Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-09 / 36. szám
4 2007- szeptember 9. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Éltó Közel - és még közelebb Az elmúlt hét végén az Alberti és az Irsai Evangélikus Egyházközség közös testvérgyülekezetüknek, a Sepsiszentgyörgyi Evangélikus-Lutheránus Egyházközségnek a küldöttségét fogadta. A szombati kirándulás keretében Pannonhalmán a bencés főapátságot, majd Győrben az Öregtemplomot és a hozzá tartozó intézményeket tekintették meg. Igazi lelki élmény volt vasárnap a résztvevők számára az alberti templomban tartott tanévnyitó istentisztelet, majd a délutáni közös találkozás, ahol a sepsiszentgyörgyiek jelképes ajándékként egy-egy székelykapu-makettet adtak át meghívóiknak, jelezvén: amilyen nagy szeretettel fogadták őket, olyan szélesre tárják előttük ők is kapuikat. ■ Krecsák János felvétele A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) meghívására augusztus 22-én és 23-án látogatást tett a genfi Ökumenikus Központban öt olyan európai egyházi vezető, akik az elmúlt két évben álltak szolgálatba. A püspökök és egyházi elnökök megbeszéléseket folytattak ár. Ishmael Nokóval, az LVSZ főtitkárával, dr. Eva-Sibylle Vogel-Mfatóval, a szervezet Európa-titkárával, valamint a különböző osztályok vezetőivel és az egyes projektek irányítóival. A résztvevők számos bilaterális tárgyalást is folytattak, valamint közösen készültek a világ mintegy hetvenmillió evangélikusát tömörítő világszövetség 2010- ben tartandó stuttgarti nagygyűlésére. A képen állnak (balról jobbra): dr. Kjell Nordstok- ke, az LVSZ Missziói és Fejlesztési Osztályának igazgatója; dr. Milos Kldtik, a Szlovákiai Evangélikus Egyház elnök-püspöke; Joel Dautheville, a franciaországi evangélikus egyház elnöke; dr. Ismael Noko; dr. Stanislav Pietak, a csehországi sziléziai evangélikus egyház püspöke, valamint dr. Fabiny Tamás püspök. Ülnek: dr. Eva-Sibylle Vogel-Mfato és Dagmar Magold, a svájci és liechtensteini evangélikus egyház elnöke. N EvElet-infi Október a reformáció hónapja Felhívás jegyrendelésre, felkérés a programokról való tájékoztatásra A kellemes szeptemberi napok óhatatlanul az őszbe vezetnek át bennünket. Az ősz pedig számunkra, protestánsok számára azzal a jeles hónappal kezdődik, amelyet a reformáció havának nevezünk, és amelyet a reformáció szellemiségének, lelkiségének, értékeinek sokféle kifejezésével ünnepelhetünk meg. Ennek jegyében tiszteletteljes szeretettel buzdítom gyülekezeteinket, intézményeinket és szervezeteinket arra, hogy a főtémához kapcsolódva (Jézus Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra - reménység Európa megújulására és egységére) szíveskedjenek megszervezni a maguk helyi programját, majd a programfüzetünkben való regisztráció érdekében legkésőbb szeptember 17-ig küldjenek róla tájékoztatást (MEÖT - Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.; tel.: 1/371- 2690; e-mail cím: oikumene@meot.hu). A rendezvénysorozat főpillére az október 7-én 17 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban megrendezendő ünnepi megnyitógála, valamint az október 28-án 18 órakor a győri evangélikus templomban megtartandó ünnepi reformációi istentisztelet. Tekintettel az Uránia Nemzeti Filmszínház befogadóképességére, bizalommal kérem, hogy a jegyeket - amelyekért az elmúlt évben bevezetettek szerint 500 forintos pénzadományt is remélünk - szintén legkésőbb szeptember 17-ig rendeljék meg a fenti elérhetőségek valamelyikén. Az ünnepélyes megnyitógálán - mint arról már korábban hírt adtunk - az ünnepi beszédet dr. Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke tartja. Az ígéretesen gazdag kulturális műsort Eperjes Károly színművész, a Gtyllus testvérek, Pátkay Imre zongoraművész és a Corvina Consort ének- és hangszeregyüttes adják. Központi rendezvényként a következő programokat tervezzük még: Doktorok Kollégiuma szekcióülést Kaposvárott október 5-én, területi női találkozót Csurgón október 13-án, Theologiai Szemle-napot Kecskeméten október 18-án, a Gustav Adolf Werk jubileumi konferenciáját szintén Kecskeméten október 19-én és missziói konferenciát Vácott október 21-én. Az Október a reformáció hónapja 2007 elnevezésű rendezvénysorozattal kapcsolatosan minden érdeklődő imádságos, aktív részvételét, a megfelelő információszolgáltatást, illetve a jelentkezési határidő betartását kéri a szervezőbizottság nevében: ■ Dr. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára Tíz nap a Bárka-táborban Egy táborvezetö naplójából ► Tavaly találkoztam a Bárkával életemben először. Egy jó barátom hívott el a tavaszi tábortalálkozóra, amely háromnapos volt. Bár kezdetben kissé izgultam - hiszen nem volt előzőleg kapcsolatom mozgássérült emberekkel ez hamar elpárolgott, és nagyon jól éreztem magam. Ezt követte a nyári tábor, ahol még inkább megbizonyosodtam arról, hogy jó helyre kerültem. Szívmelengetőnek és megindítónak találtam, hogy ez a maroknyi ember milyen lelkesedéssel és odaadással dolgozik azon, hogy az együtt töltött tíz nap mindannyiunk számára a lehető legjobban sikerüljön. Aztán a sors úgy hozta, hogy idén én lettem az egyik táborvezető, így másodmagammal új kihívásoknak kellett megfelelnem... A tábor egyik elve, hogy nem igyekszünk állandó segítő-mozgássérült párokat kialakítani, hanem mindenki ott működik közre, ahol épp hasznossá tudja, szeretné tenni magát, illetve segítséget is bárkitől lehet kérni, aki éppenséggel arra jár. Reményeink szerint ez elősegíti a jó értelemben vett keveredést, és alkalom nyílik rá, hogy több embert jobban megismerjünk. Persze így fennáll a lehetősége az egyéb értelemben vett keveredésnek (kavarodásnak) is, például a reggeli készülődés, útnak indulás elhúzódásának, de szerintünk megéri. Alapelvünk továbbá, hogy a Bárka nem táboroztatás, hanem együtt táborozás, ahol a barátainkkal találkozunk - no meg új embereket ismerünk meg, hiszen a résztvevők csoportjának összetétele nem kötött, szeretettel várunk mindenkit. A programok tekintetében próbáltunk tartalmas, de nem feszes tervet készíteni, hogy lehetőleg mindennap elég idő jusson a kötetlen beszélgetésekre, sétákra is. A napokat keretbe foglalta a gitáros ébresztő, a szedelődzködés, a közös reggeli és a szintén közös vacsora, mely után áhítatot tartottunk. Ha az idő megengedte, tábortüzet raktunk és körbeültük az áhítatkor. A tűz még sokáig égett, pattogott, körbefonva sajátos nyáresti hangulatával a táborozókat. Borús ég esetén - idén volt ilyen bőven - az ebédlőben gyújtottunk mécseseket. Augusztus 6-tól 15-ig voltunk Keme- nesmihályfán, az idén felavatott Mevisz- táborhelyen. Magam nem láttam a felújítás előtt, de akik igen, meg sem ismerték, annyira szép és főleg jól használható, akadálymentes, kellemes lakhely lett belőle. Vonattal is remekül megközelíthető, így jöttek a Budapestről érkezők, a többieket kisbusszal szállítottuk. Szerencsére a környék számos lehetőséget tartogat a napok kellemes eltöltésére. Voltunk a szomszédos Tokorcs település magánrepülőterén, melynek hangárját a szívélyes tulajdonos meg is nyitotta előttünk. Jártunk a táborhelytől nem messze található Mesterin, ahol barátságos meleg vizes strand várt minket, nem kevésbé barátságos személyzettel, akadálymentes kiépítéssel. Szintén a közelben található a Ság hegy, amely masszív és izzasztó emelkedőivel remek egynapos kirándulást kínált. Celldömöl- kön lehetőség volt sétálásra, vásárlásra is. Nem kis szerencsénkre épp ottlétünkkor tartották a kemenesmihályfai falunapot, színes programokkal, előadásokkal, hajnalig tartó mulatozással. Idén különösen sok új segítő érkezett táborunkba. Noha volt bennünk egy kis aggodalom amiatt, hogy vajon zökkenőmentesen formálódik-e közösség belőlünk, ez az első napokban szertefoszlott, tapasztalva rendkívüli segítőkészségüket. Szinte már az lett a probléma, hogy - ahogyan egyikünk megfogalmazta - alig tud munkálkodni, mert amint elkezd valamit, ketten tüstént ott teremnek segíteni. És ez nagyon jó, ezúton is köszönet nekik! Nehéz megfogni egy Bárka-tábor hangulatát. Valahogy a hétköznapokhoz képest teljesen más időszámítás és más állapot jellemzi őket. A résztvevőknek alkalmuk nyílik rá, hogy elgondolkodjanak rajta, melyek is az igazán fontos dolgok az életben. Számomra például furcsa a táborból bemenni a városba, látni a sok rohanó embert és belegondolni, hogy te jó világ, máskor én is ennek vagyok a része... Azzal is szembesülhetünk, hogy az akadálymentesség terén még bőven van hová fejlődni. Ugyanakkor az egyes emberek többségében jóindulatúak és segítőkészek, bár általában nem tudják, hogyan viselkedjenek egy mozgássérült emberrel. Azt hiszem, a fogyatékkal élőknek segítségnyújtáshoz semmilyen különleges képesség nem szükségeltetik, csak egyszerű emberség, jóindulat - körülményeskedés és mesterkéltség nélkül, természetesen. Szóval nehéz leírni egy Bárka-tábor hangulatát, de álljon itt néhány idézet a résztvevőktől: „Ma én segítek a Nikinek az áhítatban, holnap pedig ő fog nekem.” „Mindegy, hogy kire nézek, fiú vagy lány, fiatal vagy idősebb, mindegy, ugyanúgy segít, ugyanolyan. Minden nagyon jó, tényleg minden nagyon szuper, itt nem küld senki aludni, akkor fekszem le, amikor akarok.” „Személy szerint nekem nagy élmény volt a tábor, és hasonlót kaptam tőle, mint amire számítottam. Sikerült barátokat szereznem és új ismeretségeket kötnöm. Jók voltak az esti éneklések a tábortűznél, meg a közös strandolás is tetszett.” Azt hiszem, a sok önzetlen segítségnek köszönhetően igazán jól sikerült a tábor. Sokat tanultunk belőle, s arra törekszünk, hogy a következő még jobb legyen. Várjuk, hogy újra találkozhassunk, és szerencsére nem is kell annyira sokat aludni addig - mindjárt itt az őszi tábortalálkozó! ■ Szilvást Bertalan Fontos előrelépés a fogyatékosügyben Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) legáltalánosabb érvényű jogszabályai a konvenciók (ilyen például az emberi jogok deklarációja, a nők vagy a gyermekek jogainak megfogalmazása és így tovább). 2006. december 13-ig hét ilyen minden tagállamra kötelező egyezménye volt az ENSZ-nek. Ekkor egészült ki ezek sora egy nyolcadikkal, amely a „Fogyatékossággal élő személyek jogairól” szól. Nagy jelentőségű, hogy a magyar Országgyűlés június 25-én ellenszavazat és tartózkodás nélkül törvénybe iktatta ezt az egyezményt és a hozzá kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvet. Egyben elfogadták e két dokumentum magyar nyelvű fordítását is, amely ugyancsak olvasható a parlament honlapján (www.mfeogy.hu; az iromány száma: T/3331). Akik jártasak a sérült emberek nemzetközi mozgalmában, és ismerik a velük kapcsolatos szemlélet fejlődésének utóbbi évtizedeit, tudják, hogy a korábbi hozzáállás - amely a fogyatékos emberek problémáit egészségügyinek tekintette, megoldásukat pedig a jótékonykodás keretében kereste - mára gyökeresen megváltozott. A sérült emberek esélyegyenlőségének biztosítása a társadalmi beilleszkedés területén emberjogi kérdés. Hátrányos megkülönböztetésük az élet bármely területén (így az egyházban is) szigorúan tilos. Lehetőséget kell adni az őket érintő intézkedések meghozatalában való részvételükre a „semmit rólunk nélkülünk” alapelv következetes alkalmazásával. Ezt a jogszabályt a diakóniai munkában is alkalmazni kell, tudva, hogy megsértése ellen az érintettek jogorvoslattal is élhetnek. Krisztus népét azonban az állami és nemzetközi törvényeknél jobban kötelezi a fogyatékos személyek közösségeikbe való befogadására, jogaik tiszteletben tartására Isten minden értelmet meghaladó szeretete. ■ Dr. Gadó Pál, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének alelnöke, a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség presbitere
