Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-08-31 / 35. szám
2 41 2008. augusztus 31. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - Mt 6,24-34 A galatákhoz írt levél - a hit Azok, akik Pál apostol leveleit olvassák, egy idő után arra a meggyőződésre juthatnak, hogy bár Pál valóban Isten áldott eszköze volt az evangélium terjesztésében, s ahogyan ő fogalmazott, semmivel sem volt alábbvaló a legfőbb apostoloknál, egyszersmind nehezen elviselhető ember lehetett. Talán azért is, mert az evangélium felismert igazságával kapcsolatban nem ismert kompromisszumot. Azt várta el a munkatársaitól, amit önmagától: a teljes odaadást a Krisztus-hirdetés szolgálatában. Ezt pedig nagyon kevesen tudták elmondani magukról. A galatákhoz írt levél a konfliktusok levele - egy konfliktusos személyiség tollából. Pál második és harmadik missziói útján járt a galaták, egy kelta eredetű, Kis- Ázsia északkeleti részén letelepedett törzs tagjai között. Tevékenysége nyomán keresztény gyülekezetek alakultak a vidéken, akikről azután - távollétében - igen aggasztó híreket kapott. Olyan keresztény misszionáriusok követték Pált a galaták között, akik azt tanították, hogy a keresztény hit teljességéhez nem elég a Jézus Krisztusba vetett hit, mert szükség van a mózesi törvénynek, különösképpen is a körülmetélkedés szokásának a megtartására. Magyarul azt bizonygatták, hogy a galatáknak először zsidóvá kell válniuk, s csak azután lehetnek valóban kereszténnyé. Pál apostol úgy érezte, hogy ha a galaták elfogadják ezt a tanítást, azzal meghamisítják Krisztus semmihez sem fogható, egyetemes evangéliumát (amelynek nincs más feltétele, csak és kizárólag a hit), és visszahullanak a pogányság rabságába, ahonnan már egyszer megszabadította őket a Krisztus-hit. Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket? Pál rendkívül éles hangon, szinte durván figyelmezteti a levél címzettjeit arra, hogy az az evangélium, amelyet ő hirdetett közöttük, továbbra is érvényes, és nem szorul kiegészítésre - hiszen ő maga kapta megtérésekor a damaszkuszi úton a feltámadott Jézus Krisztustól, s később a legfőbb apostolok is jóváhagyták. Ugyanígy érvényes, és nem szorul kiegészítésre a galaták ezen alapuló hite sem. Jézusba vetett hitük az üdvösségük egyetlen kritériuma, nem állhat felette semmilyen emberi követelmény, még a mózesi törvény sem. Isten ezzel a hittel a teljes szabadságra hívta el a galatákat, szabadságra saját félelmeik, a társadalmi korlátok, a származás, a vágyoni helyzet, a nemi hovatartozás és a politikai meggyőződés kötelezettségei alól, mert Krisztusban „nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gál 3,28). „Ha nem hiszel Istenben, nem is értheted meg őt!” (Alexandriai Kelemen) „A keresztény tanítás Pál apostolnál a racionalizmus elleni merényletként robbant be a színtérre. Az én-te viszonyt ismét mindenek középpontjába állította... A hitet, amely gúnyt űz az észből (...), ezt a hitet követelte Pál apostol az őt hallgatóktól.” (Polányi Mihály) M Magyar Bibliatársulat * myLuther-www.myluther.hu A hit közös, a többi ráadás... Ráadásul... Mocsári Károly zongoraművész koncertjén voltunk a tiszadobi református templomban. A Zongora ünnepe Keleten című - évente megrendezett - rangos esemény alkalmából zsúfolásig megtelt a szent hely. A zongoraművész keze, lelke, személyisége a templomba varázsolta több évszázad művészeinek örömét, fájdalmát, kételkedését és megbizonyosodását. Jó volt a hétköznapok fölé repülni a zene segítségével. A közönség a „hivatalos” program végeztével természetesen nem engedte el a művészt, vastapssal kérte tőle a ráadást: fergeteges előadásban hallhattuk tőle Liszt egyik rapszódiáját. Már ezért is megérte volna meghallgatni a koncertet... Jézus is arról beszél, hogy létünk legalapvetőbb dolgait is szabad ráadásként elfogadnunk, megélnünk. Az élet alapvető szükségletei úgy is megjelennek, mint kényszerek. Az aggódás, a szorongás abba az irányba viszi gondolatainkat, beállítódásunkat, hogy az alapvétő szükségletek nélkül értelmetlenné, kilátástalanná válik az életünk. Az étel, az ital, a ruházat, az élet- színvonal különböző kellékei mindmind azt a látszatot keltik, hogy nélkülük olyan hiánnyal kell élnünk, amely már mindent fölöslegessé tesz. Mi is jellemzi a jézusi „ráadás” életformát? Az alapvető szükségletek vonalán a belső szabadság. Ez nem az a felelőtlenség, amely a saját munkáját is Istennel szeretné elvégeztetni, hanem annak felismerése, hogy az élet több a tápláléknál. A jézusi szabadság nem helyez a törvények és szükségletek fölé, hanem elvezet arra a felismerésre, hogy a nagyvonalú Gazda számadójaként semmim nincs, mégis minden az enyém. Felszabadít a holnapért való aggódás terhe alól. Eric Beme (az Emberi játszmák című könyv szerzője) szerint kétféle szorongás jellemez bennünket: az „előrearc” és a „hátraarc” szorongás. Ezt azzal a példával illusztrálja, ahogy a modem ember a szabadságát tölti. Amikor készül rá, „előrearc” szorongása van, hogy mi vár rá. Amikor meg elindult, „hátraarc” szorongása van, hogy mit hagyott otthon... Jézus szava segít abban, hogy úgy tudjak a mának élni, hogy közben nem felejtem el a jövőmet Sem, és a múlt sem jár vissza kísértet gyanánt. A jézusi „ráadás" életforma az értékek összefüggésében azt az értékválasztást jelenti, hogy pontosan tudjuk: Isten királyi uralmának naponkénti választása életünk legfontosabb döntése. Nem magától és nem nélkülünk valósul meg az ő orszáA VASÁRNAP IGÉJE ga, hanem úgy, hogy képesek vagyunk először Isten országát keresni. Ez pedig tudatos döntések sorozatát jelenti. Én vagyok a felelős a döntéseimért, és azzal a belső igénnyel hozom meg őket, hogy összecsendüljenek Isten akaratával. Természetesen tudhatjuk azt is, hogy Isten megajándékozott bennünket a bűnbocsánat örömével, hogy rossz döntéseink után visszataláljunk a helyes mértékhez: Isten országa legyen a legfőbb értékünk. . A jézusi életforma valós istenismerethez vezet. Vallásos kísértés azt feltételezni Istenről, hogy fogalma sincs arról, mi zajlik a földön. Az így gondolkodók szerint - legtöbbször imádság formájában - informálni kell őt arról, hogy mekkora igazságtalanságok történnek, és mit kell tennie ahhoz, hogy helyreálljon a teremtés rendje. Ezzel szemben Jézus egyetlen mondattal Isten megismerésének felszabadító, örömteli távlatát nyitja- meg: tudja a ti mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van! Nem kell fölvenni vele kapcsolatban sem a „tudálékos beosztott”, sem a „Fönt úgysem tudják, mi zajlik idelent!” életpozíciót, hanem gyermeki bizoda- lommal hagyatkozhatunk mindentudására, amellyel „tudja jól a mi formálásunkat”. Ha nem tudjuk pontosan, hogy ki az, akihez tartozunk, életünk, döntéseink csak átláthatatlan kusza halmazzá válnak. Mint az a munkavállaló, akinek két főnöke van. Vagy nem végez semmi munkát, nehogy baja essen, vagy megpróbálja kijátszani elöljáróit egymás ellen, vagy mindent a maga javára intéz el. Jézus ettől a káosztól szabadít meg, amikor arra hív, hogy merjünk a valódi „Munkáltató” mellett dönteni. így életünk áldott egyértelműségbe ér: „Én Uram és én Istenem!”- vallotta Tamás a kételyek, a kudarcok után (Jn 20,28). ■ Laborczi Géza Imádkozzunk! Jézusunk, köszönjük neked azt, hogy életünk csupa ráadás. Ráadás a puszta létünk, hiszen nem érdemeink szerint, hanem a te teremtő fantáziád nagysága szerint születünk Ráadás minden képességünk hogy ezekkel is neked és egymásnak szolgáljunk Ráadás minden szükségletünk is, mert te nem engeded, hogy a foglyaikként vergődjünk Ráadás a te ismereted, a benned való hit, hogy el ne tévedjünk a világban. Ráadás lesz az, hogy a nagy mennyei banketten a vendégeid lehetünk Amen. Oratio cecumenica Teremtő mennyei Atyánk! Te adtál életet és küldetést az embernek ezen a világon. Köszönjük a csodálatos természetet, erőit, áldásait és szépségét. Megbíztál a munka felelősségével, a test és a lélek, szellemi valónk odaszánásával az emberi élet jobbítására. Bocsásd meg sok-sok bűnünket, hogy nem mindig a te akaratod szerint használtuk a tőled kapott javakat. Hogy nem embertársaink javára s a te dicsőségedre élünk a természet törékeny*adottságaival, szépségével. Köszönjük, Atyánk, az elmúlt időszakot, a pihenés, a töltekezés alkalmait. Téged kérünk minden élményért, amellyel gazdagítottál minket találkozókon, konferenciákon, táborokban. Könyörgünk hozzád újuló erőért a kezdődő munkaévhez - fiataljainknak, tanároknak, szülőknek, lelkészeknek, gyülekezeti munkatársaknak egyaránt. Könyörülj a megtévedteken, akik még mindig áltatják magukat azzal, hogy megfér az életükben a világ dicsőségének hajszolása s a te imádatod is. Segíts, hogy a hamis, múlandó javak ne homályosíthassák el az örökkévaló kincseket. Adj hitvalló bátorságot nekünk a te neved hirdetésére és akaratod megélésére a más úrnak szolgálók között is. Látod, Urunk, aggodalmaskodó szívünket is. Zúgolódunk, morgolódunk a megélhetés gondjai miatt - mi lesz velünk, mi lesz gyermekeink jövőjével, továbbtanulásukkal, munkahelyükkel, családalapításukkal? Elveszítjük az 1 élet szépségét, ha nincs bennünk bizalom irántad. Amíg mindent meg akarunk szerezni, amire e világban elképzelésünk szerint szükségünk lenne, elrohan mellettünk maga az élet. Úr Jézus Krisztus! Vezess bennünket a keskeny úton, hogy megtaláljuk Isten országát, s így mienk legyen a benned való békesség, megelégedés és hálaadás. Szentlélek Úristen! Igazság Lelke! Segíts, hogy felismerjük az isteni gondviselés jeleit mindennapi életünkben! Győzz meg az Ige ereje és világossága által, hogy testünket, lelkünket az Atya kezébe tegyük le a hit mérhetetlen bizalmával. Ajándékozz meg a Krisztusba vetett hit reménységével, életörömmel, amely kiűzhet szívünkből minden aggodalmaskodást és félelmet e világ gondjai közepette, s megáld a megvál- tottságnak, Isten országának a boldogságával. Ámen. Minden e földön csak elmúlandó A Szentháromság ünnepe utáni tizenötödik yasárnap Isten gondviselő sze- retetét hirdeti, és az Istenhez forduló, hívő bizalomra int. Az óegyházi evangéliumi szakasz (Mt 6,24-34) a mindennapi, földi javakhoz köthető aggodalmaskodásról Isten országára irányítja a hívő tekintetét: „...keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." Boldogan hagyatkozhatunk mennyei Atyánkra, mert aki üdvösségünket elvégezte, gondot visel földi életünkre is („...a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.”). Heti énekünk, a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) szintén a gondviselő Istenbe vetett bizalomra hív és int minket. Az epistola (Gál 5,25-26) ugyancsak mindennapi földi életünk helyes irányára figyelmeztet: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk kérkedők egymást ingerlők, egymásra irigyke dők.” A vasárnap központi éneke a Minden e földön csak elmúlandó (EÉ 372), mely szorosan kapcsolódik a bibliai szakaszokhoz: a múlandó, földi világ helyett Jézus ÉNEKKINCSTÁR n ---Eg ed lilén ditzeriinc. Krisztushoz hív. Az eredetileg tíz versszakos ének szerzőjének nevét az egyes strófák kezdőbetűinek összeolvasásából (az akrosztichonból) tudhatjuk meg: MJCHAEL ÁTS. Idősebb Ács Mihály (1646,, Kemenes- szentmárton - 1708, Nemescsó) valószínűleg Vitnyédy István pártfogójaként jutott el a wittenbergi és a tübingeni egyetemre. Az ellenreformáció miatt el kellett hagynia győri rektorságát, éveken át bujdosott. 1683-ban Thököly dunántúli csapatának volt a tábori prédikátora. Több dunántúli gyülekezetben (Farád, Nemescsó, Devecser, Simonyi) szolgált. Kemenesaljái esperesi székfoglaló beszédében II. Rákóczi Ferencet az isteni gondviselés eszközének nevezte. Tagja volt annak a dunántúli evangélikus értelmiségi körnek, amely igyekezett ellátni a hívőket a hiányzó magyar nyelvű kegyességi irodalommal. Énekeket (EÉ 264, EÉ 372, valamint az énekeskönyvünkben már nem szereplő Szívem keserűségét), imakönyvet (Aranylánc) és elmélkedéseket írt (Boldog halál szekere). Egyik szerkesztője volt annak a Zönge- döző mennyei kar (ZMK, Lőcse, 1692-1696) című énekeskönyvnek, amelyben elkezdődött a régi evangélikus énekkincs felélesztése és megújítása. A százegy éneket közlő ZMK az 1635-től terjedő úgynevezett protestáns énekeskönyvek evangélikus kiegészítéseként, toldalékaként keletkezett. Graduálénekünk ebben a gyűjteményben jelent meg először. A szerző saját leikéhez szóló, egyes szám első személyben megalkotott verse a bensőséges vallásosság stílusában íródott. Az első versszakban felállított ellentét (földi, múlandó, halandó - állandó) kettősségéből az állandó felé fordul. A 2-6. versszakban (EÉ 2-5. vsz.) az örök élet felé vivő, az üdvözítő Jézusba vetett hit és bizalom fogalmazódik meg. A lélek az élet minden helyzetében Jézus felé fordul, amit a versszakok végén lévő kijelentés nyomatékosít (csak neved volna, Jézus, én számban; áldott nevedet, Jézus, vallanám; tetőled, Jézus, minden jót várok...). A 7. versszakban a fokozás a csúcspontjára ér: „Lelkemmel együtt Nap s Hold az égen, / Csak téged kíván e földön minden, / Még a vizek is a nagy tengeren, / Téged imádnak, Jehova ISTEN.” A 8--10. versszak (EÉ 6. vsz.) könyörgése az örök élet boldogságát ígéri: „Siess, ó, Jézus! Siess eljőni! / Siesd lelkemet hozzád fogadni, / E bűnös testből mennybe bevinni! / Siess, ó, Jézus! Siess eljőni!” Az ének a ZMK-ban nótajelzés nélkül jelent meg. Az énekeskönyvünk által hozzárendelt dallamot ebben a formájában A szokottabb egyházi énekek egyhangú melódiái... (Sopron, 1859) című gyűjteményből ismerjük. Ez a régi magyar dallam oktávnyi hangterjedelmű, tonalitá- sa c-eol. Mind a négy sornak azonos a ritmusa, a 2. és 4. sornak a dallama is. Az arányosan építkező, ereszkedőemelkedő, majd ismét ereszkedő dallammenet, a sor- és ütemismétlések a dallamot szerethetővé és könnyen éne- kelhetővé teszik. ■ H. Hubert Gabriella LAPUNK A VILÁGHÁLÓN a www.evelet.hu címen olvasható. MAGYA
