Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-03 / 5. szám
„Létezik egy olyan, nem csupán a Déli Egyházkerületet, de az egész egyházat érintő »női ügy«, amelyet nagyon a szívemen viselek, ez a lelkésznők helyzetének rendezése. Itt konkrétan a gyes és a gyed kérdésére gondolok.” (Radosné Lengyel Anna) „Ugyanígy nem elég évente egyszer végiglátogatniuk az egyháztagokat és adakozásra kérniük őket, mert ez önmagában nem erősíti a közösséget, nem teszi élővé a gyülekezetei.” (Szabó György) „.. .amikor a gyülekezeti tagok a lelkészhez fordulnak a személyes gondjaikkal, bajaikkal, akkor egyúttal a lelki terheik egy részét »átteszik az ő vállára«, hogy ő vigye tovább. Ennek feldolgozását a lelkészeknek is meg kell tanulniuk.” (Benczúr László) A kerületi felügyelőknél jártunk... - 6-7. oldal „Mi egyébként azért pályáztunk, mert egyrészt szándékunk volt a csapatmunka megerősítése az intézményben, másrészt a miénk olyan fiatal és innovatív tantestület, melynek tagjai eddig is használtak hasonló módszereket, s ezek tökéletesedését, megerősítését vártuk. Meg is kaptuk.” **■ Kompetenríafejlesztés az evangélikus iskolákban - 4. oldal Ifjúsági istentisztelettel zárult az ökumenikus imahét Döcög vagy gyorsul az ökumené vonata? Az ökumenikus imahét immár hagyományos záróalkalma az az ökumenikus ifjúsági istentisztelet, amelyet - 2006-ig - minden évben a Lágymányosi Ökumenikus Központ kápolnájában tartottak. Tavaly döntött úgy a szervezőbizottság, hogy az istentiszteletet „kiköltöztetik” Lágymányosról, és forgó rendszerben évről évre más-más felekezet templomában rendezik meg. A tavalyi, a Szilágyi Dezső téri református templomban tartott alkalom után idén a budapest-kelenföldi evangélikus templom adott otthont az ifjúsági imahétzáró istentiszteletnek január 27-én. Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (OKI), a Közös Pont Ifjúsági Misszió és a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ifjúsági Bizottsága által közösen rendezett istentisztelet liturgiáját - amelyben több keresztény felekezet fiataljai is részt vettek — ezúttal a „közös pontosok” állították össze. Az istentisztelet elején dr. Joób Máté igazgató lelkész köszöntötte a résztvevőket az alkalom házigazdájaként a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség nevében. A liturgiái szolgálatban részt vett Hokker Zsolt óbudai evangélikus, Lőrinczi Hunor református lelkész és Siba Balázs, a Református Zsinati Iroda Ifjúsági Osztályának vezetője. Körméndy Petra, az evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet beosztott lelkésze nemcsak az isten- tisztelet igehirdetői szolgálatát végezte, hanem egy másik minőségben is jelen volt: ő vezette a Közös Pont Ifjúsági Misszió tagjaiból verbuválódott zenekart, amely rendkívül színvonalas zenei hátteret biztosított a vidám hangulatban telt ifjúsági istentiszteletnek. Körmendy Petra iThessz 5,i3b-23 alapján tartott igehirdetésében Pál apostolnak azokat az intelmeit sorolta fel, amelyek a keresztény etikai tanítás legalapvetőbb kiindulópontjai. Lehetetlen mindezt maradéktalanul betartani a hétköznapi életben - mutatott rá a lelkésznő. Prédikációjában mindenkit olyan önvizsgálatra hívott, amely elengedhetetlen a spirituális nagykorúság eléréséhez és a lelki értelemben vett felnőtté váláshoz: az önmagunkkal való őszinte szembesülés során kiderül, hogy a bennünk élő gyermek nem akar felnőni, és spirituális szempontból csak kapni akar, de adni nem. Az istentisztelet végén Buday Gergely, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda vezetője hirdette az ez évi ökumenikus ifjúsági rendezvényeket, FrenyóAnna, egyházunk országos irodája Ifjúsági Osztályának vezetője pedig a Kőszegen megrendezendő 7. Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozót népszerűsítette. A lelki közösség összhangja Orgonaszentelés Pestújhelyen * A Pestújhely-Újpalotai Evangélikus Egyházközség templomának harmincas évekbeli megépülése óta nincs orgonája, és a kis létszámú gyülekezet szerény anyagi erőforrásai nem is tették lehetővé, hogy megengedjenek maguknak ilyen mértékű beruházást. Az égi tervek azonban mégis úgy alakultak, hogy egy szerencsés „véletlen” folytán orgonához jutott Budapest egyik legkisebb evangélikus közössége. A pestújhelyiek számára új, de egyébként több mint harmincéves, hatregiszteres hangszert Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke szentelte fel hatvanad vasárnapján. A gyülekezet jelenlegi beosztott lelkészének, Szabó B. Andrásnak a szolgálatba állása előtt az Evangélikus Hittudományi Egyetem két tanára végzett helyettesítő szolgálatot a gyülekezetben. Az egyikük, Orosz Gábor Viktor jókor volt jó helyen: nagyjából fél évvel ezelőtt Né- . metországban járt, és utazás közben, a vonaton találkozott a münsteri evangélikus gyülekezet kántorával és az orgonistájával. A két egyházzenész beszélgetés közben megkérdezte, hogy nem lenne-e szüksége valamelyik magyar gyülekezetnek egy orgonára, mivel a két münsteri evangélikus közösség egyesülésével a kisebbik orgona feleslegessé vált. Orosz Gábor Viktor gondolkodás nélkül igent mondott, és azzal az örömhírrel érkezett haza, hogy a pestújhelyieknek nemsokára saját orgonájuk lesz. Az ünnepi istentiszteleten - Szabó B. András lituigiai szolgálatával - Gáncs Péter püspök hirdette az igét. Az egyház- kerület lelkészi vezetője az Útmutató heti igéje, Zsid 3,15 alapján tartotta prédikációját. „Hogyan segítheti ez a háromszázötven orgonasíp az ige meghallását?” tette fel nyitó kérdését a püspök. Az orgona különleges hangszer, sok mindent taníthat nekünk az isteni közösség helyes működéséről. Kell hozzá egy teremtő kéz, amely megtervezi és megalkotja a teljesen egyedi sípokat. Az orgona aero- fon hangszer, azaz kell hozzá levegő, „szél”, hogy megszólalhasson - hasonlóan ahhoz a teremtő folyamathoz, amely során Isten saját lelkét, lélegzetét (pneuma - lélek, lélegzet) lehelte az emberbe, hogy élete legyen. Folytatás a 3. oldalon D. Szebik Imre Éppen száz esztendővel ezelőtt Paul Wattson anglikán lelkész (Garrison, New York) tartott először imanyolcadot a keresztény egység jegyében. Hatvan évvel később, 1968-ban pedig először kaptak a világ egyházai és gyülekezeti közösségei útmutató segédanyagot a keresztény egységért tartott alkalmakhoz: az anyagot együtt készítette az Egyházak Világtanácsa és a Keresztény Egység Pápai Tanácsa. Azóta egyre terebélyesedett, és hatalmas fává növekedett az imanyolcad spirituális mozgalma, s alig van hazánkban olyan település, ahol Péter apostol püspöki székfoglalásának és Pál apostol mártíriumának emléknapja között ne imádkoznának a keresztények egységéért. A déli féltekén a nyár miatt pünkösd körül tartják az egység hetét. Ha a közös imahét céljait három szóban kívánjuk meghatározni, ezt mondhatjuk: imádság, egység - ez évben pedig hozzátehetjük: a Szentírás. Luther, a reformátor egy alkalommal így nyilatkozott: „Imádkozzatok reggel és este s amikor csak lehetőségetek kínálkozik. Az imádság tartja a világot. Különben már rég elpusztult volna.” Szavai egybeesnek az ez évben megfogalmazott mottóval: „...szüntelen imádkozzatok. ..” (iThessz 5,17) Korántsem jelenti ez az apostoli biztatás azt, hogy ajkunknak szüntelen imát kellene mormolnia, ahogy a mókuskerék forog szünet nélkül - sokkal inkább azt, hogy életünk minden pillanata, valamennyi eseménye, szavaink és tetteink Isten színe előtt zajlanak. Imád- ságos felelősséggel szabad csak meghoznunk döntéseinket, hogy Urunk jóváhagyó áldását adhassa rájuk. így gondoltunk az idei imahét alkalmával is a világ feszültséggócaira, ahol keresztények és nem keresztények szenvednek, életük veszélyben forog; ahol gyermekek éheznek, vagy fejezik be életüket gyógyszer htján idő előtt. így vittük az Európa különböző országaiban élő kisebbségek sorsát Isten elé, hogy jogaik ne csorbuljanak, és a nagy nemzetekhez hasonlóan élhessék meg saját kultúrájuk gazdagságát. De így imádkoztunk feszültségeket hordozó magyar társadalmunkért, az egészségügyért és a hazánk