Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-09 / 36. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. szeptember 9. 3 // „Őrizd az ót, s hozz elő újat!” Kettős ünnep Domonyban Új munkás • a lelki építkezésben ► „Veni Sancte! A Lélek meg­őrzi, ami régi, és megújítja, amit meg kell újítania. Őrizd meg a régi értékeket, és lásd meg, hol van szükség újításra, változtatásra!” - szeptember t jén ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára Gáncs Péter, a Déli Egyház- kerület püspöke Homoki Pált, a Soltvadkerti Evangé­likus Egyházközség megvá­lasztott új lelkészét. Az ün­nepi istentisztelet iktatási szolgálatát Lupták György, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese végezte. Az egyházkerület püspöke Mt 4,18-22 alapján tartott igehirde­tésében felidézte saját emlékeit: pályája elején ő is egy harmincki­lenc éves szolgálatot folytatott, akárcsak a templom oltára előtt álló fiatal lelkész, aki Káposzta La­jos esperes közel négy évtizedes munkáját viszi tovább Soltvad- kerten. moki Pál Ef 5,8-9 alapján hirdet­te Isten igéjét, s prédikációjában kérdések özönét fogalmazta meg parókusi szolgálatának egyszer­re örömteli és nyomasztó fele­lősségével kapcsolatban. Elmond­ta, hogy nem programot akar hirdetni, csak egy kéréssel szeret­ne fordulni a gyülekezethez: „Gyertek velem!” Hangsúlyozta, hogy Isten hűséges szolgájaként nem magányos harcos és min­dent mindenkinél jobban tudó nagytiszteletű úr akar lenni, ha­nem társ a munkában. Az ünnepi közgyűlést Péczka, Ferenc, a Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség felügyelője nyitot­ta meg. A Déli Egyházkerület fel­ügyelőjének, Radosné Lengyel An­nának és Lupták György esperes­nek az üdvözlő szavai után Saller Zsolt, a Tordas-Gyúrói Evangéli­kus Egyházközség lelkésze, majd Fellegvári Zoltán, a miskolci Evan­gélikus Kossuth Lajos Gimnázi­um és Pedagógiai Szakközépis­kola igazgatója köszöntötte az újonnan beiktatott lelkipásztort. A bodelshauseni testvérgyüle­Az egyházközségben négy éve munkálkodó lelkész már hatod­éves szolgálatát is itt kezdte, majd - egy év miskolci kitérő után - beosztott lelkészként került visz- sza Soltvadkertre. Ismeri tehát a meglévő értékeket, az új felépíté­sének a kihívása pedig számára mostantól veszi kezdetét. Beiktatásának alkalmából Ho­kezet nevében Hermann Messner lelkész tolmácsolta a németor­szági hívek üdvözletét. Font Sán­dornak, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökhelyettesének, a gyülekezet presbiterének a kö­szöntése után Lehoczki Ferenc pol­gármester jókívánságaival zárult a köszöntések sora. ■ Petri Gábor ► 1881 óta mindössze három lelkésze volt a domonyi evangélikus gyülekezetnek, akik tehát egyenként átlagosan negyven évig szolgáltak az 1681-ben alapított egyházközségben. A parókus lelkipásztorok sorában - a hivatalosan múlt vasárnap, szeptem­ber 2-án szolgálatba állt - Sághy Balázs a tizenhatodik. Ót a do­monyi templom szentelésének kétszázharmincadik évfordu­lója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten iktatta hivatalá­ba Mekis Adám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese. Sághy Balázs a Veszprém megyei Nagyalásonyból származik. Édesap­ja - Sághy András - az ottani evangélikus gyülekezetben szolgált, majd a Celldömölki Evangélikus Egyházközség választotta lelkészévé. Ba­lázs a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett; az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán 2002- ben szerzett diplomát, és az Ágfalvai Evangélikus Egyházközség be­osztott lelkésze lett. Teológusévei alatt két ízben is lehetősége nyílt arra, hogy az USA- ban „nyaraljon”, pontosabban hogy aktívan bekapcsolódjon egy ottani evangélikus ifjúsági tábor gyermekmunkájába. 1999-2000-ben a neu- endettelsaui Augustana-Hochschuléban folytatott tanulmányokat; ez a tanév németnyelv-tudásának elmélyítése szempontjából is meghatáro­zó volt a számára. Balázs 2001-ben feleségével együtt egyéves ösztön­díjat kapott az Amerikai Egyesült Államokba, ezután viszont a Buda­pesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében tör­ténetesen német szakfordítói diplomát szerzett. (Sághy Kata ma már szintén lelkész; a lelkipásztor házaspárnak két gyermeke van: Eszter és Balázs Boldizsár.) Az újonnan megválasztott pásztor elődjének harmincöt évig tartó gyülekezetépítő munkáját folytathatja. Baranyai Tamás ugyan nyugalom­ba vonult, de - hosszú szolgálatának is köszönhetően - Domony két­százharminc éves evangélikus templomát ma is „élő kövek” alkotják. Prédikációjában Sághy Balázs a békéltetés szolgálatának fontossá­gát emelte ki. Lelkészi hitvallásaként és programjaként megfogalmaz­ta: szolgálni, nem pedig nem uralkodni szeretne; alapvető nyitottság­gal fog közeledni az emberekhez, és a hívek hétköznapjaiban való ak­tív szerepvállalásra törekszik. $ Az ünnepi istentiszte­leten igei köszöntőt mon­dott ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püs­pöke és D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, de az istentisztelethez kap­csolódó közgyűlésen kö­szöntötte az újonnan be­iktatott lelkészt - többek között - Benczúr László egyházkerületi felügyelő és természetesen a lekö­szönő lelkész, Baranyai Tamás is. A kuhmói finn testvérgyülekezet üzene­tét Kari Nikulainen esperes adta át. Az ősi confirmát harminchét Luther-ka- bátba öltözött lelkész énekelte. ■ Czöndör István 41 Folytatás az 1. oldalról A telekgerendásiak egy falugyű­lésen kinyilvánították templom­építési szándékukat, s a községi tanács úgy döntött, hogy térítés- mentesen örökre az evangélikus egyháznak adja a község köze­pén elterülő park egy részét egy új templom és gyülekezeti helyi­ségek építésének a céljára. A templomot - 1992. szeptember 20-án - D. dr. Harmati Béla püs­pök szentelte fel. részt az építkezés előkészítő munkáiban. Gáncs Péter kiemelte, hogy hatalmas ajándékot kapott a te- lekgerendási evangélikus közös­ség ezzel a templommal, amely kiemelkedő tervezésével, esztéti­kájával és kiváló atmoszférájával sok régi, patinás templomot túl­szárnyalva „dobogós helyen áll” a kerület püspökének szemében. Megdöbbentő adatot hallhat­tak a hívek, amikor Gáncs Péter hangsúlyozta, hogy tizenöt esz­A múlt vasárnapi ünnepi is­tentiszteleten Gáncs Péter Ef 2,19-22-t választotta igehirdetése alapjául, mivel az alapkőletétel ünnepén ugyanez az ige hang­zott el. Prédikációjában felidézte a templomépítés történetének izgalmas részleteit, annak a vál­lalkozásnak a főbb epizódjait, amely a sok önként vállalt in­gyenmunka ellenére is messze meghaladta a kicsiny leánygyüle­kezet anyagi erejét. Az építési terveket Benedicty Gyula építész, a villamos terveket Gálik András villamosmérnök - mindketten a békéscsabai gyüle­kezet presbiterei - ingyen készí­tették. Nagy segítséget nyújtott a telekgerendásiak számára a bé­késcsabai gyülekezet, a helybe­li állami gazdaság, a kormány, a mikkeli finn gyülekezet támoga­tása, a Gusztáv Adolf Segélyszol­gálat, a Luther Márton Szövetség és a Lutheránus Világszövetség adománya, valamint különböző egyének, intézmények támoga­tása. Telekgerendás népe példás buzgósággal fogott össze, és vett tendeje a templomszentelési is­tentiszteleten harminchét (!) ke­resztelőt végezhettek el a lelké­szek. Kevésbé örömteli tény, hogy bár a 2001-ben végzett nép- számlálás során több mint négy­százan vallották magukat evan­gélikusnak a faluban, ma csupán az egytizedükről tudnak az egy­házközségben. „Akkor tudunk igazán örülni ennek az évfordulónak, ha meg­látjuk, hogy Isten tovább akarja folytatni az itt megkezdett mun­kát” - a püspök e szavakkal már Liptákné Gajdács Mária kezdődő szolgálatára utalt. Az új lelkipász­tor - békéscsabai kórházlelkészi munkája mellett - egyéves meg­bízást kapott, hogy missziói lel­készként heti rendszerességgel is­tentiszteletet és egyéb alkalmakat tartson a gyülekezetben, vala­mint közösségépítés céljából lel­készi látogatásokat végezzen a falu evangélikusai között. Gáncs Péter igei áldással küld­te ki missziói szolgálatába Telek- gerendás új lelkészét (képünkön). ■ -PETRI­Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, kis küldöttségünkkel reménység sze­rint Erdélyben leszünk, szeptember 5. és 8. között kerül ugyanis sor a III. eu­rópai ökumenikus nagygyűlésre. A helyszín: Európa ez évi kulturális fővá­rosa, amelyet a románok Sibiunak, a németek Hermannstadtnak, mi, ma­gyarok pedig Nagyszebennek hívunk. Ebben a hármas elnevezésben szinte tetten érhető Erdély, sőt egész Európa színgazdagsága. Bemard Henri-Lévy francia író, filozófus egyszer így fogalmazott: „Európa nem egy hely, hanem egy gondolat.” A konti­nenssel kapcsolatban egy mítoszt és egy álmot kell felidéznünk. A görög mitológiában Zeusz belesze­retett a tenger partján sétálgató föníciai királylányba, Európába. A főisten bika alakjában ment el a szép leányért, és szarvai közé kapta őt. Nekiiramodott, és a tengeren át magával ragadta Kréta szi­getére. Európának aztán három gyerme­ke született Zeusztól. A mitológiai ha­gyomány szerint tehát egy nyugatra szöktetett ázsiai királylányról nevezték el kontinensünket. A mítosz erőszakot, kényszert és ár­mányt sugall. Magunk előtt látjuk a bika vadságát, azonosulunk a tengeren való hányattatás gyötrelmeivel, nem utolsó­sorban pedig újra és újra átéljük a szé­Európa gyent, amelyet Európának el kellett szenvednie. Ismerünk egy álmot is. Ez is Ázsiába vezet vissza bennünket, akárcsak a mí­tosz. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv szerint Tróászban váratlanul egy macedón harcos jelent meg álomban Pál apostolnak, ilyen szavak kíséretében: „jöjj át (...), légy segítségünkre!” (16,9) A szerző­nek, Lukácsnak a tömör tudósítása így rögzíti aztán a tényeket:.....oda hívott min­ket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliu­mot.” (16,10) Ez a jelenet nem más, mint a pogány Európának a kereszténységhez intézett segélykiáltása. Pál meghallja ezt a sikolyt, és elindul. Vele együtt pedig a Jézusról szóló jó hír, az evangélium is el­jut Európába. A Szentlélek életet lehel a haldokló görög-római világba. Ennek nyomán egy új Európa született. Pál apostol ekkor még nem tudhatja, legfeljebb belül érzi: számára ez a halál­ba vezető út is, hiszen egykoron majd Rómában kell vértanúhalált halnia. Ám éppen ezzel pecsételi meg elhatározását, mintegy bizonyságot is téve arról, amit az óegyházi tanúk majd így vallanak meg: „A mártírok vére az egyház magve­tése.” Az evangéliummal együtt tehát a jézusi kereszthordozás lelkülete is elju­tott az addig jobbára csak a szépségnek, a filozófiai eszméknek és a technikai csodáknak hódoló Európába. : mítosz és álom ÉGTÁJOLÓ Idővel aztán ismét elhalványult ez az álom, és a mítosz újra utat tört magának. Az önfeláldozást felváltotta az önmegva­lósítás vágya. A szelídséget az erőszak, a szegénységet a gazdagság, a szeretetet pedig a gyűlölet. Zeusz bikája újra csak fújtat és zihál. Orrlika tágul, farkával csapdos, rút patáival pedig eltapossa az útjába kerülő védtelen élőlényeket. Európa ma is a pogányság felé tart. Akár jobbra, akár balra nézünk, hódí­tó pogány eszmékkel találkozunk. Évti­zedeken át inkább csak a keletről jövő pogányságot ismertük: az istentagadást és a személyi kultuszt, a materialista vi­lágnézetet és az úgynevezett tudomá­nyos szocializmust. Most már élesebb a szemünk a nyugatról érkező pogány eszmékre is: ezoterika és varázslás, az erőszak és a szépség kultusza, valamint a szabadság szabadossággal való fölcse­rélése. Ujpogány tanok pedig még híve­ink gondolkodásába és érzésvilágába is beférkőznek, amikor Jézusról mint pártus hercegről beszélnek, és inkább tudnak Csaba királyfiról, mint az apos­tolokról. Ám talán ma is kapunk egy álmot. Is­mét hallhatunk ilyen vészjelzést: „jöjj, si­ess segítségünkre!” Ezért aztán ma is elin­dulhatunk Pál apostollal, batyunkban az evangélium üzenetével. Ha ismerjük Jézus Krisztus evangéliu­mát, az arra is kötelez minket, hogy má­soknak is átadjuk. Sokan várják, közel­ben és távolban, hogy a segítségükre si­essünk. Nem a saját bölcsességünkkel, hanem a vigasztaló Szentlélek erejével. Adja Isten, hogy legyenek nekünk is ál­maink. Kis küldöttségünk az európai egyesü­lés, benne az egymástól szétszakított testvérek összeforrásának álmával uta­zik Nagyszebenbe. Tartani lehet azonban attól, hogy az álom hamar szertefoszlik. E cikk írása során kaptam kézhez Adorjáni Dezső Zol­tán kolozsvári püspök drámai felhívását, amelyet a nagyszebeni ökumenikus ta­lálkozót közvetlenül megelőzően intéz számos európai egyházhoz. Egyebek mellett megállapítja, hogy „Romániában a felekezetközi kapcsolatok soha nem tapasztalt történelmi mélypontra jutot­tak”. Ebben az összefüggésben szól a Román Ortodox Egyház és a görög ka­tolikusok, illetve a Román Ortodox Egy­ház és a romániai (magyar) reformátu­sok közötti új keletű feszültségekről. Le­velében a püspök arra kéri Európa ke­resztényeit, hogy imádkozzanak: a nagygyűlést ne a gyűlölet, a gonosz és negatív érzelmek határozzák meg, ha­nem a hit, a remény, a szeretet és a test­véri egymásra találás. Ez a felhívás emlékeztet a macedón harcos kérésre: „Jöjj, siess segítségünkre!” Nagyszebenben éppen ezért tanúskodni szeretnénk Jézusról, aki nem tomboló bika, hanem szelíd bárány. Egy örömtelen világnak szeretnénk hirdetni az örömhírt. Egy sötét vagy fél­homályos közegben idézzük a nagygyű­lés mottóját: „Jézus Krisztus világossága ra­gyog mindannyiunkra - reménység Európa megújulására és egységére.” A mítosz a múltban gyökerezik, az álom a jövőre irányul. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom