Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-27 / 30. szám
‘Evangélikus ÉletS mmMmmmmmmmmmmmwmBwsmmmB-. SZÉLRÓZSA-CSÜTÖRTÖK 2008. július 27. W 5 SZUBJEKTÍV... Keresztény pörgés posztlutheri stílusban- avagy szövegelemző pótszeminárium kifelejtett lábjegyzetekről Inkább a tízek előre megfontolt szándékkal elkövetett koncepcióváltásának, mint a kedvező véletlenek sorának köszönhető az az előző évekhez képest niért arányeltolódás, ami a nagyszínpadon és környékén volt észlelhető. Most volt csak igazán érdemes „evangélikus könnyűzenei együttesnek” lenni a Szélrózsán, s bánhatja, aki idén lecsúszott erről a címről! A kőszegi lutheránus kemping központi hangulatfelelősei ugyanis nem egy esetben a magyar könnyűzenei élet „no name” alakjai közül kerültek ki. Az eddigi találkozókra nem jellemző módon (mintegy precedenst teremtve) idén a gyülekezeti kapcsolatrendszerből ismertséget kovácsoló, karakterükben azonban változó intenzitással evangéli- záló kisegyüttesek kaptak lehetőséget nagyszínpadi fellépésre. A Felsővezeték a Large Room, a Mezítláb, a M.ÍS.K.A., a . . .megacsend és a Shamrock az eddigi Szélrózsatörténet közepétől-harmadik harmadától vési nevét egyre mélyebbre a fesztiváljárók tudatába. Ami közös bennük: épülgető zenei karrierjüknek így vagy úgy része a hazai lutheránus fiatalságból kovácsolt kapcsolati tőke, tehát ezen rajongói tábor volt az első csatornájuk a külvilág felé. Amolyan ugródeszka. Összehasonlításként: 2004-ben és 2006- ban szinte kizárólag olyan előadók voltak a nagyszínpad meghívottjai között, akik már letettek valamit az asztalra a tá- gabb értelemben vett publikumért, például az Eleven Hold, a Bordgó, a Magna-cum Laude, a Gtyllus-Ferenczi páros, a Makóm, a Kaláka, a „nagycsaládból” pedig a finn Exit, a Promise, a Szela vagy az Izsóp. Mitsoura-varázs á la Kőszeg Számos szempontja lehet persze annak, hogy mi alapján kerül valaki nagy-, illetve kisszínpadra, tehát nem hozható minden, esetben összefüggésbe g zenei minőséggel. Idei mércével mérve a 2006- ban játszó Só és Morgenfunk vagy a Tatán fellépő Blues Rádió Budapest zenekar is gond nélkül kerülhetett volna a magasabbik emelvényre. Egy szó mint száz: szembetűnő, hogy azok válhattak most főszereplőkké, akik eddig a kisszínpadokon „vegetáltak”. Érdemes azonban kicsit körbenézni: befér-e egy „evangélikus kalap" alá a fentebb nevezett, feltörekvőben lévő amatőr formációk mindegyike? Ugyanis nem feltétlenül adekvát a keresztény tar-' talomra utaló jelző. Sőt bizonyos esetben egyenesen félrevezető. Noha ugyanarra a családi találkozóra járunk, mégsem vagyunk egy család. E különös paradoxon áldozataiként furcsán méregetjük egymást, mit is keresünk egy akol- ban, ha céljaink ennyire eltérnek, bár gyökereink ugyanazok. Ha bekukkantunk egy Felsővezeték- vagy egy .. .me- gacsend-szöveggyűjteménybe, hamar rájöhetünk, hogy „ifjú lutheránus tehetségeink” közelről sem azt a mély, meggyőződéssel teli istenélményt sugározzák, amif például egy M.Is.K.A.- vagy egy Large Room-libréttóból kiolvashatunk. Bizonyos körökben mindig is fejcsóvá- lás övezte a piédesztálra emelt világi zenészek szélrózsás performance-át, pusztán azért, mert olyan szellemi szférának a képviselői, mely - horribile dictu - szembemegy egyes keresztény értékekkel Kérdés tehát, mennyi létjogosultsága van egy „vegytiszta evangélikus” háttérrel rendelkező csapatnak egy keresztény fesztiválon való megjelenésre, ha mondanivalója egyenértékű bármelyik világi előadóéval, magyarán: ha nem evangélizál? A kérdés legalább annyira költői, mint amennyire provokatív, tehát nem kívánom megválaszolni. Az összeférhetetlenség-érzet magvait azonban szándékomban állt elhinteni. Dob, basszüs, zongora, szinti, szaxofon, harsona, hegedű, cimbalom, kálim-- ba, szitár, kaval, valamint magyaros, latinos, afrikai, világzenei, továbbá ska, gospel, country, raggae, pop, altér, keringő és csárdás. Kegyes vagy liberális? Üdvözítő vagy értelmetlen? A lehetőség mindenre adott. Még itt gyúródik bal csuklómon a „fesztiválság” összetéveszthetetlen védjegyének számító, elnyűhetetlen karszalag, mely kéken emlékeztet öt júliusi nap evangélikus mozgalmasságára. Egy tartalmas keresztény pörgésre - posztlutheri stílusban. ■ Horváth-Hegyi Dénes Az ír zenét játszó Shamrock két tagja Szájról szájra - Herczku Agnes, Bognár