Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-04 / 18. szám
2 4( 2008. ma/us 4. FORRÁS ‘Evangélikus EletS mm m A BIBLIA ÉVE A Prédikátor könyve a józanság A Prédikátor könyve a Kr. e. 3. században keletkezett. Ebben az időszakban Júdea az egyiptomi hellenista Ptolemaida-di- nasztia uralma alatt állt. Az idegen kulturális hatásoknak mélyreható politikai, gazdasági és társadalmi következményei voltak a zsidó közösségen belül: egyre mélyült a szegények és a gazdagok közötti szakadék. Ugyanakkor az akkori hellenizmus pluralista kultúrája és világnézete kihívást is jelentett a bibliai megalapozottságú hit számára: vajon a Biblia tanításai megállnak-e az új idők tapasztalataival, a görög szellem szkeptikus életbölcsességeivel szemben? Ilyen korkérdésekkel vívódik a bölcsességirodalom, amelynek alkotásai között is sajátos színt képvisel a Prédikátor könyve. Minden hiábavalóság Míg a bibliai szentírók általában hangot adnak abbéli reményüknek, hogy az emberi életben tapasztalt nehézségeken és próbatételeken túl Isten egy jobb jövő, „új ég és új föld” ígéretét adja a benne hívőknek (erről beszélnek a mózesi könyvek, a történeti művek és főleg a próféták írásai), addig a Prédikátor könyvét szinte a kétszer kettő józansága hatja át. A sokat megélt és látott prédikátor - aki önvallomása szerint „Izráel királya volt" - úgy véli, hogy igazi és tartós boldogság még egyetlenegy embernek sem jutott osztályrészül. Vagy ha mégis, a mindnyájunkra váró elmúlás miatt a halandóknak soha nem is lehet pozitív a mérlegük. Megvizsgálva valamennyi „megoldási javaslatot”, a prédikátor levonja első olvasásra elkeserítőnek tűnő következtetését: nincs olyan érték vagy tevékenység, amely maradandó értelmet adhatna az emberi életnek. A legtöbb, amit tehetünk, hogy tisztelettel elfogadjuk Isten életünkre vonatkozó döntéseit, és teljes bizalommal, örömmel élvezzük azt, ami Isten jóvoltából ebben az életben osztályrészünkül juthat. Ahelyett, hogy azt kutatnánk, honnan jöttünk, és hová tartunk, éljünk Isten iránti tudatos hálaadással a jelenben: .Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!” (9,7) Jízeken felül, fiam, fogadd meg az intést: (...) Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (12,12.13) „(...) Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom / mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; / ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán / a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, / s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, / a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, / és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, / s árnyékot ima lassan a lassú délelőtt, - / de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! / Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!” (Radnóti Miklós: Erőltetett menet) N Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „Miféle hit az, amely csak addig tud bízni Istenben, ameddig az összegyűjtött tartalékkal önmagán segíteni tud az ember? A hitetlenség az oka annak is, hogy amikor Isten igéjének, az igazságnak, jognak összetiprását és a jogtalanság felülkerekedését látjuk, csendben meghúzódunk, nem élünk a megtorlással, nem emeljük fel szavunkat, nem is helytelenítjük, csak hagyunk mindent menni a maga útján.” M Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP (EXAUDI) - Jer31,31-34 Szívműtét szükségeltetik! Universitas Leadership Sanctuary néven luxuskolostor építését tervezik Amerikában, a nevadai sivatagban a világ csendre és magányra vágyó vezetői számára. Testi-lelki megtisztulásra és új kezdetre nemcsak nekik van szükségük, hanem az „egyszerű embereknek” is. Jeremiás próféta könyve szerint az is előfordul, hogy egy nép egészének kell megváltoznia. Izráel - a választott nép - Jeremiás közvetítésével kapta a figyelmeztetést: váltson irányt, térjen vissza Istenéhez, az Úrhoz. Kr. e. 627-ben, a próféta fellépésekor Jeruzsálemben mindenfelé asszír csillagistenségek szobrai és oltárai álltak. A Sión hegyén idegen istenek képei előtt mutatott be áldozatot Júdea királya, Jósiás és az előkelőségek. A bálványimádás odáig fajult, hogy Mólóknak, az ég királyának áldozták elsőszülött gyermeküket is! Mindezt abban a (tévjhitben tették, hogy Izráel Istenét, az egy igaz Istent tisztelik... Nemcsak a vezetők jártak rossz úton. A nép a kánaáni termékenységisten, Baal előtt hajtott térdet. A helyzet idővel megváltozott: Babilónia elszakadt Asszíriától, és ez lehetővé tette, hogy Júda királyának többé ne kelljen az uralkodónak hízelegve az asszír divatot követnie a kultikus tér és az oltár kialakításában. Az istentiszteleti életet végre megtisztították az idegen elemektől. Ám - hívta fel a figyelmet a próféta - nem elég a külső reform, nem elég csak a templom oltárának eredeti formában való helyreállítása. A szíveknek kell megváltozniuk! A népnek a szerint kell élnie, amiben hisz, különben elkezd hinni abban, ahogyan él... A kétségek, az állandó megvetés és üldöztetés közepette is engedelmes Jeremiás újra meg újra könyörög népéért. De hiába... Luther az 1532-ben Jeremiás könyvéhez írt előszavában így fogalmaz: „Jeremiás rendkívül szomorú próféta volt, siralmas és nehéz időkben élt, s amellett igen nehéz volt az igehirdető szolgálata, mert több mint negyven esztendeig kellett vívódnia rosszindulatú és csökönyös emberekkel. Nem sok haszna volt belőle, hiszen azt kellett látnia, hogy azok egyre gonoszabbak lettek: többször meg akarták ölni, és sok csapást mértek reá. Meg kellett érnie és a saját szemével látnia az ország elpusztítását és a nép fogságba vitelét...” Mert Isten egyszer azt mondta: elég! Sokáig várt, de Kr. e. 586-ban türelme véget ért. Babilon hódító királya, Nebu- kadneccar hosszú és heves ostrom után bevette Jeruzsálemet, feldúlta a várost, felgyújtotta és porig rombolta a Sión hegyén álló templomot, és az atyákkal kötött szövetség benne őrzött szimbólumának, a szövetségládának nyoma veszett. Ez a régi szövetség megszűnését jelentette, amit csak megerősített Júda királyának, Jójákimnak a nemesek egy részével és a papsággal történt elhurcolása Babilonba. A próféta előtt azonban már ekkor felsejlik a reményteljes jövő. Mert nem gonosz és kegyetlen az Isten. Hiszen a fenyegetések valóra válásakor szeretetét és kegyelmét is kinyilatkoztatja: „Eljön az az idő- így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával." (31,31) És csakúgy, mint egykor, a régi szövetség megkötésekor, most is igaz: az új esélyt nem a nép érdemelte ki, hanem Isten ajándékba adja. A régi szövetség Izrael hűtlensége miatt felbomlott, ezért szükség van egy új „megállapodásra”, amelyet ismét az Úr munkál. A bűnök elismerése és valódi bűnbánat után hajlandó arra, hogy megbocsásson, és törvényét az emberek szívébe írja. Az új szövetséget Isten nem kőtáblákra, hanem a szív „hústábláira" vési. Alapja pedig Isten hűsége és sze- retete, amely nagyobb haragjánál és ítéleténél. De a szívbe írt törvény megtartása sem lehetséges emberi erővel. Miként maga a szövetség, úgy megtartásának képessége is Istentől van. Az Úr az, aki folyamatosan alakít és formál mindannyiunkat - teljes engedelmességre. Ez A VASÁRNAP IGÉJE egykor Izraelnek is csak a megtérés által vált lehetővé - és ez az egyedüli út számunkra is. Erre naponként szükségünk van. Hiszen - miként Luther is tanította - egysserre vagyunk bűnösök és igazak, és a magunk erejéből nem tudunk megállni Isten előtt. Ehhez nap mint nap neki kell formálnia a szívünket, amely a Biblia nyelvén azt jelenti, hogy egész egyéniségünket. Ezért bízzuk bátran egész valónkat arra az Istenre, akinek olyan hatalmas volt a szeretete, kegyelme és irgalma, hogy bűneink büntetését egyszülött Fiára vetette, hogy szívünk és egész életünk megújuljon, és békességünk legyen az ő szeretetében. ■ Gazdag Zsuzsanna Imádkozzunk! „Ó, Üdvözítő Úr Jézus Krisztus, üdvözíts engemet, minthogy teremtettél, és a te kínszenvedésed s drága vérednek kiontása által megváltottál. O, mindenható, kegyelemmel bő- völködő Atya Úr Isten, jövel, és siess az én segedelmemre. Ó, Szentlélek Úr Isten, ó, szent hatalmas Isten, ó, örökké élő Isten, könyörülj én- rajtam, szegény bűnös szolgádon, és tarts meg épségben, az én elmémet, lelkemet és testemet pedig ártatlanságban mind a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak eljöveteléig. Ámen.” (EÉ 731. oldal, Torkos András imádsága, 1709) Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Eléd tárjuk életünket. Kérünk, te add meg mindennapi kenyerünket, ez elég nekünk. Hadd legyen látható gondviselő szereteted abban, hogy van munkánk és mindennapi eledelünk. Hozd elénk azokat, akik miránk szorulnak. Tégy irgalmasságod eszközévé minket is. Urunk, sok félelmünket is eléd hozzuk: nem tudjuk, mit rejt a jövő. De te a jövendő Ura vagy, te vagy az Eljövendő Király. Köszönjük, hogy téged várhatunk a világ végén. Köszönjük, hogy téged várhatunk ma is. Rád van szükségünk, hogy megoldódjanak problémáink, és szűnjék félelmünk. Jó Istenünk! Nem ismerjük a jövőt, de azt tudjuk, hogy te mindent jóra fordítasz. Kérünk, fordítsd javunkra a mi életünk nehézségeit és örömeit is. Köszönjük, hogy tudhatjuk: nemcsak gondok várnak ránk a jövendő időben, de nálad megoldás is van. Szerető Megváltónk! Te irgalmas és kegyelmes Isten vagy. Bocsáss meg nekünk. Hisszük, hogy te javunkra fordítod életünk nehézségeit is. Hálás a szívünk, amiért láthatjuk azt is, hogy te győztes Úr vagy. Bízunk győzelmedben személyes életünkben is. Győzz le minket igéddel és szereteteddel. Győzz meg minket igazságoddal. Győzz meg minket azzal, amikor látjuk akaratod megvalósulását és országod eljövetelét. Elég nekünk a te kegyelmed, mert a te erőd erőtlenség által jut el céljához. Légy erős bennünk. Adj szilárd hitet, amely minden körülmény között hozzád ragaszkodik. Adj olyan életet, amely reád épít. Te vagy a kőszikla, a mi erős várunk. Oltalmazz bennünket, hiszen hozzád menekülünk. Segíts hozzád ragaszkodnunk akkor is, amikor elmúlik a vihar életünk fölött. Jóságod is megtérésre hív bennünket. Köszönjük, hogy hívsz minket is. Szeretnénk készséggel meghajolni akaratod előtt. Elismerjük, hogy rád van szükségünk. Rád van szüksége e világnak is. Könyörülj drága magyar népünkön, mert nélküled széthullunk és elveszünk. Urunk, az erkölcs a mélyben van, a törvényt lábbal tapossák. Segíts, hogy mi mindeközben is a tieid maradjunk. Hadd tudjuk a te kegyelmedet és szeretete- det képviselni munkatársaink között. Hadd legyünk türelmed tanúi útjaink során és az otthonunkban. Segíts, hogy észrevegyük a rászorulót és a gyengét. Segíts, hogy észrevegyünk bennük téged és a te hívó szavadat. Könyörülj vezetőinken. Add, hogy a te igazságod és bölcsességed hasson rájuk. Állítsd meg őket most és naponta, hogy meghallhassák - ha másképp nem is, de lelkiismeretükön keresztül - a te hangodat. Adj nekik örömöt és megelégedett szívet abban, amikor rád hallgatva döntenek és cselekednek. Vezesd megtérésre és megújulásra népünket, mert nélküled elfogyunk és elveszünk. Köszönjük, hogy kitárhattuk előtted szívünket. Jézusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen. Mi Urunk Jézus mennybe tért ► Rovatunk terjedelme egy ének bemutatását teszi lehetővé, ezért ezen a héten választanunk kellett mennybemenetel ünnepe és Exau- di vasárnapja között. Ez alkalommal mennybemenetel graduáléne- kéről olvashatnak, amelyet azonban elénekelhetünk az ünnepet követő vasárnapon is. (E. Zs.) „».. .Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Aczokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.«Az Úr Jézus pedig, miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel" - olvashatjuk az ünnepre kijelölt evangéliumi szakaszban (Mk 16,14-20). „Mi Urunk Jézus mennybe tért. / Dicsérjük, áldjuk nagy nevét! / Mit zsoltár róla énekelt, / Mi írva volt, az mind betelt. I Halleluja!” (EÉ 226,1) Énekünk szövegének eredete a középkorba nyúlik vissza. A Coelos ascendit hódié című latin ' versnek több német változata is született. Az első lejegyzett sorokat egy 1565- ben keletkezett kézirat tartalmazza. Következő adatunk már a 17. század elejéről származik: Bartholomäus Gesius (1562-1613) Német lelki énekek című gyűjteményében jelent meg 1601-ben. Közkedvelt ének lehetett, mert még ebben az évtizedben más kiadványokban is felbukkant, így Joachim Burmeistemél 1607- ben, Michael Praetoriusnál és Melchior Vul- pi usnál 1609-ben. A mi énekeskönyvünkben nem a német gyakorlatban megszokott dallammal szerepel az ének, hanem kölcsönzi kedvelt húsvéti dallamunkat (EÉ 217 - Felvirradt áldott, szép napunk). Ez Nikolaus Herman (i48o?-i56i) alkotása, akinek mind dallamait, mind szövegeit a rövidség, összefogottság, könnyen értelmezhetőség jellemzi. Mennybemeneteli énekünk eredeti dallama - alulról felfelé végigsétálva a dúr skálán - zenei eszközökkel fejezi ki a szöveg mondanivalóját, láttatja a történést. De a nálunk használatos dallam is hasonló eszközökkel él. A kezdő hangismétlések után a kvintre ugrik, majd még feljebb tör; második dallamsorában eléri az oktá- vot, s onnan ereszkedik alá. A dallam ujjongó karakterét 6/4-es lüktetése és a nyújtott ritmusok, a hosszabb, rövidebb hangértékek váltakozása adja. „...a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. (...)».. .erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.« Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (Lásd ApCsel 1,1—11!) „Krisztusé már a győzelem. / Úr égen- földön, mindenen. / S hogy hű tanúként valljuk őt, / Ad minden új nap új erőt. / Halleluja!” Énekünk második verse tökéletesen egybecseng a másik felolvasásra kijelölt igeszakasszal, de a Liturgikus könyv e napi egyik kollekta imádságával is: „Kérünk, ne hagyj magunkra vigasztalás nélkül, hanem küldd el Szentlelke- det, hogy kísértéseinkben mellénk állÉNEKKINCSTÁR jón, a hitben megtartson, és fölkészítsen az örök életre, az Úr Jézus Krisztus által.” Az ének szinte kizárólag bibliai sorokat idéz Krisztus mennybemenetelével kapcsolatban. „így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!" (Zsolt 110,1) „Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!” (Zsolt 47,1) .....mosta ntólfogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64) Protestáns hagyomány szerint gyülekezeti énekké váltak e versben a bibliai sorok, elmélyítve a hívők ismeretét és hitét. „Ujjongjon boldog énekszó! / Légy áldott, győztes Megváltó! / Szentháromság egy Istenünk, / Tenéked zeng dicséretünk. / Halleluja!” - Krisztus az Úr, aki előtt menny és föld leborul! Isten beváltotta ígéretét! ■ W. Kinczler Zsuzsanna Az Evangélikus Élet jelen számának lapzártája - a május r-jével kezdődő hosszú hétvége miatt - kivételesen nem hétfőn, hanem szombaton (április 26-án) volt. Ezért egyházunk néhány jelentős másnapi eseményéről csak pünkösdi számunkban tudunk hin adni. - A szert Hibaigazítás, lapunk előző heti (2008/17.) számának 3. oldalán az Égtájoló rovat írásának egyik mondata értelemzavaró hibával jelent meg. A harmadik bekezdésben olvasható mondat helyesen a kővetkező; „Az elektronikus nyilvántartás segítségével módomban áll részletesen elemezni a 2007-cs népmozgalmi adatokat, és azt kell megállapítanom, hogy a kerület 82 gyülekezetéből 27- ben nem volt konfirmáció!" A hibáért olvasóinktól elnézést kérünk.
