Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-15 / 24. szám

6 2008. június 15. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Lelkészi közösség a Székelykő lábánál A presbiteri szolgálat régi/új útjai A Budai Egyházmegye gyülekezeti presbitereinek találkozója Budahegyvidéken ► A budai lelkészi munkaközösség (LMK) minden júniusban rendkí- ’ vüli ülést tart. Idén a Kolozsvári Egyházmegyével közösen szer­veztek lelkészértekezletet... Június 2-án tizenkilencen keltünk útra, és gyönyörű nyár eleji időben érkeztünk meg Kolozsvárra. A kedves fogadtatás mellett a Reményik Sándor Galériában kaptunk tömör, átfogó képet az erdélyi evangélikus egyház szolgálatáról. Térké­pek, tájképek és templomképek jelentek meg előttünk, s Adorjáni Dezső Zoltán püspök érzékletesen beszélt lehetősége­ikről, szolgálataikról, áldásaikról és ter- heikről. Utunk végállomását azonban további kétórás úttal értükéi, mert a kö­zös lelkészértekezlet helyszíne Toroc- kószentgyörgyön volt. A Székelykő lábánál fekvő falu szélén egy két éve épített panzióban, a Székelykő Kúriában volt a szálláshelyünk, s itt tartot­tuk a közös lelkészgyűlést is. Az istentisz­teletet azonban - helyben nem lévén evangélikus templom - az ódon unitárius templomban ünnepeltük, megismerked­ve a helyi lelkésszel is. Az igehirdetési szolgálatban - lelkészek gyülekezete előtt - arról szóltam, hogy elhívásunk mindig élmény, s nem szabad hagyni, hogy ezt a szívek megkeményedése váltsa fel. Jézus küldő szava erővel telt, de alázatos szolgá­latra akar bennünket indítani. A lelkészértekezlet főtémája a litur­giái reform volt. A főelőadást dr. Kovács László Attila kolozsvári teológiai tanár tartotta; nagyszerű teológiai alapvetés­sel, nemzetközi kitekintéssel szólt a kér­désről. Szomorúan állapította meg, hogy a gazdag erdélyi liturgiát ismerő és művelő szakemberek nem kaptak meg­hívást a magyarországi liturgiái bizott­ság munkájába. Benkő Tímea tanársegéd a „Sinus-mili­ők” kutatási módszer elemzése alapján beszélt arról, hogy a különféle társadal­mi rétegek miként viszonyulnak az egy­házhoz, és melyek azok a lehetőségek, amelyekkel ezeket is el lehetne érni. A kutatásból az derült ki, hogy elsősorban az izgalmas, érdekes igehirdetés, a jó hangulatú, befogadó közösség és az ért­hető nyelvezet számít. A liturgia az egy­ház missziója szempontjából nem lé­nyegi kérdés. A budaiak részéről Lajtos János egy fa­lusi gyülekezet identitástudatát vizsgál­va beszélt a liturgiaváltoztatási esélyek­ről, Csonka Géza pedig egy nagyvárosi gyülekezet lehetőségeit tárta fel röviden. Sajnos a négy előadást követően már nem maradt idő konzultációra, de az ebédhez megterített asztalok körül élénk beszélgetés folyt az elhangzottak­ról is és arról, hogy hol szükséges a test- vér-gyülekezeti kapcsolat erősítése. A testet üdítette az ebéd utáni kirán­dulás. A könnyebb túra a Toroczkay csa­lád várához vezetett, de többen a Szé­kelykő megmászását tűzték ki célul. A szerdai napon Köncze G. Árpád espe­res rövid áhítata után keltünk útra. A ha­zautazást megszakítva megnéztük To- rockót, majd a kolozsvári Házsongárdi temetőben tett rövid emlékező séta után indultunk haza. Élményekkel telten, a közösségben erősödve, új terveket szövögetve értük el a határt. Megtapasztaltuk, hogy a mesterségesen és sok seb árán kialakí­tott határokat át tudja lépni az, aki Krisztus szeretetéből merít erőt. Jó volt átélni az erdélyi lelkészekkel való kö­zösséget. ■ Bence Imre ► Az egyházon belüli és kívüli bőséges programkínálat vagy éppen a he­gyekbe, talán a Balatonra csábító