Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-15 / 24. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. június 15. 3 , lttzés János püspök ebben az esztendőben június 7-ére hívta testvéri találkozóra - há­zastársaikkal együtt - a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén szolgált vagy je­lenleg ott lakó nyugdíjas lelkészeket, valamint a lelkészözvegyeket. Az egyházkerület győri székházában tartott együttléten megjelent több mint harminc idős szolgatárs egyházunk jelenlegi helyzetéről kapott tájékoztatást, a közös ebéd elfogyasztása után pedig kötetlen beszélgetés keretében oszthatták meg örömeiket és nehézségeiket a kerület vezetőivel. ■ Menyes Gyula felvétele Azt nem tudom, hogy a hatalmon lévők részéről szándékos volt-e az időpont­egyezés. De nehéz nem gondolni arra, hogy annak a szörnyű politikai gyilkos­ságnak, amelynek orvén évvel ezelőtt, 1958. június 16-án esett áldozatául Nagy Imre és két mártírtársa, Maléter'Pál és Gi- mes Miklós, már volt egy sajátos - tíz év­vel korábbi - előképe. Bár akkor nem egy vagy több embert küldtek bitóra, de azért az is szabályszerű kivégzés volt: egy jól működő oktatási és nevelési rend­szert tettek tönkre. Ugyanis az ország- gyűlés 1948. június 16-án fogadta el az 1948. évi XXXI11. törvénycikket a „nem ál­lami iskolák fenntartásának az állam által va­ló átvétele, az azokkal összefüggő' vagyontár­gyak állami tulajdonba vétele és személyzeté­nek állami szolgálatba való átvétele tárgyá­ban". Közel 5000 iskolát és óvodát álla­mosítottak. Közöttük volt evangélikus egyházunk 326 nép- és általános iskolá­ja, továbbá 1 polgári iskolánk, 11 gimná­ziumunk, 2 kereskedelmi középisko­lánk és 3 tanítóképzőnk. (Az adatokat Pukánszky Béla és Németh András Nevelés- történet című műve közli.) Nem előzmények nélkül történt mind­ez. A második világháború után a meg­szálló szovjet hatalom segítségével hata­lomra jutott szélsőséges baloldali erők nem tűrték a „másként gondolkodást”, a kritikát. Totális irányításra és ellenőrzés­Levett sisakkal a szügyi templomtorony Ritka eseménynek lehettek tanúi má­jus 13-án a szügyiek: műemlék templo­mukat megfosztották ékességétől, a ré­gi toronysisaktól. Az 1774-81 között épült szügyi evangélikus templom si­sakja régóta dacolt az idővel. 1925-ben újra kellett állítani a csúcsán lévő ke­resztet, s két évvel később megtörtént a részleges felújítás. Mostanra azonban már nagyon időszerű volt a sisak teljes cseréje. A feltételezések szerint helyenként több száz éves faszerkezet megdöbben­tően rossz állapota miatt a toronysisak leemelése nem volt veszélytelen feladat, de - hála Istennek! - a viharos szél és az erős esőzés ellenére is minden baj nél­kül sikerült. A gyülekezet tervei szerint júniusban elkészül a régi sisak vadonat­új másolata, s a hónap végére mindenki örömére és megelégedésére elfoglalhat­ja helyét a torony tetején. ■ Blatniczky János felváele Hajdani pedagógusokért szól a harang Bonyhádon Esp érési kollégium a hűség városában ► Egy nappal a gyászos trianoni bé­kediktátum aláírásának 88. évfor­dulója előtt, június 3-án stílszerűen a hűség városának is nevezett Sop­ronban tanácskozott egyházunk esperesi kara. A tanácskozáson püspökeinken és espereseinken kí­vül meghívott vendégként és elő­adóként jelen volt az országos fel­ügyelő, a Luther Kiadó régi-új, hat évre megválasztott igazgatója, va­lamint zsinatunk elnöksége. A megjelenteket dr. Gimesi Szabolcs, a Soproni Egyházmegye felügyelője köszöntötte. A nyitóáhítatot Gab- nai Sándor esperes, a tanácskozás házigazdája tartotta. Elsőként Profile Gergely országos felügye­lő adott tájékoztatást. Kitért aktuális közéleti kérdésekre, egyházunk tényfel­táró bizottságának munkájára, anyagi helyzetünkre - különös tekintettel a pá­lyázati lehetőségekre -, egyházunk in­gatlanjainak helyzetére, valamint az egyházi közéletünket alaposan felkava­ró, de már lecsillapodni látszó, az orszá- gosirodaigazgató-választást övező ese­ményekre. Ezután Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója szólt jövőbeli terveiről, ame­lyeknek sarkalatos pontja a kiadó műkö­dését garantáló biztos anyagi háttér megteremtése. A kilátások biztatóak, hi­szen idén az időarányos bevétel 60%-kal emelkedett a tavalyihoz képest. Szóba került a sok kritikát kapott új lelkészi szolgálati napló is. Az esperesek egyházmegyéjükben összegyűjtötték a lelkészek arra vonatkozó javaslatait, hogy miképpen lehetne javítani á szigo­rú számadású nyomtatványnak is te­kinthető szolgálati naplón. ígéret szerint a kiadó a későbbiekben figyelembe fogja venni ezeket a javaslatokat. A zsinat elnöksége aktuális törvénye­inkről szólt, közülük is részletesen az úgynevezett szolidaritási törvényről, amely 2009. január elsejével lép életbe. IJj. Zászkaliczky Pál, az alap elnöke elmondta, hogy ez a törvény újraszabályozza egy­házunk nyugdíjrendszerét, amire időben fel kell készülniük lelkészeknek és gyüle­kezeteknek egyaránt. Az új rendszerben a járulék mértéke a bruttó bér 30%-a lesz; egyik felét a lelkész, másik felét pedig a gyülekezet fizeti. Ez az eddiginél nagyobb anyagi terhet ró majd mind a lelkészekre, mind a gyülekezetekre, ám a nyugdíj- rendszer lényegesen nagyobb anyagi biz­tonságban működik majd. A jövő évtől kezdve viszont megszűnik az országos járulékfizetési kötelezettség. Az esperesi tanácskozás a továbbiak­ban a püspöki tájékoztatók meghallga­tásával folytatódott, majd kerületi meg­beszélésekkel fejeződött be. Az espere­sek késő délután lttzés János elnök-püs­pök úti áldásával indultak haza. ■ Kiss Miklós Ez is június 16-án történt Hatvan éve államosították az egyházi iskolákat lttzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület re törtek a társadalom életének minden területén, így a közoktatásban is. Hama­rosan megindult a küzdelem az iskolák feletti ellenőrzés birtoklásáért is. Már 1946 tavaszán megjelentek a baloldali sajtóban az egyházi iskolák létjogosult­ságát kétségbe vonó cikkek. Akinek bármilyen illúziója lett volna a történtekkel kapcsolatban, az is rádöb­benhetett a lényegre - az 1947 márciusa és 1950 februárja között kultuszminisz­ter - Ortutay Gyula egyik beszédét hall­gatva, olvasva: .....az iskolaügy elsőrendű po litikai és hatalmi ügy, az elemi oktatástól kezdve a felső fokig, mert az elemi fo­kon is éppen úgy, mint az egyetemen ar­ra tanítják a növendéket nyíltan vagy burkoltan, hogy az államhatalom kü­lönböző posztjain, a szellemi, gazdasá­gi, politikai és egyéb irányító posztjain hogyan viselkedjék és vezesse a hatalom érdekében az ország népét... Az iskola­ügyön keresztül az állami apparátusnak módja van, ha tetszik bármiféle eszmét begyakoroltatni, beidegeztetni...” (Mű­velődés és politika, Budapest, 1949) Hogy ezt az elméletet tett is követte, annak a mai harmincasoktól kezdve mi magunk vagyunk az élő tanúi. Bár egyházunk akkori püspökei (Or- dass Lajos, Túróczy Zoltán, Szabó József és a beteg Kapi Béla helyett Németh Károly püspökhelyettes) nem egyformán ítél­láit védő Ordass Lajos püspököt az 1948. október i-jén kihirdetett ítélettel kétévi fegyházra, öt évi hivatalvesztésre, politi­kai jogainak öt évi felfüggesztésére és 3000 Ft (milyen sok pénz volt ez akkor!) pénzbüntetésre ítélték. Amióta újra vannak iskoláink, na­ponta tapasztaljuk, hogy milyen nehéz- ha egyáltalán valamiképp lehetséges- negyven-ötven év után újra megala­pozni, felépíteni és az egykori örök­séghez méltóan működtetni ezt az in­tézményhálózatot. Adja Isten, hogy közös fáradozásunk ne legyen hiába­való, és a Magyarországi Evangélikus Egyház óvodái és iskolái olyan műhe­lyekké legyenek, ahol hitben és tudo­mányban, egyházszeretetben és haza­szeretetben,Isten és emberek előtt va­ló kedvességben növekedhetnek gyer­mekeink és ifjaink! A Balassagyarmati Evangélikus Egyház- község az Oktatási és Kulturális Minisz­térium egyházi keretéből 5,8 millió forint támogatást kapott, amely lehetővé tette műemlék temploma idén épp. kétszáz éves toronysisakjának a teljes újjáépíté­sét. A Nógrádi Egyházmegye 2 millió fo­rinttal járult hozzá a beruházáshoz. ■ Bartha István felvétele A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium kétszáz éves jubileumi ünnepségének megrendezése­kor, 2006-ban merült fel a gondolat, hogy méltó emlékhelyet kellene állítani a pedagógus elődöknek. A közelmúlt­ban az iskola megkapta a hidasi gyüleke­zet évek óta használaton kívüli kísha- rangját, melyet — a pedagógusnap alkal­mával - a gimnázium udvarában állítot­tak föl jelenlegi és öregdiákok jelenlété­ben. A hajdani igazgatók és tanárok ne­ve, valamint hogy mettől meddig dol­goztak az intézményben, kis réztáblá­kon olvasható a haranglábon. Az iskola- vezetés ily módon lehetőséget kínál a hálás utókornak, hogy pedagógusnapon vagy évfolyam-találkozókon a harang megkondításával, gyertyágyújtással em­lékezzen meg tanárairól. ■ Máté Réiía felvétele egyházunknak ezek a munkásai szem­bekerültek az iskolafenntartó egyház- községek tagjaival, de hivatali esküjük­kel is. További aggodalmat keltett, hogy szülői értekezleteken olyan szü­lőket szavaztatnak meg iskoláink álla­mosításának kívánsága mellett, akik önként nyilván az egyházi iskolák mel­lett döntöttek, amikor gyermekeiket egyházunk iskoláiba íratták, vagy eze­kért az iskolákért áldozatokat hoztak. És szomorúan látjuk, hogy a napisajtó egyoldalú bíráskodással már szinte egyetlen szót sem talál az egyházi isko­lák letagadhatatlan nagy szolgálatának és kiváló értékének elismerésére.” (Idézi Terray László - Nem tehetett mást, Buda­pest, 1990, 92-93. old.) Kétségtelen, hogy a pásztorlevél alá­írói közül Ordass Lajos látta legreálisab­ban a helyzetet, és ő volt az, aki a legkö­vetkezetesebben harcolt egyházunk au­tonómiájáért és iskoláink megmaradá­sáért. S mivel az államhatalom nem tud­ta őt megfélemlíteni és álláspontja meg­változtatására vagy hivataláról való le­mondásra kényszeríteni, átlátszó — a külföldi testvéregyházak számára is megdöbbenést okozó - koncepciós pert indítottak ellene. Valutaüzérkedéssel, gazdasági bűnténnyel vádolták meg, amelynek két évtől halálig terjedő volt a büntetési tétele. Az egyházunkat és isko­ÉGTÁJOLÓ ték meg a folyamat súlyosságát és ve­szélyességét, nem nézték tétlenül az eseményeket. Tanulságos hosszabban idézni abból a közös pásztorlevélből, amellyel még az államosítás megtör­ténte előtt a gyülekezetekhez fordultak, és amely megjelent az Új Harangszóban is: „Egyházunk népe az évszázadok so­rán szorgalmasan építette iskoláinkat, és mérhetetlenül sokat áldozott fenn­tartásukért. Gyülekezeteink máig is szeretettel fogják körül egyházunk ta­nító intézeteit. Ezért figyelhettük meg mindenfelé az aggodalmat, amellyel hí­veink iskoláink sorsának alakulását kí­sérik. Az aggodalmaskodást több ok keltette fel egyházunk népében és veze­tőiben. A legutóbbi időkig iskoláink zavartalan szolgálatának lehetőségére számítottunk, államosításuk kérdése váratlanul vetődött fel. Nyugtalanságot keltett az az ismételt tapasztalat, hogy egyházi iskoláink tanítóit és tanárait az államosítás kérésére ösztönözték, így

Next

/
Oldalképek
Tartalom