jövőjét meghatározó oktatás ügyéért is. Az ökumenikus imahét másik jellemző szava: az egység. A közelmúltban római katolikus pedagógusok között szolgáltam. Egy fiatal tanárnő lelkesen kérdezte: „Miért nem egyesülnek végre a keresztény egyházak? Itt az ideje.” Ez az óhaj gyakran elhangzik. Mikor lesz végre egy akol? Anélkül, hogy erre a tág ölelésű kérdésre választ adhatnánk e cikk szűkre szabott keretei között, azt válaszolom kérdés formájában: mikor lesz végre egy nyáj? Tehát mikor lesznek az egyházak egymást kölcsönösen elfogadó lelki közösséggé? jóllehet együtt telepedünk Jézus lábai elé, hogy igéjével meggazdagodjunk, legalább évente egyszer szolgálunk egymás templomában - de ennél többet foglal magában az egy lelki közösség, az egy Krisztusban gyökerező elkötelezettség: egymás sorsában osztozni, egymás szolgálatát segíteni! Több helyen is használjuk kölcsönösen egymás templomát, sőt vannak ökumenikus templomaink szerte az országban. Több településünkön havi rendszerességgel beszélik meg a különböző egyházak lelkipásztorai a város, a község közös gondjait, együtt imádkoznak, közösen készülnek az igehirdetésre. Egy imaheti igeliturgia utáni jó hangulatú közös vacsorán egyszeriben arról kezdtek vallani különböző felekezetű hívők és lelkészek, hogy melyiküknek milyen élményt jelentett a másik egyház eucharisztikus (úrvacsorái) közösségének átélése - rendszerint külföldön, a többségi egyház liturgiájában való ünnepi részvétel alkalmával. Akik jelen voltunk, a beszélgetést aligha feledjük. Örvendetes hírként jutott el hozzám, hogy több település imaheti alkalmai után szeretetvendégséget tartottak a részt vevő gyülekezeti tagok számára is. így lehetőség adódott, hogy ne csupán a lelkészek cseréljenek véleményt, hanem a hívek is ismerkedhettek, sőt az elhangzott prédikációval kapcsolatosan kérdéseket tehettek fel. Jó kezdeményezés, amelyet érdemes átvenni, ahol csak lehet. Egy helyen a polgármesteri hivatal adott otthont a találkozásnak. Másutt a hét egyik alkalmát kifejezetten az ifjúság számára tartották, a szolgálatba való bevonásukkal. Az ökumenikus imahét harmadik jellemző szava: az írás. Nemcsak azért, mert 2008 a Biblia éve, hanem mert általában három szakaszt olvasunk alkalmainkon, amelyek az adott este témameghatározó igéi. Számunkra - s ezt minden keresztény egyház hívei vallják - a Szentírás életünk zsinórmértéke és hitünk foglalata. Isten nagyságos, mentő tetteit adja tudtul, és földi életünk erkölcsi értékét s mértékét tárja elénk. Jó volt látni, hogy több település a helyi önkormányzattal közösen Biblia-kiállítást rendezett, melynek helyszíne általában a város vagy község közösségi épülete volt, jelezve, hogy a Biblia nemcsak az egyházak szent könyve, de európai kultúránk meghatározó forrása, ihletője is. A közösségi ház küszöbét pedig a nem hívők is könnyebben átléphetik, mintha templomba kellene menniük. Mi volt a sajátossága ez évi imahetünknek? A visszajelzések általában örvendetesen növekvő részvételt mutatnak, erőteljesebb érdeklődést a kívülállók részéről is. Erősödik a különböző egyházak lelkészei és hívei részéről az összetartozás kifejezésének, a közös ünneplésnek és imádkozásnak az igénye. Érzékelhető, hogy a határvonal nem a felekezetek között húzódik, hanem az embertárs érdekét elfogadó és a másik emberrel egyáltalán nem törődő magatartás között figyelhető meg. Nem szeretném rózsaszínűre festeni az ökumené helyzetét. Mindegyik egyházban tudunk elzárkózó lelkészekről s ennek következtében magukban „önálló” imahetet tartó gyülekezetről. Van arra is példa, hogy a lelkész felfogása miatt feszültség alakult ki közte és saját hívei között. Azonban azt mondhatjuk, hogy ez az elzárkózó magatartás csupán ezre- léknyi kisebbségre jellemző. Döcög vagy gyorsul az ökumené vonata? A válasz attól függ, hogy mi magunk mozdonyok vagyunk-e a vonat elején, vagy teherkocsik a szerelvény végén. Közös Urunk a szemafort zöldre állította az ökumené vonata előtt. Legyünk mi az ökumené bátor hírvivői!
