Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-27 / 30. szám
‘Evangélikus Élet3 SZÉLRÓZSA-PÉNTEK 2008. július 27. to 7 Az értékelvű bátorság ideája Fórumbeszélgetés állam és egyház viszonyáról ► A Szélrózsa péntek délutáni „kerékasztalánál” Prőhle Gergely országos felügyelő moderálásával Török Gábor politológus, a Vision Consulting Kommunikációs Tanácsadó és Stratégiai Elemző Kft. kutatási igazgatója és Giró-Szász András politikai szakértő, a Századvég Alapítvány ügyvezető igazgatója elemezte az állam és az egyház valóságos viszonyát, valamint a vágyott ideális állapot jellemzőit. Témafelvezetésében Prőhle Gergely szerepcserét ajánlott beszélgetőtársainak. Arra kérte őket, mondják el, miként látják az államvezetés szempontjából azt a politikai környezetet, amelyben az egyházak jelenleg működnek, s ezen túlmenően vázolják fel, milyen elvek mentén vezetnék ők a magyarországi egyházakat. Egyházunk országos felügyelője abból az alapállásból indult ki, hogy az egyház és az állam szétválasztása ugyan régóta elfogadott elv, azonban köztudott, hogy a gyakorlatban időnként mélyen egymás szférájába „nyúlnak”. Énnek legeklatánsabb példája az egyházfinanszírozás kérdése, amely sajátosan rendszerváltás utáni probléma, és az egyházakról alkotott képet sajnos döntően negatívan befolyásolja. Prőhle Gergely a katolikus egyháznak a közéleti szerepvállalásban tapasztalható, a vatikáni szerződésre alapuló dominanciája kapcsán röviden jellemezte a három történelmi.felekezet - a meghatározó szerepre törő katolikus, a karakteresen nemzeti álláspontot képviselő, „kurucosan” markáns református és a mérsékelt, lutheri mértéktartásra törekvő evangélikus egyház - közéleti megjelenését. Kitért az egyházakat érintő, sajátosan magyar politikai polarizációra, arra, hogy a jobboldal természetes politikai szövetségesének tekinti az egyházakat (azt hirdetve, hogy egymás céljait szolgálják), baloldali felfogás szerint viszont az egyházaknak nem feladatuk, hogy beleszóljanak az aktuálpolitikai kérdésekbe, saját ügyeikkel kellene foglalkozniuk. A kérdés úgy vetődik fel, hogy állam és egyház, a politikai és az egyházi szereplők meddig mehetnek el egymás térfelén. Mi az egyházak szerepe és feladata ebben a politikai helyzetben? Török Gábor három dolgot nevezett meg, amely ma Magyarországon elvárható lenne az egyházaktól: nagyobb függetlenség, több bátorság és erőteljes közéleti szerepvállalás. Az utóbbi nem pártpolitikai szereplést jelent - mutatott rá a politikai elemző -, hanem „csak” politikait, azaz a közéleti kérdések alakításában való aktív részvételt. Ilyen közéleti működésre lenne nagy szükség önálló, független véleményalkotással, az egyház ugyanis olyan értékközösség, amely ezt a fajta szereplést értékelvű választások mentén - és a pártpolitikai érdekeken való felülemelkedéssel - tehetné meg. De miért nem teszik? Miért nem emelik fel szavukat az egyházak az alapvető közéleti kérdésekben? - kérdezett vissza Török Gábor. Igaz, hogy a két- osztatú politikai dimenzió választásra kényszerít, de éppen az egyházak vannak olyan helyzetben, hogy az általuk képviselt és hirdetett értékek következetes felvállalásával akár természetes politikai szövetségesük álláspontjával is szembe tudnának - szembe kell tudniuk - menni. Éppen az egyházak tehetnék meg azt, hogy az értékeik mentén világosan körvonalazott álláspontjukat összevetik a kormányzásra készülő pártok programjával, majd a mérlegelés után egyértelmű döntést hoznak. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a közéletben az egyházak nem saját értékeik, hanem aktuális politikai érdekeik szerint nyilvánulnak meg, így eleve lemondanak arról a lehetőségről, hogy a társadalom szélesebb nyilvánosságával is megismertessék értékeiket, azt, hogy mit képviselnek. Általános társadalmi értékválság idején az egyházaknak segítséget kell nyújtaniuk az embereknek ahhoz, hogy különbséget tudjanak tenni: értékek vagy érzelmek mentén választják-e meg a politikai prioritásaikat - vette fel a beszélgetés fonalát Giró-Szász András. A párt- politikai csatározás során a politikai haszonszerzés felülírja az értékeket, az egyházaknak azonban értékekre alapuló identitásukból eredően eleve felelősségük és feladatuk lenne az emocionális alapú választások társadalmi korlátozása. Változtatni azonban csak alulról lehet - hangsúlyozta a politikai szakértő -, ugyanis mindaddig, amíg a politikai elitnek érdeke, hogy függő helyzetben tudja az egyházakat, ezeket a szükséges változtatásokat állam és egyház viszonyában nem fogja kezdeményezni. Miután megköszönte az ideális állapotok felvázolását, Prőhle Gergely azt kérte beszélgetőpartnereitől, maradjanak az egyházakat is meghatározó aktuális politikai mezőben, és próbáljanak választ találni arra, hogy a speciálisan magyar helyzetben az egyházak hogyan tudnának lazítani az államtól való financiális függésük mértékén. Ezentúl az értékelvűség nyelvi megragadását is nehéz feladatnak nevezte, a keresztény értékekre alapuló egyházi körlevelek, nyilatkozatok ugyanis anakronisztikus dokumentumoknak tűnnek a társadalom többségének szemében. Az államiközéleti szféra szemszögéből hogyan fogalmazható meg ez az értékelvűség korszerűen? • A modem kommunikációs formák egyházkonform kialakítása természetesen az egyházak belső feladata, ahogyan a médiában való korszerű, értékközvetítő megjelenés is - mondta Török Gábor. Giró-Szász András hangsúlyozta, hogy a politikai erőtérben létrejövő csoportok közéleti argumentációja és a hagyományos értékrendek következetes közvetítése és érvényre juttatása Magyarországon nem fedi egymást. A közéleti szerepvállalás terén a legnagyobb gondot az okozza, hogy ez az egyházak esetében is így van, ezért a társadalom előtt nem képesek hiteles értékközösségként megjelenni. Török Gábor ehhez hozzáfűzte, hogy semlegesnek feltűnni akaró, „becsomagolt” és kódolt beszéd helyett világos állásfoglalásokra lenne szükség. Itt jön a képbe az állami támogatás, az egyházfi- nanszírozás kérdése, ugyanis ez az a gócpont, amely miatt az egyházak mindegyik politikai erővel fenn akarják tartani a jó viszonyt. Ez azonban hibás logika - figyelmeztetett az elemző -, mert kikerülhetetlenül bizonytalansághoz, bátortalansághoz, sőt gyávasághoz vezet a kihívást igénylő közéleti témákban. A világos értékrend egyértelmű arti- kulálása - bár kétségtelenül egyes társadalmi csoportok által üdvözölt, mások által elutasított lesz - egyáltalán nem eredményezné az állami támogatások csökkenését vagy megszűnését. A magyarországi egyházaknak - a történelmi közelmúlt sajátos meghatározottsága ellenére, amely látszólag az államtól való függésbe taszítja őket - az az egyetlen esélyük az állam és egyház rendezett viszonyrendszerének kialakítására, hogy az alulról kezdeményezett értékvállalás és értékközvetítés talaján egyértelmű állásfoglalásokat, közérthető üzeneteket fogalmaznak meg, és világos döntéseket hoznak, amikor közéleti és politikai kérdésekben választás elé kerülnek. ■ - PETRI Prőhle Gergely, Török Gábor és Giró-Szász András Keresztényként a pénz világában ► „Egy bankár Londonból, aki otthonosan mozog a nemzetközi pénzintézetek milliárdos tranzakciókat bonyolító, profitorientált világában, ugyanakkor hiteles keresztényként igyekszik megélni mindennapjait” - a Szélrózsa program- füzetében e mondattal bemutatott Illést Gábort a nagy érdeklődéssel övezett péntek délutáni beszélgetés után kérdeztük. Elsőként arról, hogy sokszor érezte-e önnön lehetőségeinek határát.- Befektetési bankárként dolgozva amikor egy cég megbízásából nagy felelősséggel járó és gondos körültekintést igénylő feladatnak kell eleget tenni, akkor sokféle határral kerül szembe az em- ber.J’ályám első éveiben a szakmai kihívásokon túl nemegyszer a fizikai erőnlét határait is megtapasztaltam - többször hónapok teltek el napi tizennégy órányi- Ön tanácsadóként hogyan élte meg azt, hogy megbízója megvesz egy vállalatot, ahol ennek következtében munkahelyek szűnnek meg, és sokan az utcára kerülnek...?- Kétségtelen, hogy van ilyen, de ez sokkal összetettebb kérdés, mint azt sokan elképzelik. Például amikor két vállalat fuzionál, akkor azért teszik, hogy együtt versenyképesebbek legyenek. Első közös lépéseik során esetleg valóban megszüntetnek munkahelyeket, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ha nem állnának össze - és így nem lennének hatékonyabbak és erősebbek -, akkor külön-külön esetleg mind a ketten csődbe mennének, vagyis sokkal többen veszítenék el az állásukat... Ebbe a szakmába ugyanúgy nem lehet közvetlen érzelmeket belevinni, mint például egy sebészorvoséba: ha sajnálatból nem amputálná a beteg lábat, akkor az egész embert veszítené el. *- Öltöny, nyakkendő, márkás óra, táska, drága toll - a szakma velejárójaként minden apró részlet számít? Illés Gábor, Pángyánszky Agnes és Bárányay Csaba a péntek délutáni beszélgetésen munkával, alig pár órányi alvással, hiszen az ügyfél elvárja, hogy a számára meghatározó jelentőségű projektek ideje alatt szinte csak vele foglalkozzon a szakembercsapat. Később, vezető beosztásban, családapaként figyelmeztetően jól látszott a határvonal magánélet és hivatás között, ha a munkával töltött idő és a folyamatos készenlét miatt hiányoztam egy esti fürdetésről. Bár ekkorra már sikerült közelebb kerülnöm az „egészséges egyensúlyhoz”, ez a tényező is szerepet játszott abban, hogy a közelmúltban kilenc-tíz év után egy korábbi ügyfelem felkérését elfogadva munkahelyet és ezzel bizonyos értelemben szakmát is változtattam.- Annak idején a siófoki evangélikus ifjúsági körben a pénteki ifikre Ön sokszor egyenesen a Ferihegyi repülőtérről érkezett, és csak utána ment haza. Az istenhit milyen támpontot és segítséget nyújt a pénz világában?- A keresztény értékrend az üzleti életben általában közvetetten érvényesül, megmutatkozik az ember-ember közötti kapcsolatokban, az üzleti tisztaságban. Egyébként úgy látom, hogy más, ugyancsak közvetlenül emberekkel foglalkozó szakmákkal - például orvos, pe- dagógus - összehasonlítva a pénzügyi területen sincsenek alulreprezentálva a keresztények.- Előfordult, hogy olyan üzleti partnerrel kellett - kellett volna - dolgoznia, aki nem fért bele az Ön erkölcsi értékrendjébe?- Tudni kell, hogy a világ vezető befektetési bankjainál nagyon komoly kliens- átvilágítási rendszer működik. Hosszú folyamat előzi meg, hogy egyáltalán „szóba állnak-e” az. adott céggel, és vállal- ják-e vele a közös munkát. Az üzleti világban egy bizonyos szinten elég egyértelműek az erkölcsi játékszabályok - amit a vonatkozó, általában írott szabályrendszer megenged, azt szabad, amit nem, azt nem -, és az e körben dolgozók nagy része abszolút be is tartja őket. Nem azért, mert a legetikusabb istenhívők a világon, hanem mert ha a hírnevükön - akár az intézményén, akár a sajátjukén - csorba esne, legközelebb nem ők kapnának megbízást... A hírnév, a megítélés sokkal fontosabb, mint az, hogy egy konkrét tranzakcióval mennyit kereshet az ember. Az etikus magatartást tehát elsősorban az üzleti logika diktálja, mert hosszú távon csak ez éri meg.-- Ezzel a sztereotip képpel szemben azt kell, hogy mondjam, a valóságban nem ez számít. Nyilvánvalóan van egy öltözködési „alap etikett”, de nincs előírva, hogy - mondjuk - milyen karórája legyen valakinek. Ennél sokkal fontosabb, hogyan viselkedik, mit és hogyan mond, illetve tesz az ember. Miként az is személyiségfüggő, hogy azok a tehetősebb emberek, akik megengedhetik maguknak a luxusdolgokat, valóban erre költik-e a pénzüket.- Egynémely vállalat hihetetlen összegeket költ a külsőségekre...- Ez sokszor nagyrészt jól kalkulált marketingfogás: úgy számolnak, hogy közvetetten megtérül az ilyen típusú költség. De ne szépítsük, valóban vannak cégek, amelyek túlzásba esnek. Itt már indokoltabb szóba hozni a keresztény értékrendet. Azok a döntéshozók, akik hisznek a keresztény értékekben, valószínűleg nem fognak indokolatlanul pazarolni külsőségekre, és igyekeznek megtalálni a módját a marketingköltségvetésük értelmesebb felhasználásának. Hála Istennek, manapság egyre jobban divatba jön a cégszerű jótékonykodás. Ezt olykor ugyan sznobizmus vagy szintén jól kalkulált marketingelgondolás motiválja, de ez ebben az esetben is biztató jelenség, hiszen a lényeg végső soron, hogy legyenek támogatói a jó ügyeknek.- Amikor azt látja, hogy valakinek csak a profit számít, mindenáron egyre és egyre magasabbra akar jutni, eszébe szokott jutni - Lk 12,20 után „szabadon” -, hogy „bolond, lehet, hogy még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, mi értelme volt akkor mindannak, amit felhalmoztál’?- Az egyén szintjen természetesen. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a versenyen alapuló gazdaságban - amely a világ nagy részét jelenti - a vállalatok profitmaximalizálási kényszerének következményeként növekszik a gazdasági hatékonyság, ami közvetetten alapvető meghatározója egy adott közösség gazdasági értelemben vett boldogulásának. Hogy lelki szempontból hasznos-e vagy Istennek tetsző-e a gazdasági hatékonyság keresése és az ennek eredményeként megjelenő közösségi jólét vagy éppen szegénység? Ez a mi beszélgetésünkön messze túlmutató kérdés. ■ Boda Zsuzsa - Vitális Judit FOTÓ: aOTTA DÉNES Sz élrózsa - Kőszeg főterén
