Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-22 / 25. szám
6 2oo8. június 22. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS •41 Folytatás az i. oldalról A lelkésztalálkozót reggel és este igei el- csendesedések keretezték. Minden napra jutott egy-egy magvasabb teológiai előadás is, melyeket kiscsoportos beszélgetéseken gondoltak tovább. A liturgia és az igehirdetés nyelve címmel tartott referátumában Krámer György pilisi esperes egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy kerülnünk kell a kánaáni szó- használatot, és az ige üzenetét érthetően kell. közvetítenünk mind a gyülekezet, mind pedig a külvilág felé. Az észt előadóknak - Ants Toomingnak és Mart jaansonnak - A zene nyelve, énekeink című beszámolójából például az is kiderült, hogy Észtországot már 1521-ben elérte az evangélikus reformáció, és 1637-ben vehették kézbe az első evangélikus énekeskönyvet. A finn napon Heikki Kötik Imádságaink nyelve címmel tartott előadást; mintegy a konferencia összegzéseképp állapíthatta meg, hogy az istentisztelet és a fohász - a művészettel kiegészülve - együttesen alkotja a hit anyanyelvét. A finn teológiai professzor arról is beszélt, miként változott a mai ember vallásossága; a csend mellett a mozdulatok, a fények, a képek és a szimbólumok vagy akár illatok is közelebb vihetik őt Istenhez. A konferencia hagyományos programjának számít a különböző nemzetek evangélikus egyházainak bemutatása. Ezúttal erdélyi és felvidéki magyar, észt, finn, inkeri, mari, mordvin és magyarországi evangélikusok élete elevenedett meg a prezentációk sőrém, „Örülök a vendégnek, amikor jön, és örülök neki, amikor elmegy” - idézte záróáhítatában Ittzés János elnök-püspök Fekete István író gondolatait, hozzátéve, hogy ez az általában valószínűleg igaz mondat a konferenciát tekintve semmiképpen sem állja meg a helyét, hiszen Révfülöpön nem > vendégek, hanem testvérek töltöttek együtt négy nagyszerű napot. A Révfülöpön megrendezett konferenciáról a Magyar Televízió Evangélikus magazin című műsorában július 6-án láthatunk képes beszámolót. ■ G. Zs. Afinnugor lelkészkonferenciák rövid története Az önálló államisággal rendelkező három finnugor nép - magyar, finn, észt - közötti kapcsolatok a múlt században, a két világháború közti időszakban mélyültek el, és csúcsosodtak ki a kulturális egyezmények aláírásában 1937-ben. A magyar evangélikus egyház részéről ez idő tájt elsősorban teológushallgatók Finnországba való utazásáról lehetett szó, tanulmányi ösztöndíjjal; ez a forma a szocializmus ideje alatt háttérbe szorult. Az első nemzetközi finnugor kongresszust 1960-ban rendezték, 1981-ben pedig az első olyan lelkészkonferenciát tartották a finnországi Iisalmiban, amelyre komolyabb magyar delegáció utazhatott; ekkortól kezdték kiépíteni a két ország közötti testvér-gyülekezeti kapcsolatokat is. Ettől kezdve négyévente szerveztek találkozókat finn és magyar lelkipásztorok részére; ezek az összejövetelek vagy Finnországban, vagy hazánkban zajlottak. Észtek csak nem hivatalosan vettek részt e konferenciákon, ők először 1993-ban rendezhettek ilyen tanácskozást. Idővel - a magyarok révén - erdélyiek, illetve felvidékiek, a finneken keresztül pedig inkeriek, marik és mordvinok is csatlakoztak a résztvevőkhöz. A tervek szerint legközelebb 2012-ben Észtországban lesz finnugor lelkész- konfertencia. Testvérek vagyunk ► Mikkeli evangélikus püspöke, Voitto Huotari vezette a finn delegációt. A finn-magyar kapcsolatok múltjáról szólva személyes emlékeit is felidézte, valamint összegezte a mostani finnugor lelkészkonferenciával kapcsolatos véleményét és az e találkozók jövőjére vonatkozó meglátásait. Huszonkét esztendővel ezelőtt látogattam először Magyarországra. Két évtizede Békéscsabán prédikálhattam, ezért is nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy július 15-én ismét ott hirdethettem Isten igéjét. Abban az egyházközségben, amellyel - néhai Táborszky László esperes-lelkész jóvoltából - 1986-ban testvér-gyülekezeti kapcsolat jöhetett létre egyházkerületem és a magyarországi megyeszékhely között. Napjainkban negyven finn, illetve magyar gyülekezet között van ilyen jellegű kötelék. Szeretetteljes barátságunk és együttműködésünk természetesen más tartalommal bírt a szocializmus éveiben, és mást jelent ma, amikor az Európai Unió tagjai vagyunk, de amilyen nélkülözhetetlen volt egykor, olyannyira az most is. Hazámban ugyan többségben vannak az evangélikusok, de Európa egészét tekintve lutheránusként kisebbségben vagyunk. A nyelyi rokonság mellett tehát a hit és a kisebbségi lét is összeköt bennünket egymással. Ezért is különösen kedvesek számomra a négyévente megrendezett finnugor lelkészkonferenciák, amelyek fontossága a személyes találkozásokban rejlik: közelebbről megismerhetjük egymás szülőföldjét, kegyességi gyakorlatát, örömeit, nehézségeit. Ezt a célt szolgálták atanács- kozás után a finn delegáció tagjai által magyar gyülekezetekben tett látogatások is; segítettek bennünket abban, hogy megismerhessük magyar testvéreink erősségeit és esetleges gyengeségeit, ezáltal saját magunkat is, így tanulva egymástól. Erre szükség is van, hiszen a világ állandóan változik, és bár különbözőek vagyunk, számos lényeges kérdés mind a finn, mind a magyar egyházban azonos. Például hogy miként szólítsuk meg úgy a mai fiatalokat, hogy az ő számukra is érthetővé váljék közös „anyanyelvűnk”, a hit. Finnugor lelke Megértetni magunkat másokkal ► A hit anyanyelve témacímet viselő finnugor lelkészkonferencia első előadója Krámer György volt. A pilisi gyülekezet esperes-lelkésze beszélgetésünk kezdetén elmondta: a tanácskozás témája véleménye szerint sokféleképp értelmezhető. O úgy határozott, hogy ezt a fontos kérdéskört az egyház kommunikációja felől közelíti meg.-Ez a döntése volt az oka annak, hogy A liturgia és az igehirdetés nyelve című referátumában külön-külön nem is szólt az istentisztelet e két fontos elemének nyelvezetéről?- Valóban szándékosan nem tettem különbséget a liturgia és az igehirdetés nyelvezete között, hanem általában beszéltem az egyház szóhasználatáról. Mert úgy érzem, létkérdés, hogy ki tud- juk-e fejezni, meg tudjuk-e értetni magunkat a körülöttünk lévő világgal.- És természetesen az egyháztagokkal is... . - Velük is, hiszen abból, hogy valaki templomba jár, még nem feltétlenül következik, hogy érti is mindazt, ami a szószéken elhangzik... Remélem, hogy a gyülekezet tagjai azért többségükben valóban értik, amit hallanak, de ebben sajnos nem lehetek biztos. Néha úgy érzem, rá kellene kérdezni arra, hogy a hívek tényleg tisztában vannak-e azzal, miről is szólt egy-egy prédikáció.- Tehát tudakozódni kellene az után, hogy anyanyelvünk-e még a hit nyelve, illetve hogy kinek az anyanyelve még?- Ezeket á kérdéseket szociológiai szempontból igyekeztem megközelíteni. Tomka Miklós római katolikus hátterű szociológus néhány évvel ezelőtt végzett felmérése szerint a magyar lakosság 56 százaléka hisz - a maga módján; 12 százalékát nem érdekli az egyház, 16 százalékát pedig egyenesen bosszantja. .Csupán 16 százalék jár rendszeresen templomba, ők feltehetően értik is az egyház által használt nyelvezetet. De a fennmaradó 84 százalék számára az egyház nyelve idegen nyelv! Keresni kell tehát a megoldást, ami szerintem kétféle lehet: az egyik az, hogy mi tanítjuk meg a nyelvünket azoknak, akikkel kommunikálunk. Erre kicsi az esély, mivel nem érdekeljük a másik felet... A másik út az lehet, hogy mi kezdünk el a társadalom anyanyelvén beszélni.- Ön szerint ez miként valósítható meg a gyakorlatban?- Egyfelelől egyéni szinten, egy-egy lelkésznek az igehirdetésre való készülése során. Másfelől komoly teológiai munkát jelentene az egyház számára fontos üzenetet úgy elmondani, hogy a társadalom is megértse, ezért véleményem szerint hittudományi egyetemünkön rendszeresen és hosszú távon kellene foglalkozni ezzel a kérdéssel. Úgy érzem, félünk attól, hogy megtegyük ezt a lépést, mert attól tartunk, hogy a nyelvezet változtatásával a teológiai tartalom is sérül. Mégis - a saját érdekünkben - cselekednünk kell. A nyitás az egyház érdeke, neki kell keresnie az utat a világ »felé, mind szavaival, mind tetteivel. A finn lelkészszövetség Kilencven esztendeje, 1918-ban hozták létre a finn lelkészek szakmai szervezetét, a finn lelkészszövetséget. Jelenleg az aktív lelkészi kar kilencven százaléka - körülbelül háromezer fő - tagja a testületnek. Ok kétévente megrendezett lelkésztalálkozókon tartják egymással a kapcsolatot, Tagdíjat fizetnek, ez az összeg havi jövedelmük 1,1 százalékát teszi ki.- Érdek-képviseleti folyóiratuk, a Crux (kereszt) évente hat alkalommal jelenik meg. A szövetségnek Finnor- szág-szerte ötven alszervezete van. Az összeállítást Gazdag Zsuzsanna készítette. Finn imaoltár
