Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-14 / 41. szám
IO 2007. október 14. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS mtamammmm dä Bach-kantáták magyarázattal 1998. október 25-én a Lutheránia énekkar hangversenyt adott a Deák téren, amelynek egyik érdekessége az volt, hogy mielőtt teljes egészében elhangzott volna /. S. Bach 80. kantátája, Kamp Salamon egy bevezető ismertető keretében hívta fel a figyelmet olyan - a mai átlagos zeneszerető ember számára rejtett - zenei eszközökre, amelyek ismerete teljesebbé teheti a zene megértését. Az előadást zenei illusztrációk gazdagították egy-egy motívum külön történő megszólaltatásával. Ezt a hangversenyt megismételtük a harmadik országos evangélikus találkozón Orosházán 2001 augusztusában. A hangverseny mindkét alkalommal nagy sikert aratott, és már 1998-ban felvetődött a gondolat, hogy gyakrabban kellene ilyeneket rendezni. Sajnos azok, akik a gondolatot felvetették, nem gondoltak arra, hogy a megvalósításnak anyagi feltételei is vannak, és míg a kantátazenés istentiszteletekre vagy a Bach-hétre már évek óta kapunk támogatást, az ilyen előadások finanszírozását egyelőre nem tudjuk megoldani. Ezért örültünk meg annak, hogy Martincsek Zoltán hegedűművész, aki 2004-ig a kantátazenés istentiszteleteink koncertmestere volt, jelenleg pedig Budapest egyik legrangosabb kamarazenekarának, a Budapesti Vonósoknak a tagja, bérleti hangversenysorozatot szervezett a kamarazenekar, neves énekes szólisták és a Lutheránia közreműködésével Bach közelében címmel. A hangversenyeket - a raár említett alkalmakhoz hasonlóan - dr. Kamp Salamon bevezető előadása teszi még érdekesebbé. Szeretettel hívjuk gyülekezeteink zeneszerető (és az előadások hatására leendő Bach-rajongó) tagjait ezekre az alkalmakra: • 2007. november 24., 11 óra, Szent Margit Gimnázium: „Aus tiefer Not schrei ich zu dir” - BWV 38 kantáta • 2007. november 24., 14 óra, Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium: „Aus tiefer Not schrei ich zu dir” - BWV 38 kantáta • 2007. december 15., ti óra, Szent Margit Gimnázium: „Nun komm, der Heiden Heiland (I.)” - BWV 61 kantáta • 2007. december 15., 14 óra, Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium: „Nun komm, der Heiden Heiland (1.)” - BWV 61 kantáta *2008. január 26., ii óra, Szent Margit Gimnázium: „Liebster Jesu, mein Verlangen” - BWV 32 kantáta • 2008. január 26., 14 óra, Budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium: „Liebster Jesu, mein Verlangen” - BWV 32 kantáta. A bérletsorozat befejező hangversenyén a h-moll misét adják elő 2008. március 7- én a Zeneakadémián (19.30-kor), de ezen a Lutheránia nem működik közre. További részletek a Budapesti Vonósok honlapján: http://www.budapestivonosok.hu/. EvÉlet-est Udvaros Bélával Az Evangélikus Élet legközelebbi rendezvényén Udvaros Béla, a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Evangélium Színház rendezője (esz a meghívott vendég október 12-én, pénteken 18 órakor. Az EvÉlet-est helyszíne a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székházának utcáról nyíló terme (Budapest Vili., Üllői út 24.). A részvétel ingyenes. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. EvÉletről - teológusok között Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) teológusotthonában tartotta legutóbbi - kihelyezett - ülését az Evangélikus Élet szerkesztőbizottsága. A szokásos, havi munkaértekezlet igei lezárásaként a jelenlévők az EHE kápolnájában részt vettek a Győrfi judit másodéves teológushallgató által tartott esti áhítaton. Az alkalom utáni kötetlen beszélgetésen a teológusoknak kritikai észrevételeikkel is lehetőségük nyílt „szembesíteni" a szerkesztőség, illetőleg a szerkesztőbizottság képviselőit. A teológusotthon folyóirat-ellátottságával kapcsolatban elhangzott az az - utóbb egyébként túlzónak bizonyult - megjegyzés is, hogy „jár ide minden, csak az Evangélikus Elet nem”. ■ B. Zs. Hónapokon át tartó betegség után, életének hatvanegyedik évében elhunyt Tóth Lajos, a Reformátusok Lapjának megbízott felelős szerkesztője. Teológusként, gyülekezete kántoraként és újságíró-szerkesztőként csendesen és a rá jellemző alapossággal végezte szolgálatát. Tagja volt a Protestáns Újságírók Szövetségének és szerkesztője a Református Egyház című folyóiratnak is. ISTENTISZTELETI REND / 2007. október 14. - Budapest Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lefedd: 2M0Z 34,1-10; Ef 4,20-28. Alapige: Mt 9,1-8. Énekek: 291., 47. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. n. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; 11., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 5. (asztali beszélgetések); VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 4. (ifjúsági) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9.Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. id. Zászkaliczky Pál. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Házas hétvége a magyar tenger partján A Házas Hétvége elnevezésű nemzetközi katolikus mozgalom huszonkét évvel ezelőtt osztrák katolikus testvéreken keresztül érkezett Magyarországra. Kezdetben a katolikus egyház kereten belül működött. Miután azonban egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy evangélikus házaspárok is részesülhessenek a mozgalom áldásaiból, Ittzés Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püsr- pökének hathatós támogatásával négy éve evangélikus szervezésben is elindult a Házas Hétvége programsorozata. Az elmúlt péntektől vasárnapig tartó házas hétvégére több mint egy tucat evangélikus házaspár érkezett a balaton- szárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonba, hogy végiggondolják az egymással, gyermekeikkel, Jézus Krisztussal és anyaszentegyházával való kapcsolatukat. A háromnapos alkalmat egy római katolikus atya és három házaspár - köztük egy evangélikus lelkész - tartotta. Ok saját életük mozzanatait osztották meg a résztvevőkkel. Az előadások szorosan egymásra épülve egységet képeztek. A kapcsolatmélyítő hétvége istentisztelettel zárult. A házaspárok zavartalan egymásra figyelésének biztosítása az úgynevezett háttérsegítők feladata volt, akik minden köszönetét megérdemelnek. Ők olyan házaspárok voltak, akik korábban résztvevőként maguk is átélték és élvezték ennek a lelki eseménynek minden áldását. Érkeztek háttérsegítők Győrből, Székesfehérvárról, Körmendről, Komáromból, sőt Szarvasról is. Három napon keresztül láthatatlanul, de szüntelenül tevékenykedtek. A házas hétvége egyik fő szervezője Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője volt. O hatodik alkalommal vett részt ezen a programon. Bekapcsolódásának indítékáról a következőket mondta; „Fontos feladat újra és újra megkeresni a házaspárokat, „A hétvégén szerzett élményeimet három fogalom köré tudom csoportosítani: újszerűség, intenzitás és újrafelismerés. Ilyen alkalmon még sohasem vettem részt. A házasság különböző vetüle- teinek ilyetén megközelítése számomra teljesen új volt. Az intenzitást nem ahogy Krisztus is újra megkereste tanítványait feltámadása után. Az evangélium hirdetéséért minden házaspár súlyos felelősséget visel. Ezt a felelősséget éreztük át feleségemmel, amikor bekapcsolódtunk ennek a lelkiségi mozgalomnak a munkájába.” Határainkon túlról érkezett az eseményre a Brassó mellett fekvő Cserhátfalu gyülekezetének lelkésze és felesége. A férj ekképp összegezte benyomásait: annyira az időbeosztásra, mint inkább a hangulatra értettem. Ebben az intenzív hangulatban ismertünk fel feleségemmel együtt olyan dolgokat a kapcsolatunkban, amelyek eddig is jelen voltak az életünkben, csak éppen nem neveztük őket nevükön. Összegezve: tanulságos hétvége volt, nem hiába autóztunk majdnem nyolcszáz kilométert Balatonszárszóig. Köszönjük a meghívást.” ■ K. M. Kettős emlékezés Nagybörzsönyben Emlékezni lehet örömmel, vidáman, jókedvvel. Azonban van úgy, hogy szomorú, nehéz szívvel is meg kell állni a múlt emlékei felett. Szeptember 23-án, a délelőtti istentiszteleten kettős érzéssel lépte át a templom küszöbét a Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség apra- ja-nagyja. Az ismert szólás ránk is igaz volt most: az egyik szemünk sírt, a másik nevetett... A nagybörzsönyi gyülekezet egyfelől temploma felszentelésének százötvenötödik évfordulóját ünnepelte. Hálát adtunk eleink szorgos kétkezi munkájáért és hitéért. Az Istenben való bizodalom azt erősítette meg bennük, hogy az 1843-ban leégett fatemplom után igenis van még terve az Úrnak itt, a Börzsöny lábánál a német gyökerű evangélikusokkal. 1852- ben a Szentháromság ünnepe utáni ió. vasárnapon szentelték fel templomunkat. Sok évtizedes hagyomány, hogy ezen a hálaadó ünnepen lehetőség szerint vendég igehirdető szolgál. Ebben az esztendőben Mefeis Adámot, az Észek-Pest Megyei Egyházmegye esperesét kértem fel a szolgálatra még márciusban. Az esperes Róm 8,19 alapján hirdette az igét. Akkor még nem gondoltam, hogy németül is hangzani fog az Úr hirdetett szava közöttünk. Ugyanis e hét végén (csütörtöktől hétfőig) látogattak el hozzánk ellerstadti testvérgyülekezetünk képviselői is. Volker Theison lelkész német nyelvű imádságát és igehirdetését nemcsak honfitársai értették, hanem többen az ősi német nyelvet még beszélő nagybörzsönyi testvérek közül is. Az ünnepi istentisztelethez kapcsolódóan a templom kertjében gyülekeztünk össze; fájó szívvel emlékeztünk az 1945 és 1948 között községünkben történt eseményekre. 1945-ben „gonosz tekintetű emberek” válogatás nélkül vittek el falunkból sokakat Oroszországba. A „málenkij robot” némelyeknek két-há- rom évig, másoknak halálukig tartott. Még fel sem ocsúdott a nép, még fel sem fogta talán a történteket, amikor három hullámban (1946 és 1947 nyara, illetve 1948 októbere) érintette meg a falut a kitelepítés rémsége. Nemrégiben újra hallhattunk a kollektív bűnösség elve alapján kiadott Benes- .dekrétumokról. Azt gondoltuk, mindez már a múlt. Azonban megtapasztalhattuk, hogy a történtek igenis nyílt sebként lüktetnek az emberek szívében. A hat- vanöt-hetven év feletti testvérekben otf lángol a kérdés: miért kellett elhagyniuk szülőföldjüket és a szlovák ajkú nógrádi községekbe költözniük? Kilencvenkét százalékban evangélikusoknak kellett elhagyniuk saját házukat; több mint száz családot érintett a kitelepítés! Az egykoron nagy gyülekezet így szenvedte el legnagyobb létszámbeli veszteségét. Többen hitükben is meginogtak, mert nem értették az igazságtalanságot. Méltó módon és empátiával igyekeztünk megemlékezni igazságtalanul szenvedésre ítélt eleinkről. Ezért - Klein Gyula Kanadában élő idős testvérünk támogatásával - emléktáblát készítettünk; avatásán mintegy kétszázötvenen gyűltünk össze. Falunkból elszármazott testvéreink is hazaérkeztek; Szlovákiában élő - ipolyszakállosi és százdi - magyar evangélikusok is együtt emlékeztek velünk. Dedinszky Gyula nyugalmazott lelkész - harminckét éven át szolgált Nagybörzsönyben - imát mondott, Hana Sevecko- va (Ipolyság, Szlovákia), Volker Theison (Ellerstadt), Czíria János (Perőcsény), Me- kis Ádám (Ácsa) és e sorok írója - mindannyian lelkészek - pedig Isten igéjét tolmácsolták vigasztalásul a könnyeikkel küszködő gyülekezetnek. Sma Zoltán százdi gondnok felszólalásában elmondta, hogy hatvan évvel ezelőtt az Ipoly jobb partján élő magyar családokat is kitelepítették; három család így került Nagybörzsönybe, ahol hittestvérek fogadták be őket. A megemlékezés után a gyülekezeti házban és az udvarán testvéri beszélgetéssel és szerény ebéddel folytatódott a program. Összegzésül álljon itt egy részlet falunk szülöttének, Medgyes Bélánénak a Szülőfalum, Nagybörzsöny című verséből: „Mégis eljött a sötétség, / Nem lehetett semmi kétség, / Hiába küszködtek, szenvedtek, / Egy nap nincstelenek lettek. / Volt, kit hontalanná tettek. / Mind, aki csak elűzetett, / Visszajött, ahogy lehetett.” Istennek hála, hogy ma is él és élni akar a Feltámadottban való hitben gyülekezetünk. ■ Lajtos János evangélikus lelkész (Nagybörzsöny)
