Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-02 / 48. szám
A Luther Kiadó adventi könyvajánlója I»- 6-7. oldal „Leveleket csak az ő jelenlétében volt szabad felbontani, válasz csak az ő ellenjegyzésével volt küldhető. Gmák egyébként derék cipészinas volt, mielőtt az ÁEH szolgálatába szegődött volna. A két püspök, Túróczy és Ordass teljes passzivitást jelentett be.” & Fapadoson, hazafelé - 3. oldal „Udvaros Vörösmarty-tisztelete a szöveg gondozásában is tetten érhető. A költői sorok olykor-olykor túláradóak, rendezői kéz kellett ahhoz, hogy minél élvezetesebb legyen a cselekmény, jobban érvényesüljön a mű drámaisága, humora, iróniája, jellemfestő ereje.” 1^. Csongor és Tünde az Evangélium Színházban - 5. oldal HÍD E heti lapszámunk a Híd magazinnal együtt jelenik meg, előfizetőink a magazint ingyenesen kapják. A Híd magazinban található csekken az Evangélikus Életre nem lehet előfizetni! Fajsúlyos kérdésekben döntött a zsinat ► Új helyszínen, a budapesti Rózsák terén, az Evangélikus Középiskolai Kollégium épületében tartotta meg egyházunk zsinata a soron következő, ötödik ülésszakát az elmúlt hét végén. Több olyan fontos ügy is szerepelt a napirenden, amelyekben a zsinatnak döntést kellett hoznia. Solymár Péter Tamás áhítata, az előző ülésszak jegyzőkönyvének elfogadása, a zsinathoz érkezett beadványok ismertetése, valamint a bizottsági beszámolók elfogadása után Prőhle Gergely beszámolója hangzott el. Az országos felügyelő szólt az Üllői úti épület sorsával kapcsolatos új fejleményekről, egyházunk anyagi helyzetéről, a készülő evangélikus szaknévsorról és arról a reménységéről, hogy olyan számítástechnikai korszerűsítésre kerülhet sor a közeljövőben, amelynek révén informatikailag egységes rendszerbe lehet majd vonni különböző egyházi intézményeinket. Ezt követően a zsinat arról döntött, hogy Hafenscher Károly országos irodaigazgató legkésőbb 2008. február 28-ig megbízott irodaigazgatóként tovább végezze munkáját. A következő napirendi pontban a Szociális Alapról szóló törvényjavaslat részletes vitáját folytatták le a küldöttek, majd döntöttek az elfogadásáról. Eszerint a törvény 2009. január i-jétől lép hatályba, és négy év alatt fokozatosan kerül bevezetésre az új rendszer. Ezután a lelkészek továbbképzéséről szóló törvényjavaslat került terítékre. A 2005. évi III. törvény már rendelkezett arról, hogy beosztott lelkészi státusba kerül az a lelkész, aki az előírt egyházi továbbképzés törvényben vagy országos szabályrendeletben rögzített követelményeinek az illetékes püspök előzetes felszólítása ellenére sem tett eleget. Új elemként bekerült a törvénybe, hogy ha a beosztott lelkészi státusba visszaminősített lelkész az ez után következő két évben sem tesz eleget továbbképzési kötelezettségének, fegyelmi vétséget követ el. Kibővült a lelkészek kötelező továbbképzésének formája is. Eddig a lelkészi munkaközösségi ülések számítottak ilyen- képzési formának, ezután azonban az országos lelkészkonferenciák és a lelkészakadémia alkalmai is a lelkészek kötelező továbbképzésének ré- , szét képezik. így mostantól ezt a három képzési formát egységes szerkezetben sikerült törvényileg szabályozni. A kétnapos zsinati ülésszak első munkanapjának végén a zsinati tagok még meghallgatták az egyházunk tényfeltáró bizottságának munkájáról szóló beszámolót, illetve ár. Hidas János országos ügyész beszámolóját, majd elvi vitát folytattak az egyházunk 2008. évi költségvetéséről szóló törvényről. A szombati napon elsőként egy végszavazás várt a testület tagjaira. Lackner Pál tábori püspöknek a tábori lelkészi szolgálatról szóló törvényjavaslatát korábban már általános és részletes vitában is tárgyalta a zsinat. így a döntés csupán formalitásnak bizonyult, hiszen a végszavazáson egyhangú igennel szavaztak a küldöttek. A következőkben a Magyarországi Evangélikus Egyház országos elnökségének a törvénymódosító javaslatáról kellett döntenie a testületnek. Az elmúlt időszakban egyházunk és gyülekezeteink életét romboló, a hosszadalmas eljárással nagy károkat okozó esetek miatt az országos elnökség a püspökök fegyelmi jogkörét érintő törvénymódosítást kezdeményezett. Az Ittzés János elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő által jegyzett beadvány megadja a lehetőséget, hogy „a fegyelmi eljárás kezdeményezése után vagy azzal egy időben a püspök megindokolt döntésével a panaszlottat az ügyet lezáró jogerős döntésig szolgálatából, illetőleg tisztségéből felfüggesztheti, amennyiben a fegyelmi vétség súlya vagy egyéb körülmények miatt az indokolt”. Ha azonban a fegyelmi tanács a döntést a kézbesítéstől számított nyolc napon belül nem hagyja jóvá, akkor a felfüggesztés hatályát veszti. Bár a lelkész felfüggesztésére eddig is volt mód, ez a törvénymódosítás a fegyelmi ügyek technikai meggyorsítását jelenti, hiszen lehetőséget nyújt a püspököknek arra, hogy a lelkészt azonnali hatállyal felfüggesszék a szolgálat végzése alól. Ezután már csak egy fontos kérdés megtárgyalása maradt hátra. Egyházunk vezetése a zsinat elvi hozzájárulását kérte ahhoz, hogy az aszódi Podmaniczky- kastélyt eladhassa. Hafenscher Károly országos irodaigazgató tájékoztatójában elmondta, hogy a nagy értékű ingatlant 2003-ban vette birtokba egyházunk. Az épület állaga azonban olyan rossz, hogy műemléki rekonstrukciója meghaladná a kétmilliárd forintot. Még az épület állagának megtartása és az objektum őrzése is havonta milliós nagyságrendű kiadást jelent egyházunknak. Egyértelmű igényként fogalmazódott meg tehát az épület eladása. Több érdeklődő is volt, de egyetlen olyan befektető maradt, amely komoly fantáziát látna a kastély megvásárlásában és felújításában. A tárgyalások elkezdődtek a reménybeli befektetővel, de a továbbiakhoz a zsinat felhatalmazására volna szükség. Ezt a zsinat látható többséggel megadta. A tanácskozás végén a küldöttek még döntöttek a jövő évi ülésszakok időpontjáról. A következő, hatodik ülésszak 2008. február 15-16-én lesz. ■ Kiss Miklós Adventus Domini Adventus Domini, avagy a várakozásunk minősége - ezt az alcímet adhatnánk rövid elmélkedésünknek Ezzel köszöntjük advent első hetét, az új egyházi esztendőt és egyházunk Evangélikus Életet olvasó népét. Áldott új évet kívánunk mindenkinek! Az áldáskívánást egyszersmind egy kéréssel egészítjük ki. így hangzik: most, az advent kezdetén, az új egyházi esztendő első vasárnapján, hetében álljunk meg egy kicsit, csendesítsük el zaklatottan kalapáló szívünket, üresít- sük ki megterhelt lelkünket az összeharácsolt felesleges lelki hordalékoktól, indulatoktól, vágyaktól, elvetélt elképzelésektől. Álljunk meg vagy üljünk le egy pillanatra: vagy még jobb, ha beülünk egy rövid időre - hatvan perc nem olyan sok - a templom csendjében álló padok egyikébe, és készítsünk lelki mérleget! Milyen adventét szeretnénk? Minőségit vagy látványosan selejteset? Örömtelit vagy keserveset? Az advent kezdetén gondolkodjunk el együtt, hogy milyen szokott lenni a mi adventünk, és milyen a karácsonyunk. Olyan, mint szeretnénk? Vagy beletörődünk a kisiklott ünnepléseinkbe? Lelkűk mélyén vajon mitől félünk? Attól, hogy megint rohanós, ideges, zaklatott lesz a karácsonyunk? Beteg lesz az ünneplésünk? Milyen adventét és karácsonyt kívánunk magunknak? Az adventus Domini latin formulája - amint feltehetően mindenki előtt ismeretes - azt jelenti, hogy „az Úr eljövetele”. Az Úr adventje! Eredetileg az advent (jövetel, érkezés, látogatás - az emberi oldalról nézve várakozás) fogalmának a görög eredetű epifánia („megjelenés”) szó felelt meg. Nem akárkire pazarolták az advent szent fogalmát: olyan valakinek a jövetelét, érkezését jelentette, akinek nemcsak kiemelkedő tekintélye volt (uralkodói fenség), hanem valóságot, életet formáló mondanivalója és hatalma is. Akinek érkezése radikális, forradalmi fordulatot jelent! Nagyon nagy tekintélyű Úr jöveteléről van szó, aki ha belép létünk szürke valóságába, akkor új világot teremthet. S éppen ezért: minél komolyabban számítottak ennek az Úrnak a jövetelére, annál komolyabban és tartalmasabban készültek a fogadására. A választott nép prófétája is tanította a minőségi várakozást: „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! ...az Úr jön hatalommal...” (Ezs 40,3.10) Nem zaklatott bevásárlásról, nem „pláza plusz teszkó” tülekedésről van szó, hanem útépítésről. Sajnálatos módon egy kicsit meg- szegényítettük ennek a szép latin szónak az eredeti tartalmát, lerángattuk a kereskedelem fojtogató porába, piszkos sarába, profitéhes tülekedésébe. Ha meghalljuk: advent, akkor a sebtében kitalált és a vásárlót becsapó trükkös árleszállítások jutnak eszünkbe. Felrémlenek előttünk a hamis látványosságot nyújtó viliódzó fényjátékok, a kereskedelem pénztárcakiszívó poliplelkülete, a mindent mákonyo- san behálózó érdeknyájasság, és egyre rosszabb hangulat lopódzik be a lelkűnkbe, s már a karácsony szép, kedves kellékeitől is elmegy a kedvünk, mert műanyag (mint a karácsonyfa), műzene, műszeretet, műfogsor, műhaj és végük sok hűhó semmiért. Adventus Domini! Magyarul is gyönyörű: az Úr eljövetele! Ezzel a fenséges kijelentéssel kezdhetjük az űj egyházi esztendőt, s abban a reményben, hogy történik valami nagyon fontos az életünkben. De tudunk-e értelmesen várakozni? Tanuljuk a szent leckét: a várakozásunk színvonalát a cél minősége határozza meg! Ha tudjuk, hogy kit várunk, kinek az eljövetelére számítunk, akkor minőségi, emelkedett, boldogító lesz a várakozás ideje is, hát még az érkezésé! Az üres várakozás és a rossz ízű ünnepzárás negatív összefüggése teremti a karácsonyi neurózist. Persze nagy baj, ha a sok csalódás miatt már a várakozásra sincs erőnk, s azt kívánjuk, csak lennénk már túlnan az ünnepnek mondott borzalmon (mosatlan edények halmaza, hulló tűlevél, elromlott játékok, filléres üvegbetét, kiürült pénztárca, tornyosuló hitelek és egyebek). Ezt nem szabad! Nem szabad ennyire leértékelni, lealázni, porba, sárba tiporni az adventét és a^szép lelki célt, a karácsonyt. S ha felemeljük fejünket, még inkább a szívünket, és a szívünkkel az ünnepkör eredeti jelentését látjuk meg, akkor az adventi időszak eredeti tartalma ragyoghat fel a számunkra: az, hogy az Úr eljövetelére várakozunk. S akkor egyszer csak mindent más fényben fogunk látni. Akkor szomorú pillantásunk szemlélődő tekintetté válik, és visszanéz az első - bibliai - adventig, eljövetelig, sőt az Úr Jézus érkezéséig, megértve, hogy eltévedt világunk sötétségében felragyogott a Krisztus-nap, a világ világossága. S akkor egyszer csak előre, a jövendőbe is látunk; látjuk, hogy lesz majd a második advent, a bibliai tanítás szerint, hogy újra eljön az Emberfia az ég felhőin, hozva örök országát, az újjáteremtett valóságot, ahol többszörös igei ígéret szerint mégis helyünk van. Ez az igazi adventus Domini - és ennek áldó hatása lelkileg gazdaggá teszi adventi várakozásunkat, készülődésünket, hogy a szent estének - tetszés szerinti - szent pillanatában felragyogjon számunkra - egyelőre a lelkünk számára - az angyali fényesség, mint egykor a mezőn tanyázó pásztoroknak, és csengjen, zengjen a lelkűnkben a csodálatos angyali ének, a nagy glória. Várakozásunk stílusát, tartalmát, hangulatát, formáját az határozza meg, amire várakozunk. Istennek ez az ígérete visszaható! Ha valamit mégis elrontunk, silánnyá teszünk, ne másokat hibáztassunk, csak magunkat, mert rosszul választottuk meg adventi létünket meghatározó célunkat. Nem az Úr eljövetele volt fontos a számunkra, ezért maradt minden a régi, unalmas szürkében. Milyen adventét és karácsonyt szeretnénk? Az Urat várjuk, és ez a szent jó hír - az ősi evangélium - áldott módon visszahat az életünk egészére és részleteire egyaránt. Hogy miként várjuk az Úr eljövetelét, ettől függ várakozásunk, felkészülésünk és egész életünk minősége! ■ Ribár János A szerkesztőségünk által kiírt, Adventi gyertyák című fotópályázat első kategóriájának győztes felvétele - Szabó Dávid fotója
