Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-14 / 41. szám
‘Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ 2007. október 14. Evangélikusnak lenni jó! Amikor még júliusban Majoson meghallgattuk az evangélikus fúvóstábor istentisztelettel egybekötött „rezes estjét”, és az egész templom szinte együtt ringott a harsonákkal, trombitákkal és tubákkal, és amikor a rezesre átírt Bach lélekben felemelt, a rezesre átírt Kodály népiesen büszkévé tett, a rezesre átírt spanyol tánc pedig majd táncra perdített; és amikor a padokban ülve nem kellett fegyelmezni a gyerekeket, mert pisszenés nélkül hallgatták a színvonalas muzsikát; és amikor még ráadásul meg is vendégeltek minket - pedig sokan voltunk, mert az egész meviszes családos tábor kivonult -, akkor úgy éreztem: evangélikusnak lenni jó! Amikor a fóti kántorképző tanfolyamra nagy bátran jelentkező lányunk a második nap hazatelefonált, hogy többet nem fog hívni minket, és mi se zavarjuk őt, mert itt minden csodás: őegész nap csak örömmel énekel, és boldogan harmóniumozik, és lelkesen (!) szolfézso- zik, és vég nélkül tanulja az énekeskönyv énekeit, és reggelenként-esténként bújja a Bibliát, és ha nem, akkor röpizik és barátkozik; és amikor meghallgattuk őket, ahogy egy kantáta rtyitókórusát éneklik, és nekem A repülő osztály című film jutott eszembe róla, mert ott énekelnek a Tamás-templom gyerekei ilyen angyali hangon - akkor azt gondoltam, hogy evangélikusnak lenni jó! Amikor Keszthelyen járva egy esős nyári vasárnapon, egy fázás hangulatú, turistás istentisztelet után, csöpögő esernyőkkel és átázott . szandálban nehezen indultunk neki a további városnézésnek; és amikor ezt a helyi lelkész átér ezte, és kinyitotta nekünk a finoman ízléses, ragyogóan tiszta, kertből nyíló, tökéletesen akadálymentesített, tágas gyülekezeti illemhelyei - akkor biztos voltam benne: evangélikusnak lenni jó!, Egy gyerekekkel előadott zenei est, egy alaposan felépített kántortanfolyam, egy szép és tiszta, de mégis nyilvános, kerekes székkel is jól megközelíthető mosdó - ezek mögött mind rengeteg munka és lelkesedés áll. Mi pedig élvezői és élismerői lehettünk mások szolgálatának. Köszönet érte! ■ Ittzés Szilvia Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa Utálom és arcába vágom:- Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modem mesékkel; száz év, de már kétezer óta hány szent vágy halt meg gaz szivében! Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha bukására döbben, mi lesz, ha újra földre száll a Megcsúfolt és Megfeszített, s mert jósága, hite, imája egyszer már mindent elveszített: mi lesz, ha megjő pokoli lángszórókkal, gépfegyverekkel, vassisakos, pestishozó, bosszúálló angyalsereggel? Mi lesz, ha megjő Krisztus és új országot teremt a földön, ha elhullanak a banditák s nem lesz több harc, se kard, se börtön, ha égi szerelmét a földi szükséghez szabja ama Bárány s újra megvált - óh, nem a jók, de a gonoszok vére árán: hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét? József Attila A számokról Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1 -es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfölött az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a végtelenségig, Az 1 ilyformán mindig 1 marad És nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erőt magatokon És legelőször is A legegyszerűbb dologhoz lássatok - Adódjatok össze, Hogy roppant módon felnövekedvén, Az Istent is, aki végtelenség, Valahogyan megközelítsétek. Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van. Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szivü édesanyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozók senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm. A fenti költemények október 7-én a protestáns kulturális esten Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész tolmácsolásában (képünkön) hangzottak el. Gyülekezet és diákkör: ellenségek vagy barátok? Sok vidéki gyülekezetben, így nálunk is nagy problémát jelent, hogy az ifjúság az érettségi után szétszóródik: tagjai különböző egyetemekre, főiskolákra kezdenek járni, gyakran az ország másik végében. Általában hazajárnak a hétvégéken, de nagyon nehéz az ifialkalomra időpontot egyeztetni, és ha mégis sikerül, a csapat fele akkor sincs ott. így a fiatalok többsége lassan elveszíti a kapcsolatát gyülekezetével, de ott sem keres másik közösséget, ahol tanul, és ez előbb-utóbb nagyon rossz hatással lesz a lelki életére. Az elmagányosodás ugyanakkor oda is vezethet, hogy az illető sebezhetővé válik a szektákkal szemben. Az a tapasztalatom, hogy egy-égy csoport; amely a valahova tartozás élményét kínálja, mint például a Hit Gyülekezete vagy az „anonim keresztények”, könnyen be tudja hálózni a keresztény testvérek, barátok nélkül élő embereket. Mi lehet a megoldás? Érjük be hetente vagy havonta egyszer egy otthoni isten- tisztelettel? Vagy próbáljunk meg beilleszkedni egy másik gyülekezetbe? Hogyan lehet megvalósítani a keresztény életet ilyen „kétlaki” módra? A választ a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) találta meg: keressünk közösséget a hétköznapokban a saját egyetemünkön, főiskolánkon tanuló más „kétlaki” keresztényekkel! így olyan barátokat kapunk ajándékba, akik megértik a tanulással, tanárokkal, vizsgákkal stb. kapcsolatos gondjainkat: és emellett ötleteket adhatunk egymásnak, segíthetjük egymást abban, hogyan találjuk meg a helyünket, feladatunkat a saját gyülekezetünkben. Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban? A lényegében 1910 óta működő felekezetközi diákszervezet keretet ad a felsőoktatási intézményekben azok hallgatói által szervezett öntevékeny bibliaköröknek. Konferenciák, előadások, táborok szervezésével, újság kiadásával segíti a diákok lelki növekedését. A 2006/2007-es tanévben indított, VagyOK nevet viselő országos evangélizációs program pedig, melynek keretében a diákkörök tagjai egy speciális, multimédiás, János evangéliumát tartalmazó könyvecskét adhatnak nem keresztény barátiknak, arra motiválja a fiatalokat, hogy bátran beszéljenek Jézussal való kapcsolatukról, benne való hitükről másoknak. A MEKDSZ-bibliakörök nem akarnak a gyülekezetek konkurenciája lenni. Sőt azzal, hogy az otthonuktól távol tanuló egyetemistáknak, főiskolásoknak olyan lehetőséget, helyet kínálnak, ahol a hétköznapokban megélhetik személyes hitüket, és megismerhetik másokét - adott esetben más felekezetű társaik gondolkodásmódját, értékeit - gazdagítják a helyi közösségeket: érettebb, felelősebb, elkötelezettebb fiatalokkal. Természetesen fontos, hogy a gyülekezet is befogadó legyen a megújult lelkesedéssel, ötletekkel érkező ifjúság iránt, és támogassa a MEKDSZ munkáját, imádkozzon ezekért a diákkörökért, hogy betölthessék Istentől kapott feladatukat. Jó lenne, ha minél több gyülekezet megismerhetné és megismertethetné a felső- oktatásba kikerülő fiataljaival a diákkörök által nyújtott lehetőségeket. Többéves személyes tapasztalataim alapján a MEKDSZ-t csak ajánlani tudom! ■ Adámi Mária teológushallgató, a Bölcsész Bibliakör tagja A diákszövetségről bővebb információk a http://www.mekdsz.hu/ honlapon találhatók. IXOYC HETI UTRAVALO Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok (Jer 17,14) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben a gyógyítás szent munkáját végző Jézusnak és ____ ta nítványainak az embermentő szolgálatai kerülnek elénk-,,... én, az Úr vagyok a te gyógyítód." (2MÓZ 15,26) A megtapasztalt testi-lelki szabadítás után „csak téged dicsérlek" vezérigénk (fent nem idézett) záró szavaival, mert „jó az Úr, örökké tart az ő kegyelme, és hűsége nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 100,5; EK). Azért tehetünk eleget e felszólításnak: „Járjunk elhívatásunkhoz méltóan, munkában!”, mert Urunkat követjük, s „az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,17)! Hogyan tette ezt Jézus? Tanította s gyógyította az embereket; „hirdette nekik az igét", s a bénát hordozók leleményes hitét látva a teljes ember számára adott szabadulást: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid... ” Mert az Emberfia Isten Fia is, így szólt a bénához: „.. .keljfelfogd az ágyadat, és menj haza!" (Mk 2,2.5.11) A mi tisztességes életfolytatásunkhoz az is hozzátartozik, hogy aki felölthette már az új embert, az „dolgozzék és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölkö- dőknek"! Ezzel egyenrangú lelki munkánk: „...legyetek egymáshoz jóságosak irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek..." (Ef 4,28.32) A nem születésétől fogva vak Bartimeus kitartó s megtartó hittel kérte a Mestert, hogy lásson. „És azonnal újra látott, és követte őt az úton.” (Mk 10,52) Az Úr számára nincs reménytelen emberi élet; ezt látta meg hitével a leprás is: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Jézus nem félt jnegérinteni őt; szavával is megerősítette a gyógyulás tényét: „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,12.13) Fogadjuk meg a prédikátor intelmeit: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején...” (Préd 12,1) Még azelőtt kérd Uradtól a szabadítást nyomorult helyzetedből, mielőtt a por visszatér a földbe, és a lélek visszatér Alkotójához! Luther szerint ugyanis „Isten csak az elhagyottat veszi fel, csak a beteget gyógyítja meg, csak a vakot teszi látóvá, csak a halottat eleveníti meg, csak a bűnöst igazítja meg. Nem is könyörül máson, csak a nyomorulton.” A tanítványok szolgálata azonos az őket kiküldő Jézus munkájával: „.. .hirdették az embereknek hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak." (Mk 6,12.-13) Nem úgy és nem akkor teljesült a megfeszített Jézust gúnyolok akarata, ahogyan és amikor ezt mondták: .....szálljon le mo st a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja...” (Mt 27,42b-43a) Csak a harmadik napon hozta ki Isten a halottak közül Fiát. Az ő nevében gyógyította meg Pál a születésétől fogva sántát Lisztrában, mert „látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá:»Állj a lábaidra egyenesen!« Ekkor az talpra ugrott, és járt.” (ApCsel 14,9-10) Aki átélte Jézus munkálkodását, így vall: „Sorsomat hittel rád bízom, / Hű gyógyítóm, / Erőm gyengeségemben.” (EÉ 376,5) ■ Garai András Gryllus Dániel és Vilmos zsoltárfeldolgozásokkal örvendeztette meg a protestáns kulturális est közönségét a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban Egyház a modem világban? hirdetés A felügyelők országos konferenciáját a révfülöpi Ordass Lajos Oktatási Központban tartjuk november 30. és december 2. között. A részvételi díj 4000 forint/fő. Jelentkezni november 9-ig a következő címen lehet: Stark Ildikó, 1085 Budapest, Üllői út 24., illetve ildiko.stark@lutheran.hu. A részletes programot később ismertetjük. A résztvevőket arra kérjük, hogy a bemutatkozásra egyházmegyénként készüljenek. Proliié Gergely országos felügyelő Akarom!? Most!? Egy országszerte látható reklám a következőt üzeni: „Akarom. Most.” Mennyire jellemző ez a gondolkodásmód a világra! Mennyire jellemző rám? Nagyon is... Igen, akarom. Kell, mert jár, mert tetszik, mert ki akarom próbálni, kíváncsi vagyok rá, megengedhetem magamnak. Mikor? Most, azonnal, rögtön. Nem várok, kell az élmény; ha nem szerezhetem, nézhetem, ízlelhetem meg minél hamarabb, már nem is olyan vonzó. Előbb akarom, mint mások, mert ha nem én vagyok az első, akkor rögtön veszít az értékéből. A legjobb, ha nem kell érte komoly erőfeszítést tenni. Van ez így tárggyal, filmmel, új fajtájú édességgel, zenével. Sokszor elhiszem, hogy így kell gondolkodni, s így is viselkedem. Krisztusom, jól van ez így? „Kérjetek, és adatik nektek..." (Mt 7,7) Úgy kell lennie, ahogy a mennyei Atya akarja, hiszen ő még nálam is jobban tudja, mire van szükségem és mikor, már azelőtt, hogy megfogalmaznám (Mt 6,8). Az Evangélikus énekeskönyv 387. éneSZOSZORO 0 7;\ó '-$s Ifúságirovat-gazda: Győré Balázs kének második sora - „És mindent, mindent adj meg énnekem...”- nem ragadható ki, bár emberi .természetünk erre hajtana bennünket, hanem csak a harmadik sor fényében nyeri el értelmét: .....mi lelkem hozzád vonja, hozzád kö sse!” Edésatyám! Életem oly sok mindenben szenved hiányt; kérlek, add meg ezeket úgy és akkor, amikor te jónak látod! Ha pedig ez soha nem következik be, akkor kérlek, értesd meg velem, miért nem. De ha nem értem meg, akkor is megnyugszom akaratodban, mert tudom, hogy az jó. ■ Rab Ferenc Levente
