Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-18 / 7. szám
2 200/. február 18. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Második kiadás Második, javított kiadás - olvassuk talán egy regény vagy más könyv címlapján. Sokan a keresztény életet is csak ilyen „javított” kiadásnak vélik. Ugyanaz az ember, a lényeg marad, csak néhány apróbb hibát kell kijavítani. Milyen más azonban, amit Saulnak mond Sámuel próféta: „Akkor megszáll téged is az Úr lelke (...), és más emberré leszel.” (iSám.10,6) Jézus arról beszél, hogy szükség víztől és Lélektől születni. Nem javítás kell, hanem születés. A keresztény ember nem jobb. Nem kijavított ember, hanem más ember. - Ha ezt halljuk, azonnal felcsattanunk: miféle lelki gőg, hogy valaki más embernek tartja magát! Ez valóban lelki gőg lenne, ha az ember mondaná ezt magáról. De az idézett igében Isten mondja, hogy Saul más emberré lesz, és Isten szavát mi soha nem cáfolhatjuk meg. Mi soha nem tehetjük lejjebb a mércét. Isten emberei más emberek. Tele van a Biblia olyanok történetével, akik más emberré lettek. Jákob, a csaló... Mózes, a heves természetű szelíddé lett. Istennek nem kisebb a célja Ábrahámmal sem, mint hogy más emberré legyen. Jó, ha valaki már fiatalon megérti: neki más emberré kell lennie. Nincs kivétel. Lehet egy fiatal jeles tanuló, tanulhat ösztöndíjjal külföldön, lehet belőle No- bel-díjas tudós, rá is áll: más emberré kell lenned. Lehet egy lány varázslatosan szép, lehet szépségkirálynő, fején a győztesek csillogó koronájával, rá is áll: más emberré kell lenned. Az Újszövetségben ott találjuk Mártát: szorgalmas, házias, vendégszerető, mintaháziasszony: Nikodémust, a művelt vallásos főembert; az ifjút, aki gazdag és törvénytisztelő - Jézus nekik is azt mondja: más emberré kell lenned! Felvetődik a kérdés: miért is van szükség az embernél erre a nagy változásra? A Biblia világosan beszél arról, hogy az embernek nem egy-két hibája van, hanem a természete, szíve indulata romlott. Ismert régi latin közmondás: „Űzd ki bár a természetet vasvillával, mindig újra visszatér." A nevelés ugyan sokat javíthat, de gyökeres változást csak az újjászületés hozhat. Ez titokzatos módon a Szentlélek munkája Isten igéje által. Erről a csodáról szól Kapi Gyulának - Kapi Béla püspök édesapjának - a gyönyörű kórusműve, amelynek egyik sora így hangzik: „Szüljön újjá igéd minket...” Erre a csodára várunk, ezért imádkozunk, erre van szükségünk! Pál apostol így mondja a Rómaiakhoz írt levelében: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (8,19) ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Ezért kell tudnunk, hogy csak egy evangélium van, ám ezt több apostol megírta. Pál és Péter minden egyes levele, ráadásul Lukács könyve, az Apostolok cselekedetei is evangélium, még ha nem is írják le Krisztus minden tettét és szavát, hanem az egyikben erről vagy arról kevesebbet találunk, mint a másikban. Egy sincs a négy nagy evangélium között, mely mindent tartalmazna, s nem is kell tartalmaznia. Az »evangélium« nem más, mint egy Krisztusról szóló beszéd vagy történet. Az emberek közt is megesik, hogy ha valaki könyvet ír egy királyról vagy fejedelemről, hogy mit tett vagy mondott, és mi történt vele a maga korában, az többféle módon is megírható: hosszan és röviden. így van az evangéliummal is, nem más ez, mint egy krónika, történet, elbeszélés Krisztusról, hogy ki ő, mit tett, mit mondott, és mi történt vele, s ezt az egyik rövidebben, a másik hosszabban, az egyik így, a másik pedig úgy írja le.” H Luther Márton: Mi az evangélium? (Csepregi Zoltán fordítása) ÖTVENED VASÁRNAPJA (ESTO MIHI) - Ám 5,21-24 Istent nem lehet becsapni! Ámósz korában virágzott az istentiszteleti élet. A nép megülte az ünnepeket. A nagyokat és a kisebb jelentőségűeket is. Soha nem mulasztották el bemutatni a törvényben előírt áldozatot. De a kötelezőn felül is vittek az oltárra gazdag ajándékokat. Még a bálványistenek oltárára is jutott. Ámósz azonban az Úr tiszteletével társított bálványimádás bűnénél is súlyosabbnak tartja, hogy a templomi kultusz konjunktúrája az országban eluralkodott törvénytelenség és igazságtalanság takarójául szolgál. Ezért figyelmeztet: Istent nem lehet becsapni! Isten látja, ami az országban történik. Ezért üzeni a próféta által: „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!" Amikor ötvened vasárnapján ezeket az igéket halljuk, nem a bennünket körülvevő világot kell számadásra szólítanunk. Nem a társadalom életében fellelhető törvénytelenségeket és igazságtalanságokat kell prófétai hangvételű beszédekkel lelepleznünk! A prófétai szó - miként Ámósz idején - ma is Isten népét szólítja meg. A keresztény népet. A keresztény egyház, illetve egyházak vézetőit és népét. A gyülekezetek élén álló lelkészeket, felügyelőket, presbitereket és a hívők rájuk bízott nyáját. Igen, ma nekünk, mindannyiunknak szól a figyelmeztetés: Istent nem lehet becsapni! Ahol nem árad a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak, ott hiába van virágzó isten- tiszteleti élet: Isten rá se tekint, nem gyönyörködik benne. De milyen törvényt és milyen igazságot kér rajtunk számon Isten a régi próféta igéje által? Ámósz természetesen a Mózes törvényén, a Tórán alapuló törvényességet és igazságosságot hiányolta népe életéből. Isten tőlünk sokkal többet követel! Egyháza életében és minden Krisztusban hívő ember életében Krisztus törvényét és Krisztus igazságát szeretné látni. Azt a törvényt, amely Krisztus minden szavában és cselekedetében utolsó leheletéig megnyilvánult. Amelyet a Hegyi beszédben ő maga így foglalt össze: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét ésfarizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. (...) Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. (...) ...ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. (...) Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Mt 5,20 kk.) Akiknek életük törvényévé lesz, hogy a fogadtatástól függetlenül szeretettel közelednek mindenkihez, akik a rosszat is mindig jóval viszonozzák, akik nem tartják számon a sérelmeket, hanem rögtön kitörlik őket emlékezetükből, és kérés nélkül is mindig megbocsátanak, azoknak az élete Krisztus igazságát fogja tükrözni. Nekik szól Urunk ígérete: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,6) Isten ma a bűn miatt felekezetekre tagolt- egyházon, a megosztottságban élő kereszténységen kéri számon Krisztus törvényét és igazságát. De a számtalan emberi bűn miatt megosztott evangélikus egyházunkon is. Benne minden gyülekezeten. És személy szerint is, mindnyájunkon. Tudomásul kell vennünk, hogy amíg nem árad közöttünk, és nem határozza meg közösségi és egyéni életünket Krisztusnak a Hegyi beszédben A VASÁRNAP IGÉJE elénk tárt törvénye és igazsága, addig nekünk is szól Isten kemény igéje: „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! (...) Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” Istent nem lehet becsapni! Amíg hiába keresi egyházunk és mindnyájunk életében Krisztus törvényének és igazságának áradását, addig istentiszteleteink, bibliaóráink és egyéb alkalmaink előtte nem többek pótcselekvésnél. Istent nem lehet becsapni! De lehet neki őszintén megvallani, hogy Krisztus törvénye - ahogy a Hegyi beszédben halljuk - távol áll tőlünk, igazságát igazságtalanságnak érezzük. Nem tudunk feltétel nélkül megbocsátani, nem tudunk felejteni. Nem akarunk megtorlás és visszavágás nélkül mindent eltűrni. Nem tudjuk, nem akarjuk a rosszat jóval viszonozni. Nem tudjuk, nem akarjuk ellenségeinket szeretni. És ha megvall- juk, van remény: Isten elküldi szívünkbe Szentlelkét, hogy mindezért bűnbánatra indítson, hogy utána bűnbocsátó kegyelmével űjjáteremtse és késszé tegye szívünket Krisztus törvényének követésére és igazságának szomjazására. ■ Véghelyi Antal Oratxo oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki összegyűjtöttél ezen a helyen és szent igéd által megszólítottál bennünket, hallgasd meg imádságunkat! [Lektor:] Szentlelked által tisztítsd meg életünket, gyülekezetünket és egész egyházadat. Segíts, hogy a te akaratodat keressük, ne pedig a magunk elképzeléseihez ragaszkodjunk. Adj bölcsességet és tisztánlátást, hogy felismerjük hibáinkat, tévedéseinket, és erőt, hogy bűneinket ne takargassuk, hanem megbánjuk és megvalljuk előtted és embertársaink előtt. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Kérünk egyházunk és gyülekezetünk vezetőiért: püspökökért, esperesekért, lelkészekért, felügyelőkért, tisztségviselőkért és presbiterekért. Add, hogy jó vezetői legyenek a rájuk bízottaknak. Az előttünk álló héten is add áldásodat minden alkalomra, ahol a te nevedben gyülekeznek össze, hogy meghallják az őket személyesen megszólító Istent. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:]. Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Urunk, te nagy szeretettel teremtetted meg világunkat, amelyet folyamatosan rombol és pusztít a tőled elfordult ember. Térítsd jobb belátásra teremtményeidet, hogy ne kizsákmányolják a gondjaikra bízott világot, hanem őrizzék. Adj bölcsességet a felelős politikai és gazdasági vezetőknek, hogy meglássák nemcsak a saját népük, hanem a világ más részén élők iránti felelősségüket is. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Tekints, hazánkra, és lásd meg nyomorúságát: az ellenségeskedést, a gyűlöletet, a félelmet és a bizonytalanságot! Add, hogy rátaláljunk mindannyian a békesség útjára, amelyet Jézus Krisztusban adtál nekünk. Adj útmutatást mindazoknak, akik a politikai, gazdasági döntéseket hozzák. Adj türelmet azoknak, akik a felnövekvő nemzedéket oktatják, és adj szorgalmat a tanulóknak. Adj tiszta, világos és személyválogatás nélküli igazságszolgáltatást, hiteles tájékoztatást. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Imádkozunk mindazokért, akikért felelőssé tettél minket: családtagjainkért, akik szeretnek bennünket, és akiket mi is szeretünk. Imádkozunk szomszédainkért és munkatársainkért. Ne engedd, hogy közömbösek legyünk egymás gondja, baja, terhe iránt! Nyisd meg a szemünket, hogy észrevegyük: ki az, akinek pont ránk van szüksége? Add, hogy mindig legyen időnk egy kedves szóra, egy mosolyra, vigasztalásra. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lelkész:] Ne engedd elfelejtenünk, hogy életünk véges, és eljön az idő, amikor meg kell állnunk színed előtt. Add, hogy mindig készen legyünk a számadásra, és örömmel várjuk azt a találkozást, amikor hitünk látássá válik, reménységünk pedig beteljesedik Jézus Krisztus, a mi Urunk által! [Gyülekezet:] Ámen. EGYHÁZZENE ÉS OKTATÁS 3. cantate ! ,1 , t Ancilla theologiae - zeneoktatás íítnrViíe bnrg i|lviifcr (Etelt hittudományi egyetemünkön ► Folytatjuk az egyházunkban zajló zeneoktatás bemutatását: rovatunk mostani cikkében az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyó munkáról Finta Gergely, az egyházzenei tanszék vezetője számol be. (E. Zs.) Köztudott, hogy Luther milyen nagyra becsülte a zenét: a teológia tudománya után a második helyet kapta értékítéletében. Külön kiemelte a muzsika szerepét a lelkészek és a tanárok munkájában. Ez az alapja annak, hogy az evangélikus egyházak képzési rendszerében - különösen a lelkészek és a hittantanárok oktatásában - megbecsült helyen szerepel a zenetanítás. Ezt láthatjuk hazai teológiánkra tekintve is. A teológia soproni évtizedeiben a közeli evangélikus tanítóképző kiváló zenész-tanárai - például Gárdonyi Zoltán - biztosították a zeneoktatás magas színvonalát. A II. világháború utáni évtizedek politikai légkörének szomorú következményeként még fontosabbá vált a lelkészek zenei képzése. Számos gyülekezet maradt kántor nélkül. Az egyházzenészek felsőfokú képzésének kereteit is megszüntették. Ennek az időszaknak máig ható öröksége, hogy képzett, felelős egyházzenész hiányában a lelkésznek kellett magára vállalnia egyházzenei kérdéseket: orgonák karbantartását, énekrend kialakítását, énekkar szervezését, néha még a gyülekezet énekének kíséretét is; így egyre nagyobb szerepet kapott az oktatás gyakorlati jellege. Ennek az időszaknak volt mértékadó zenetanára Zalánjy Aladár, Peskó Zoltán, majd Sulyok Imre. Az egyházzenei tevékenység a nehéz körülmények ellenére szélesedett, és 1992-ben Trajtler Gábor vezetésével önálló tanszéki.keretet kapott. Ezen az alapon nyugszik a lelkésznek és hittantanárnak készülő hallgatók között végzett mai munkánk. Tanszékünk tárgyai egyházzenei és liturgiái bevezetéssel kezdődnek. Erre három féléves tárgy épül, amelynek keretében a hallgatók megtanulják énekeskönyvünk gyülekezeti énekeit, megismerik keletkezési körülményeiket, alkalmazási területeiket, énekkari és hangszeres feldolgozásaikat. Egy másik félévben liturgikus énekkultúrákról esik szó: zsidó, korai keresztény és gregorián éneklésről, valamint arról, hogy ezek miként jelentek meg az evangélikus egyházzenében. Ehhez kapcsolódik a mai liturgikus rendek énekelt tételeinek elsajátítása. Ismét külön félév foglalkozik az egyházzene-történetnek azzal a korszakával, amely a kóruszene sajátos evangélikus színezetét adja. Az egyházzenei stúdiumokat gyakorlati félév zárja. A felsorolt, kötelező tantárgyakon kívül a hallgatók számos szabadon választható zenei tárgyból is válogathatnak. Legrégebben az énekkar működik, majd a fúvószenei munka elindulása után megalakult a teológia fúvósegyüttese, új színnel gazdagítva a zenélés területeit. Már több mint tíz éve szerveződött a legfiatalabb együttes, a liturgikus ének szeminárium is, amelyen az egyházzene legősibb formájának evangélikus változatait éneklik a hallgatók. E zenei együttesekben nemcsak szakmai szempontból gazdagító a közreműködés: a résztvevők koncentrációt, pontosságot, egymásra figyelést élhetnek át és gyakorolhatnak általa. Vendégszolgálatokon keresztül sok gyülekezet kapott már ízelítőt ezekből a munkaágakból. A közös zenélés lehetőségei mellett egyéni hangszeres órákat is felvehetnek az érdeklődők. Sokan intézményünkben kezdenek harmóniumot vagy fúvós hangszert tanulni. A kellő előképzettsé- gűek orgonaórára járhatnak. E tárgyaknak és az énekkonzultációknak a haszna sokszor később, a szolgálat során adódó váratlan helyzetekben igazolódik. Mindezt összeszokott és jól működő oktatói közösség koordinálja az egyházzenei tanszéken Csorba István, Johann Gyula és Kinczler Zsuzsanna közreműködésével. A teológián folyó zeneoktatás a jövő tanévben egyébként ismét új területtel bővül: a kántor szak indításával az Evangélikus Hittudományi Egyetem a mai kihívásoknak megfelelő, magas színvonalú zenei oktatási formát szeretne felkínálni. Miért van értelme annak, hogy ennyiféle területen tevékenykedik néhány lelkes egyházzenész-tanár? A válasz abban a meggyőződésben rejlik, amely munkánk alapja: a zene és az egyházzene nem egyszerűen külső dísze az életnek és az istentiszteletnek, hanem vigasztal, örömöt ad, tanít és nevel. A mu- sica sacra pedig az evangélium terjesztésének egyik leghatékonyabb eszköze és segítője. ■ Finta Gergely
