Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-07 / 40. szám

‘Evangélikus Élet3 PANORÁMA 2007. október 7. 7 ■■- a háttérmunkások szemével Elárverezik az Ottheinrich-Bibliát A Sotheby’s aukciós ház elárverezi az Új­szövetség első illusztrált német nyelvű kéz­iratát, az Ottheinrich-Bibliát. Arra számí­tanak, hogy több mint kétmillió font ster­linget (2,8 millió euró) fizet majd a vevő. Az Ottheinrich-Biblia 1430 körül keletke­zett, és a német nyelvű Biblia egyik legje­lentősebb kéziratának tartják. Csaknem száz évvel Luther Márton bibliafordítása előtt készült. Az összesen nyolc kötetből december 4-én öt kerül kalapács alá Londonban; ezek Sachsen-Coburg és Gotha hercegé­nek művészeti és tudományos gyűjtemé­nyéből származnak. Az árverésből befo­lyó összegből más műtárgyakat szándé­kozik beszerezni az eladó. A Biblia továb­bi három kötete a müncheni állami könyvtár tulajdonában van. Az Ottheinrich-Biblia az uralkodói ud­var részére készült alkotás, pompás il­lusztrációkkal, gazdag aranyozással és költséges színekkel. Ottheinrichről, Pfalz­Neuburg grófjáról, a későbbi heidelbergi választófejedelemről nevezték el; az ő megbízására végezték el a 16. században a kézirat kifestését. „Egyike a világ legjob­ban dokumentált kéziratainak, és hihetet­lenül nagy akadémiai jelentőséget tulaj­donítanak neki” - mondta Christopher .tie Hamel, az aukciós ház munkatársa. A müncheni állami könyvtár, amely a nyolc kötetből háromnak a tulajdonosa, a december 4-i londoni árverésen meg akarja szerezni az értékes Ottheinrich- Biblia másik öt‘kötetét. Mivel saját anyagi eszközeivel nem lenne rá képes, az árve­résig hátralévő időben sürgősen adako­zókat keres. A könyvtár különben sajnál­kozását fejezte ki, hogy az öt kötetet árve­résre bocsátják Londonban, mivel nor­mális körülmények között az ehhez ha­sonló művek mint kulturális műkincsek védelem alatt állnak, és nem árusíthatók külországban. M MTI A zajzoni' temetőben... matban lévő projektek ismertetésére is. Városnéző sétájuk során a vendégek - egyebek mellett - megtekinthették az át­alakítás alatt álló Luther-háznál folyó munkálatokat is. A németországi küldöttség a Barcaság meglátogatásával folytatta útját. Itt szeptember 15-én részt vettek az újon­nan épült zajzoni kápolna felavatásán. A helyi program ünnepi istentisztelettel kezdődött az evangélikus templomban, melyen - mintegy háromszáz fővel ­tel „felvezetett” vacsorával búcsúztak vendéglátóiktól. A kolozsvári búcsúva­csorára nemcsak az egyházak, hanem a közélet jeles személyiségei, illetőleg a helyi média képviselői is meghívást kap­tak. Az északnémet tartomány evangéli­kusai útjukat - Zselyket, Nagybányát és Nagykárolyt érintve - a Szlovákiai Evan­gélikus Egyház meglátogatásával foly­tatták. ■ Fejér Olivér tésztából készült halacskát, amelyet a víz­parti záró istentiszteleten osztottak" ki; kézben tartotta az egész hangtechnikát, és a közeli Balatonszárszón otthont adott a vendégek egy részének. Ijj. Hafenscher Károly, az Országos Egy­házi Iroda igazgatója pedig - ahogy ma­gát nevezni szokta - igazi segédmunkás­ként jelen volt mindenhol. Ha kellett, szé­keket cipelt; ha kellett, lelket ápolt; vicce­lődött, áhítatot tartott, fogadta az illuszt­ris vendégeket, és szervezte a soron kö­vetkező programot. A nagy játék Talentumai szerint szolgálva ér a legtöb­bet az ember - e cikk írója csak rr^gerő- södött ezen hitében, látva a péntek dél­előtti nagy játékot, amelynek szellemi atyja Cselövszky Ferenc játékmester volt. Az elképesztően ötletes feladatok kitalá­lója például büntetőrúgásokat lövetett az 1954-es német-magyar focimeccs szo­morú emlékére; „emeletekről kenyeret le­dobáló és kosárral lent elkapó” versenyt rendezett a tízemeletes panel földszintje és kilencedik emelete között; íjászkodás­ra, majd ízlelőversenyre hívta a csapato­kat (utóbbi során többek között lecsót és Túró Rudit kellett csukott szemmel, ízről felismerniük a játékosoknak). A hoszteszek nélkül nem valósulhatott volna meg a sokfék versenyfeladat - ott voltak minden állomáson, és irányították a versenyzőket. A nagy játékban püspö­kök és püspöknék is felszabadultan vet­tek részt; idős és fiatal, német és magyar mind egy sikítozó, agyaló, stratégiát ter­vező, vidám csapattá kovácsolódott. Brennende Partnerschaft - egy hajóban A találkozó legszebb része az egymásra találás és a megbocsátani tudás volt. Ke­vés szebb dolog van annál, mint amikor német és magyar szívek a Balaton és a csillagos ég között hajózva megnyílnak egymás felé, valamint amikor az egymás iránti érzékenység elég finom ahhoz, hogy az emberek észrevegyék: valami nem jól sikerült, esetleg megbántották a másikat, és képesek a problémát nevén nevezni, megbeszélni, majd pedig meg­bocsátani egymásnak. Megkapó, amikor a napsütötte Bala- tön-parti záró istentiszteleten az utolsó vacsora félelme helyett az első reggeli fel­szabadult öröméhez hasonlítja a prédi­kátor Labiny Tamás püspök a bajor-ma­gyar barátságot, ahol Jézus asztala körül a tőle kapott kenyérrel és hallal vagyunk mindannyian egymás vendégei. Megható, amikor a már induló busz­ról a német fiatalok még leszállnak, hogy a hoszteszek számára odaadják előzőleg kézzel barkácsolt ajándékaikat, és mindegyiküknek könnyes a szemük. Jó látni, hogy ezek a gimnazisták, akik eljöttek hosztesznek, nem akarnak a vé­gén hazamenni, hiszen olyan jó volt együtt lenni... Megjegyzendő, hogy azok tudnak a közös szervezőmunkák során jól együtt­működni, akik bíznak egymásban, tud­nak egymással kommunikálni, és szá­míthatnak egymásra. A főszervező há- . zaspár, a hoszteszeket koordináló ifjúsá­gi referens, a záró istentiszteletet szerve­ző Smidéliusz Gábor evangélikus lelkész és a vele éneklő énekesek mind-mind egy gyülekezeti közösség tagjai. Ebben a kö­zösségben pedig olyan erő van, amely az embert megtartja és átsegíti a - nem csak a bajor-magyar fesztivál megszervezése során adódó - nehézségeken. Kiemelkedő' gimnazistáink Hasonló erőt képviselt a két budapesti evangélikus gimnázium egykori és mos­tani diákjaiból verbuválódott tizenkét fős csapat, a hoszteszek. Köszönjük a kedvességet és a közvetlenséget mindkét gimnázium igazgatójának, valamint hogy készséggel támogatták a ba­jor-magyar találkozó megvalósulását. Dr. Odor. László igazgató úr és Gadóné Kézdy Edit igazgatónő méltán lehetnek büszkék diákjaikra, akiket illő és érde­mes ezen a helyen név szerint is felsorol­nunk, mert komoly szerepet játszottak a találkozó sikeres lezajlásában, és jelen­létükkel mindenkit megvidámító, új színt hoztak a Partnerschaftba. A Fasorból ott volt Baumann Martin, Terenczi Lilla, Fülöp Dorottya, Sédy Anna, Sover Renáta, Szilágyi Domonkos, illetve két már végzett fasori diák: Káplár Tamás és Török Saci, a Deák térről pedig Fodor Zsu­zsanna, iß. Kamp Salamon, Lukács Dániel és Ónodi Szabó Ákos. Munkájukat, jelenlétü­ket ezúton is nagyon köszönik nekik a szervezők. ■ Frenyó Anna ► Tíznapos, több mint kétezer-ötszáz kilométeres erdélyi túrán járt szeptember közepén a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház mecklenburgi testvér­egyházának küldöttsége. A németországi tartomány külkapcsolatokért fele­lős lelkésze, Hans W. Kasch vezette kilencfős delegáció tagjai Nagyváradtól a Barcaságon át Nagykárolyig vezető útvonalon ismerkedtek az erdélyi evangé­likus gyülekezetekkel. A házigazdák által összeállított program keretében részt vettek többek között a Brassó megyei Zajzonban épített temetőkápolna felavatásán, és meglátogatták a hosszúfalu-furészmezei szociális központot. Az 1992 óta létező testvéregyházi kap­csolat keretében többen visszatérő ven­dégekként érkeztek Romániába. A ré­szükre rendezett kolozsvári fogadáson a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egy­ház püspöke ugyanakkor nem vendégek­nek, hanem következetesen testvéreknek nevezte a küldöttség tagjait. Testvérek­nek, akik hazatérnek Erdélybe. A tizenöt éves születésnap alkalmából mondott köszöntő beszédében Adorjánt Dezső Zoltán fontosnak tartotta továbbá hang­súlyozni a nyitottság és az egyház kor­szerűsítésének szükségességét. Körútja első állomásán — Nagyvára­don - a mecklenburgi delegáció az evan­gélikus templomot és óvodát tekintetté meg. Kolozsvárott, a püspöki székház­ban tartott hivatalos tárgyaláson a felek elsősorban a testvéri kapcsolatok ápolá­sának jövőbeli lehetőségeit vizsgálták, de alkalmat kínált az együttlét a Romá­niai Evangélikus-Lutheránus Egyház ter­veinek felvázolására, valamint a folya­részt vettek a környező települések evangélikusai is. Ezután vonult a népes gyülekezet az új kápolnához; az avatást Adorjáni Dezső Zoltán végezte. A püs­pök beszédében hangsúlyozta, hogy a kereszténység, Krisztus vallása az élet vallása. Jézu,s Krisztus legyőzte a halál hatalmát. A temetőkápolna mint jel, mint szimbólum, a maga egyszerűségé­ben a halállal, az elmúlással, a megsem­misüléssel ellentétes üzenetet hordoz - az élet üzenetét. A mecklenburgi testvéregyház kül­döttsége két énekkel járult hozzá a zajzoni ünnepséghez, vasárnap pedig a delegáció lelkész tagjai hirdették az igét Pürkerecen, Tatrangban, Hosszúfalu- Fűrészmezőn, valamint Csemátfaluban. Szeptember 17-én a halmágyi, olt- szakadáti és szebeni gyülekezeteket ke­resték fel a mecklenburgiak. A látogatók a püspöki székhelyre visszatérve nyilvá­nosan is kiértékelték a látottakat-tapasz- taltakat, majd egy rövid orgonakoncert­Jubileumi körút Erdélyben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom