Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-30 / 39. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 72. évfolyam, 39. szám - 2007. szeptember 30. - Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap Ára: 180 Ft „A projekt azért is rendkívüli, mert nem csupán szakmai képzést ad, hanem, mint elhangzott, lelki támaszt is nyújt a jelentkezőknek, a tessediki hagyományokra és a keresztény értékekre alapozva.” I». „Esélyt kaptunk, hogy esélyt adhassunk” - 6. oldal „A gond sokkal inkább az, hogy egyházunkban még mindig nem tudatosult: a közegyházi munka - akár sikeres, akár nem - egyházunk népének egészére tartozik!” A szerkesztő megjegyzése - 7. oldal „Minden protestáns embernek kötelessége ott megállni, ahova a közbizalom rendeli. Trónt, hazát, vallást egyaránt lehet szolgálni és szeretni.” 1^ Péchy Tamás emlékezete -10. oldal Lelkésziktatás Pécsett és Szentendrén 3. oldal Zsűrielnök a Kálvin Kamera fesztiválról 5. oldal Isten a biciklin 6. oldal Diakonisszák díjazottjai 7. oldal 3 + 1 történet 8. oldal Sportoló lelkészek... t* 11. oldal Ménfőcsanaki. fundamentum ► A ménfőcsanaki gyülekezet embert és hitet próbáló időszakban, az 1956-os forradalom leverését követő esztendőben - dacolva a megfélemlítéssel, a hivatalos egyházvezetés gáncsoskodása ellenére - kezdte el építeni templomát. Az alapkőletételre hálaadó isten- tisztelettel emlékeztek a hálás utódok szeptember 22-én, szombaton Ménfőcsanakon. Az alkalomra eljöttek Laborczi Zoltán templomépítő lelkésznek, valamint a felépült templomnak oltárképet ajándékozó D. Kapi Béla püspöknek a családtagjai is. A templomépítés gondolata már 1941- ben megfogalmazódott a gyülekezet tagjaiban; akkor, amikor egy bátor döntéssel egyetlen éjszaka alatt sikerült a gyülekezetnek templomépítésre is alkalmas telket vásárolnia. Ám a tényleges építkezés csak később kezdődhetett, miután Laborczi Zoltán lelkész a nagybaráti anyagyülekezetbe került. Az első kapavágással Túróczy Zoltán püspök indította el a munkálatokat 1957. március 17-én. A templom három évvel később készült el, felszentelése i960, június 12-én volt. Az alapkőletétel és a templom megépítésének a dátuma közé esett Kapi Béla halála. A püspök úgy rendelkezett, hogy a körmendi gyülekezettől ajándékba kapott oltárképet, amely irodája falát díszítette, halála után az a gyülekezet kapja, amelyik először épít templomot. Így kapta Kapi püspök ajándékát a ménfőcsanaki gyülekezet. Az oltárkép ma is a templom egyik ékessége. Az alapkőletételre emlékező istentiszteleten - amelyen Kiss Miklós, a Győr- Mosoni Egyházmegye esperese és Percze Sándor helyi lelkész végezte a liturgiái szolgálatot— Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Ef 2,20-22 alapján. „Az anya- szentegyház fundamentumát, Krisztust hirdetem. Azt a fundamentumot, amely soha fel nem cserélhető, bármilyen nagy is erre a kísértés...” » Folytatás a 3. oldalon MUSS!'g )L r-» imhhhhhhbhhhhhhhbhbmm ORSZÁGOS EVANGELIZÁCIÓ 09:45 j Éneklés 10:00 Köszöntő - Gáncs Péter í Evangelizóció 1. rész: ÚT - Sqndor Frigyes Evangelizóció 2. rész: IGAZSÁG - Smidéliusz Zoltán 11:151 Csoportos beszélgetések, imaközösségek 12:30 Ebédszünet (az Országos Egyház szerény vendéglátást biztosít) 14:00 Tonúsógtétel Budai Ilona Magyar Örökség és Széchenyi díjas népdaiénekes JH Dr. Csókay András idegsebész 15:00 Evangelizóció 3. rósz (úrvacsorával): ÉLET - Deák László 15:45 Zárszó, áldás Szlovákmagyar evangélikus csúcstalálkozó A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos elnöksége - Ittzés János elnök-püspök és Profile Gergely országos felügyelő - szeptember 19-én hivatalos látogatást tett Pozsonyban a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház vezetőinél. A magyar delegációt fogadta Milos Klárik vezető püspök és Pavel Delin- ga, a szlovák egyház főfelügyelője. A találkozón jelen volt mindkét egyház adminisztrációjának vezetője, Dusán Va- gasky igazgató, illetve Hafenscher Károly országos irodaigazgató. A félnapos megbeszélésen elsősorban az elmúlt időszakban felvetődő kérdéseket vették sorra, de foglalkoztak azzal is, mi módon lehet a jövőben kapcsolattartási formákat kialakítani. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt évek és évtizedek felszültséggel teli idők voltak, amikor nem csupán a nehéz történelmi örökség, hanem sorozatos félreértések, spontán vagy gerjesztett nézeteltérések is terhelték a két nép és a két egyház kapcsolatát. Ezek hatása mind a mai napig érezhető. S bár a két egyház vezetése teljesen kicserélődött, a megoldásra váró ügyek sora érdemben még nem csökkent. Az MEE elnöksége egyértelmű szándékát fejezte ki, hogy a kapcsolatot átlátható, szabájyozható, működtethető keretek közé terelje. Készségét fejezte ki továbbá rendszeres konzultációk megtartására - szakmai és vezetői szinten egyaránt. A bizalomépítés érdekében egyházunk vezetői javasolták a rendszeres lelkésztalálkozókat, a csereüdülési programot, az ösztöndíjas projektek felélesztését, valamint a közös tanulmányi munkát. A konkrét kérdésekben a MEE vezetői levélben fordulnak a szlovákiai evangélikus egyház presbitériumához, megoldási javaslatot előterjesztve a közösen megbeszélt témákban. A magyar egyháznak szívügye az evangélium anyanyelvű hirdetése, ezért kész segíteni - a szlovák egyház vezetésén keresztül - a szlovákiai magyar nyelvű egyházi szolgálatban éppen úgy, mint a Magyarországon élő szlovák anyanyelvű hívők lelkipásztorolásában. Ittzés János elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő reménységét fejezte ki, hogy a találkozóval új fejezet kezdődik a két egyház kapcsolatában: „Tisztában vagyunk azzal, hogy hosszú és nehéz út vár ránk, de az egyházak közeledése példaértékű lehetne mind a két ország társadalmában, illetve a két ország közti viszonyban is.” A két egyház vezetősége közös délutáni áhítattal zárta a találkozót. ■ ■ H. K./OI A város reménysége fc* )ÖVŐt A katolikus városmissziós hét egyik rendezvényeként szeptember 21-én, pénteken ökumenikus alkalomra került sor a Szent István-bazilikában. Ennek keretében Kránitz Mihály, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának tagja, az együttlét szervező házigazdája tíz-tíz perces tanúságtételre kérte fel a testvéregyházak képviselőit: Michael Saikos görög ortodox érseket. Gáncs Péter evangélikus püspököt, Varga László református püspökhelyettest és Imrényi Tibor szegedi ortodox lelkészt. Kránitz Mihály köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a városmisszió lógója többek között az összeilleszkedő részekről üzen, a hídnak fontos ökumenikus üzenete van. Az alábbiakban Gáncs Péter beszédét közöljük. Városmisszió Budapest 2007 Napjainkban feltartóztathatatlannak látszik az urbanizáció, az emberiség nagyobbik fele már városokban él. Miközben sokan hagyják el őseik földjét, és a nagyvárosokban keresnek munkát, új életet, mások szinte pánikszerűen költöznek ki a zajos betondzsungelből élhetőbb vidékekre. Ellentmondásos, ambivalens yiszo- nyunk van a városhoz. Mint belvárosi lakos naponta élem át, amint a tömegek a reggeli órákban beözönlenek a városba, majd pedig estefelé szinte menekülnek belőle, mint egy süllyedő hajóról. Az egyházi viszonyulás is ellentmondásos. Harminc éve, amikor elvégeztem a teológiát, egyértelmű volt a püspöki stratégia: senki sem kezdhet a városban, előbb kóstoljon bele a vidéki szórványmunkába! Akkoriban karriernek számított, ha valaki Budapestre kerülhetett. Ma a fővárosi gyülekezetekbe a legnehezebb lelkészt találni... Kiderült, hogy a függőleges szórvány embert próbá- lóbb terep, mint a vízszintes szétszóró- dottság. Időnként olyan szélsőséges vélemény is megfogalmazódik, hogy a falu Isten alkotása, a város viszont ördögi találmány. Nyilvánvaló, hogy ez a torz látásmód idealizálja a ma csöppet sem idillikus helyzetű magyar falvakat, és ugyanakkor démonizálja a várost. A szélsőségeket elkerülendő lapozzunk bele a Szentírásba: vajon maga Isten hogy tekint a városra? Rögtön az őstörténetben, a bábeli toronyépítés kapcsán arról olvashatunk, hogy „az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek” (iMóz 11)5). Néhány fejezettel később, Sodorna és Gomora pusztulása előtt hasonlót olvasunk: .....lemegyek, hogy megnézzem...” (iMóz 18,21) Isten tehát nem közömbös a város sorsával szemben, nem hagyja magára. Látogatásának nemcsak ítéletes vége lehet, amire - városmissziós szempontból - a megtérő Ninive a legpozitívabb példa. Jónás könyvének megkapó csattanója az Úr vallomása: „.. .ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost...?” (Jón 4,11) Ez az empatikus szeretet árad Jézus szavából is, aki siratja a vak és konok várost, Jeruzsálemet. De a vesztébe rohanó népről nem mond le, hiszen könnyeit letörölve bemegy a templomba, és visszaadja azt eredeti rendeltetésének. Örömmel kísérem - részben személyesen is átélve - a budapesti városmissziós hét eseményeit fővárosunk utcáin, terein. Úgy érzem, itt is, most is Urunk gyógyító szeretete testesül meg. Budapestnek nemcsak tiszta levegőre, egészséges ivóvízre, jobb közlekedésre van szüksége, hanem spirituális lét- szükséglet mindaz, amit ebben a pár napban hallhat, láthat, kaphat az utca embere a városmisszión keresztül. Attól tartok, nálunk sem jobb a helyzet, mint az egykori Ninivében, ahol a Szentírás szerint nem tudtak különbséget .tenni az emberek a jobb és a bal kezük között... De nemcsak a városnak létszükséglet ez a pár nap, hanem nekünk, keresztény egyházaknak is egészséges ébresztő. Kissé bizarr képpel élve: Jézus kinyitotta templomainkat, és jó pásztorként kiterelte juhait a friss levegőre, az emberek közé, a világ sokszor cseppet sem vonzó valóságába. Oda, ahová közös küldetésünk szól! Remélem, nemcsak a város, de egyházaink is megváltoznak ezen a héten. Kilépünk a ma már senki által ránk nem kényszerűen elszigeteltségből. Remélem, az egy hétre vonzóan kitárt templomajtók nem fognak újra taszítóan bezáródni. Remélem, nem csak kampányszere- tetről, kampánymisszióról, kampány- ökumenéről van szó. Ezek után nemcsak épületeink, de közösségeink, kommunikációnk, egész egyházi életünk és szolgálatunk is nyitottabb lesz. Nyitott fölfelé: közös Urunk felé! Nyitott egymás felé, és nyitott kifelé, a város, az egész teremtett világ felé. Vallom, hogy ez a város jövője, az egyház jövője, a város és az egyház Urának reménysége! Részlet az ökumenikus liturgia záróimádságból: Jézus Krisztus! Te adj számunkra erőt, hogy a szeretet és az igazság szellemében járjuk az egység felé vezető utat. Ne engedd, hogy elcsüggedjünk, amikor az utolsó vacsorán mennyei Atyádhoz intézett szavaidat akarjuk megvalósítani: „Legyenek mindnyájan egy!" Ámen.
