Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-22 / 25. szám

4 2oo8. június 22. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Mert keresztények ■ Frenkl Róbert 2009-ben lesz negyven éve, hogy a for­radalom után Nyugat-Európába került magyar értelmiségiek megalapították az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetemet (EPMSZ). Sok szó esik majd az évforduló kapcsán az EPMSZ szelle­miségéről, arról is, Hogy egyfelől van-e igény ma erre a gondolkodásmódra, másfelől hogy van-e realitása. Most azáltal váltak hirtelen fájdalma­san időszerűvé ezek a kérdések, mert eltávozott az a személyiség, Bárczay Gyula nyugalmazott református espe­res, aki talán a leghitelesebben képvi­selte - helyesebb azt írni, hogy életével és munkásságával megvalósította - az EPMSZ szellemiségét. Ennek lényegé a nyitott, toleráns, mások álláspontját tiszteletben tartó, de a saját értékorien­tált véleményét markánsan vállaló, a magyarságot az európaisággal egészsé­gesen ötvöző, áldozatkész keresztény magatartás. Ismeretes az írók, Cs. Szabó László és Szabó Zoltán meghatározó, irányt adó szerepe az EPMSZ érlelődésében. Nagy élményem volt, amikor első ízben 1978- ban, Damülsben (Ausztria) a szokásos évi konferencián találkozhattam velük. Szépfalusi Istvánnak, az EPMSZ titkárának invitálására két előadást is tarthattam az akadémiai napokon, amelyen Szent- Iványi Ilonával első alkalommal vehet­tünk részt mint itthoni magyarok. Ilo­na, az evangélikus teológián tanult uni­tárius lelkész Cs. Szabóékkai angliai ösztöndíjról érkezett, magam az Oszt­rák Olimpiai Bizottság vendégeként szerepeltem. Azt hiszem, Ilonka nevé­ben is írhatom: alapélményünk volt, ahogy Bárczay Gyula az első perctől kezdve szárnyai alá vett minket. Mi volt Bárczay Gyula titka? Több mint harminc évig szolgált Therwillben, egy kis svájci gyülekezetben. Bámulatos természetességgel egyeztette össze a lel- készi hivatást és a közéleti aktivitást. Hét évig, közte a rendszerváltozás időszaká­ban, 1986-tól 1993-ig volt az EPMSZ el­nöke. Jelentős érdeme volt abban, hogy a rendszerváltó értelmiség sokszínűsége - nyomon követhető a konferenciák előadásaiban, programjaiban - megje­lent az akkori akadémiai napokon. A 20. század egyik igen jelentős teoló­gusának, Karl Barthnak a tanítványa volt. Életében megvalósult a híres barthi gondolat: mivel Isten tesz meg mindent, nekünk is mindent meg kell tennünk. Egyszerre volt lelkész és civil. Talán ez a titok nyitja. Nem csak vállalta, de hor­dozta a papi mundért, a klerikusok nem mindig rokonszenves allűrjei nélkül, ta­lán éppen azért, mert a civil kurázsi is jellemezte. Ritkán kémek meg már igeszolgálat­ra. Május 25-én, amikor az Evangélikus Életben megjelent a Megtérsz vagy meg­halsz című cikk, épp egy ilyen vasárnap volt. 5MÓZ 6,4-9 volt az ige, benne az első nagy parancsolat: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet...” Híve vagyok a teo­lógiai sokszínűségnek, fiatalon magam is átéltem az ébredés, a megtérésre fel­szólító üzenet vonzását. De már akkor is zavart a legendás primitív brosúra Is­ten váltságának egyszerű tervéről, az in­gyen - a kritikusok így mondják: az ol­csó - kegyelemről. A halállal fenyege­tés, az ítélkezés látszólag szigorú, való­jában inkompetens beavatkozás Isten rendjébe. Spiró György kitűnő, Fogság cí­mű regényében hangzik el a Názáreti ál­tal alapított új vallásról, hogy sikeres lesz, mert nincs benne követelmény; könnyű vallás. Bárczay Gyula evangélizációja nem a fenyegető, hanem a szerető Istent állí­totta a középpontba. Szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat. Szavakban is, de főleg tettekben. Hihetetlen, de valóban képes volt a lehetetlenre, a másik ember teljes, segítő szeretetére. Azt hiszem, ma a sokszínű misszióban ennek a szín­nek van prioritása. A