nyár eleji hőség ellenére mintegy száz, a Budai Egyházmegyéhez tar­tozó presbiter hallotta meg a hívó szót, és jött el május 31-én Buda- hegyvidékre, a már hónapokkal ez­előtt meghirdetett találkozóra a Nagybörzsönytől Érdig terjedő kör­zet tizenhárom gyülekezetéből. A névre szóló meghívó emlékeztette a presbitereket, hogy Isten ügyének szolgálatára vállalkoztak, amikor két évvel ezelőtt - akár először, akár újra presbiterek lettek a gyüleke­zetükben. Bence Imre esperes köszöntője után egy­házmegyei felügyelőként e sorok írója tartott áhítatot Pál apostol szavai alapján: „.. .tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4,25), illet­ve: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (iKor 12,27) Elhangzott, hogy mindnyájan megajándékozottak va­gyunk, hogy szükségünk van egymásra, s hogy a Krisztus-testben a „gyengének lát­szó részek is nagyon szükségesek”. A ke­resztény közösségben részesedünk Krisz­tus testéből, Luther szép szavaival: mi a ba­jainkat visszük oda, s cserébe az ő javait kapjuk ajándékba. A keresztény közös­ségben az én képzettségem nem az enyém, hanem a tanulatlanoké, a szentsé­gem nem az enyém, hanem a bűnösöké. Az egyház organikus közösségében a presbitereknek kiemelt szerepük van. A presbiteri szolgálat nem több, mint az egyszerű hívő szolgálata, és nem keve­sebb, mint a felügyelőké, az espereseké vagy a püspököké. A protestáns egyete­mes papság értelmében ugyanis mi nem a katolikus hierarchikus struktúrában gon­dolkodunk; a világi hívőknek ezért van ki­emelt szerepük az egyház vezetésében is. Az áhítat után Kákay István új országos irodaigazgató mutatkozott be, nemcsak mint új tisztségviselő, hanem úgy is, .mint előadóművész: istenes verseket ol­vasott fel, s azok általa megzenésített fel­dolgozásait mutatta be. Miért is jöttünk össze? Először is azért, hogy megéljük az egyházmegye közösségét, s hogy jobban megismerjük, hogy lássuk és halljuk egymást! Kézdy Pál a vendéglátó budahegyvidé- ki gyülekezet házigazdájaként szólt*el- sőnek, röviden bemutatva a gyülekezet történetét és a jelen lévő presbitereket. A délelőtt folyamán még öt gyülekezet mutatkozott be: a csillaghegy-békásme­gyeri, a pesthidegkúti, az érdi, a piliscsa­bai és a budafoki. A további hét gyülekezet: az óbudai, a szentendrei, a budavári, a budaörsi, a ke­lenföldi, a csepeli és a nagybörzsönyi képviselője az ebéd után kapott szót. Fantasztikus volt hallani, hogy az elmúlt húsz évben hány új templom épült. A legfiatalabb a piliscsabai egyházközség, amely három évvel ezelőtt nyerte el ön­állóságát. Szó volt még a budakeszi szórványról, amely talán rövid időn be­lül szintén az önállósodás útjára léphet. Miért is jöttünk össze? Másodszor azért, hogy a külső építke­zéseken kívül a lelki építkezésről is be­szélgessünk. Pontosabban azért, hogy a presbiteri szolgálat új perspektíváiról is együtt gondolkodjunk. Találkozónkra meghívtuk a Magyar Református Presbiteri Szövetség két ve­zetőjét, dr. Ritoók Pál ügyvezető elnököt és dr. Judák Endre egyetemi docenst, a re­formátus presbiterképzés egyik szerve­zőjét. Testvéregyházunkban a rendszer- változás után alakult meg ez a társadalmi szervezet. A mintegy tizenötezer refor­mátus presbiter tíz százaléka tagja a szö­vetségnek. 1992 januárjától kéthavonta adják ki a Presbjter című lapot. A szövet­ség munkájáról a www.presbiter.hu honla­pon tájékozódhatnak az érdeklődők, s áttekinthetik a folyóiratnak az elmúlt másfél évtizedben megjelent számait. A presbiteri szövetség igen komolyan és magas szinten vállalta fel a „presbiter­képzés” szolgálatát a Magyarországi Re­formátus Egyházban. Nemcsak Budapes­ten, hanem vidéken is rendszeresen, ha­vonta tartanak továbbképzést. A két előadás meghallgatása után a je­lenlevők közül többen is kifejezték igé­nyüket, hogy a Magyarországi Evangéli­kus Egyházban is érdemes lenne elindítani hasonló presbitérképzést, talán nemcsak egyházmegyei, hanem országos szinten is. A bibliaismeret, a hitvallásismeret, a gyülekezetépítés, az egyháztörténet vagy a liturgia kérdéseivel lehetne vagy kellene presbitereinknek jobban megismerkedni­ük. Milyen jó lenne, ha érdeklődő gyüleke­zeti tagjaink számára a presbiterek napra­kész felelettel tudnának szolgálni! Termé­szetesen a presbiteri szolgálatot mindig a helyi lelkésszel egyeztetve kell végezni. (A piliscsabai lelkész javaslatot tett arra, hogy a piliscsabai Béthel-otthon lehetne a kép­zés színhelye.) Tizenhárom gyülekezet bemutatkozá­sa és két előadás meghallgatása után sem fáradtak el a jelenlevők. A nap tapasztala­tait dr. Gardái Péter, a budaörsi egyházköz­ség felügyelője summázta. O javasolta, hogy a napnak - akár utólag is - adhatjuk ezt a címet: A presbiteri szolgálat régi/új útjai. Záróimádsága után áldáskívánással bo­csátotta útjukra a jelenlevőket. Mindazok, akik eljöttek, megtapasz­talhatták, hogy a Lélek áldása volt ezen a találkozón. Soli Deo Gloria. ■ Fabiny Tibor 7; fi fgíf : ■■ ■ : fii:::: , f iffigii .f: fi ffif ' 7 Megjelent a Keresztyén Igazság nyári száma A folyóirat első lapján Ordass Lajos áhíta­tával találkozik az olvasó, majd halálá­nak harmincadik évfordulójára emlé­kezve közöljük az Utitárs című újságban a temetés alkalmából megjelent íráso­kat. Ezután Fabiny Tibor a korán elhunyt Fasang Árpádról emlékezik meg. A Luther-konferencia anyagának közlését folytatjuk ifjabb Hafenscher Ká­roly előadásával és Ittzés János igehirdeté­sével. A Tanulmányok rovatban Böröcz Enikő számol be genfi Ordass-kutatásának eredményeiről, id. Zászkaliczky Pál pün­kösdről ír, majd két előadás olvasható a haldoklók lelkigondozásáról. A dokumentumok között Kamer Ká­roly azon imádságát közöljük, mely utol­só megszólalása volt a teológusok kö­zött. Végül egy ismert vers szerzőségé­nek kérdéséről ír Herzog Csaba. ■ Isó Dorottya ISTENTISZTELETI REND / 2008. június 15. Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Róm 8,18-23; iMóz 50,15-21. Alapige: Lk 6,36-42. Énekek: 67., 474. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Tóth- Szöllős Mihály; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) Mártonffy Marcell; du. 4. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. térde. 10. Hokker Zsolt: Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Novotny Dániel; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Timo Agren; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. ír. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Tuula Pohjalainen, dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Tuula Pohjalainen, dr. Joób Máté; du. 6. Szávay László; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szávay László; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi-Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Szirmai Zoltán; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Herzog Csaba. ■ Összeállította: Vitális Judit Barangolás a Tesi- fennsíkon Huszonötén. Ilyen szép számban vettek részt május 31-én a Győr-Mosoni Egy­házmegye lelkészi kara részére meghir­detett egyházmegyei túranapon. Ez már a harmadik ilyen alkalom volt. Először két éve - hagyományteremtő szándék­kal - a Börzsöny hegységbe kirándultak a lelkészek családtagjaikkal; tavaly a Ba­konyban található Cuha völgye volt a cél, idén pedig Tés és környéke. Hat autóból álló konvoj szállította a túrázó lelkészcsaládokat a kirándulás ki­indulópontjára, Tés községbe, ahol elő­ször az ipari műemléknek nyilvánított, napjainkban malommúzeumként szol­gáló, ám egyébként még működőképes szélmalmokat nézték meg. Innét indult az összességében kilenc kilométert kitevő gyalogtúra, amelynek során a gyaloglók először a Tési-fennsík- ról leereszkedtek a háromszázötven mé­terrel mélyebben fekvő Jásd községbe, ahol rövid időre megálltak a községtől délre található, a leglátogatottabb bako­nyi búcsújáróhelynek számító, hatszáz évesnél is régibb Szentkúton. Majd to-' vábbhaladtak a Gaja patak szurdokvöl­gyében, ahol a geológiai erők kialakította kréta kori mészkő sziklaszoros szűküle­tében megcsodálhatták a „római fürdő­nek” nevezett vízesést, amelyen csak ol­vadáskor és nagyobb esőzések idején fo­lyik a víz. Most szerencséjük volt a túrá­zóknak, mert a vízesés „működött”. A gyönyörű környezetben hosszabb pihe­nő következett, utána festői szépségű, a Gaja medrét követő erdei ösvényen érték el a kőkorszak óta lakott Bakonynána községet, a túra végpontját. A gyalogtúra számtalan élményt nyújtott, de fárasztó is volt, ezért nem le­hetne csodálkozni azon, hogy ha né­hány lelkész másnap, vasárnap úgy érez­te volna, mintha a szószékre vezető lép­csőfokok ezúttal egy cseppet magasab­bak volnának, mint máskor... ■ Kiss Miklós HIRDtlFS Pályázat intézményvezetői állásra Albertirsán Az Alberti Evangélikus Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a Kál- dy Zoltán Evangélikus Szeretetotthon (Albertirsa, Dózsa György út 5-7.) in­tézményvezetői állására. A pályázat feltételei; a személyes gondoskodást nyújtó szociális intéz­mények szakmai feladatairól szóló I/2000 (I.7.) SZCSM-rendelet 3. sz. mel­lékletében meghatározott képesítés, szakirányú végzettséget igazoló felső­fokú oklevél, büntetlen előélet, leg­alább ötéves szakmai gyakorlat. Az intézményvezetői állás betöltésé­nek kezdő időpontja: 2008. augusztus 1. A megbízás időtartama hat évre szól. A munkakörhöz kapcsolódó jutta­tások: bérezés, vezetői pótlék a Kjt.- ben meghatározottak alapján. Lakást nem tudunk biztosítani a pályázó ré­szére. A pályázat benyújtásának határide­je: a Szociális Közlönyben való megjele­néstől számított harmincadik nap. A pályázat elbírálásának határideje: 2008. július 20. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosz­tását. önéletrajzát, részletes szakmai életrajzát, az intézmény vezetésére vo­natkozó szakmai programját, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési el­képzeléseit. A pályázathoz mellékelni kell a legmagasabb iskolai végzettsé­get igazoló okmányok hiteles másola­tát, szociális szakvizsga-bizonyítványt vagy a pályázó nyilatkozatát arról, hogy a kinevezést követ® két éven be­lül vállalja a szakvizsga megszerzését; harminc napnál nem régebbi, érvé­nyes erkölcsi bizonyítványt, keresztle­velet, lelkészi ajánlást. A pályázat kiírója biztosítja a pályá­zó részére a szükséges mértékű tájé­koztatást, illetve az intézmény megte­kintését. A pályázattal kapcsolatban felvilá­gosítás kérhető Szmolár Attila evangéli­kus lelkésztől a 20/824-4480-as tele­fonszámon. A pályázatot három példányban, zárt borítékban kérjük benyújtani az alábbi jeligével: „Káldy Zoltán Evangéli­kus Szeretetotthon intézményvezetői pályázata". Postacím: Evangélikus Lelkészi Hi­vatal, 2730 Albertirsa, Pesti út 106.

Next

/
Oldalképek
Tartalom