Szilvia, Szalóki Ági Befogadó gyülekezet Mitől válik hatékonnyá egy gyülekezet? Mi a vonzó közösség titka? Ezekre a kérdésekre kereshettük együtűa választ július 17-én, csütörtökön délután a Szélrózsa kisszínpadán Györfi Mihály nyírszőlősi lelkésznek és csapatának a segítségével. Befogadó gyülekezet az, amely Krisztust befogadja a gyülekezetbe. Csak ekkor válik képessé arra, hogy befogadjon másokat - kezdte előadását a lelkipásztor. Majd elmondta, kezdőként, a teológia levelező tagozatának elvégzése után került Nyírszőlősre. A szomszédos telenem a lelkészi tudásra és tehetségre épül, hanem az isteni kegyelemre. Hazugság azt gondolni, hogy a hit magánügy. Isten azért adja neked a hit ajándékát, hogy a környezetedben munkálkodhasson rajtad keresztül. Az elhangzottakat néhány gyülekezeti.tag bizonyságtétele illusztrálta és támasztotta alá. Hallhattuk az alkoholfüggőségből szabadult Ilike és Marika történetét; megismerhettük az egyetemista Ági és teológushallgató bátyja Krisztushoz vezető útját; végül a tízéves Árpi és pülésen, Nyírtelken, ahol egyáltalán nem volt hagyománya az evangélikus- ságnak, 4992-ben indult meg a missziói munka. Az egész folyamat néhány ember (egy család) életének a megváltozásával kezdődött. Ami azóta történt, az első alkalmaktól a templomépítésig vezető utat valódi sikertörténetnek lehetne nevezni, és a nyírtelki gyülekezetét példaképül állíthatnánk közösségeink elé. Azonban - hangsúlyozta az előadó - a gyülekezet nagymamája beszélt mindarról az áldásról, amely a görögszállási cigánymisszión keresztül adatott nekik. A fiatalokból álló EKG együttes énekével és zenéjével húzta alá az elmondottakat. Nevük kezdőbetűi a gyülekezet hitvallásának egyik lényeges gondolatát fejezik ki: egyedül Krisztus gazdagít. Akkor válhat élővé a közösségünk, ha befogadjuk őt, és örömmel engedjük, hogy ő használjon minket mások életében is. ■ Adámi Mária Hol a határ. a Maszat-hegyen innen? ► A Mi az, hogy határ? címmel rendezett fórumbeszélgetésen - Kiss Ulrich jezsuita atya és Szabad Júlia tanárnő társaságában Varró Dániel volt Lengyel Anna vendége csütörtökön délelőtt a Szélrózsa nagyszínpadán. A Túl a Maszat-hegyen című kötete révén a legifjabb táborlakók körében is rendkívül népszerű költő-műfordítóval a myLuther, illetve az Evangélikus diákélet középiskolás munkatársa, Pantea Judit beszélgetett.,- Miért fogadta el a meghívást?- Nem szeretek részt venni ilyen beszélgetéseken, általában keresek valami kibúvót. A menyasszonyom vett rá, hogy eljöjjek, mert ő most itt dolgozik.- Hogy tetszik a Szélrózsa? Meddig marad köreinkben?- Tegnap este már elég későn érkeztem, ezért nem túl sokat láttam, de annak a kevésnek az alapján, amit igen, nagyon hangulatos az egész találkozó, mindenki kedves és nyílt. Ma délután sajnos mindenképp haza kell utaznom.- Mennyire valósak a Túl a Maszarihegyen karakterei?- Van valóságalapjuk, a Büdös Pizsamázó például életrajzi ihletésű, a főszereplő - Muhi Andris - pedig egy óvodáskori barát. Az ő kérése volt, hogy írjak egy eposzt, ami róla szól. így született meg a Túl a Maszat-hegyen, ami végül is nem eposz, de róla szól...- Lesz folytatása?- Gondolkozom a folytatáson, mert hamar be kellett fejeznem a könyvet, és emiatt utólag derülnek ki figyelmetlenségek. Egy kislány például megkérdezte, hogy mi történt a pacák által fogva tartott Emil bácsival Tehát ha lesz folytatás, akkor az valószínűleg Emil bácsi szabadulásának történetével fog kezdődni.- Ön szerint hol a határ mese és valóság között?- Ez költői kérdés, és nem válaszolnám meg.- Hogyan kezdte pályafutását?- Először a nővérem kezdett el verseket írni. Körülbelül tizenkét évesen én is elkezdtem, „ha neki megy, nekem is” alapon. A nővérem abbahagyta, én pedig maradtam a pályán.-Mi a véleménye a média mai szerepéről?- Szerintem a költők korábbi szerepét vette át. Az emberek figyelnek a közismert arcokra. Én abszolút a fogyasztói társadalomhoz tartozom: szeretek tévét nézni és moziba járni. Ha vonaton utazom, mindig veszek magamnak valami újságot.- A beszélgetésből kiderült, hogy nagfon tiszteli elődeit. Ki a példaképe?- Kisebb koromban nagyon szerettem focizni, akkor egy holland kapus volt a példaképem. Mostanában már nincs, de vannak örök kedvenceim, például József Attila. Varró Dániel és az interjú készítője FOTÓ: BOTTÁ DÉNES
