Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-18 / 7. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP .....mindössze a Fővárosi Bíróságnak azzal az ítéletével kapcsolatban kívánok beismerő vallomást tenni, hogy a püspökök közszereplőnek minősülnek.” !► Egy közszereplő beismerő vallomása - 3. oldal „1968-ig tizenhat templomban készítettem falfestményeket, akkor, azzal a lelkészgyűléssel ennek vége lett. Vállaltam volna az »örök segédlelkész sorsot«, hogy maradjon időm a templomfestésre - máshogy alakult az életem.” !► Beszélgetés Szita Istvánnal - 5. oldal „Ritka jogosítványaim vannak. Bemehetek hozzájuk a cellába, leülhetek az ágy szélére. Persze inkább a kisebbekbe, hogy ne zavarjuk a többieket. Beülhetek a tárgyalásra, hozzátartozókkal is találkozhatok...” Bízik László evangélikus börtönlelkésszel a Markó utcában - 8. oldal „.. .az elmúlt hetekben többtucatnyi telefonhívást, levelet és e-mailt kaptunk azoktól az előfizetőinktől, akik bizony nem kapták-kapják meg időben az újságot." !► Néhány szó a lapterjesztésről - Avagy: hogyan (nem) jut el az Evangélikus Elet az előfizetőkhöz? -11. oldal Főhajtás Harsányi János mellszobra előtt Tudomány és iskola Felavatták a Fasorban Harsányi János és Balogh János mellszobrát ► Mi a közös a közgazdasági Nobel-dí- jas Harsányi Jánosban és Balogh János zoológus-ökológus professzorban? Ha vetélkedőn feladványként hangzana el e kérdés, a következő biztosan nyerő válasz lenne: ifjúkorában mindkét tudós a fasori evangélikus gimnázium padjait koptatta. Február 12-én szobrot avattak emlékükre az intézményben a gimnázium volt növendékeinek egyesülete, valamint a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Harsányi János 1920-ban született Budapesten. A fasori gimnázium diákjaként 1937-ben első helyezést ért el az országos középiskolai matematikai versenyen. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait; 1942-ben végzett, gyógyszerész oklevelet szerzett. 1947- ben filozófiából doktorált, 1950-ben Ausztráliába távozott, ahol fizikai munka mellett végezte el a sydneyi közgazdasági egyetemet. 1961-től az Egyesült Államokban, a berkeleyi Business School- ban tanított, és végezte kutatásait egészen nyugdíjba vonulásáig. Szakterülete a korlátozott információjú játékelmélet volt; az e területen elért eredményeiért vehette át 1994-ben a közgazdasági No- bel-díjat. 2000-ben hunyt el. Balogh János 1913-bari született Nagy- bocskón (ma Ukrajna). A Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett 1935-ben. 1931 és 1983 között különböző beosztásokban az egyetemen - mai nevén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - dolgozott. Kutatási területe a trópusi őserdők talajfaunája volt. Számos expedícióban vett részt, közreműködött rádiós és televíziós sorozatok készítésében. Az elsők között mutatott rá a globális fel- melegedés veszélyeire. 1963-ban Kos- suth-díjjal, 1993-ban Széchenyi-díjjal, 1995-ben Akadémiai Aranyéremmel tüntették ki. 2001-től volt a Corvin-lánc birtokosa. 2002-ben halt meg. A szoboravatás alkalmából a díszteremben rendezett ünnepség résztvevői között volt Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Hámori József és Kroó Norbert, az intézmény két alelnöke, Hunvald György VII. kerületi szocialista polgármester, az MTA számos tagja - volt fasori diákok -, több egykori miniszter, valamint a diplomáciai testület számos tagja. A Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében a jelenlegi és a korábbi országos felügyelő, Prőhle Gergely és Frenkl Róbert egyaránt megjelent. Elsőként Odor László, az iskola igazgatója méltatta az egykori diákokat, hangsúlyozva, hogy az utódok megőrzik az általuk képviselt értékeket: a szellemi igényességet, az értéktudatot és az erkölcsöt. Tudás és emberség tekintetében egyaránt példaként állította a két neves öregdiákot a gimnázium mai tanulói elé. Az igazgató idézte Balogh Jánost: „A tudást kisugárzó iskola az én életemben a fasori evangélikus gimnázium volt.” Az akadémikus élete alkonyán - több mint hatvan évvel azután, hogy fasori diákévei véget értek - nyilatkozott így egy interjúban. Odor László továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy Harsányi János és Balogh János tudós és a tudását átadni képes tanár volt egy személyben, illetőleg hangsúlyozta: remélhetőleg az Akadémia vezetőinek látogatása révén is közelebb kerül egymáshoz a tudomány és az oktatás, amelyek a Fasor hagyományai szerint természetes egységet alkotnak. Vizi E. Szilveszter az iskola szellemiségéről szólt, utalva arra, hogy eddig az intézmény tizennyolc pedagógusából lett akadémikus, huszonkét fasori diák vált a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, huszonnégy pedig az Akadémia doktora („nagydoktor”) címet szerezte meg. Harsányi János szándéka az volt - mondotta az elnök -, hogy a közgazda- sági szemléletet a közjó szolgálatába állítsa. Balogh János érdemei közül kiemelte a környezet védelme érdekében tett fáradozását, azt, hogy igyekezett felhívni a figyelmet: felelősek vagyunk a minket körülvevő világért. Bár a meghívó szerint ezután az újraindított Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium első igazgatója, Gyapay Gábor, a volt növendékek egyesületének elnöke osztotta volna meg a jelenlévőkkel az iskola múltjával kapcsolatos gondolatait, egészségi állapota nem engedte, hogy részt vegyen az ünnepségen, így Ligetvári Ferenc következett. A volt miniszter, az MTA Mezőgazdasági és Vízgazdálkodási Bizottságának elnöke felolvasta a Cselőtei László akadémikus által papírra vetett személyes hangú megemlékezést. A beszédek elhangzása után került sor a mellszobrok leleplezésére. Harsányi Jánosé - Barth Ilona alkotása - a díszterem mellett áll, a Balogh Jánost ábrázoló pedig - ez Barth Károly munkája - a főbejáratnál kapott helyet. A szobrok már korábban, az alapzatok viszont csak most készültek el, az Akadémia, illetve a gimnázium alapítványának támogatásával. ■ G.Zs. Zsinati fórum székházunk sorsáról ► Egyházunk zsinatának a közeljövőben - egészen pontosan a márciusi ülésszakon - döntenie kell az Üllői úti székház ügyében: megmaradjon-e egyházunk országos irodájának, vagy az épületegyüttes kiváltásával felépüljön egy célszerűen, optimálisan kialakított, az egyházhoz méltó új irodaház? A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében február 9-én e témában tartottak fórumot a zsinat és az országos presbitérium rendes tagjainak. Az eszmecserén részt vettek azok a megbízottak és szakemberek is, akik a munkához szükséges pályázaton és a döntést előkészítő anyagokon dolgoztak. Alapvetően két irányban folyik a gondolkodás. Talán lehetne úgy fogalmazni, hogy az egyik megközelítés érzelmi, a másik pedig racionális. Az előbbi hívei azt hangsúlyozzák, hogy az épületegyüttes egyházunk történelmének szerves részét képezi, ezért meg kell maradnia áz egyház tulajdonában. !► Folytatás a 3. oldalon A Lelkészakadémiáról, avagy a jó pap holtáig továbbképződik Annak idején teológusként sokszor hallottam tanáraimtól ezt a mondatot: „A lelkész is ember!” Ebben a megállapításban egyaránt benne volt egy jó adag féltés, figyelmeztetés és az a felszabadító gondolat is, hogy nem várnak majd tőlem többet, mint ami vagyok: ember - a magam adottságaival, képességeivel és korlátáival. Gyakori tapasztalatom azonban, hogy nem magától értetődő ennek a kijelentésnek az igazsága. „Szolgálunk és végünk" - ha az ismerős szlogent kicsit átírjuk, jól kifejezi azt, amiről egyre többet beszélünk: a lelkészek, szolgálattévők lelki megfáradásáról, kiégéséről. És jó, ha már beszélünk róla, mert ez azt jelzi, hogy fontos kérdéssé vált, és szeretnénk a helyzet megoldásában is előbbre jutni. A lelkészi szolgálat „magányos” hivatásnak számít. Sok lelkésztársam panaszkodik az elszigeteltségre; arra, hogy úgy érzi, egyszemélyes vállalkozást visz, és kevés visszajelzést, építő kritikát, elismerést kap. A sok szervezési feladat pedig elveszi az erőt és az időt a lényegestől. Az önképzés lehetősége is igencsak beszűkül a gyülekezeti munka mindennapi mókuskerekében; kevés a lelkész energiája arra, hogy teológiai szakiroda- lomhoz nyúljon, és elmélyedhessen egy- egy izgalmas témában. Ezt a hiányt igyekeznek orvosolni egyházunkban a lelkészek számára szervezett továbbképzések. Három formában folyik ez a munka: a havonkénti LMK (lelkészi munkaközösség) alkalmain, a többnyire háromnapos lelkészkonferenciákon és a Lelkészakadémia öt-nyolc napos kurzusain. A Lelkészakadémia alapos szakmai előkészítés után 2004 őszén indult el. Az elmúlt két és fél év tapasztalatai azt mutatják, hogy akik jelentkeznek egy-egy kurzusra, és egy hétre kicsit kiszakadnak a napi rutinból, elhagyják a megszokott kerékvágást, új impulzusokat kapnak, amelyek szolgálatukat segíthetik: megerősítést, lendületet, friss ötleteket. A Lelkészakadémia nagy előnye, hogy elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy- egy teológiai témával mélyebben foglalkozzunk felkért előadók segítségével. Egyaránt hangsúlyt helyezünk a szellemi munkára, a lelki feltöltődésre és a kikapcsolódásra. A képzések jól bevált helyszíne a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon, ahol barátságos légkörben tölthetjük együtt az időt. A spontán, jóízű esti-éjszakai beszélgetések, a Balaton-parti séták, kirándulások során igazi közösségélményben lehet részünk. A mindenkori „csapat-összeállítás” az Úristen különleges munkája. Az ő titka, hogy miként tud közösséggé kovácsolni különböző személyiségű, lelkiségű és hátterű embereket néhány nap alatt. Természetesen a kurzusok munkájába a résztvevők közül is mindenki beleadja a „magáét”. Idén négy kurzust szervezünk a lelkészek és egyet külön az esperesek számára. Az elsőn (március 12-től 17-ig) Jézus passiójáról lesz szó. A témát Réz-Nagy Zoltán és Bartha István segítségével járjuk körül. A második kurzuson (május 28- tól június 4-ig) a „missziói lapok” apropóján beszélgetünk az élet céljáról, a válás, az alkoholizmus, az öngyilkosság problémájáról, a korszellem veszélyeiről, valamint az ökoteológiáról. A disputa felkért előadói: dr. Béres Tamás, Gáncs Péter, dr. Gardái Péter, Honti Irén, drs. Krámer György, dr. Sárkány Angyal, Szeverényi János. Idén először tartunk „Esperesakadémiát” is október 7. és 10. között. November 2-tól 8-ig Halál, gyász, temetés címmel Ri- bár János és drs. Krámer György segítségével foglalkozunk lelkészi szolgálatunk egyik legnehezebb területével. Ez évi utolsó kurzusunkon, december 3. és 7. között dr. Szabó Lajos és dr. Szabóné Mátrai Marianna vezetésével a nagyünnepi gyülekezetről és a gyülekezetépítési lehetőségekről beszélgetünk. A kurzus keretében adventi lelkigyakorlatot is tartunk a karácsonyi alapigék alapján. Valóban nem egyszerű akárcsak egy szűk hétre is kiszakadni a gyülekezeti szolgálatból, főként a sűrű munkaév idején. Ugyanakkor abban, hogy lelkészeink közül minél kevesebbeket fenyegessen a lelki megfáradás, kiégés veszélye, jó szolgálatot tehet más kezdeményezések mellett a Lelkészakadémia is. Köszönet azoknak a gyülekezeteknek, presbitériumoknak, amelyek eddig már lehetővé tették lelkészeik számára a képzéseken való részvételt. ■ Varga Gyöngyi MAGYARORSZÁGI EVAN US EGYHÁZ Technikai szám: 0035 www.evangellkus.hu
