Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-15 / 24. szám

2008. június 15. FORRÁS 2 ‘Evangélikus ÉletS WMmmmmmmmMmmmMMmMmmmm A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP - Lk 6,36-42 Dániel könyve • • • // -ajovo Az apokaliptikus irodalom - amelynek Dániel könyve az első bibliai példája - a hellenisztikus világbirodalomnak kö­szönheti a létrejöttét, hasonlóan a böl­csességirodalomhoz. A Nagy Sándor és utódai által az egész akkori világot átfo­gó kulturális, nyelvi és vallási egység, il­letve erőszakos egységesítés először el­lenállásra indította a meghódított népe­ket (ilyen volt például a zsidó Makkabe- usok szabadságharca is). Amikor azonban az ellenállások meg­szelídültek, és végül megtörtek a helle­nizmus falanxain, az elnyomottak érthe­tő módon Istentől várták a helyzet radi­kális feloldását. A kegyes kisember szem­szögéből nézve megrendíthetetlennek tűnő világbirodalom felett Istennek egy­kor ítéletet kell hoznia, és akkor „a biro­dalom”, ez az egymást követő és felváltó dinasztiák köpönyege mögött megbúvó embertelen hatalomszömy elbukik - bu­kása pedig majd eget-földet rengető, el- törlő és újjáteremtő esemény lesz. A világnak és a történelemnek ezt az apokaliptikus (a görög szó annyit jelent: feltárt, kijelentett) értelmezését Jézus Is­ten országáról szóló igehirdetése meg­erősítette, de más hangsúlyokkal is ellát­ta: Isten Fia személyében már beköszön­tött a várva várt végső korszak, s a katak­lizmáktól kísért zárófelvonást már a je­len megpróbáltatásai készítették elő. Dániel könyve világosan két részre oszt­ható. Először a fiatal Dánielnek és három társának a megpróbáltatásait beszéli el Babilonban, majd a méd-perzsa udvar­ban. A könyv második része tartalmazza az apokaliptikus mondanivalót: Dániel látomásaiban négy nagy világbirodalom megjelenésének -lehetünk szemtanúi. Ezeket a vadállatok képében megjelenő birodalmakat az idő előrehaladtával az olvasók (és majd a Jelenések könyvének szer­zője) mindig más és más politikai korsza­kokkal azonosították. A negyedik biroda­lom ábrázolása azonban meglehetősen félreérthetetlenül utal a szeleukida (Nagy Sándor egyik utóddinasztiája) IV. Antio- chus Epiphanes zsidóellenes intézkedések­kel terhelt palesztinai uralmára, különö­sen a Kr. e. 168-165 közötti időszakra. Eb­ből, illetve a szöveg nyelvi jellemvonásai­ból következtetnek a tudósok arra, hogy feltehetően ekkor írhatták Dániel könyvét. A mű egyik legfontosabb jellegzetessé­ge az „emberfia” eljövetelével kapcsolatos látomás: Dániel egy mennyekből alászálló isteni messiásalakot lát, akit Isten az idők végén majd felruház minden hatalommal. Nem véletlen, hogy a kereszténység Jézus Krisztusban látta beteljesedni ezt a jöven­dölést, hiszen Jézus előszeretettel nevezte magát az „emberfiának”. Ahogyan az apokaliptikus írásoknak, úgy Dániel könyvének vagy János Jelenései­nek sem az a céljuk, hogy a segítségükkel számításokat végezzünk a jövőnket vagy a világvégét illetően - mint ahogyan saj­nos olyan gyakran tették az írásmagyará­zók. Ezek az írások arra bátorítják olva­sóikat, hogy a legképtelenebb módon is­tenellenes korszakokban is ki lehet tarta­ni a hit mellett, mert Isten mindig az övé­ivel van. Övé a végső győzelem. H Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „Az ember szabad akarata, különösen a szíve annyira a sátán szolgaságába került, hogy amennyiben Isten Szentlelke által valamilyen csodálatos módon föl nem éb­red benne, önmagától sem látni, sem hal­lani nem tudja az égbekiáltóan nyilvánva­ló és szembetűnő, olykor még kézzel is ta­pintható dolgokat. Ekkora az ember szí­vének nyomorúsága és vaksága!” N Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weitler Ödön és Weltler Sándor fordítása) Kiszakad a zsák Ami jár, az jár. Minden bűnnek megvan a maga büntetése. Van-e ország börtö­nök nélkül? Van-e nép bíró nélkül? Va­jon nem kell-e - éppen hitünk alapján - különbséget tennünk rossz és jó között? Nem kell-e helyrehoznunk a helytelent? Vajon nem kell-e másokat is jó útra ve­zetnünk? Vagy némuljunk el és szégyen­kezzünk, mert minden, amit eddig eb­ben tettünk, vétek volt? * * * Jean Valjean, a szökött fegyenc a törvény embere, mert bár másfél évszázad Nyo- morultak-olvasói együttesen állnak ki ár­tatlanságáért, ő tudja, hogy ami jár, az jár. A bűnért kirótták a büntetést, és neki menekülnie kell előle városról városra. Javert felügyelő nem a törvény embe­re. Egész életében űzi a szökött fegyen- cet, de abban a pillanatban, amikor el­foghatná, futni engedi. Ez a döntése olyan drámai törés az életében, hogy nem bírja ki, öngyilkos lesz. A regény kulcsfigurája azonban a püspök. O elzárja az ítélet útját. Ártat­lannak mondja a tolvajt, hazuggá lesz, hogy megmentsen egy életet. * * * Luther szerint alapvetően Istent illeti az ítélet, és a földön csak azok ítélhetnek, akiknek Isten ezt tisztüknél fogva joguk­ká és kötelességükké teszi: szülők, taní­tók, bírók. Mindenki más Isten hatáskö­rébe avatkozik, ha ítél. Ők, ha ítélnek eb­ben a minőségükben, nem vétkeznek. Sőt ha nem ítélnek, akkor vétkeznek. Ez megoldásnak tűnik, bár bujkál bennem valami aggódás: nem lehet valakire áthá­rítani a vétkeket. Olyanok vagyunk, mint a pacifisták, akiket katonák véde­nek meg háború idején. * * * Az ítélet torzulását, a szálkát és geren­dát, azt értem. Miután Charles Bronson egész családját olyan rettenetesen kiirt­ják, hogy abban a tíz percben véresre marom a moziszék karfáját, utána mér­hetetlenül jogosnak érzem, hogy a to­vábbi másfél órában ő gyilkolja halomra az utca söpredékét bosszúból. Kijőve a moziból persze elfog a szégyenkezés, hi­szen egy sorozatgyilkosnak drukkoltam egy filmen át, magam is azzá válva. Szé­gyenkezésem álszent. * * * Nem éppen mi, keresztények tudnánk mégis a legjobban ítélni, Mester? Hiszen Pál is ítél. El akarja távolíttatni a kis ko­vászt, mely az egész gyülekezetei meg­rontja. Az egyház mindig alkotott törvé­nyeket és szabályokat, és mindig töreke­dett arra, hogy a krisztusi szeretet hassa át a bírósági tárgyalásokat, ítéleteket. Eb­ből a szeretetből állította a máglyákat, és voltak szégyenkövek is. A kereszténység tudja, mi a jó és rossz közötti különbség. Nem éppen mi, keresztények tudnánk a legjobban ítélni, Mester? * * * A VASÁRNAP IGÉJE „Lehetséges-e, hogy van a világban bizo­nyos mennyiségű élet, amit titokzatos módon elosztunk egymás között? Le­hetséges, hogy mindig valakinek a terhé­re élek... minden pillanatomban valaki éppen halott énhelyettem? (...) Lehetsé­ges-e, hogy ennyi és ennyi nevetés van, és ennyi meg ennyi a sírás a világban... annyi meg annyi a hideg, amit meg kell fázni... az ételnek annyi és annyi a hiá­nya? Ha eszel..., valahol ez az íz hiány­zik egy ínynek? Mert ha igen, akkor úgy nevess, hogy valakinek a sírása ez, és sírj sokat és vidáman, valahol nevetnek érte, valakit megváltottál a nevetésre. Ha fá­zol, a kínod melegként enyhít valakit, valahol... s az önként fázok lehelete el­lene fordul a világ hidegének. Lehetséges ez?” Ami jár, az jár? Mi ezt nem hisszük. Valahol kiszakad a zsák, felborul az egyensúly. Ezt a szakadást, ezt a borulást Isten hozza létre. És talán még Isten gyermekei. * * * A világban akkor történik valami valódi, amikor ez az egyensúly felborul. Ha va­lakinek, úgy bocsátanak meg, hogy az nem jár neki. Ha valaki, aki odaér az íté­let, a „most helyrehozzuk a helytelent valakinek az életében” kapujába, ezen a kapun nem lép át. Akkor áldott az a pil­lanat, áldott az a találkozás, mert ilyen­kor Isten szavát szóljuk, vagy Isten csendjében részesülünk. Akkor áldott az a pillanat, áldott az a találkozás, mert ilyenkor Isten gyermekeivé leszünk. Mi, a szolgaság megszállottjai, a törvény emberei, magunk sem hívén ebben, de .mégis mennyei Atyánk fiaivá válunk, testvéreivé egymásnak. Soha nem tu­dunk eleget tenni az ítélet tilalmának, ha azt latolgatjuk, ez vagy az a tettünk meg­sértette-e ezt a szabályt. Ilyenkor to­vábbra is a törvény emberei maradunk. A nem ítélés mentalitás, életforma, a vi­lágra való mosoly, mások szemébe való nézés, őszinte kézfogás. A világ pedig ugyanilyen arccal néz vissza. Kevés az, hogy elhatározzuk, nem fogunk ítélget- ni. Fakadjon fel belőlünk élő forrásként az irgalom, az együttérzés, a szánako­zás: valamennyien bűnösök vagyunk. * * * És felkel a király, hogy elengedje szolgája minden tartozását. És felkel Jónás Istene, hogy megkegyelmezzen Ninivének. És felkel Zákeus és a bűnös asszony Jézusa, hogy szembeforduljon a jerikóiakkal és az írástudókkal és farizeusokkal. És ott és akkor valóban történik valami. Felborul az egyensúly, kiszakad a zsák, valaki nem azt kapja, ami jár neki, a bűn büntetése - mint parton a hullámok - megszelídül. Emberi sorsok igazzá válnak. 99 Koczor Tamás Oratio cecumenica Mindenható Isten, irgalmas Atyánk! Kérünk, hallgass meg minket, amikor a téged imádó keresztény gyüleke­zet közösségében eléd visszük kéréseinket. Hálát adunk neked, hogy Jézus Krisztusban irgalmas és bűnbocsátó Istennek ismerhettünk meg téged. Kö­szönjük, hogy Jézus példája minket is arra indít, hogy ítélkezés helyett megbocsátással és szelídséggel' fordul­junk az ellenünk vétkezők és világunk felé. Hálát adunk neked a mögöttünk levő iskolai tanévért, egyházi iskoláinkért és minden iskoláért, ahol szeretet- re és megbocsátásra tanítják gyermekeinket. Megkö­szönjük neked a pedagógusokat, az ő tanító és nevelő munkájukat, és kérünk, add, hogy a társadalom jobban megbecsülje fáradságos munkájukat. Könyörgünk a teremtett világért. Ajándékodként élvez­hetjük a nyári szünetben világod szépségét és nyugal­mát. Add, hogy nyaralás közben se feledkezzünk el a természet iránti felelősségünkről. Segíts, hogy irgalma- sak legyünk az állatokhoz és a bennünket körülvevő növényvilághoz, hogy megőrizzük ezeket unokáink számára. Kérünk, gátold meg a romboló erőket, ame­lyek felelőtlenül tönkreteszik környezetünket, szeny- nyezik levegőnket. Segíts felismerni bolygónk iránti közös felelősségünket. Imádkozunk a megbékélésért az emberek között. Urunjc vi­lágunkban olyan természetessé vált a bosszú érzése és cselekedete. Megbántott, sértett emberek cipelik sérel­meiket, éveken, évtizedeken át, várva a bosszú lehetősé­gére. A másik oldalon pedig bűneiket tagadó, hibáikat nem vállaló, felelőtlen emberek élik életüket, nem törőd­ve áldozataikkal. Hiányzik a békesség, a kibékülési szán­dék, amely nélkül pedig lehetetlen az együttélés. Könyö­rülj rajtunk, Urunk! Kérünk, add nekünk Jézus türelmét és szeretetét, hogy rendezni tudjuk közös dolgainkat. Urunk, az elmúlt hetek sok agressziója, iskolai erő­szakról, tragédiáról beszámoló híre mind azt jelzi, hogy nem tudunk szeretetben élni, nem tudjuk egy­mást türelemmel elviselni. Hiányzik a krisztusi, meg­bocsátani kész lelkűiét. Ezért imádkozunk a pedagógu­sokért és szülőkért, a diákokért és a fiatalokért, az autó­sokért és a gyalogosokért és önmagunkért, hogy felis­merjük: nálad van a megbocsátás, te képessé tehetsz minket arra, hogy úrrá legyünk indulatainkon, és keres­sük a békesség útját. Könyörgünk, Urunk, a széthullott családokért, a be­tegekért és a haldoklókért, magyar népünkért és egyhá­zunkért, hogy felismerhessük, te a rossz, nehéz, szen­vedésekkel teljes helyzetekből is tudsz jót kihozni, bé­kességet adni. Ezért kérünk, hogy a megbékélés követei lehessünk ebben a békétlen világban Jézus Krisztus ál­tal. Ámen. Úgy fogadd be a testvért, mint Krisztus tégedet! ► „Kegyelmes Istenünk, aki Jézus Krisztusban békességet hirdettél minden embernek, add, hogy ir­galmadból élve magunk is irgalma- sok legyünk.” A Szentháromság ünnepe utáni negyedik vasárnap kollekta imádságában olvashatjuk a fenti kérést. E mondat egészében foglalja össze a vasárnap üzenetét, mondanivalóját. Az evangélium (Lk 6,36-42) témája a kép­mutató ítélkezés; az ószövetségi szakasz József és testvérei történetének' egy része: iMóz 50,15-21. A testvérek apjuk halála után megijedtek, de József így szólt hoz­zájuk: .keféljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa." Az igék tehát a felebaráti szeretetről, a testvérünk és embertársaink cselekede­tei iránti megbocsátásról, egymás meg­értéséről, elfogadásáról szólnak. A gra- duálének (EÉ 474) első verse így hangzik: „Úgy fogadd be a testvért, / Mint Krisztus tégedet! / Más minden embertársad, / Ám egy testvér veled. / Te is gyarló vagy, mégis / Személyed vállalod; / Gőggel mások szívébe / Ne olts hát bánatot!” Jól ismert, gyakran énekelt, igen sze­retett dallamunkat kölcsönzi Scholz Lász­ló költeménye. A dallam Melchior Teschner (1584-1636) alkotása, aki Fraustadt kán­tora volt. A nálunk ezzel a dallammal használatos szöveg, Valerius Herberger (1562-1626) műve pestisjárványban ké­szült, mikor a fraustadti lelkésznek, a vers írójának naponta több ember sírjá­nál kellett megállnia, magának is állandó veszélyeztetettségben: Mar búcsút veszek tőled, te múlandó világ (EÉ 505). Teschner dallama azonban csak később került a versre. Szöveg és dallam a kezdetekben sem alkottak szerves egységet, így a dal­lam más versekre alkalmazhatósága még kis döccenőt sem eredményez. A mi gyakorlatunkban talán sokunknak az adventi időszak és Paul Gerhardt sorai jut­nak eszünkbe Teschner dallamát énekel­ve: Mint fogadjalak téged, világ reménységét? (EÉ 141) Scholz László alig pár éve távozott közülünk. A Deák téren, majd Zugló­ban volt lelkész. Ezután az Állami Egy­házügyi Hivatal parancsára Hatvan- Gyöngyösre és szórványaiba került. Nyugdíjas éveit újra Budapesten, Kelen- földön töltötte. Hosszú életére tekintve (1911-2005), életrajzában olvasgatva igén személyes indíttatásúnak tekint­hetjük verse 2-3. strófáját: „Ne tép.d el azt a láncot, / Mely sokkal egybefűz, / Ki önmagában kíván / Meglenni - álmot űz. / Nézd, Krisztus úgy, amint vagy, / Megszán és átölel. / Ne irtózz emberek­től, / Hozzájuk lépj közel! // Légy tűrő, megbocsátó, / Ha ér, ha szúr tövis! / Az Úr szájából hallod: / »Még hetvenhét­szer is!« I Tedd, szóld az igazságot, / De mindig szelíden, / Hangozzék szeretet­ből / A nem és az igen!” Scholz Lászlót a gyakorlati teológia, annak is egy speciális ága, a pedagógiai teológia foglalkoztatta: az, hogy miként lehet nagy igazságokat az egyszerű em­berek nyelvén is elmondani. Az Evangéli­kus Életben, a Keresztyén Igazságban, a Ha­rangszóban, a Lelkipásztorban megjelent cikkeinek se szeri, se száma. Énekes­könyvünk Enekszerzők, énekfordítók, ének­források fejezetében neve után huszonhét ENEKKINCSTAR Eged Iflen díczerfinc. számot találunk, tizenegy fordítást és ti­zenhat önálló művet, melyek közül min­den bizonnyal a két legismertebb a Tisz­títsd meg szíved, Jeruzsálem népe (EÉ 460) és konfirmációi énekünk, az Először állok ol­tárodhoz (EÉ 300). Költészete külön mél­tatást érdemel - írta róla az Evangélikus Elet 2006-ban. E sorok írója a cikkre ké­szülve nem talált tanulmányt Scholz László verseiről, így azt gondolom, ez a munka még előttünk, hitbeli és szellemi utódok előtt áll! „Nincs, ami megújíthat / Se mást, se té­gedet, / Csak a Krisztusból tűző, / Forró, hű szeretet. / Mindennap erre vágyik, / Ki épp utadba jött. / Testvér, mint Krisztus téged, / Te úgy fogadd be őt!” Az ének ne­gyedik verse az epistola szavaira rímel: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19) ■ W. Kinczler Zsuzsanna j LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A WWW.EVELET.HU CÍMEN OLVASHATÓ. \ " '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom