Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-14 / 41. szám
8 41 2007. október 14. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS HIRDETÉS Laterna magica - Isten és ember Ingmar Bergman művészetében Ikon filmnapok a békásmegyeri evangélikus templomban (1038 Budapest, Mező u. 12.). • Október 19., péntek; A filmnapokat megnyitja Dondth László. 17 órától: A hetedik pecsét (96 perc), Suttogások és sikolyok (106 perc). 21 órakor éjszakai vetítés: Érintés. • Október 20., szombat 15 órától: Tükör által homályosan (95 perc), Úrvacsora (81 perc), Csend (100 perc). A vetítés után beszélgetés Grunwalsky Ferenccel. • Október 21., vasárnap, az összegyülekezés napja: 10 órakor istentisztelet, 11.30- kor közös ebéd, 13 órakor Fanny és Alexander I-II. (197 perc). A vetítés után beszélgetés Báron Györggyel és Donáth Lászlóval. HIRDETÉS Téli kántorképző tanfolyam A fóti Kántorképző Intézet téli kántorképző tanfolyamát 2007. november 3-án, 10.30-kor megnyitó áhítattal kezdjük. A tanfolyam húsz tanítási napból áll; a képzést lezáró vizsgára előreláthatólag 2008. április 19-én kerül sor. A tanítás szombati napokon történik 9 és 15 óra között. Tantárgyak: harmonium- és orgonajáték, egyházi ének, szolfézs és összhangzattan, liturgika, orgonaismeret. A tanfolyam díja (egyszerű ebéddel) 20 000 Ft, mely két részletben is fizethető. A jelentkezéseket október 31-ig várjuk az intézet postacímén (2151 Fót, Berda J. u. 3.), illetve az ecnebrobag@citromail.hu e-mail címen vagy a 20/824-7682-es egyházi telefonon (Sohan László gondnok). Bence Gábor, a Kántorképző Intézet vezetője HIRDETÉS Számítógépes oktatás lelkészek és segítőik részére Az Országos Egyházi Iroda számítógépes oktatótermében idén ősszel is indítunk számítógépes tanfolyamokat lelkészek és gyülekezeti segítőik részére. • November 15.: Haladó szövegszerkesztés (Szöveg 2.) - Összetett szövegszerkesztési feladatokat hajtunk végre, és az ezekhez szükséges eszközök használatát tanuljuk meg: fejlécek, sablonok, stílusok használata és körlevelek készítése. • November 21.: Gyülekezeti újság papíron és interneten (Újság) - Újságkészítés és számítógépes kiadványszerkesztés papíron és interneten. • November 22.: Honlapszerkesztés (Honlap) - Honlap tervezése és elkészítése az evangélikus honlapszerkesztőben. Közösségi portálok készítése Plone portálrendszerben. • November 29.: Gyülekezeti adminisztráció (SÜNI) - A SÜNI program eddig elkészült moduljai: kapcsolatok, események kezelése, iktatás, lekérdezés, útnyilvántartás. A tanfolyam témája ezeknek a moduloknak a gyülekezeti adminisztráció során való használata. A tanfolyamok egynaposak, 9.30-tól 17 óráig tartanak. Helyszínük az Üllői út 24. alatti épület 2. emeleti tárgyalója. Előzetes jelentkezés szükséges Csüllög Péter rendszergazdánál (tel.: 20/8242- 012; e-mail: Peter.Csullog@lutheran.hu). Egy tanfolyamon legfeljebb tíz fő vehet részt. A tanfolyami díj (mely az ebédet is magában foglalja) 2500 Ft. Az útiköltséget a résztvevő vagy a gyülekezete fizeti (az országos egyház nem nyújt költségtérítést). A gépkocsival érkezőknek sajnos nem tudunk parkolási lehetőséget biztosítani az Üllői út 24.-ben. Parkolás céljából javasoljuk a város széli nagyobb parkolók és a tömegközlekedés használatát. A környező utcák őrzött parkolóiban korlátozott számban, díjfizetés ellenében lehet parkolni. Őrzött parkoló található a Mária utcában, a Bródy Sándor utcában és a Corvin mozi mögött. HIRDETÉS Köszönet az i%-ért Az Alsósági Evangélikus Fiatalokért Alapítvány köszöni az szja i%-aként felajánlott 96 698 forintot. A Rigácsi Evangélikus Egyházi Alapítvány köszöni az szja i%-aként felajánlott 17 459 forintot. A lajoskomáromi Gyülekezeti Gondoskodásért Alapítvány kuratóriuma szeretettel megköszöni a 2005. évi jövedelemadóból kapott i%-okat, melyek összege 60 532 forint volt. Ezen összeget nem költöttük el, hanem tartalékoljuk. A Horváth Antal Alapítvány (9400 Sopron, Széchenyi tér 11.) kuratóriuma köszöni a magánszemélyek 2005. évi személyi jövedelemadója i%-ának felajánlását, mellyel támogatták közalapítványunk alapító okiratban szereplő céljait. Az alapítvány a felajánlott 8677 forintot tanítványok jutalmazására fordította. Támogatásukat megköszönve jövőre is számítunk felajánlásukra. Adószám: 18538737-1-08. A Horváth Antal Alapítvány kuratóriuma A Líceumi Alapítvány (9400 Sopron, Széchenyi tér 11.) kuratóriuma köszöni a magánszemélyek 2005. évi személyi jövedelemadója i%-ának felajánlását, mellyel támogatták közalapítványunk alapító okiratban szereplő céljait. A felajánlott 1 444 132 forintot az alapítvány iskolai eszközök, uszodabérietek vásárlására, a diákok kirándulásainak támogatására fordította. Támogatásukat megköszönve jövőre is számítunk felajánlásukra. Adószám: 19112714-1-08. A Líceumi Alapítvány kuratóriuma A Kapi Alapítvány (9400 Sopron, Széchenyi tér 11.) kuratóriuma köszöni a magánszemélyek 2005. évi személyi jövedelemadója i%-ának felajánlását, mellyel támogatták közalapítványunk alapító okiratban szereplő céljait. Az alapítvány a felajánlott 48 473 forintot tanítványok jutalmazására, művészeti tanórák fogyóeszközeinek beszerzésére fordította. Támogatásukat megköszönve jövőre is számítunk felajánlásukra. Adószám: 18527634-1-08. A Kapi Alapítvány kuratóriuma Emlékbeszéd a Jeszenák család síremlékénél (Elhangzott 2007. október 6-án Pozsonyban) ■ Jeszenszky Géza Köszönöm a megtisztelő meghívást a Magyar Köztársaság nagykövetségének, Pozsonyi Kulturális Intézetének, a Csemadok pozsonyi szervezetének és a Via Nova Ifjúsági Csoportnak Itt, a Jeszenák család síremlékénél, a történelmi légkörű pozsonyi evangélikus temetőben megrendülésem személyes is, mert számosfelmenőm volt az itteni evangélikus líceum diákja, s bizonyára e temetőben is nyugszanak rokonaim... Közép-Európában sosem lehet úgy emlékezni, úgy beszélni a történelemről, hogy annak ne lennének aktuális, napi politikai vetületei. Ma a százötvennyolc évvel ezelőtti tragikus őszre, a magyarok szabadságküzdelmének elfojtására és a „törvényes forradalom” utáni megtorlásra emlékezünk, de amikor itt, Pozsonyban egy jóval frissebb magyar tragédia körül lángolnak fel az érzelmek, akkor október 6-ára, a magyarok régebbi szenvedéseire is másként rezonálnak az emberek, mint Budapesten. A magyar történelem gyásznapjai közt ez az egyik legismertebb, A tatárokkal Vívott muhi csata április 12-i dátuma nem közkeletű, de a mohácsi vész napja, augusztus 29-e sem sokkal ismertebb. Az augusztus 13-i világosi kapitulációnál is jobban emlékezünk Aradra, mert e város szimbólum lett, a hősi küzdelem utáni megtorlás emléknapja. Ma nem annyira a harag, mint 3 dac és mindenekfelett a mártíroknak kijáró tisztelet kifejezője. Emléke nem lesújt, megfélemlít, hanem bátorít, ösztönöz: ha ilyen kiváló emberek áldozták életüket a magyar nemzetért és egész Európa szabadságáért, akkor igyekezzünk méltók lenni hozzájuk! Ismerjük meg még jobban a történelmi hátteret! A történelem mindig kínálja a párhuzamokat és a tanulságokat. Ez nem tévesztendő össze a történelem hamisításával! Amikor a túlerő legyőzte a szabadság és függetlenség ügyét, utána nem a nagylelkűség a megbékélés politikája köszöntött be, amely békét hozhatott volna a lelkekben, hanem a bosszú, a megtorlás, a megfélemlítés politikája. Elkerülhetetlen a párhuzam: 1945-ben Csehszlovákiában sem a megbékélés humanista és keresztényi gondolata, hanem a bosszú, a megfélemlítés, a fizikai elpusztítás kerekedett felül. Tudjuk, hogy 1849 őszén nemcsak tizenhárom tábornokot és a miniszterelnököt, Batthyány Lajost végezték ki, hanem közel százhúsz embert, köztük Percnyi Zsigmond házelnököt, külföldi önkénteseket, s ezenfelül halálra vagy hosszú várfogságra ítéltek több száz honvédtisztet - köztük dédapámat, a Pozsony melletti Búrszentgyörgyön született Puchly János ezredest -, és több ezer közhonvédet kényszerítettek a Habsburg-hadseregben szolgálni. Gloria victis, dicsőség a legyőzőiteknek - így érzett a nép, a külföld, az utókor. Nem volt fölösleges a harc, a haza függetlensége 1867-ben - ha korlátokkal is, de - megvalósult, újra lett felelős magyar kormány, az ország megindult a felemelkedés és gyarapodás útján. Azóta nyilvánosan is tiszteljük a mártírokat, ők a történelmi győztesek Szlovákiában 1848-ról beszélni különösen fontos, mert sokan azt hiszik hogy ekkor kerültek szembe először a magyarok és a szlovákok hogy itt kezdődött a két szomszéd konfliktusa. Ez csak kismértékben igaz. 1848 tavaszán a szlovákok is üdvözölték a pesti forradalmat és az április törvényeket, a paraszti sorban élő nép pedig haszonélvezője volt a jobbágyfelszabadításnak, ingyen vetőmagot is kapott. Nagy hiba volt, hogy a májusban megfogalmazott szlovák nemzeti követelésekről a magyar kormány nem kezdett tárgyalni. De az is hiba volt, hogy a szlovákok között egy kis csoport - élén Stúrral és Hurban- nal — 3 bécsi udvar és a pánszlávizmus eszközévé vált, és bécsi pénzből, kalandorok bevonásával felkelést robbantott ki Nyitra környékén. Ezt a magyar és szlovák nemzetiségű nemzetőrök és a katonaság könnyen szétugrasztották. Utána a résztvevőkkel enyhén bántak, és csak két engesztelhetetlen, további lázadásra biztató fiatalt végeztek ki. Ne engedjük elfeledni, hogy a szlovákok zöme a szabadságharcban végig kitartott, több tízezer szlovák harcolt Görgey hadseregében! Szlovákul, de magyar refrénnel énekelték a Kossuth-nótát! A kegyetlen megtorlás itt, Pozsonyban kezdődött. Haynau, az osztrák főparancsnok 1849. június 5-én a hadijog megsértésével felakasztatta Mednyánszky László honvéd őrnagyot és Gruber Fülöp századost, akik az 1849 februárjában kapitulált lipótvári várőrséghez tartoztak, s a megadás ellen szavaztak. Hadbírósági ítélettel még további hat személyt végeztek ki Pozsonyban. Június 18-án felakasztották Rázga Pált, 3 pozsonyi evangélikus egyház hitszónokát. Emlékezzünk rá egy tanulságos mondatával: „Az áldozatkészséget kell a népben felkelteni és megerősíteni azért, hogy a szabadság, nemzeti egység és függetlenség igaz ügye győzelmet arasson, és nehogy az elvakított nép a nemzeti szeparatizmus, avagy a tulajdonellenes kommunizmus üdvprófétáinak a kezébe kerüljön.” Jeszenák János emlékét elsősorban szőkébb hazája őrzi, de az igen hűségesen. Külön köszönet illeti Csáky elnök urat, amiért ma a helyreállított családi mauzóleum előtt gyűlhettünk össze. Jeszenák a reformkori főrendi ellenzék tagja volt, felfogásában Széchenyihez állt közel. 1848-ban Nyitra megye főispánjának nevezték ki. Szeptember 19-én a bécsi pénzen morva földön szervezett „szlovák légió” betört az országba. 23-án Nyitra megye „teljhatalmú kormánybiztosának” nevezték ki. Szeptember 29-én, éppen a pákozdi ütközet napján a nyit- rai nemzetőrök a nép által is ellenségesen fogadott légiót szétugrasztották, maradványait kiszorították az országból. Ez, valamint Lipótvár biztosítása 1848 októberében lett Jeszenák legfőbb bűne, amiért életével fizetett. Világos után ugyanis nem menekült el, nem akarta elhagyni családját és szülőföldjét. Pesten végezték ki, őt is kötél által, 1849. október 10-én, Csány László volt miniszterrel és kormánybiztossal egyszerre. Jeszenák János Székács József evangélikus lelkésznek mondta a siralomházban: „Én nem magamat sajnálom, hanem Önöket, én szabad leszek, ha kivégeznek, Önökre halálig tartó s a hazára örökös rabság vár.” A kérdésre, hogy óhajt-e az úrvacsorával élni, így válaszolt: „Igen, mert az szerzetté, kinek küzdelme az életben és kimúlása hasonlít a miénkhez.” A negyvenkilenc éves férfi „könnyei csak akkor indultak meg, midőn imádságunkba befoglaltuk nejét, gyermekeit, családját, ekkor igen keservesen zokogott, de férfiasságát megtartotta akkor is”, emlékezett vissza a lelkész, a későbbi pesti evangélikus püspök. Ő örökítette meg utolsó gondolatait. „Ön hivatva lesz rólam s végső órámról tanúságot tenni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem, halálom óráján sem bántam meg: hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, melyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött.” Elmondta, bízik benne, hogy a nemzet ügye végül győzni fog. Utolsó szavai a bitófánál: „Isten áldja meg a magyar hazát!" Végül, a lépcső legfelső fokán: .Megbocsátok ellenségeimnek!" i860 novemberében Nyitra megye közgyűlése kötelességének érezte, hogy megemlékezzen „e megyének üdvözölt utolsó főispánja, báró Jeszenák Jánosról, a szabadság azon mártírjáról, kinek lelkes özvegye s családja jelenlétével a bi- zottmányi ülést szerencsélteté, s kinek arczképe az özvegy Grófnő jószívűségéből a megye termét jelenleg díszíti”. Vajon hol van ma e festmény? Pozsony megye bizottsági gyűlése i860, december 5-én három, e megyéhez kötődő mártírra emlékezett: a megye- székhely szülöttére, Jeszenákra, Rázga Pál evangélikus lelkészre és Petocz György alispánra. 1869-ben avatták síremlékét: a carrarai márványból készült főlap mellé a vértanú mellszobra került, a síremléken pedig Gyulai Pál verse olvasható: „Szerette hazáját / Szívvel, szóval, tettel: / Védte szabadságát / Híven, becsülettel. // Áldozott, szenvedett, / Jutalmát nem kérte, / S nem küzdhetve többé, / Vérpadon halt érte.” Jeszenák János leánya, Gizella 1860- ban kötött házasságot Esterházy István gróffal (1822-1899), volt honvéd kapitánnyal, majdani országgyűlési képviselővel, Pozsony megye főispánjával (1875-1889). Fiuk, gróf Esterházy János a magyar mártír politikus atyja. Róla idén, születésének százhatodik, halálának ötvenedik évfordulóján több helyszínen is megemlékeztünk; most kálváriájának azt a stációját idézzük fel, hogy pontosan hatvan éve, 1947. szeptember-októberben ítélte halálra - távollétében, meghallgatása nélkül — az úgynevezett népbíróság Pozsonyban Esterházy Jánost. Ekkor már két éve a Szovjetunióban, a gulágon raboskodott a Pozsonyból vele együtt elhurcoltakkal együtt, akiknek a nevét imafüzetében örökítette meg. Megérdemlik legalább nevük említését, ha már emléktáblájuk nincs sehol: Csáky Mihály, dr. Jabloniczky János, dr. Neumann Tibor, dr. Párkány Lajos, Lászlóffy Ferenc, Virsik Károly, Szüllő Sándor, Bojtos József, Birnbaum Frigyes és Teszár Béla. Kettő kivételével vértanú lett valamennyi, Lászlóffy 1946. február 20-án, Jabloniczky János 1946 májusában halt meg Moszkvában. Bizonyára nem ágyban, párnák közt. Ahogy a Benes-dekrétumok szégyenével a mai Szlovákia egyelőre nem néz szembe, úgy Esterházy János elítélésének justizmordjával sem. Fél a halott Esterhá- zytól, az ő önfeláldozásának a példájától. Úgy látszik, hogy a szlovák-magyar barátság és sorsközösség gondolatától is félnek a mai Szlovákiában. Ugyanúgy, ahogy hosszú ideig a románok féltek az aradi tizenháromtól. Joggal vetette föl 2003-ban az Aradon tartott megemlékezésen Markó Béla, az RMDSZ elnöke: „Ki fél Aulich Lajostól, Damjanich Jánostól, Dessewffy Arisztidtől, Kiss Ernőtől, Knézich Károlytól, Lahner Györgytől, Lázár Vilmostól, gróf Leiningen-Westerburg Károlytól, Nagysándor Józseftől, Pölten- beig Ernőtől, Schweidel Józseftől, Török Ignáctól, Vécsey Károlytól? Ki fél ezektől a nagyszerű férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért, holott többen közülük nem is voltak magyarok, de jól tudták, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, és aki a magyar szabadságért harcol, az minden ember, minden nemzet szabadságáért küzd egyúttal. Ki fél tehát tőlük?” Románia végül rájött, hogy nem félni kell a szabadsághősöktől, hanem tisztelni kell őket. Ha magyarok, ha németek, ha osztrákok, ha szlovákok, ha románok Az 1849-es mártírokra, Esterházyra és sorstársaira, de az 1956-os kivégzettekre is érvényes, amit Magyart Lafos erdélyi költő és író írt a tizenhármakról: „Ok az igazság tudatának mártímyugalmával mentek a halálba. Szinte önként, szinte odakínálva életüket egy nagyszerű, de elveszett ügy oltárára. Mártíromságuk - s erről már nem ők tehetnek - újra és újra megismétlődik e térség zaklatott történelmében. Máig. »Történelmi megbékélésről« papolnak sokan, de közben magát a történelmet sem tudják elfogadni úgy, ahogyan megesett, hozván balsorsot az egyiknek, könnyű szerencsét a másiknak, de egy vitathatatlan tanulságot is mindenki számára: a históriai szerencse is lehet forgandó. Tényleg történelmi megbékélés lenne gyógyír közös bajainkra, tényleg őszinte kéznyújtás kellene végre, mert szenvedni mindannyian megszenvedtük a históriát, s jó lenne figyelmezni. figyelmeztetéseire.” Magyarok, szlovákok, vajon mikor értjük meg a történelem üzenetét? A szerző történész, volt külügyminiszter