cselekvő keresz­ténység lehet leginkább hatékony; ne­künk is mindent meg kell tennünk. Talán csak Kékén Andrásnál tapasztal­tam, amit Bárczay Gyulánál: azt a lényé­ből adódó természetes szeretetet, mely erős hatással volt fiatalokra és idősekre, nőkre és férfiakra egyaránt. Nem nélkü­lözte ez a szeretet olykor az indulatot sem. Kétségkívül alkati komponens is lehetett ebben, mégis a hitükből adódó kisugárzás volt a meghatározó. Végül egyik kedves, a lényeget érintő Bárczay-történetem: pszichológus fele­ségemmel a kábítószeres fiatalok gyó­gyításáról, rehabilitációjáról beszélget­tek. Gyula, akinek pszichológus vég­zettsége is volt, ismertette azt a progra­mot, amelyet szervezett. Nyaranta a ká­bítószer rabságából szabadulni igyekvő közép-amerikai diákokat svájci csalá­dok fogadtak be több hétre, hónapra, az új környezetben segítendő a gyógy­ulást. Svájcot jól ismerő felségem őszin­te meglepetéssel, kérdezte: de hát hogy lehet, hogy a közismerten zárkózott, az idegenektől tartózkodó, olykor igen önző svájci polgárok befogadják a hosszú hajú, deviáns fiatalokat? Csen­des mosoly kíséretében jött a válasz: mert keresztények. Ilyen egyszerű és ilyen nehéz Krisztus követése. Mert keresztények. Therwilli gyülekezetében utódja, Vályi-Nagy Ágnes búcsúztatja június 23-án Bárczay Gyulát. Június 26-án Tiszaroffon, a református temp­lomban 10 órakor lesz gyászszertartás, majd a családi sírkertben az ur­na elhelyezése. Evangélikus szertartással búcsúztatták Fejtő Ferencet ► Végső búcsút vettek FejtőFerenctől június 13-án a Fiumei útj Nemzeti Sír­kertben. Fejtő Ferenc író, történész, újságíró, irodalomkritikus, nemzet­közileg elismert Kelet-Közép-Európa-szakértő június 2-án, kilencven­nyolc éves korában hunyt el Párizsban. A francia Becsületrend lovagját, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjének birtokosát a kormány saját halottjának tekinti. A Köztársasági Őrezred által biztosított, méltó megemlékezés végén a sírnál Gáncs Péter evangélikus püspök bocsátotta végső útjára Fejtő Ferencet. Bár Fejtő Ferenc egyik felekezetnek sem volt tagja, hívő embernek vallotta magát. Halála előtt néhány évvel ismerkedett meg a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetőjével, akivel sokféle köz­életi témában osztották meg egymással gondolataikat. Fejtő Ferenc a halálos ágyán, Párizsban mondta családtagjai­nak és barátainak, hogy azt szeretné, ha a temetésén Gáncs Péter püspök búcsúz­tatná. A Népszava tiszteletbeli és örökös főszerkesztője így evangélikus szertatás­sal indulhatott utolsó földi útjára. A ravatalnál elsőként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök emlékezett az íróra, és ki­emelte, hogy Fejtő Ferenc nyitott európai humanistaként élt. Bár a diktatúrák elől külföldre kényszerült írót utóbb Francia- ország fiává fogadta, és harmadik hazájá­nak Olaszországot tekintette, lélekben mindvégig magyar maradt. Gyurcsány Ferenc kitért arra, hogy Fejtő Ferenc éle­tét mélyről jövő örök optimizmus hatot­ta át, és azt hirdette, hogy a tisztánlátás pesszimizmusát az akarat optimizmusá­val kell legyőzni. A kormányfő felidézte utolsó franciaországi és magyarországi találkozásuk személyes pillanatait, ami­kor Fejtő Ferenc tanácsokkal látta el őt. Gyurcsány Ferenc az írót „drága Feri bá­tyámnak” szólította, akiről még sokáig fogják találgatni, hogy történészként, zsurnalisztaként vagy történelmi-filozo­fikus esszék írójaként emlékezzenek-e rá. „Francia lettél, és minden toroköblö­gető magyarnál magyarabb maradtál” - mondta Méray Tibor író a ravatalnál tar­tott búcsúztató beszédében. „A franciák­nak te voltál Magyarország.” Az elmúlt hat évtizedben, a diktatúra negyven és a demokrácia csaknem húsz éve alatt a kormányok tucatnyi nagykövetet nevez­tek ki, de 1949 óta, amikor Fejtő Ferenc kilépett a magyar diplomáciai szolgálat­ból, a francia nép, a köztársasági elnö­kök, a miniszterek, az írók, a művészek, a lapszerkesztők, a tanulni vágyó fiatalok szemében titulus nélkül is ő volt „a való­di, a szellemi Magyarország nagykövete” a maga utánozhatatlan közvetlenségé­vel, türelmével, tudásával és szolid ren- díthetetlenségével. A család barátai nevében Gurmai Zita európai parlamenti képviselő mondott búcsúztató beszédet. A temetésen Fejtő Ferenc családja és barátai mellett jelen volt többek között Szili Katalin, az Or­szággyűlés elnöke, Göncz Kinga külügy­miniszter, Hiller István oktatási és kulturá­lis miniszter, Pálinkás József a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke, Hagyó Mik­lós főpolgármester-helyettes, valamint Lendvai Ildikó, az MSZP, Navracsics Tibor, a Fidesz és Herényi Károly, az MDF frakció- vezetője, Kovács Kálmán SZDSZ-es képvi­selő, illetve a KDNP-s Lukács Tamás. A ravatalozóból díszőrség kísérte a koporsót a sírhelyig, előtte vitték Fejtő Ferenc kitüntetéseit. Az írót József Attilá­nak és családjának a nyughelye mellett temették el. A sírnál Sebő Ferenc dalszerző gitáros énekekkel, Jordán Tamás színmű­vész pedig József Attila-versekkel búcsú­zott. A koporsó sírba eresztése előtt Gáncs Péter püspök az evangélikus te­metési liturgia elemeivel bocsátotta utol­só földi útjára Fejtő Ferencet. A Nemzeti Sírkertben tartott temetési szertartáson mintegy kétszázan vettek részt. ■ P.G. Fischl Ferenc hetvenöt esztendeje, 1933- ban vette föl a Fejtő nevet, amit ő ma­ga „sorsjelző” névválasztásnak tekin­tett. így vall erről: „Azóta nem csiná­lok egyebet, mint hogy próbálom megfejteni saját rejtvényemet meg a magyar rejtvényt és vakmerőén a vi­lágét meg az életét.” A megfejtést földi életének utolsó dokumentumán, gyászjelentésén olvashatjuk: .....tudtam szeretni, és sz erettek.” Valójában ilyen egyszerű az élet nagy titka, megfejtése: szeret­ni és szeretettnek lenni! Szeretetet adni és elfogadni... S mindezt nem kell múlt időbe helyezni még a koporsója mellett sem. Újra őt idézem: „Ha van válto­zás, van marandóság is. Az én éle­tem inkább a marandóságra volt és van berendezve.” Ezt a reménységét erősíti meg Pál apostol biztatása: „.. .diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fe­jedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szere té­tétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Fejtő Ferenc fantasztikus vízióval, álommal zárja Isten, ember, ördög cí­mű könyvét: Isten trónja körül együtt látja a világ szellemtörténe­tének óriásait, akik barátságosan be­szélgetnek az emberiség sorsáról. A közös mennyei nyelv nem az angol, nem az eszperantó, nem a francia, hanem Johann Sebastian Bach zenéjé­nek nyelve, amely Vamus Xaver élő orgonajátéka jóvoltából ezt a szer­tartást is nem csupán aláfesti, ha­nem egybeöleli és örökkévaló har­móniákba, dimenziókba emeli. Reméljük, Feri bácsi Isten kegyel­méből részesedik az idézett álom és a Voltaire-től származó sírfelirat megvalósulásában, amelyet itt, egy közeli síron is olvashatunk: „Alom az ébredés, és ébredés a halál." Hisszük, lesz ébredés a halál ál­mából, mert az Otestamentum nagy bölcsével, Jobbal együtt valljuk: „...tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” Imádkozzunk Arany János Sir-ver- sének soraival: „Nincs végezve itt még a cikk, / Folytatása következik: / Én-Uram, légy én szerkesztőm, / Új folyamban újrakezdőm." Ámen. Gáncs Péter igehirdetése Fejtő Ferenc teme­tésén, a_ Fiumei úti Nemzeti Sírkertben hangzott el. Egyházak és vidékfejlesztés A történelmi egyházak pályázati szakértőinek műhelymunkája a Rózsák terén ► A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) kezdeményezésére műhelybe­szélgetést szerveztek a történelmi egyházak szakemberei számára a vi­dékfejlesztésről és a kistérségi hálózatokról június 11-én. A rendezvény­nek a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik intézménye, a budapesti Rózsák terei középiskolai kollégium adott otthont. A műhelymunka ve­zetője ár. Szabó Zoltán, az NFÜ főtanácsosa volt. Egyházunkat Bogdányi Gábor, az Országos Egyházi Iroda pályázatfigyeléssel megbízott munka­társa, valamint Kocsis István, a Déli Egyházkerület és Erdélyi Károly, a Nyu­gati (Dunántúli) Egyházkerület pályázatfigyelője képviselte. 2006. szeptember 15-én a Parlamentben Csepregi Andrásnak, az Oktatási és Kulturá­lis Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkársága vezetőjének a szervezésében a történelmi egyházak vezetőivel folytatott megbeszélést Bajnai Gordon akkori fejlesz­téspolitikai kormánybiztos, a Fejlesztés- politikai Irányító Testület alelnöke - je­lenlegi nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter - az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) egyházakat érintő stratégiai céljairól. Azóta több egyeztető tárgyalás­ra is sor került az NFÜ munkatársai és az egyház képviselői között. A múlt szerdai eszmecserén az evangé­likus egyház nevében Kákay István orszá­gos irodaigazgató köszöntötte a műhely résztvevőit. Kiemelte, hogy az NFÜ-vel fennálló jó viszony és gyümölcsöző kap­csolatok nagy örömre adnak okot a törté­nelmi egyházak számára. Hangsúlyozta, hogy ennek a hatékony együttműködés­nek a vidékfejlesztésre is ki kellene terjed­nie, mert ez stratégiai fontosságú az egy­A műhelymunka „patinás" evangélikus helyszíne házak számára. Kákay István elmondta: a Magyarországi Evangélikus Egyházon belül eddig hatszáz fejlesztési elképzelést gyűjtöttek össze, melyek megvalósításá­hoz összesen mintegy húszmilliárd forint forrásra lenne szükség. Szabó Zoltán rámutatott: kivételes al­kalomról van szó, mert ezúttal nem „állami” helyszínen gyűltek össze, hanem egy történelmi egyház patinás épületében folytathatják a műhelymunkát. A főtaná­csos az állam szemszögéből szólt a nem­zeti fejlesztési terv pályázatainak volume­néről, amelynek keretein belül eddig egy- milliárd-hatvanhárommillió forint támo­gatást nyertek egyházi projektek. Mivel vidékfejlesztési témák nem tartoznak az Új Magyarország fejlesztési terv hatálya alá, a műhelymunka köre ezen az ülésen kibő­vült: Szabó Zoltán meghívta a Földműve­lésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) munkatársait is a Rózsák terére. A vidékfejlesztési pályázati lehetősé­gek részleteibe Amóczi Rozália, az FVM vi­dékfejlesztési referense vezette be a részt­vevőket Az Új Magyarország vidékfejlesztési terv egyházi vezetők számára című, részletes szakmai ismertetőket nyújtó előadásával. A műhelybeszélgetésen bemutattak egy sikeres vidékfejlesztési projektet, amelyet egyházi intézmény bonyolított le. Varga Dezső projektmenedzser Evangéli­kus templom felújítása Nemeskolta községben címmel tartott prezentációjában részlete­sen ismertette a pályázati eljárás és a kivi­telezés teljes folyamatát, megosztva ta­pasztalatait a hallgatósággal. Az Agrár- és vidékfejlesztési operatív program (AVOP) sike­res pályázata kapcsán mind a pozitív, mind a negatív tapasztalatokat kimerítő­en elemezte, ami nagy segítségére volt a kormányzati tisztségviselőknek és a pá­lyázni szándékozóknak egyaránt. Szabó Zoltán zárszavában elmondta: ezek a műhelybeszélgetések azt a célt szolgálják„hogy a 2009-2010. év készülő új akciótervének társadalmi egyeztetése során az egyházaknak is módjuk legyen megtenni észrevételeiket, javaslataikat, hogy ezáltal jól előkészített egyeztetést követően kerülhessen sor arra az újabb csúcstalálkozóra, amelyen Bajnai Gor­don a történelmi egyházak és a regionális fejlesztési tanácsok vezetőit fogadja majd 2008 őszén. ■ -PETRI-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom