Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-07 / 40. szám

PANORÁMA 6 2007. október 7. ‘Evangélikus ÉletS Thököly-konferencia Hajdúszoboszlón ► Felső-Magyarország és Erdély evangélikus vallású fejedelme, gróf késmárki Thököly Imre születé­sének háromszázötvenedik évfor­dulója alkalmából tudományos konferenciát és kiállítást rendez­tek szeptember 25-26-án Hajdú­szoboszlón. A rangos magyaror­szági, felvidéki és erdélyi előadók - új kutatási eredményeiket fel­használva - sokoldalúan értékel­ték Thököly működését és korát. Hajdúszoboszló számára - a nemzeti függetlenség és protestantizmus emléke­it máig élénken őrző egykori hajdúváros- ként - különösen fontos Thököly emlé­ke, hiszen éppen itt, a szoboszlói gyűlé­sen kiáltották ki 1680-ban Thökölyt a magyarországi bujdosók vezérének. A népszerű fürdőváros egyik általános iskoláját Thökölyről nevezték el. A kon­ferencia alkalmából az intézményben ünnepségen emlékeztek meg - hajdú lo­vas bandérium és tárogatószó kíséreté­ben - a nagy fejedelemről. A konferencia helyszínén, a művelődési házban pedig történeti kiállítást készítettek, ahol okle­veleket, könyveket, korabeli politikai raj­zokat állítottak ki. A rendezvényen részt vevő kutatók és Thököly-szakértők Deb­recen, Eger, Eperjes, Kolozsvár és Buda­pest tudományos műhelyeit képviselték. Hajdúszoboszlón huszonkilenc évvel ezelőtt, 1978-ban is volt egy Thököly- konferencia, amelyről tanulmánykötet is megjelent. Az időközben hozzáférhető­vé vált források és a szabadabb határon túli kapcsolatok teszik lehetővé, hogy Thökölyt és korát ma még sokoldalúb­ban és - bizonyos vonatkozásokban - újszerűén értékeljük. A konferencián Újváty Zsuzsanna, illet­ve Pandula Attila előadása a Thököly csa­lád felemelkedését és címerhasználatát követte nyomon. Az evangélikus Thö­köly vallási politikáját, a protestáns val­lásszabadságért tett lépéseit e sorok író­ja, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója ecsetelte. A hadtörténész Czigdny István Thököly seregének összetételét vázolta fel. Nyo­mon követte a hallgatóság a hajdúváros­oknak - Debrecen, Kassa és Eperjes - a Thököly-féle szabadságharchoz fűződő viszonyát (Nyakas Miklós, Ölveti Gábor, Papp Klára és Kónya Péter). Az Erdélyi Feje­delemség óvatos egyensúlypolitikáját és a kuruc mozgalomhoz fűződő bonyo­lult viszonyát Egyed Ákos kolozsvári ku­tató érzékeltette. Különösen érdekesek voltak az eddig csak részben ismert külpolitikai megkö­zelítések, melyek a magyar történelmet mintegy kívülnézetben ábrázolták. A tö­rök hatalmi politika rejtelmeibe is bele­pillanthattunk egyes előadások révén: Varga ). János Thököly felső-magyaror­szági államának - török nevén Orta Madzsamak, Közép-Magyarországnak - az előzményeit vázolta, Papp Sándor tur- kológus pedig az 1690-es erdélyi betörés hátterét világította meg török források alapján. Thököly francia kapcsolatait és Sobieski János lengyel királyhoz fűződő ellentmondásos viszonyát Zachar József és Gebei Sándor előadása világította meg. Seres István, akjnek tavaly kétnyelvű, magyar-török kötete jelent meg Thököly Imre és Törökország címmel, magyar és tö­rök források alapján rekonstruálta Thö­köly elit, udvari katonaságának összeté­telét. Thököly (és Rákóczi) 1906-os újrate­metésének hangulatát, politikaiszerepét és rituáléját Szabó Péter mutatta be. Végül Kalmár János összegezte a történetírás­ban Thökölyről alkotott képet. Az elhangzott előadások a terv sze­rint ezúttal is tanulmánykötetben fog­nak megjelenni. A hajdúszoboszlói Thököly-konferencia az ismeretek fel­idézésének élményén kívül lehetőséget kínált a kutatók műhelyébe való bepil­lantásra, a kutatás eldöntetlen kérdései­vel való ismerkedésre is. Maga az évfor­duló pedig alkalmat ad a magyarországi evangélikusok talán legnehezebb kor­szakára és az egyháza sorsát szívén vise­lő, a szabadságért küzdő, tragikus sorsú Thököly Imre fejedelemre történő ke- gyeletes emlékezésre. ■ Czenthe Miklós A Thökölyek a 17. század első felében már a legjelentősebb felső-magyarországi evangélikus főurak közé emelkedtek: rokonságba kerültek a Thurzókkal, újabb ha­talmas uradalmakat szereztek Árva, Liptó és Szepes megyében, sőt Erdélyben is. A család hírnevét és vagyonát megalapozó ősnek, a nemességet, sőt báróságot is szer­ző Thököly Sebestyénnek a szepességi Késmárk volt az uradalmi központja. Thököly Imre apja, Thököly István hatalmas hegyaljai szőlőbirtokot adományozott az 1665-ben alapított Eperjesi Evangélikus Kollégiumnak. A mind nagyobb hírnév­re szert tevő és már-már egyetemi nívóra emelkedő iskolának a legnevesebb tanu­lója maga Thököly Imre volt, aki három évig járt oda. A Wesselényi-féle összeesküvés elbukásakor, 1670-ben Thököly István árvái vá­rát a császári katonaság foglalta el, de fiának, a tizenhárom éves Imrének sikerült Er­délybe menekülnie. Erdélyben, ahol Thököly ugyancsak jelentős birtokokkal ren­delkezett, iskoláinak elvégzése után, 1677-ben húszéves ifjúként csatlakozott a buj­dosók mozgalmához. A Habsbúrg-ellenes harcokban gyorsan megmutatkozott katonai és politikai tehetsége. Thököly vált a magukat kurucoknak nevezők vezé­révé; ezt a szoboszlói határozat 1680-ban ismerte el. A magyar függetlenség és a protestáns vallásszabadság ügyét zászlajára tűző Thökölynek sikerült megnyernie Európa jelentős hatalmainak a segítségét: a fran­cia királytól anyagi, a töröktől pedig katonai támogatást. Felső-Magyarország jelen­tős részét a Garam folyóig sikerült befolyása alá vonnia, amit a törökök 1682-ben fejedelmi cím odaadományozásával ismertek el. A korabeli magyar politikai élet egyik legsúlyosabb kérdése a protestáns-katoli­kus ellentét volt: a 17. században folyamatosan erősödő, előretörő ellenreformáció a Wesselényi-mozgalom bukása után az úgynevezett gyászévtizedben 1671 és 1681 között nyűt protestánsüldözéssé fajult. A protestáns prédikátorokat a pozsonyi vésztörvényszék vádolta, többeket közülük gályára hurcoltak. A protestánsok templomait állami és katonai erővel elfoglalták, lelkészeiket, tanítóikat elűzték. Thököly szabadságmozgalmának köszönhető, hogy az udvar engedményekre kényszerülve az 1681-es soproni országgyűlésen részben visszaállította a szabad vallásgyakorlatot. A protestánsok visszakapták templomaik egy részét, újakat is emelhettek Bécs sikertelen ostroma és Buda visszavétele a magyarországi török uralom vé­gét jelentette, de a felszabadulás afféle „káros mellékhatásaként" újból erősödött a Habsburg-elnyomás, és a protestánsok helyzete is rosszabbodott. Az 1687. évi eper­jesi vértörvényszék Carajfa császári tábornok vezetésével mondvacsinált vádakkal protestáns és korábban Thökölyvel tartó polgárokat, nemeseket kínoztatott, illetve végeztetett ki. Thököly felső-magyarországi fejedelemsége összeomlott, ő maga jó­részt az országból kiszorulva, a törökök oldalán vett részt a háborúban. Török csapatokkal együtt Thököly 1690-ben bravúros hadmozdulattal az ellen­ség hátába kerülve elfoglalta ugyan Erdélyt, de a császáriak rövid időn belül kiszo­rították. Az állhatatosan harcoló és a Thököly mellett kitartó, de egyre csökkenő számú bujdosó kurucok mozgalmának a török háborút lezáró 1699. évi karlócai béke vetett véget. Thököly és kis létszámú udvara részére a kis-ázsiai Nikomédiában jelöltek ki szállást, ahol a beteg és fáradt Thököly 1705-ben hunyt el. ■ Cz. M. Bajor-magyar születésn ► A bajor-magyar találkozó előtt két nappal, múlt kedden délután a Keleti pályaudvar peronján színes öltözékű hátizsákos fiatalok gyü­lekeztek. Nemsokára befutott egy zaklatott kinézetű, de egyébként kedves alak, aki egy nyugalmát udvariasan megőrizni próbáló másikkal az utolsó pillanatban megvette a jegyeket. Ezután a csa­pat nagy dirrel-durral beszállt, és bevackolta magát az egyik vagon­ba, a vonat pedig elindult Balaton- földvárra... Az imént említett fiatalok a két budapes­ti evangélikus gimnázium növendékei voltak, akiket az igazgatók azért enged­tek el múlt héten az iskolából, hogy szolgálattevők, a vendéglátásban segítő hoszteszek legyenek a bajor-magyar kapcsolat tizenötödik évfordulójának ünnepségsorozatán. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium nyolc, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium négy kül­dötte ekkor még nem is sejtette, milyen kalandok várnak rájuk Freriyó Anna ifjú­sági referensnek és Holger Mánké magyar szívű német teológusnak, a bajor-ma­gyar kapcsolat egyik fő építőjének a tár­saságában. Találékony szeretet Az állomástól a Balaton-parti Hotel Festivalig.őszi levél borította, hosszú sé­tány vezetett; a füstös-hideg alkonyi illat megnyugtatóan jelezte: távol vagyunk a fővárostól, és megérkeztünk a helyre, ahol megvalósul az a találkozó, amelyre annyi ember hónapokon át készült. Cselovszky Ferenc, a Deák téri evangéli­kus gyülekezet igazgató lelkésze, vala­mint felesége, Tarr Klára, egyházunk kül­ügyi osztályának vezetője csapattársa­ikkal együtt hosszú hetek óta hangya- szorgalommal dolgoztak. Itt a finisben különösen is várták a segítő kezeket, a jóakaratot, néha a helyettük való gon­dolkodást és a találékony szeretet azon megnyilvánulásait, amelyek egy ilyen feszített tempójú helyzetben életmen- tőek lehetnek. A találékony szeretet tündérei közé tartozott Ficzere Ilona, az építési és műem­léki osztály referense, aki a darus autón ég és föld között lebegve „Willkommen” fel­iratú, bajor-magyar logós molinókat ag­gatott a környékbeli fákra. A műveletet másnap a hoszteszek folytatták - halált megvető bátorsággal tornázva a forgal­mas bevezető út felett, egy-egy magasabb busz elhaladtakor bakot tartva egymás­nak, hogy a félig függő transzparens út fölé lógó zsinegét emígy rántsák újra a magasba, megkímélve buszt, molinót és magukat a szomorú végtől. A hoszteszek némelyike eközben há- ronjszáz darab gesztenyét gyűjtött, hogy később a csoportbeszélgetéseken részt ve­vők létszámát a vendégek által vázákba helyezett gesztenyék számának segítségé­vel előre lehessen jelezni. Mások a kék szí­nű, bajor-magyar logós szatyrokba pakol­ták a vendégek számára előkészített pros­pektusokat és ajándékokat; Bolla Helga né­ni segítségével kiállították magyar gyüle­kezetek megvásárolható kézimunkáit a le­hetőségek vásárán; hangosítást, laptopo­kat, projektorokat szereltek, regisztrációt és névjegykártyákat készítettek elő. Schulek Edit, a külügyi osztály referense is a találékony szeretet tündérei közt sze­repelt. Hihetetlen lélekjelenlétről tett pél­dául tanúbizonyságot a szobaszámokkal való sakkozásban, amikor a találkozó kezdőnapján egyszerre érkezett meg há­rom német busz, és hirtelen több száz ember borította el a regisztrációs folyo­sót; természetesen mindenki egyszerre szerette volna megoldatni az elhelyezésé­vel kapcsolatos esetleges problémáit. Végh Szabolcs, a balatonszárszói Evan­gélikus Konferencia- és Missziói Otthon igazgatója végig ott volt, és bajusza alatt kedvesen mosolyogva, csillogó szemével azt sugározta: minden rendben, együtt meg fogunk tudni oldani mindent. Ő hozta a háromszáz, pogácsa- és kenyér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom