Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-18 / 7. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2 007. február 18. 3 Zsinati fórum székházunk sorsáról Folytatás az i. oldalról Ebben az esetben azonban mindenképpen fel kell újítani a házat, ugyanis oly mértékben leromlott állapotban van, hogy egyre több jel mutatja: bármelyik pillanatban életveszélyessé válhat. Vagyis nem halogatható a rekonstrukció. A szakértők két lehetőséget vizsgáltak meg ezzel kapcsolatban: egy részleges és egy teljes rekonstrukció lehetőségét. A felújítás költsége azonban mindkét esetben horribilis. Részleges felújítás esetén a kötelezően elvégzendő munkák költsége eléri az 599 millió forintot. Ha azonban teljes felújítás történne, annak a bekerülési költsége 992 millió forintot tenne ki. Ezeket az összegeket ráadásul idei értéken számolták; az évek múlásával ezek a számok az inflációval tovább növekednek. Egyházunk jelenlegi anyagi helyzetét ismerve ekkora összeg biztosan nem fog rendelkezésre állni. Az épületben működő levéltár helyzete sem megnyugtató: az egyre szaporodó iratanyag helyigénye időről időre nő, a székház pedig ezt a növekvő helyigényt nem tudja kielégíteni. És akkor még nem szóltunk az ugyancsak az épületegyüttesben működő szeretetotthonról, amely 1972-ben ideiglenesen - az akkori egyházvezetés tervei szerint csupán másfél évre - költözött az Üllői útra. Idős testvéreink méltatlan körülmények között élnek itt, ráadásul az otthon hosszabb távon nem működtethető az EU-s normák szerint. A racionalitás más utat kíván. Az épületegyüttesnek egy modern, célszerű, a 21. század igényeinek megfelelő, de mégis takarékosan kialakított irodaházzal való kiváltását. Erre nemcsak alkalmas hely lenne - a lágymányosi ökumenikus központ üresen álló telekrésze hanem érdemi érdeklődők is akadnának, akik ezt a funkciókiváltást elvégeznék. A költségek ebben az esetben a legkedvezőbbek, hiszen az Üllői úti épület eladási árának, továbbá a pályázó által fizetett összegnek a beforgatásával az új székház bekerülési költsége csupán 120 millió forint lenne. Ráadásul ebben az esetben inflációs költséggel sem kellene számolni. A projektet elkészítő szakemberek még két fontos szempontot említettek, amelyek az új székház építését szorgalmazók érveit erősítették. A tanácskozáson jelen lévő jogász véleménye szerint a jogbiztonság szempontjából az épületkiváltás a legkedvezőbb konstrukció. A másik, cseppet sem mellékes szempont az üzemeltetési költségek alakulása, amely a régi épület újjal történő helyettesítése esetén lenne az optimális. A szakemberek becslése szerint egyházunk ebben az esetben tízévenként harminc-negyvenmillió forintot tudna megtakarítani. ■ Kiss Miklós Hálaadó istentisztelet Diósgyőrben ► Daru kötelén függő templomsisak fényképét láthattuk az Evangélikus Élet 2006. november 19-ei számának címlapján. A sisak, amely három éven keresztül feküdt a diósgyőri evangélikus templom omladozó fala alatt, a közelmúltban tizenhárom méter magasba költözött, és messziről hirdeti a miskolci lakosoknak: a megújult templom minden keresőt és közösségre vá- gyakozót vár. A munkák végeztével tartott, február 11-i hálaadó istentiszteleten dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke Ézs 55,6-11 alapján hirdette Isten igéjét. „Isten igéje nagyobb az ő templománál. Voltak idők, s talán majd még jönnek is, amikor egy-egy templom elvétetik, de Isten igéje sohasem némult el. Nem a templom egyháza, hanem az ige egyháza vagyunk. Mert Isten beszélő Istenünk, Deus loquens. Nem hallgat, hanem szól. Mi is beszélgethetünk vele. Minden templom ezért épül és újul meg, így a diósgyőri is...” - hangzott a prédikációban. Ritka, hogy egy gyülekezetben egyszerre két püspök legyen jelen, ez esetben azonban így történt: az ünnepi alkalmon részt vett D. Szebik Imre, az egyháznagy kihívás volt a másfél éve Diósgyőrbe került lelkész, Molnár József számára, de Isten megsegítette a munkáját. Az ünnepi köszöntők során többször is elhangzott: jó, hogy az evangélikus templom éveken át némaságra kárhoztatott harangja immár újra szól. Amellett, hogy a helyére került a templomsiFabiny Tamás és elnöktársa, Benczúr László egyházkerületi felügyelő a miskolci ünnepet követően délután a sajókazai lelkészt és a rudabányai templomot látogatta meg, ahol a gyülekezetek jövőjéről és a térség missziói lehetőségeiről gondolkoztak együtt. ■ Horváth-Hegyi Olivér A kiskőrösi „látogató” Laczi Roland iktatása ► Hatvanad vasárnapján ünnepi istentiszteletet tartottak a kiskőrösi evangélikus templomban: beiktatták hivatalába a gyülekezet megválasztott másodlelkészét, Laczi Ro- lanáot. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés, majd szeretetvendég- ség követte. Az iktatás szolgálatát Lupták György, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese végezte, de az oltártérben jelen volt a gyülekezet másik két lelkésze, Luptákné Han- vay Mária és Kecskeméti Pál is - mintegy jelképesen utalva arra, hogy a beiktatandó lelkészt a kollégák a gyülekezet egészével együtt várják és befogadják. Az esperes Ézs 43,1 - „Nefélj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” - alapján tartott igehirdetésében a hovatartozás kérdésén keresztül mutatott rá a lelkész kettős, Isten és a gyülekezete előtti felelősségére. A szegedi születésű Laczi Roland 2003-ban fejezte be elméleti jellegű teológiai tanulmányait, majd a Maglódon töltött gyakorlati év után, 2004. augusztus 23-án kezdte meg szolgálatát Kiskőrösön beosztott lelkészként. Higgadt, magabiztosságot és megfontoltságot sugárzó természetével, valamint az emberi problémákra fogékony érzékenységével és értő odafigyelésével már hatodéves korában sikerült megnyernie a hívek bizalmát, amit az istentiszteleten jelen lévő maglódi delegáció is bizonyított. A Kiskőrösön eltöltött csaknem két és fél esztendő alatt bőven volt alkalma alaposabban is megismerni a helyi sajátosságokból eredő problémákat, a várost és lakóit. Feleséget is onnan választott; Laczi Anikóval most várják első gyermeküket. Ez idő során lelkészi ars poeticája is kikristályosodott: a páli karizmák közül elsősorban a pásztorolás lelki ajándékát érzi magához közel; nagy gondot fordít a látogatásokra, az emberekkel való kapcsolatteremtésre és -fenntartásra. A kiskőrösi gyülekezet tehát joggal örülhet másodlelkészének, aki Mt 28,20 alapján megtartott igehirdetésében a személyes bizonyságtétel hangján beszélt arról az Istenről, akire egész életében rábízhatta magát. Felhívta a figyelmet arra, hogy beiktatása napján mégis valami új kezdődik mind a gyülekezetnek, mind választott lelkészének az életében: a már meglévő kapcsolat még szorosabbra fonódik, ám ezzel együtt a felelősség is megnő. ■ Nánai László Endre „Beszéljük meg együtt” — katechetikai nap Menüén Egy év kihagyás után újra megrendezték a Dél-Pest Megyei Egyházmegyében a katechetikai továbbképző napot. A Sándor Éva utódjaként megválasztott új katechetikai felelős, Pintér Zsuzsanna szervezésében február 10-én húsz fő gyűlt össze a mendei gyülekezeti teremben az egyházmegye hitoktatói és lelkészei közül. A jelenlévőket a lelki közösség megélése, valamint a felkért előadók - Aszódi Zoltánná irsai óvónő, Félémé Berinszki Edit pilisi hitoktató, Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója, valamint bábcsoportjával együtt Polczer Éva mendei hitoktató - erősítették tapasztalataik, küzdelmeik és évek alatt kiforrott gyakorlati módszereik közös megbeszélésével. ■ Kustra Csaba Egy közszereplő beismerő vallomása Tisztelt Fővárosi Bíróság! Vallomást kívánok tenni. Önök 2007. február 8-án hirdettek ítéletet hat egykori és mai egyházi vezető ügyében. A per tárgya az volt, hogy közszereplőknek minősülnek-e a püspökök és általában a lelkészek. Nemleges válasz esetén ugyanis nem kutathatók a Történeti Hivatalban velük kapcsolatban esetleg fellelhető iratok az úgynevezett ügynökügyben. A törvény ezt csak a közszereplők esetében engedi meg, és az egyházi vezetők maguk nyilatkozhattak arról, hogy közszereplőnek tartják-e magukat, vagy sem. Bölcskei Gusztáv püspök, a reformátusok zsinati elnöke igennel felelt, több római katolikus, evangélikus és zsidó vezető azonban nemmel. Kozák Dániel, a próbapert elindító újságíró ekképpen fogalmazta meg velük kapcsolatos gyanúját: „Aki ennyire védekezik a közsze- replősége ellen, az múltját homályba óhajtja burkolni. Józan paraszti ésszel nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy komoly oka van a közszereplői mivolt elleni hadakozásnak.” A szerző mondatszerkesztését ugyan meglehetősen csikorgónak tartom, ám azt készséggel elismerem: helyesebb lett volna, ha az érintett személyek természetes módon vállalják „közszereplői mivoltukat". Döntésüket ezzel együtt józan paraszti ésszel is tiszteletben kell tartani; okát pedig akár az egyházi autonómia védelmében is láthatjuk, nem pedig abban - ahogy azt az újságíró sugalmazza -, hogy ők bizonyára kapcsolatban álltak az előző rendszer állambiztonságával. Innen már csak egy lépés az a feltételezés, hogy a papok gyónási titkokat adtak tovább, vagy - Bacsó Péter A tanújának szellemében - ürgebőrbe kötött bibliai aranymondásokkal etették volna a kapitális harcsákat. Tisztelt Bíróság! Nem az egyház és az ügynökkérdés tárgykörében szeretnék most szólni; erről a témáról írtam már egyet s mást. Engedtessék meg, hogy most csak utaljak következő szerény dolgozataimra: Júdá- sok és Péterek (Evangélikus Élet, 2002. július 14.); „ítélj meg, Istenem...” (Evangélikus Elet, 2005. március 13.); Elnézés helyett bocsánat - hogy ne legyünk maszatos egyház (Evangélikus Élet, 2006. május 28.); továbbá kitértem erre a kérdésre püspöki székfoglalómban is (Evangélikus Élet, 2006. április 2.). Nem is a per időzítésén szeretnék elmélkedni, hogy tudniillik ezzel némelyek esetleg a közfigyelmet igyekeznek elterelni a súlyos társadalmi konfliktusokról és a leselkedő gazdasági válságról. Sokan bizonyára örülnek, hogy az újságoknak legalább néhány hasábja nem az egészségügy nyomorúságairól, ÉGTÁJOLÓ hanem „alperes egyházi méltóságok” vereségéről szól. Mondom, tisztelt bíróság, ezúttal nem ezekről a összefüggésekről szeretnék szólni, hanem mindössze a Fővárosi Bíróságnak azzal az ítéletével kapcsolatban kívánok beismerő vallomást tenni, hogy a püspökök közszereplőnek minősülnek. Talán meglepetést keltek, ám szeretném ezt a döntést Önöknek őszinte szívvel megköszönni, tisztelt bíróság. Ugyanis be kell ismernem: magam is azt vallom, hogy az egyházak vezetői bizony közszereplők. Ám éppen ezért tisztelettel kérem Önöket, ne tessenek csodálkozni vagy éppen tiltakozni abban az esetben, ha püspökként állást merészelünk foglalni olyan kérdésekben, mint például a politika és az emberi tisztesség, a gazdaság és az etika, a média és az igazmondás viszonya. Bizony, lehet szavunk a globális felmelegedéssel, a munkanélküliséggel vagy éppen a sze- xuáletikával kapcsolatban. Minderre nem a Fővárosi Bíróság ítélete indít minket, hanem Mesterünknek, a názáreti Jézusnak a szava, aki azt mondta tanítványainak, hogy menjenek el szerte a világba (Mk 16,15), sőt úgy küldte őket, „mint juhokat a farkasok közé” (Mt 10,16), egy helyen pedig azt mondta nekik, hogy „amitfülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek" (Mt 10,27), végül pedig így imádkozott értük: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15) Közszereplő volt-e Jézus? Természete- sen igen, hiszen nyilvánosan tanított. Amikor pedig arról kérdezték, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem (Mt 22,17), akkor bi2ony - a Fővárosi Bíróság szavainak megfelelően - „feladatszerűen befolyásolta a politikai közvéleményt”. Valljuk meg, mindezért meg is kapta a magáét, és a Golgotán nyilvános kivégzésben volt része, vagyis halála pillanatáig közszereplő maradt. Miért mondom el mindezt? Egyrészt mert tudom, hogy nem nagyobb a tanítvány a mesterénél. Másrészt hogy elejét vegyem azoknak a tiltakozásoké nak, amelyek megvonnák jogomat, hogy állást foglaljak példának okáért a Parlamentet körülzáró kordon ügyében. Vagy hogy „feladatszerűen befolyásoljam a politikai közvéleményt” az iraki háborúról vagy éppen a hazai pártokról és vezetőikről alkotott véleményem kimondásával. Vagy hogy szót emeljek a multik gátlástalanságával vagy a plázák pöffeszkedő terjeszkedésével szemben. Önök, tisztelt Fővárosi Bíróság, azt a sokáig sulykolt tételt cáfolták ítéletükkel, hogy a vallás magánügy. Bizony nem az! Társadalmi közügy, hogy az egyházak szabadon fejthessék ki tevékenységüket, szólhassanak hozzá közéleti kérdésekhez, nevelhessék az ifjúságot, létesíthessenek kórházat, legyenek jelen a médiában. Remélem, hogy mind a hívek, mind a törvényhozók az Önök elvi állásfoglalása alapján járnak el mindenkor, és így egyszer s mindenkorra feledésbe merül a „sekrestyekereszténység” gondolata. Tisztelt Bíróság! ítéletük ellen a magam részéről nem nyújtok be fellebbezést. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület kerület előző, a renoválás elindulását segítő lelkészi vezetője is. A nyugalmazott püspök köszöntőjében hallhattuk: a Ve- czán Pálnak, a gyülekezet egykori lelkészének a hirtelen halála után előállt helyzet és az ég felé meredező csonka torony sak, a templom külsőleg is megújult, és apróbb belső munkálatok is folytak. A jó munkafeltételek megteremtése után a lelkész és laikus szolgálattevők a gyülekezetépítő munkára tudnak összpontosítani.