása után beszámolt a munkála­tok menetéről és költségeiről. A teljes te­tőcsere és az új vakolat hatmilliós költ­ségéből öt és fél millió forintot az Okta­tási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának közbenjárá­sára nyert el az egyházközség, a fennma­radó önrész pedig a hívek adományai­ból gyűlt össze. A Déli Egyházkerület nevében Rados­né Lengyel Anna, a kerület felügyelője köszöntötte az ünneplő mohácsiakat, a Tolna-Baranyai Egyházmegye képvise­letében pedig Szabó Vilmos Béla esperes és Andórka Árpád egyházmegyei felügye­lő mondta el üdvözlő szavait. 9 Petri Gábor Gáncs Péter az egyházkerület lógóját ábrázoló iparművészeti alkotással köszönti Németh Pált és feleségét szolgálatuk huszonöt éves jubileuma alkalmából Lelkész igazgató a Luther Otthon - Szakkollégium élén ► Az evangélikus egyház 1908-ban alapított kollégiumot Luther Ott­hon néven. Az intézményt 1952- ben bezárták; több évtizednyi kényszerű szünet után, 1995-ben nyitotta meg kapuit újból. 2000- ben felmenő rendszerben elindult az otthonban a szakkollégiumi ok­tatás, már Luther Márton Szakkol­légium néven. Egyházunk országos presbitériumának ez év májusi döntése értelmében augusztus i-jétől Barthel-Rúzsa Zsolt evangélikus lel­kész tölti be a kollégium igazgatói tisztét. Ünnepélyes beiktatása október 10-én volt a Lágymányosi Ökumenikus Központ ká­polnájában. Az ünnepi istentisztelet litur­giájában dr. Fabiny Tamás, az Északi Egy­házkerület püspöke és Körmendy Petra Kor­nélia egyetemi lelkész szolgált. Jn 17,14-15 alapján tartott igehirdeté­sében Fabiny Tamás kiemelte, hogy ez az ige hiteles magatartásra biztat min­ket. Benne élünk a világban - mondta, rámutatva, hogy maga a Luther Otthon - Szakkollégium egy ipari negyed köze­pén helyezkedik el; „az egyház benne van a világban”, de mi nem a világból va­lók vagyunk. Ha csak annyit mondunk, hogy Budapest XIII. kerülete és volt munkásőrlaktanya, akkor egyházunk­ban sokan a Luther Otthon - Szakkollé­giumra gondolnak, amely sajátos körül­mények között fejti ki értékteremtő munkáját. Mint a kollégium élére újonnan beikta­tott igazgatótól - aki nem utolsósorban az otthonban lakó diákok lelkigondozását is végzi - megtudtuk, az elsődleges felada­tok közé tartozik a kollégium épületének korszerűsítése, a megfelelő körülmények megteremtése. Azért is fontos mindez, mert a jövő evangélikus értelmiségének egyik bázisát jelenti a szakkollégium. Az intézményben lakó és tanuló mér­nökök, zenészek, bölcsészhallgatók ad­ják a jövő evangélikus egyházának értel­miségi magját, amelyre manapság oly büszkék vagyunk. Nem elhanyagolható szempont tehát, hogy milyen körülmé­nyek között nevelődik az „utánpótlás". 9 — CZÖNDÖR — Rozsrétszolői csendesnap ► Ezúttal nem az egészséges táplál­kozást szeretném népszerűsíteni - amint a fenti címből gondolni le­hetne -, hanem az egészséges kö­zösséget. A rozs, a kenyér és a sző­lő összetartozik, egymástól elvá­laszthatatlan, az élet szimbólumai. Az összetartozás élményét ta­pasztalhatta meg mindenki, aki október 12-én részt vett a Nyíregy­házi Evangélikus Egyházközség­hez tartozó rozsrétszolői gyüle­kezet csendesnapján a Betlehem imaházban. Tizennégy évvel ezelőtt D. Szebik Imre püspök szentelte fel a kárpótlás útján kapott családi házat, melyet Betlehem névre kereszteltek. A gyülekezet ünne­peinek, hétközi alkalmainak ez a ház ad otthont. Ám nemcsak nevében családi az épület, hanem valóban család, egy ökumenikus család lakik a falai között. A rozsrétszolői gyülekezet tagjainak és lel­készüknek, Sztankó Gyöngyinek, a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye esperesének nyitottságát jelzi, hogy az evangélikus gyülekezeti ház ad otthont a helyi refor­mátus és a görög katolikus híveknek is. A csendesnapon az istentisztelet előtt két biblikus témájú előadást hallgathat­tak meg az érdeklődők a Biblia évéhez kapcsolódva. Elsőként Miló Miklós görög katolikus parókus Jézus Krisztust mu­tatta be a példázatokon keresztül, majd dr. Fabiny Tamásnak, az Északi Egyházke­rület püspökének a tékozló fiú történe­téről szóló interaktív bemutatóját lát- hatták-hallhatták az egybegyűltek. A Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon Fabiny Tamás prédikációjá­ban a tékozló fiú magába szállásának és az úrvacsorái gyónásnak a kapcsolatát emelte ki. Elveszett fiúként az oltárnál megtapasztaljuk az Úr közelségét, úgy, mint egykor az a visszafogadott fiú az apáét. A kenyérben és a szőlőben megta­pasztalhatjuk a közösséget a mi Urunk­kal, Jézus Krisztussal. 9 Czöndör István Kelenföld nyolcvan éve A kelenföldi evangélikus gyülekezet október 10-12. között emlékezett meg templo­ma fennállásának nyolcvanadik évfordulójáról. Bibliai témájú előadás, színdarab; egykori ifjúsági tagok dixielandkoncertje; szekrények és fiókok mélyéről előkerült gyülekezettörténeti kincsek játékos felkutatása; új emblémával ellátott pólók vására; az elmúlt év felelevenítése vetített képekkel; ünnepi istentisztelet, melyen gyerekek zenéltek, és a finn testvérgyülekezet lelkésze hirdette az igét, jelenlegi és korábbi lel­készek pedig áldást mondtak, és végül közös ebéd - így adtak hálát a kelenföldiek Is­tennek, amiért van templomuk és gyülekezetük. 9 -isz­Derék papnék dicsérete „Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. (...) Erő és méltó­ság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretette tanít. Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a sem­mittevés. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez de­rék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!” A bibliai Példabeszédek könyvének fenti szakasza (31,10-12.25-19) minden kor asszonyának dicséretét fogalmazza meg. Ez az átszellemült rajongás aligha volt természetes az ókor férfiközpontú tár­sadalmaiban - és valljuk be, szokatlanul hat ma is. Akár azért, mert világunk álta­lában még mindig nagyon férfiközpon­tú, akár azért, mert bizonyos társadalmi közegben oly jól sikerült a nők egyenjo­gúsításáért folytatott harc, hogy ott im­már az asszonyok kérnék ki maguknak ezeket a gyengéd szavakat. A magyar egyházak életében még a ha­gyományos szerepek rögzültek. Jóllehet az istentiszteleten részt vevők nagy több­sége nő, mégis a férfiak visznek vezető szerepet akár a gyülekezeti presbitériu­mokban, akár az országos testületekben. Az egyházban is megmutatkozó aránytalanságról szól Tóth Éva meghök­kentő verse, A világ teremtése. A teremtés hét napját a nő szemszögéből végigkísé­rő parafrázis jól rávilágít a hagyomá­nyos szerepek torzító hatására. A sza­bad vers első és utolsó szakaszát idézem csak: „Első nap / sötét volt amikor fel­ocsúdtam borzongatott a hideg amíg szedtem a rozsét tüzet csiholtam / Ő ki­jött a barlangból megborzongott a tűz fölé tartotta a kezét és szólt: / Legyen vi­lágosság (...) Hetedik nap / gyereksírásra ébredtem gyorsan tisztába tettem meg­szoptattam és elcsitult tüzet raktam / ki­szellőztettem felhoztam az újságokat meglocsoltam a virágokat csendben le- törölgettem / megcsináltam a reggelit / A kávészagra felébredt bekapcsolta a rá­diót rágyújtott egy cigarettára és megál- dá a hetedik napot.” Nemcsak a mindenkori Évák sorsa nehéz, hanem különleges terheket hor­doznak a lelkészfeleségek is. A velük kapcsolatos elvárások többnyire még a régi korok hagyományaiban gyökerez­nek, ugyanakkor mind többen - sokszor a megélhetés kényszeréből - munkát is vállalnak, saját hivatásukban is helyt kí­vánnak állni. Miként lehet mindezt összeegyeztetni? Kétségtelen, hogy bizonyos hivatá­sokkal együtt jár, hogy a házastárs sem függetlenítheti magát a másik életétől. Fokozottan érvényes ez a lelkészcsalá­dokra. Tudatosan családokat írok, hi­szen korántsem csak a hitves sorsára hat ÉGTÁJOLÓ a másik lelkészi hivatása (és itt külön gondolni kell a női lelkészekre!), hanem a gyermekekére, sőt akár a szélesebb családéra is. A reformáció hónapjában joggal hi­vatkozhatunk Luther Márton és Bóra Kata­lin házasságára. Mondhatjuk, hogy ők a protestáns lelkészcsalád őse. Közel fél évezred távlatából sok minden megszé­pülhet, és aligha lehet vitatni, hogy Ka­tharina is teljes mértékben alárendelte magát reformátor férjének. Ránk ma­radt levelek és a híres Asztali beszélgetések szerint Luther derűsen, becéző szeretet­tel tekintett társára, akinek sok-sok ven­déget befogadó lelkületével kapcsolat­ban persze joggal élt valaki ezzel a lefor­díthatatlan szójátékkal: „Männer veröf­fentlichen Bücher, Frauen veröffentli­chen Räume", vagyis: a férfiak könyve­ket jelentetnek meg, az asszonyok a he­lyiségeket nyitják meg. Szeptember utolsó hétvégéjén Bala­tonszárszón találkoztak egyházunk lel­készfeleségei. Természetesen nem vol­tam ott, nem is az én tisztem róla beszá­molni. Tanúja voltam viszont annak a lelkesültségnek, amely a résztvevők két­napos együttlétét kísérte, és amelynek jótékony hatásából nekünk, házastár­saknak is jutott. Egyetlen példaként a frissen létrejött fratemejek levelezőlistát említem. Ezen keresztül a lelkészfeleségek örömmel és bensőségesen tartják egymással a kap­csolatot, recepteket, olvasmányélmé­nyeket és élettapasztalatokat cserélnek. Híreim szerint azt a lelkületet és jóked­vet közvetítik ezen a listán, amely létre­jöttekor talán afratemetet is jellemezte - ám ez utóbbi fórum egyre inkább el­veszti ezt a kezdeti arculatát. Sokszor a férfiak állnak a rivaldafény­ben. Egy papné egyszer úgy fogalma­zott, hogy ő csak akkor mehet fel a szó­székre, amikor takarítja a templomot. Amennyire lehetséges, el kell szakadni az életidegen hagyományos szerepektől. Ugyanakkor mindenkinek érdeke, hogy a papnék - önazonosságuk megőrzésé­vel - férjük egyenrangú partnerei és hű­séges segítői legyenek. Szerény kísérletként talán hozzájá­rulhat ehhez a Példabeszédek könyve idé­zett szakaszának mai aktualizálása: „Derék asszonyt kicsoda találhat? / Férje évtizedek múltán is szerelmes belé. / Kapcsolatuk meglepetéseket rejteget. / Türelmesen neveli a gyermekeket, / Le­leményesen tartja össze a családot. / Helytáll saját hivatásában, / és férjének, a lelkipásztornak segítségére van. / Gye­rek-istentiszteletet tart és baba-mama kört szervez, / meglátogatja a betegeket / a kórházban és otthonukban. / Adven­ti koszorút készít / és számtalan megle­petést. / Alig ér véget az istentisztelet, / meleg ebéddel várja férjét, / vendégek számára is gyakran terít. / Karácsonyi vásárt készít elő, / Gyönyörű szőttese­ket alkot. / Derék asszonyt kicsoda ta­lálhat? / Sokakat hívogat a templomba, / hűségesen ül a harmonium mellett. / Bizony mondom néktek, boldog az a gyülekezet, / amelyben ennyi Mária és Márta szolgál. / Bizony mondom nék­tek, nagyon boldog az a család, / ame­lyet ilyen asszony tart össze.” Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom