Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-14 / 41. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. október 14. 7 Bizalom és erő egysége Ünnepségsorozat és kettős emléktábla-avatás Békéscsabán ► „Az alapkő letétetett nagy ünnepélyességgel...” - ez a mondat olvasható egy kétszáz éves közgyűlési jegyzőkönyvben. A Békéscsabai Evangélikus Egyházközségben háromnapos ünnepségsorozatot és tudományos emlékülést rendeztek október 5. és 7. között a békéscsabai evangélikus Nagytemplom alapkőletételének kétszázadik évfordulója alkalmából. Vasárnap szlovák és magyar nyelvű istentiszteletet tartottak a Nagytemplomban, melynek igehirdetője Milos Klátik, a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspöke és Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke volt. Az alapkőletétel jubileumának tiszteletére állított emléktábla avatása mellett ekkor került sor néhai Táborszky László esperes emléktáblájának leleplezésére is, aki huszonnyolc évig szolgált a békéscsabai gyülekezetben. A rendezvénysorozat pénteken Dévényi János ötvösművész állandó kiállításának megnyitásával vette kezdetét a békéscsabai evangélikus gimnáziumban. A program a Luther utcai gyülekezeti ház nagytermében a gimnáziumi öregdiákok baráti körének ünnepi közgyűlésével folytatódott, majd a templom alapkövét letevő és felszentelő Draskóczi Milecz Mihály, Uhrin András és Haan János lelkészek emléktábláját koszorúzták meg a Nagytemplomban. A szombati nap délutánján került sor a tudományos emlékülésre, amelyen a Nagytemplom építéstörténetéről, építészettörténeti jelentőségéről, valamint a helyi szlovákok identitásának erősítésében jelentős szerepet vállaló evangélikus személyiségekről hallhattak egy-egy előadást az érdeklődők. A vasárnapi - szlovák és magyar nyelven tartott - ünnepi istentisztelet liturgiái szolgálatában Kondor Péter, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese, Kutyej Pál Gábor és Németh Mihály lelkészek, valamint Aradi András, Kutyej Pál Albert és Kovács Pál nyugalmazott lelkészek vettek részt. Elsőként Milos Klátik püspök lépett a szószékre. Ezs 6,1-10 alapján tartott igehirdetésében felelevenítette azt a történelmi időszakot, amikor a törökdúlás után elnéptelenedett területekre betelepülő szlovákság megkezdte az élet „újjáA békéscsabai Nagytemplom szószékén: Milos Klátik, a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspöke szervezését” ezen a vidéken, és egyik legelső dolguk az volt, hogy elkezdtek templomokat építeni. Ez is azt támasztja alá, hogy hatalmas hitbeli erőforrásokkal rendelkeztek. Ha mi, a mai utó- dok iríeríteni tudunk ebből a hitből, akkor van rá esély, hogy ezek a templomok ma is megtelnek hívekkel. Gáncs Péter püspök a kétszáz éve történt eseménnyel kapcsolatban kifejtette, hogy az alapkő az erő és a bizalom szimbóluma, amely az egyház élő alapkövére, Jézus Krisztusra mutat. Az alapkőletételt nem követte gyors siker tizenhét évbe telt a templom felépítése. Az erő és a bizalom egységére volt szükségük az ősöknek, hogy legyőzzék az akadályokat. Nekünk, mai utódoknak is erre van szükségünk. A püspök illusztrációként felolvasta azt a magyar-szlovák megbékélésről szóló egyházi nyilatkozatot, amely egy éve hangzott el egy közösen rendezett emlékkonferencián. Ez sajnos az erő nélküli bizalom megnyilvánulása, a megbékélés keresésének gyenge hangja volt - tette hozzá a püspök -, a nyilatkozat ugyanis teljesen visszhangtalan maradt. Gáncs Péter igehirdetésében annak a reményének adott hangot, hogy a bizalom az erővel egységben képes a kiengeszte- lődés és a testvéri szeretet pozitív, szép példáját üzenni a világnak. „Elsősorban Krisztus tanítványai vagyunk, és csak másodsorban szlovákok és magyarok. Mindkét egyház történelmi esélyt kapott most arra, hogy a kialakult helyzetben jól hallhatóan megszólaltassa a megbékélés, a kiengesztelődés és a gyógyulás szavait a közös történelem együttes, testvéri feldolgozásával. Közös a múltunk, közös a történelmünk és közös az Urunk. Ez az ünnep különleges ajándék: alkalom a baráti kézfogásra” - zárta gondolatait Gáncs Péter. Az ünnepi közgyűlést Szeberényi Andor, a Békéscsabai Evangélikus Egyház- község felügyelője nyitotta meg; felkérte Németh Mihály lelkészt, hogy Ismertesse röviden a Nagytemplom alapkőletételének történetét, és emlékezzen meg Táborszky László esperes életéről és szolgálatáról. A köszöntések sorát Ra- dosné Lengyel Anna, a Déli Egyházkerület felügyelője nyitotta meg. Utána köszöntőt mondott Hanó Miklós alpolgármester és Fűzik János, az Országos Szlovák Ön- kormányzat elnöke. A finnországi mik- keli testvérgyülekezet részéről Marja Ko- sonen lelkésznő üdvözölte az ünneplő gyülekezetét. Az ünnepségsorozat zárszavát Kutyej Pál Gábor békéscsabai igazgató lelkész mondta el. ■ Petri Gábor Ünnepi szolgálattevők a 200. évforduló alkalmából elhelyezett emléktábla körül Akcióhét az igazságos kereskedelem érdekében „Eszel mindennap? Eleget eszel? Egészségeset eszel?" - mindenekelőtt e kérdéseket teszi fel az október 14. és 21. között megrendezendő, Akcióhét az igazságos kereskedelemért című nemzetközi program- sorozat. Ennek a kiterjedt egyházi összefogással rendezett eseménysorozatnak az úgynevezett Ökumenikus Pártfogási Szövetség a gazdája, a története pedig a következő: első ízben 2005 áprilisában rendezték meg egyházak és társadalmi szervezetek ezt a programot azért, hogy felhívják a közvélemény figyelmét az igazságosabb kereskedelem szükségességére. E kezdeményezés, amely azt tűzte ki céljául, hogy a szegénységet történelmi múlttá tegye a jelen mindennapos •tapasztalata helyett, tízmillió ember hangját hallatta nyolcvan országban. A szervezők október 14-i kezdettel - a két évvel ezelőtti kezdeményezésre építve - együtt érző és együtt cselekvő kampányra hívják a felebaráti szeretetet és társadalmi igazságérzetet együtt hordozó keresztényeket. Teszi ezt azzal a meggyőződéssel, hogy Krisztusnak mind a jóllakott, mind pedig az éhező népe szembesül a fenti kérdésekkel. Olyan világban élünk, ahol szerencsésnek mondhatja magát az, aki mind a három fenti kérdésre igennel tud válaszolni. Közel egymilliárdan a szó legszorosabb értelmében napi szinten éheznek. Ennél sokkal többen vannak azok, akiknek az étkezésük nem elégséges és/vagy nem egészséges. A helyzet pedig folyamatosan romlik, miközben bolygónkon mindenki számára elegendő élelmiszer áll rendelkezésre. Az éhezés és a rossz táplálkozás nem földünk alacsony teherbíró képességének következménye, hanem a miatt a gyakorlat miatt van, ahogyan az élelmiszereket kezeljük. A jó hír tehát az, hogy ezen lehet változtatni. A kereskedelem kulcspozícióban van e tarthatatlan rendszereket és gyakorlatot illetően. A fő felelős itt található. Pedig az embereknek nemzetközileg elismerten van joguk az élelmiszerhez és a táplálkozáshoz. E jog vétetik el millióktól. A keresztények pedig nem nyugodhatnak ebbe bele! Ezen változtatniuk kell és lehet - hangsúlyozza a kampány bevezetője. Ó- és újszövetségi normáink alapján egyaránt ki kell állnunk a szegények és az elnyomottak mellett. Mindannyiunknak a saját környezetünkben kell meglátnunk a szükséget és azt a lehetőséget, amellyel az igazságosságot szolgálhatjuk. Azért kell küzdenünk, hogy a kereskedelem új* ra azzá Jegyen, amire rendeltetett, nevezetesen a föld ajándékainak és az emberi munka gyümölcseinek minden emberhez való eljuttatása. Október 14-e és 21-e között csatlakozzunk azokhoz, akik elmondják kis és nagyvilágunknak, hogy az az erőltetett szabad kereskedelem, amelyet sokan olyan nagyra értékelnek, emberek millióinak a keservét okozza, s hogy ezen lehet változtatni. A nemzetközi kampány a következő főbb pontokból áll: ismételten követeli, hogy a nemzetközi pénz- és hitelintézetek engedjék el a szegény országok adósságait ae Ószövetségből ismert jubileumi év alapján. Október 15-16-án rendezik meg a Szállj szembe a szegénységgel! című programot, amelynek célja az, hogy a szegénység kerüljön az utcákról és az otthonokból a történelemkönyvekbe. Október 16-a az élelmezési világnap. Október 19. és 21. között tartja évi rendes ülését a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap. Gyülekezeteink, szervezeteink és intézményeink számára október a reformáció hónapja. A felebaráti szeretet és a társadalmi igazságosság mindig központi értéke volt a reformációnak és a reformáció egyházainak. Kapcsolódjunk lehetőségeink szerint imádsággal, böjtöléssel, szeretetvendégséggel, felhívásokkal, karitatív akciókkal, kiállítás rendezésével vagy bármely más módon az igazságos kereskedelem akcióhetéhez! Ezzel segítsük elő, hogy a fenti három kérdésre - közel és távol - egyre többen tudjanak egyszerű igennel felelni, s az utánunk jövők csak a könyvekből ismerjék az éhséget és szegénységet. ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára Maek - egy év után ■ Prőhle Gergely Amikor 2006 októberében megalakítottuk a Magyar Evangélikus Konferenciát, többször is elhangzott a „zászlóbontás” kifejezés. Egy intézmény megalakulásakor természetes, hogy a reménykedés, a nekibuzdulás, a sok magyar evangélikust megmozgató esemény szervezése, majd élménye patetikus szavakat csal a toliakra és az ajkakra. Orosházi együttlétünk valóban felemelő volt, az együttlét öröme mellett rengeteg új ismerettel, tapasztalattal gazdagodhattak a résztvevők. Magam is elmondtam, leírtam már akkor, hogy a megismerkedés élménye jó esetben egy közös gondolkodási folyamatot indít el, melynek során tisztázódnak a viszonyok, helyzetek, kirajzolódnak a szervezet és az egyes ember számára is a cselekvés lehetőségei. Ugyanis alapszabály ide, alakuló ülés oda, a konkrét tennivalók dolgában senki nem érkezett kész recepttel. Végigtekintve a határainkon kívül élő magyar anyanyelvű evangélikusok helyzetén, igen változatos képet kapunk. A várakozások ellenére a környező országok európai uniós tagsága nem hozta meg a magyar kisebbség jogainak látványos kiteljesedését. A nyugati magyarság helyzete szintén igen összetett: a „nagy öregek”, az ’56-os vagy még korábbi emigráció tagjai közül egyre többen vonulnak vissza, ugyanakkor határon túli magyarok sokasága hagyja el szülőföldjét, egyszerűen átlépve az anyaországon, Nyugat-Európában keresve boldogulást. A tengerentúlon egyre inkább asszimilálódik a magyarság, mégis vannak még élő evangélikus közösségek. Egy éve, hallva 'a bemutatkozásokat, beszámolókat, mindenki számára világossá vált, hogy csak az az igazi közösség, amelynek tagjai tudnak egymásról, ismerik egymás örömeit, gondjait. Minden szándékunk ellenére a környező országokban, elsősorban Szlovákiában, némelyek provokációnak tekintik már a Maek létezését is. Kérdés persze, hogy ez ellen lehet-e vagy érdemes- e egyáltalán valamit is tenni, amellett, hogy elmondjuk: a magyarországi evan- gélikusság több népcsoport gyermekeinek harmonikus közössége, s ezt a sokféleséget értéknek tekintjük. Ugyanakkor nyilván felelősséggel tartozunk azokért, akik határainkon túl magyar anyanyelvükön akarják hallgatni Isten igéjét. Mindez persze még kevés egy szervezet működéséhez. Egy évvel az alapítás után, október 3-i ülésén a Maek elnöksége nem tekinthetett vissza látványos sikerekre. Be kell vallanunk: egyelőre nem sikerült megtalálni a működésnek azt a formáját, mely az összetartozás kifejezésén túl a gyakorlati lépéseket is rendszerbe foglalja. Tudjuk, hogy jól működik sok testvér-gyülekezeti kapcsolat. Számos területen tapasztalhatjuk a személyes kapcsolatok, a közös elkötelezettség erejét. Ugyanakkor - mint oly sok minden más egyházunkban - mindez nem áll össze közös ügyünkké. Az elnökségi ülésen elhangzottak kritikus és önkritikus megállapítások, melyek azonban műid egy hányba mutattak: a közös evangélikus célok megfogalmazásához tudnunk kell egymásról, határon innen és túl. Az információcsere fóruma pedig nyilvánvalóan a sajtó. Elsődlegesen az Evangélikus Élet, mellette számos regionális lapunk és persze az a periodika - az Útitárs -, amely Gémes István áldozatos munkája nyomán évtizedek óta beszámol a nyugati magyar protestánsok életéről. Gémes lelkész úr korábban már jelezte, hogy szívesén átadná a szerkesztés feladatát és a kiadás terhét másnak. A Maek elnökségének döntése alapján a lapot januártól Budapesten, a Maek „berkeiben” szerkesztjük, ide várjuk az írásokat, immáron nemcsak nyugatról, hanem a Maek tagszervezeteinek mindegyikétől. A szerkesztés feladatában nagy örömünkre Szűcs Petra, a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalának korábbi, nagy nemzetközi kitekintéssel is rendelkező irodavezetője lesz segítségünkre. A kiadásért a Luther Kiadó felel, ami' azt is jelenti, hogy a hazai olvasók évente négyszer az Evangélikus Élet részeként találkozhatnak az Utitárssal, míg a külföldi előfizetők a nagyobb egyházi ünnepekhez kapcsolódva kapják meg a korábban Stuttgartból postázott lapjukat. Reméljük, hogy ily módon valóban lehetőség nyílik egymás alaposabb megismerésére, s ennek nyomán könnyebben fognak majd megfogalmazódni az együttműködés konkrét céljai is. A Maek elnöksége természetesen igyekszik az országos egyház támogatásán túl más forrásokat is bevonni a működés biztosítása végett, s itt most nem csak anyagi forrásokra gondolok. Csak bátorítani tudok mindenkit: vegyen részt a közös gondolkodásban! Hadd értesüljünk akár kisebb eseményekről is, tanuljunk az élő kapcsolatok példájából. Csak így érhetjük el, hogy a Magyar Evangélikus Konferencia ne csupán a tavalyi orosházi találkozó emlékéből éljen, hanem hitsorsosaink határokon átívelő, élő testvéri közösségévé váljék. Pedagógus-csendesnap A helyi evangélikus óvoda „csengettyűs kórusának” előadása köszöntötte a Déli Egyházkerületben élő - nem kizárólag egyházi fenntartású oktatási intézményekben dolgozó - pedagógusok csendesnapjára érkezőket október 6-án Solt- vadkerten. Az egész napos együtdét kezdetén Smidéliusz Gábor Budapest-Deák téri lelkésznek a bizalomról szóló igehirdetését hallgathatták meg a jelenlévők. Az alkalom folytatásaként dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára Megújuló erőforrások a tanári pályán című előadásában a találkozás fontosságára, a közösséggel, a gyülekezettel való együttlétre helyezte a hangsúlyt, dr. Szabotté Mátrai Marianna püspökhelyettes pedig Isten munkára hív címmel megtartott bibliatanulmányában a szőlőmunkások példázatát dolgozta fel. A jó hangulatú nap zárásaként - Homoki Pál helyi lelkész beszámolóján keresztül - a soltvad- kerti gyülekezet életével és a templom történetével ismerkedhettek meg behatóbban a résztvevők. (Az eseményről bővebb beszámoló olvasható a Déli Egyházkerület honlapján, a http://deLlutheran.hu címen.) m K. zs. Megemlékezés Léván A felvidéki kitelepítés mintegy kilencvenezer áldozatára emlékeztek a szlovákiai Léván. A hatvan évvel ezelőtti kitelepítés áldozatainak emlékére tartott múlt szombati istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a református zsinat lelkészi elnöke - a Példabeszédek könyve 14,34 verse alapján tartott igehirdetésében - hangsúlyozta: „Ma, október 6-án, a nemzet gyásznapján emlékezzünk az áldozatokra. Predestinációs időket élünk. Gondoljunk az érinthetetlen dekrétumokra és a kitelepítettekré. A szószékről nem lehet megoldani az aktuális problémákat, mindazonáltal nem szűnhet meg a kérés azok felé, akikhatalmuknál és helyzetüknél fogva valóban tehetnek valamit.” Az ünnepi beszédek sorában Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke döbbenetes adatokat említett: háromszázezer embert kényszerítettek reszlovakizációra, mintegy kétszázezernek az otthonát is el kellett hagynia. A tények ismertek a mai Szlovákiában, mindennek ellenére a Bejies-dekré- tumok kapcsán a közelmúltban tartott parlamenti szavazáson a magyar képviselőkön kívül egyetlenegy szlovák képviselő szavazott a dekrétumok ellen. M Forrás: Református Hírlevél
