Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-25 / 8. szám
2 <4t 2007. február 25. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) - Mt4,1-11 Kísértés vagy próbatétel? Evangéliumi reménység! ÉLŐ VÍZ Mit kezdjek én a böjttel? Általános az a vélemény a böjtről, hogy csak katolikus testvéreink tartják azáltal, hogy pénteken tartózkodnak a húsevéstől. A böjt azonban nem csak az étkezéssel kapcsolatos. Vessük fel a kérdést: mi a böjt? Nem valamiféle áldozat, amelyet Istennek adunk, sőt: Isten akar minket a böjttel megajándékozni és meggazdagítani. Az ige arra int:.....legyetek (...) józanok, hogy imádkozhassatok.” (iPt 4,7) A böjt is erre a józanságra akar elsegíteni. Józanság nélkül újra meg újra belemerülünk felesleges dolgokba, amelyek elszakítanak Istentől. Elveszik a belső csendet, amely szükséges az imádkozáshoz, igeolvasáshoz. Böjt csendjében meglátjuk, hogy szükség van „énünk" visszaszorítására. Aki konkrét pontokon legyőzi magát, az megtapasztalja, hogy mit jelent Krisztus szabadságában járni, és boldogan éli át, hogy nekünk nem kell a test, a világ és a divat mértéke szerint élnünk. Lássunk néhány gyakorlati példát! Az „én" sokszor a beszédben jelentkezik. A böjt tehát gyakran abban valósul meg, hogy tudok hallgatni. Vagy úgy, hogy lenyelek egy bántó megjegyzést. Böjt lehet az is, hogy bár lenne mivel - de nem dicsekszem. Böjt lehet az is, ha nem állok be a panaszkodók közé. Az is, ha kerülöm mások bírálgatását. És talán a legfontosabb: ha magamról minél kevesebbet beszélek. Csodálatos példa a passióban Jézus - vádolják, ő pedig a súlyos vádak hallatára is hallgat, semmit nem felel. Böjtben tehát legyen programunk: keressem az alkalmakat, amikor „énemet" háttérbe szoríthatom. Akkor átélem a böjti lemondás gyümölcsét, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Az egyházi esztendő körforgásában böjt mindig a tavasz idejével esik egybe, amikor a fákban megindulnak az életnedvek, és elkezdődik a természet megújulása. A böjt hat hetében Isten azon munkálkodik, hogy lelki életünk is megújuljon. Hogy tudjunk a mindennapi rohanásban megállni, tudjunk csendet teremteni, hogy az ige és imádság ereje beépüljön hétköznapjainkba. Hogy ne csüggedten, erőtlenül hordjuk terheinket, gondjainkat, hanem azzal az élő reménységgel, hogy böjt után húsvét következik, és hogy nekünk élő Urunk van! ■ Gáncs Aladár Nagyböjt első vasárnapja Az egyházi év vasárnapjai közül a böjti, a húsvéti vasárnapok és még néhány más vasárnap latin nevet kapott. A nagyböjt első vasárnapjának neve: Invo- cabit. (Egyházunk Agendájában Invocavit alakban szerepel.) Ez a név - miként a többi ese'tben is - annak a zsoltárrészletnek a kezdő szava, amely a latin liturgiában kezdőénekként (introitus) a vasárnap zsoltárának egy részletét szólaltatja meg. „Invocabit me et ego exaudiam eum...” - „Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt...” Ez a részlet a 91. zsoltár 15. verse. E zsoltár 11. versét idézi a sátán Jézus megkísérlésekor; nem véletlen, hogy a vasárnap „klasszikus” evangéliuma Mt 4,1-11, a megkísértés története. Amíg az ősi evangélium Jézus életének próbatételéről szól, az epistolában (2Üor 6,1-10) az apostol vallja meg a szolgálatával együtt járó szenvedéseket. Mindezekhez az igékhez a zsoltár kezdő szavai mintegy igei üzenetként kötődnek. „Aki a felséges Úrnak lakozik oltalmában...”, az nyilván mondhatja: „Isten az én kővárom” (Szenczi Molnár Albert fordítása). így utal Invocabit vasárnapján egymásra három igerész. Talán nem is a konkrét történet, a zsoltár, hanem sokkal inkább a gondolat - a kísértésben, nehézségben Istenre való hagyatkozás - a lényeg. A vasárnap többi perikópájában is ez a gondolat kristályosodik ki. Nem véletlenül, hiszen az egyházi év negyvennapos böjti időszaka elején Jézus negyvennapos böjtjére utal, azéra, aki az övéi előtt mindenben példa. A názáreti Jézust a Lélek kiviszi a pusztaságba, ahol semmi sincs, ami elterelné figyelmét a szent küldetésre történő felkészülésről. Néma az ég, semmitmondó a föld. Ott a magány, amelynél már csak a kereszt magánya lesz nagyobb és fájdalmasabb. Egy nagy küzdelem drámai helyszíne. Valakinek meg kell váltania a világot, s erre nem vállalkozhat akárki! Csak az, akit nem győzhetett le a legsötétebb ellenség, a sátán, sőt akinek ereje volt ahhoz, hogy Isten Fia és Emberfia maradjon istentelen és embertelen körülmények között is. Kísértés vagy próbatétel? Lehet, hogy egyik sem! De evangéliumi üzenet: íme a Győztes! Ekkor, a kereszt előtt még nem írhatjuk le, hogy victor quia victima: még nem gyönyörködhetünk a latin mondat lefordíthatatlan szójátékában, hogy győzött, mert legyőzték, hogy legyőzet- ve győztes... Majd a kereszt után igen! Most még csak készül a keresztre. Ez is hozzátartozik a különleges győzelemhez, ez a puszta emberlétünk egzisztenciális vákuuma. Talán egy zsúfolt villamos vagy éppen lépcsőház, esetleg formális családi ünnepség a mi pusztánk, ahol megremeg a lélek, mert sejti a bűn és a halál veszedelmét. A názáreti Jézusnak három kísértésszerű próbatételt vagy próbatételszerű kísértést kellett érdekünkben kiállnia, hogy szívünkig hangozzék az evangéli► E cikkünkben - a negyvennapos böjt kezdetén - énekeskönyvünk böjti és nagyheti, passiós énekeit mutatjuk be. (E. Zs.J „Megállók csendben keresztfádnál, / És lehajtom némán fejem. / Tehozzád jöttem, mintha várnál, / Én Megváltóm, egyetlenem. / Te, aki értem is szenvedtél, / S a Golgotán megfeszíttettél, / Könyörülj rajtam!” (EÉ 207,1) Böjti énekeinkről pár sorban átfogó képet nyújtani lehetetlen feladatnak tűnik számomra. Ezért úgy gondoltam, néhány szubjektiven válogatott ének rövid bemutatásával igyekszem a kedves olvasók böjti elcsendesedését, a legnagyobb ünnepre való lelki felkészülését szolgálni. Ünnepi énekeink bemutatása során eddig mindig központi helyen álltak a Luther-énekek, mert minden ünnepkör élén reformátorunk énekeit találjuk. Egyetlen kivétel a Böjt, nagyhét fejezet: Luthernak nincs olyan éneke, amely megállna nagypéntek történéseinél. Számára a szenvedéstörténet és a feltámadás eseumi üzenet: ha te nem is, de ő győzött! Hű maradt a mennyei küldetéshez, nem tántoríthatta el tőle semmiféle fondorlat. Démoni kacajjal - sajnos - sikert arathat ez az álisten emberpusztaságainkban, s mi bukhatunk tragikusan mélyre, de a Győző megáll hínárbűnbe keveredett létünk peremén, és kiemel belőle, kiszabadít bennünket az új életre a pusztító karmai közül. A názáreti Jézus legyőzhette volna negyven nap után az éhség kínzó érzetét, megtörtént ez már - kényszerűségből - közönséges földi halandóval is; a templompárkány magassága sem kellett ahhoz, hogy emberileg lehetetlen dologgal kápráztassa el a cirkuszi látványosságért bárhova szaladókat. A harmadik kísértés átlátszósága és hazug volta még nekünk is feltűnhetne: ami nincs valakinek a birtokában, azt nem ajándékozhatja másnak semmilyen feltételek között sem. Aligha ezek voltak a legsúlyosabb kísértések vagy próbák. Sokkal inkább ez a gonosz és aljas provokáció: „Ha Isten Fia vagy... ” Ha! Nem mondhatjuk, hogy nekünk nem próbatétel a negyvennapos böjt, vagy hogy nem szeretnénk időnként valami nagy látványossággal elkápráztatni a „népet”, és hogy ne tetszene végre egy kis hatalmacska, amikor feljebb ültetnek. De a bűn rákja nem ebben van igazán. Az egyetlen pillanatig sem leheménye nem választható szét, Krisztus szenvedését húsvéton keresztül szemléli. A Krisztus, ártatlan Bárány (EÉ 188) .a reformáció korába visz minket. Szerzője, Nikolaus Decius eredetileg bencés szerzetes volt, majd csatlakozott a reformációhoz: 1523-ban a wittenbergi egyetem hallgatója lett. Éneke egy Agnus Dei-dal- lam nyomán keletkezett, és elindítja azt a gyakorlatot, hogy liturgikus dallamokat strófás gyülekezeti énekkel helyettesítenek. Az ének három versszaka őrzi az Agnus Dei háromrészességét; inkább az úrvacsorái liturgiából ismerős számunkra, mit böjti énekként. A Királyi zászló jár elöl (EÉ 189) az ambrózián himnuszok versformáját mutatja. Dallama a néphagyományból is jól ismert Európa-szerte. A Vexilla regist 569 óta éneklik, s bár eredetileg processziós (körmeneti) ének volt, ma már a katolikus egyház sem használja ebben a funkciójában. A Jézus, világ Megváltója (EÉ 191) és az O, Krisztus-fő, sok sebbel (EÉ 200) szövegi szempontból rokonok. Eredetileg Clair- vaux-i Bemát ciszterci szerzetesnek tulajdonították Arnulf von Löwen hét latin himnuszból álló sorozatát. Ezek a Salve tett kétséges, hogy a názáreti Jézus győzelmet arat az éhség felett, és legyőzi a cirkuszi mutatvány vagy a világi hatalom utáni vágyat. Ő mégiscsak Isten Fiaként volt ott a pusztában! A kérdés csupán ez lehetett (és persze ez sem kérdés): kinek engedelmeskedik a nemrég megkeresztelt Názáreti? Mikor és mivel bizonyítja, hogy ő valóban Isten egyszülött Fia!? Ha isteni hatalmát - a sátán szavára - megmutatná azzal, hogy a köveket könnyedén kenyérré változtatja, akkor nem a mennyei Atya akarata teljesülne. Semmibe sem került volna a majdani mennybemenőnek, hogy látványosan leszálljon a templom párkányáról. Az aljas provokációt kellett legyőznie: „Ha Isten Fia vagy... ” Csak rövidlátó földi ember vélheti úgy, hogy övé a hatalom mindörökké, ha „leborulva imádja” ezt a mutogatót. Az alattomos csaló azt kínálja bornírt cserére, ami nem is az övé. „Neked adom, ami nem is az enyém, ha leborulva imádsz engem.” Ez lenne a világtörténelem és világmindenség legrosszabb üzlete. Démoni üzlet. S lehet, könnyen lehet, hogy mi lépre megyünk. Mi, esendő emberek. De egyrészt azért jött az Isten Fia, hogy győzelmet arasson a gálád hazu- dozó felett, mely valóban sokkal erősebb a gyenge embernél. Megváltónk nélkül helyzetünk kilátástalan lenne, kezdetű versek a szenvedő Jézus tagjaihoz szólnak: lábához, térdéhez, kezéhez, oldalához, melléhez, szívéhez és arcához. E himnuszok és a mittenwaldei szárnyas oltár predellájában látható Veronika kendője, illetve a tövissel koronázott Krisztus-fej ihlették Paul Gerhardtot verse megírására (EÉ 200). Az ének dallama először Hans Leo Kassier gyűjteményében jelent meg 1601-ben, világi szöveggel; később kapcsolódott össze Gerhardt költeményével. J. S. Bach Máté-pas- siója vezérkoráljává tette. Paul Gerhardt berlini kántorának, Johann Crügemek a dallamai is bekerültek Bach kantátáiba és passióiba; így találjuk meg Bachnál az O, drága Jézus (EÉ 198) dallamát. Szövege Johann Heermanntól származik, aki a barokk kor neves énekszerzője. Közel négyszáz verse közül több a mai napig szerepel mind a protestáns, mind a katolikus gyűjteményekben. Énekünk a barokk költészet eszközeivel szól a szenvedő Jézus és az egyéni hívő, a bűnös ember kapcsolatáról, ugyanúgy, mint a Jézus, élte életemnek (EÉ 201). E két éneknek már a dallama is a barokk kor sajátosságának, a dúr-moll tonalitás megerősödésének jeleit viseli magán (küA VASÁRNAP IGÉJE rettenetesen kilátástalan! Mert minket átver - szinte bármikor - ez a negatív, romboló erő, de itt van Jézus, aki kiemel bennünket végzetes és kárhozatos vereségeinkből. Csak engedjem, hogy ő felkarolja sötét mélységbe hulló, széteső életemet! Jött, hogy összeszedjen, hogy egybegyűjtse darabjaira hullott létem. Másrészt jött az Isten Fia szent leckét is hozni, mert tanulnivaló mindig van. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem életbevágóan fontos a történést hozó Isten igéje is, valódi létünk igazi tápláléka! S érdemes figyelmesen átgondolnunk életünket, nehogy vallásosnak feltűnő tévedésből istenkísértők legyünk! Annyira pedig mi sem lehetnénk naivak, hogy vakon bevegyük a tulajdonjog megváltozásáról szóló mesét, mintha ez a világ nem Istené lenne, aki Fiát küldte hozzánk, értünk, miattunk! O a mi reménységünk! Az egyetlen reménységünk az életre - és az örök életre. ■ Ribár JÁNOS Imádkozzunk! Urunk! Könyörülj rajtunk, mert te győzhettél, mi pedig nélküled örök vesztesek lennénk. Könyörülj rajtunk, és irgalmazz nekünk, gyengék vagyunk, elesettek, kiszolgáltatottak. De benned reménykedünk, aki győztél a pusztában, a poklon, a halálon, hogy nekünk legyen reményünk benned, veled és általad. Ámen. CANTATE íEütfVilí borg tffvuf«®ott lönösen is ez utóbbi, mely az alaphangról lassan emelkedik, az ismétlés után eléri csúcspontját, majd visszaereszkedik az alaphangra). A szövegét szerző Ernst Christoph Homburg lelkészcsaládból származott, Wittenbergben tanult. Költeményeivel hívta fel magára a figyelmet, s ma a német irodalomtudomány a 17. század legtehetségesebb lírikusai közé sorolja. A Hittel nézek keresztfádra (EÉ 206) azért érdemel külön említést, mert Jézus Golgotán tett hét kijelentését, szavát idézi számunkra Carl Bernhard Garve tolmácsolásában, aki a herrnhuti testvérgyülekezet tanára és prédikátora volt. Tranoscius 1684-es énekeskönyvéből való az E nagy nap fájdalmát (EÉ 211), melynek sorai megrázó pontossággal, szinte fényképszerűén tárják elénk Jézus szenvedését. Egyik legkedveltebb böjti énekünket - A keresztfához megyek (EÉ 208) - llauszky Sámuel írta át Mária-énekből protestáns passiói énekké. „Tied vagyok, Jézusom, / Megyek keresztutadon, / Nyugtot, békét így lelek. / A szeretet hozzád kapcsol, / Boldog, aki híven harcol / - Veled mindig győzhetek!” (EÉ 208,5) a W. Kinczler Zsuzsanna Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Irgalomért és kegyelemért fordulunk hozzád. Olyan sok elvétett szavunk és elhibázott mozdulatunk van! Fel nem foghatjuk, hogy a te Fiad,. Jézus Krisztus is megkísértetett és szenvedett értünk. Az ő megkísértése, szenvedése és megkísérlésben, szenvedésben való megállása ad nekünk hitet és erőt. Benne bízva kérünk téged: hallgasd meg könyörgésünket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád: őrizd meg a kísértések közepette egyházadat, és őrizz meg minden hívőt! Új utakat keresünk az emberek felé, hogy az örömhírt vigyük nekik. Segíts abban, hogy ezeken az új utakon járva tisztán és igazán hirdessük az evangéliumot! Ne engedd, hogy akár a korszellemnek, akár egyéni vágyainknak engedve bármit is feledni hagyjunk a te drága igédből! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád az egész teremtettségért. Tudjuk, hogy te világunkat harmonikusnak és tökéletesnek teremtetted, mi pedig az első bűneset óta újra és újra romboljuk és károsítjuk az emberi és természeti világot. Kérjük, óvd és őrizd meg minden gonosz tett és szándék ellenére utódainknak is világunkat! Segítsd meg a háborúság és természeti katasztrófák sújtotta embereket! Add, hogy átélhessék a te szeretetedet! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád hazánkért, nemzetünkért, népünkért. Gond és félelem, kétségek és kérdések gyötörnek bennünket, amikor a jövőnkre gondolunk. Mutass nekünk kiutat, és vezess ki bennünket a gyanakvás, vádaskodás, békétlenség csapdájából! Sokat szenvedett népünknek adj erőt, tartást és hitet, hogy bízzon benned és önmagában! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád minden emberért. Őrizd és védelmezd családjaink egységét, szeretetét, mert a bűn és a kísértés rombolni igyekszik! Vigyázz gyermekeink és fiataljaink lelki és testi fejlődésére, mert annyi veszély fenyegeti őket! Adj bölcsességet a szülőknek, hogy felelősséggel és szeretettel neveljék gyermekeiket! Segítsd az idős embereket, hogy a magány vagy a betegségek egyre súlyosbodó terhei ne törjék össze hitüket! Vigasztaló szeretettel vedd körül a halállal és a gyászukkal küzdőket! Urunk, oly sokan és oly sokféle teher alatt sóhajtanak. Láttasd meg velünk, hogy kiket bíztál ránk, akiknek közvetíthetjük Jézus Krisztus szeretetét! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Legfontosabb szavunk legyen a köszönet szava. Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztus földre jött, és végigjárta a keresztutat. O a mi Megváltónk és állandóan velünk lévő Urunk örökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. ÜNNEPEINK „O, mérhetetlen szeretet csodája!”
