Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-23 / 12. szám
“Evangélikus ÉletS KERESZTUTAK 2008. március 23. !► 7 „A Biblia fájdalmasan őszinte...” Teremtéshit a 21. században Michael Welker: Teremtés és valóság ► Egyszerre akár negyven Bibliából is olvashatna Mucsi András. A békési Farkas Gyula Közoktatási Intézmény fiatal református tanára nem tudatosan gyűjtötte össze a Szentírásokat, inkább nyelvi és történelmi érdeklődésének eredménye a kollekció. Szeretné, ha középiskolás tanítványai is kezükbe vennék a könyvek könyvét.- Melyik volt élete első Bibliája?- Kisiskoláskoromban kaptam a szüleimtől egy képes Bibliát, ezt tekinthetjük gyűjteményem első darabjának, bár nem szerettem és ritkán forgattam. A csak szöveget tartalmazók közül az első a Károli-fordítású Újszövetség volt, amit a Nemzetközi Gedeon Társaság adott ki. Ennek a nyelvezetét nehéznek találtam. 1997-ben konfirmáltam, akkor kaptam egy magyarázatos Bibliát, de sokáig azt sem olvastam, mert nem értettem a magyarázatokat. Igaza lehet Luthernek, hogy a Szentírást egy kisgyermek is képes olvasni, de a megértéséhez, magyarázataihoz már egyfajta érettségre van szükség. Kicsivel később kaptam egy töredéket abból a Károli-féle Újszövetségből, amelyet Ravasz László átdolgozott. Ezt már jobban értettem és gimnazistaként mindennap magammal vittem az iskolába. Végül 2001 karácsonyán vettem magamnak egy új fordítású teljes Szentírást, azóta azt használom.- Egyetért-e azzal, hogy keresztényként előbb az Újszövetséget érdemes megismernünk?- Körülbelül öt-hat éve foglalkozom behatóbban az Ószövetséggel. Korábban szinte kizárólag az Újszövetséget olvastam, mert azt könnyebben tudtam értelmezni. Az Ószövetséget Krisztus-centrikusán kell olvasni. Abból is azt érthetjük meg, hogy Isten szeret minket, szövetséget köt velünk; ennek a szövetségnek a közvetítője Jézus Krisztus. Az Ószövetség ismerete teljessé teszi a bibliaismeretünket. Tanulságos történeteket olvashatunk, mert a Biblia fájdalmasan őszinte könyv, megmutatja az emberek gyengeségeit, de erősségeit is.- A történelem iránti érdeklődése játszott-e szerepet abban, hogy egy átlagos keresztény fiatalhoz képest közelebbről ismeri a Bibliát, különösen az Ószövetséget?- Teológiailag érdekel, ami a Szentírásban áll, nem elsősorban kortörténeti szempontból. A németnyelv-tudá- som segített abban, hogy az Ószövetséggel kapcsolatos teológiai szakirodalmat is olvashassak. Fokozatosan érdekelni kezdtek a Biblia eredeti nyelvei, tanultam hébert és latint is, egyedül az újszövetségi göröggel nem foglalkoztam még eddig.- Szép lassan gyarapodni kezdett a gyűjtemény...- Nem volt ebben tudatosság. Belebotlottam egy-egy új fordításba, és megvásároltam. Csak nemrég tudatosult bennem, hogy kétpolcnyi gyűlt már össze; az interjú kedvéért összeszámoltam: negyvenegy kötet... Van több különböző német fordításom - érdemes egymás mellé tenni a Luther-féle verete- sebb irodalmi nyelvezetű írást például a mai liberális-feminista fordítással -, görög, latin, héber, angol, francia, holland és persze többféle magyar. Van, hogy négy-ötféle fordítást is összevetek eltérő nyelveken egy-egy szakasznál, hogy megnézzem, hogyan fogták meg a szöveg lényegét.- Van-e kedvenc könyve, fejezete vagy igeverse?- Az Apostolok cselekedeteit nagyon szeretem, mert rendkívül izgalmas eseménysort mesél el, és megmutatja, hogy néhány évtized alatt hogyan tudott elterjedni az evangélium - nem az emberek, hanem Isten erejéből. Ez tanulságos a mi korunkra nézve. Úgy érzem, az a lelkűiét hiányzik belőlünk, mai keresztényekből, ami az apostolokban még megvolt. Emellett mostanában a Genezis első tizenegy fejezetét tanulmányozom eredetiben, héberül, próbálom feltárni a szövegstruktúrát, vagy inkább úgy mondom, az írók gondolkodásmódját.- Egy n'dpon sem maradhat el a bibliaolvasás?- Természetesen nem. Reggelente elolvasom a református kalauz és az evangélikus Útmutató verseit, esténként pedig a kijelölt hosszabb szakaszokat és még azt, amivel éppen foglalkozom.- Keresztény tanárként egy világi iskolában tudja-e, akarja-e megélni a hitét? Névjegy Mucsi András Született: 1982. október 23-án Gyulán Tanulmányok Szegedi Tudományegyetem, német-történelem szak Munkahely: Farkas Gyula Közoktatási Intézmény, Békés Közéleti és egyházi tevékenységek -a Békési Református Egyházközség presbitere (2 006-tól)- önkormányzati képviselő (2006-tól)- a Kereszténydemokrata Néppárt városi párttitkára (2006-tól)- Nyelvtanárként annyiban kedvező helyzetben vagyok, hogy akiben érdeklődést látok, azt megajándékozom egy háromnyelvű Újszövetséggel, aztán ilyenkor gyakran beszélgetés alakul ki. Mindig is úgy tartottam, hogy a tanári munka túlmegy a tananyag ismertetésén, hiszen szükségszerűen felszínre kerülnek olyan témák, jelenségek, amelyekkel kapcsolatban képviselnünk kell hitünket. Mivel a tizenévesek értékrendje éppen formálódóban van, szükséges, hogy megjelenjen az általunk képviselt igazság.- Emlékezve a saját kezdeti nehézségeire, a „kezdő” bibliaolvasóknak az új fordítású írást ajánlja?- Véleményem szerint az újabb, modem fordításokat kellene használni az egyházi szolgálatban és az egyéni biblia- olvasás alkalmával is. Károli Gáspár magyar nyelve a múlté, nem a mai emberé, bár roppant szöveghű. Vannak mostanában újabb kezdeményezések, megjelentek úgynevezett „egyszerű nyelvű” fordítások. Ezeknél arra kell figyelni, hogy a felekezeti álláspontokat ne csempésszék bele, ilyen például az, hogy „Szentlélek” vagy „Szent Szellem” szerepel-e a szövegben. Egy-egy fordítás - bármilyen szövegről van is szó - egyfajta interpretálás, szövegmagyarázat, és az adott korra is utal. Elég csak megemlítenem a német „feminista” Bibliát, amely a modem és liberális teológiai irányzatot tükrözi, és úgymond „női képekben” beszél Istenről. Ezzel nyilvánvalón nem értek egyet.- Mit vár a Biblia éve elnevezésű kezdeményezéstől?- Talán a protestáns egyházak is rádöbbennek, és a katolikus is, hogy ke- gyességi életükben fontosabb helyet kell elfoglalnia a Szentírásnak. Jobban vissza kell nyúlniuk a forráshoz. Főleg a katolikus testvérektől várom, hogy felismerjék, mennyire fontos a Biblia személyes tanulmányozása. ■ Szegfű Katalin „Valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha többé már nem hiszel benne.” Amikor először vettem kézbe Michael Welker könyvét, Philip K. Dicknek, a 20. századi tudományos-fantasztikus irodalom legjelentősebb szerzőjének a - tőle a valóság definícióját követelő kérdésre adott - válasza jutott az eszembe. Azért is szeretem gzt a fajta intelligens, értelmezési horizontokat feszegető sci-fit, mert Dicknek szinte valamennyi könyve a konvencionális valóságértelmezésünket támadja (a személyes hit és tapasztalat talajáról, persze a korlátlan írói szabadság jegyében), kérdései pedig valódi teológiai távlatokat tártak fel előttem. Ilyen „irodalmi meghatározottsággal” talán nem meglepő, hogy Welker művének elolvasásához fokozott érdeklődéssel láttam neki. A rendszeres teológus Welker persze a szaktudós felkészültségével, kritikai módszerével és alaposságával közelíti meg tárgyát, a bibliai teremtéstörténetet. Az már rögtön az elején világossá válik, hogy itt korántsem a divatos - és csontig lerágott - „evolúció kontra kre- acionizmus” vita egy újabb klónjával van dolgunk; a hasonlóság az említett tárgykörrel pusztán annyi, hogy Welker is élénk párbeszédet folytat a kortárs tudományokkal (elsősorban a modern rendszerszemléletre és a white- headi folyamatfilozófiára támaszkodik erőteljesen), kérdéseit napjaink tudományos és kulturális világképének a tükrében fogalmazza meg. Módszere azonban egyértelműen biblikus-exege- tikai, az egész könyv gerincét képező első rész a Genezis 1. és 2. fejezetének kritikai új ráolvasására és -értelmezésére épül. A szerző művét a klasszikus teizmus- tól elszakadni akaró törekvések - azon belül az „új bibliai teológia” - sorában helyezi el, hiszen Welker diagnózisában modem vallásosságunk krízise többek között az „absztrakt mindenhatóság és mindenütt-jelenvalóság” által fémjelzett teremtő Isten képének, illetve a teremtéssel kapcsolatos, leegyszerűsített és túlságosan differenciálatlan koncepcióinknak az eredménye. Meggyőződése, hogy a bibliai világkép a 21. században sem tekinthető naivnak, és továbbra is képes érdemi útmutatást adni, ehhez azonban felül kell vizsgálnunk a teiz- mus és a teremtéshit egymáshoz való viszonyát, és korrigálnunk kell a teisztikus torzkép alapján létrejövő valóságértelmezést - a könyv pedig pontosan erre tesz kísérletet. A már említett első fejezet a legalapvetőbb teremtésteológiai kérdéseket tisztázza; ízelítőül csak néhányat idézek: Mit jelent a teremtés? (A természetet? A „valóságot”? Vagy valamilyen homályos „teljességet”?) Milyen kapcsolat- rendszerbe foglalható a teremtő és a teremtmények közötti viszony? Hogyan gyakorolja hatalmát a teremtő? Hogyan értelmezzük az isteni jelenlétet a teremtésben? Elemzése során a szerző folyamatosan megkérdőjelezi a hagyományos dogmatikai modelleket és az általunk a teremtéssel kapcsolatban - jobbára kritikátlanul - használt zavaros fogalmakat, hogy aztán exegetikai alapon meggyőzően felülírja őket egy sokkal összetettebb, ugyanakkor mégis konkrét, dinamikus, a teremtettség különböző területeit átfogó, függőségi viszonyok rendszereként bemutatott bibliai terem- tésmodellel. Michael Welker Kálvin HiüŰÓ Teremtés és valóság A könyv hátralévő öt fejezetében aztán ennek az egységes teremtésmodell- nek a fényében fejti ki és értelmezi újra a teremtéshit további elemeit: a teremtés és az általános kijelentés kapcsolatát, a teremtett menny és föld sajátosságait, az angyali világot érintő kérdéseket; feltárja az ember istenképűsége (imago Dei) és uralmi megbízatása (dominium terrae) közötti összefüggéseket, és kreatív módon értelmezi újra a „bukás”, illetve a bűn fogalmát. (Ezek közül külön kiemelem az általam legerősebbnek tartott második fejezetet, amelyben páratlanul szép, lélektani szempontokkal kiegészített leírását kapjuk a természeti teológia útján elérhető istenismeret lehetetlenségének.) Mindent összevetve elmondható, hogy a németes precizitással megszerkesztett könyv - a szerző szándékainak megfelelően - valóban „állandó önkritikát és az alkotó rekonstrukcióra való készséget” generál az olvasóban, gondolatai termékeny vitára és továbbgondolásra ösztönöznek; ugyanakkor a kötet azt is világossá teszi, hogy a rendszeres teológia műveléséhez mennyire nélkülözhetetlen az alapos exegetikai munka. Hogy „népművelő” irodalom ebben a formában nem válik belőle, az is biztos: a burjánzó idegen kifejezések, a helyenként ad absurdum fokozott tudományos szakzsargon szavatolja, hogy olvasói leginkább a teológia elefántcsonttomyá- ból kerüljenek ki. ■ Nánai László Endre Michael Welker: Teremtés és valóság. Kálvin Kiadó, Budapest, 2007. Ára 1300 forint. Zoltán László ZULAUF HENRIK ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA K ülönleges könyvet tart kezében e sorok írója. ízléses borítójáról az ifjú Zulauf Henrik a soproni teológiai fakultás egykori hallgatója tekint reá. Szép arcvonású, meleg tekintetű fiatalember, magas homloka mögött értelem és tehetség rejtőzik. Különleges a könyv azrért is, mert minden során átsüt a szerző hálás szere- tete egykori, őt az evangélium szolgálatába indító, bölcs és imádkozó lelkipásztora iránt. Mennyi tapintat, a fiatal, pályára induló belső tusakodását figyelemmel kísérő lelkészi odafigyelés olvasható ki e sorokból! Különleges azért is, mert Zulauf Henrik élete egybefonódott a Fébé életével és szolgálatával; ezt éppen az jelzi a legmeghök- kentőbben, hogy a diakonisszaközösség kényszerű megszüntetésével és állami felszámolásával addigi igazgató lelkészét is nyugdíjba helyezik, mindössze ötvennyolc évesen. Egy velejéig embertelen társadalmi rendszer önkényének az áldozatai lesznek, vezető és a reá bízott vezetettek egyaránt. Vétkük a puszta létük. Sorsuk a teljes megaláztatás és kiszolgáltatottság. Különleges ez a könyv azért is, mert minden sorából sugárzik az evangélium szolgálatának öröme az egyéni elhivatottság és közösségi sorsvállalás egymást követő történéseiben. Ezt legszemléletesebben éppen Zulauf Henrik életében látjuk Ki volt ő? Érdemes felidézni alakját, hiszen a mai olvasó talán a nevével is most találkozik először. 1893-ban született a Tolna megyei Majoson. Szülei gazdálkodó emberek voltak. Bonyhádi gimnáziumi tanulmányai után Sopronban mélyült el a teológia tudományában. 1916-ban szentelték lelkésszé. Három szemesztert tanult Lipcsében a teológiai és filozófiai karon. 1922-től kalaznói (Tolna megye) lelkész kilenc éven át. Első feleségével 1920-ban kötött házasságot rövid hrasztováci lelkészsége idején. 1929-ben özvegységre jutott négy kicsi gyermekével. A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület hívta meg lelkészének 1931-ben. Egy év múlva újra megnősült, s ebből a házasságból öt szép gyermeke született. A Fébével összeforrt húszévnyi szolgálata után kényszerű helyzetében nyugdíjba vonult. 1956-ban hatvanhárom évesen hívta haza az egyház Ura. Zulauf Henrik, akit püspöke tudományos pályára szánt, közkedvelt igehirdető, mélyen lutheri gondolkodású teológus és egyidejűleg az evangélizáció elhivatott munkása volt. Szolgálati ideje alatt a Fébé fellendült, munkaágai terebélyesedtek. Az egyesület szociális tevékenysége, kórházban végzett szolgálata országosan ismert, több árvaházat tart fenn. Vagyona gyarapodásával egyre több testifogyatékos-otthont, idős nők intézményét, leányinternátust, leány- és fiúotthont, keresztény szállót (hospitz) működtet. A háború utáni években csecsemő- és gyermekotthont létesít, nyomdája működik. Mind e mögött a szervező és a lelki motor Zulauf Henrik. Elesetteket, nehéz sorsúakat felkaroló szociális érzékenysége, az evangéliumi hitből következő krisztusi szeretet megélése a legjellemzőbb személyi ajándékai, amelyeket a Teremtőtől kapott. Emellett a konferenciák egész sora, a rendszeres lelki alkalmak szolgálatának az útjelzői. Különleges ez a könyv, mert minden során átsüt szerzőjének személyes elkötelezettsége, és az események ismertetését átszövi a történelmi hitelesség igénye. Jó szívvel ajánlom olvasásra! ■ Szebik Imre Zoltán László: Zulauf Henrik élete és munkássága. Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület, Budapest, 2007. Ármegjelölés nélkül.
