Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-02 / 35. szám
6 2007. szeptember 2. PANORÁMA ‘Evangélikus Éltó SVÉDASZTAL - M MÁSODIK SVÉD-MAGYAR LELKÉSZKONFE Zarándokúton a „másik” felé ■> ► A svédországi Linköpingi Egyházkerület és a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete között fennálló testvérkapcsolat keretében rendezték meg a második svéd-magyar lelkészkonferenciát, ezúttal a svédországi Vadstenában augusztus 22. és 25. között. Az idén tízéves évfordulójához érkezett testvér-egyházkerületi kapcsolat első - jól sikerült - találkozójára 2005 nyarán került sor Balatonszárszón. Ezúttal a Linköpingi Egyházkerület hívta meg a Déli Egyházkerület képviselőit a Vattem-tó partján, festői környezetben elterülő vadstenai népfőiskolára, hogy a Gáncs Péter püspök vezette tízfős magyar delegáció tagjaival teológiai és gyakorlati kérdésekről folytassanak eszmecserét. A svéd és a magyar szervezők a Film, teológia és a mássággal való találkozás címet adták az idei konferenciának. A kora délutáni érkezést követően Peter le Clercq püspöki titkár és Jonny Karlsson egyházkerületi teológus a vadstenai népfőiskola ebédlőjébe vezette a magyar lelkészeket, ahol a két tízfős delegáció tagjai kötetlen beszélgetés keretében ismerkedtek meg egymással. A népfőiskola magyar származású oktatója, az 1988 óta Svédországban élő Magyar Márta tolmácsolásával a magyar látogatók az intézmény oktatási rendszerébe és mindennapi életébe is betekintést nyerhettek Anneli Dahlqvistnek, a népfőiskola rektorának a beszámolója révén. Az esti program már a teológiai munka jegyében folytatódott - magyar kezdéssel. A konferencia résztvevői meghallgatták ifi. dr. Fabiny Tibor előadását, amely a Megbékélés a „másik"-kal a posztmodem korban címet viselte. Előadásának hermeneutikai alapokat tisztázó bevezetője után professzorunk rátért a mássággal való találkozás posztmodern értelmezésére, és rámutatott, hogy a „másnak” bélyegzett csoportok - köztük például a melegek és a leszbikusok vagy a teológiában a feminista és a fekete teológia képviselői - miként nyertek polgárjogot a posztmodern paradigma segítségével (amely egyetlen értelmezési rendszert sem ismer el abszolútnak és kizárólagosnak). A posztmodern korban tehát a korábban elnyomott kisebbségek mássága fokozatosan legitimizá- lódott, és egyre elfogadottabbá vált - nemcsak a társadalomban, hanem az egyházban is. A csütörtök délelőtt a helyi nevezetességek bemutatásának jegyében telt. A vadstenai Kék templom nevű középkori katedrálisban a helyi plébános vezette végig a magyar delegáció tagjait. Ezután a Szent Birgittáról elnevezett kolostormúzeumot tekinthették meg a látogatók egy lebilincselő stílusú idegenvezető kíséretében, aki a középkori apáca- és szerzetesrend történetének ismertetésén túl a rend megalapítójának, a szentként tisztelt Birgittának az életét is elmesélte, és rendkívül érzékletesen festette le a korabeli kolostori élet mindennapjait. A magyar küldöttség látogatást tett a vadstenai zarándokközpontban is; az intézmény vezetőjének rövid beszámolója után végigmentek a vadstenai zarándokút legrövidebb, négy kilométeres szakaszán, amely vízpartok mentén vezetett, szántóföldeken és erdős részeken haladt keresztül. A munkaprogram délután Jonny Karlsson teológus Film és teológia című bevezető előadásával folytatódott. Ezután vetítették le az Angyalkert című svéd filmet, amelynek mondanivalójáról, teológiai és egyházi összefüggéseiről egészen vacsoráig beszélgettek a konzultáció résztvevői. Az esti előadást dr. Edgar Almén teológusprofesszor tartotta Találkozás a másikkal címmel. A másságról való gondolkodás változásaival kapcsolatban emlékeztette hallgatóit, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még a női lelkészség számított „másságnak” az egyházban. A mai kontextusban, amikor más társadalmi, etnikai, vallási vagy eltérő szexuális orientációval rendelkező csoportokat sorolnak be a „másság” kategóriájába, a lényeg ugyanaz maradt; a „másik” sohasem található meg mindabban, ami bennem Teológiai konzultáció a vadstenai népfőiskolán - Martin Lind püspök előadása van, lényege rajtam kívül áll. Csak abban az esetben jöhet létre kapcsolat vele, ha az egyén nem önmagát kutatja, hanem képes kilépni a saját zárt világából, és meg tudja ragadni azt az önmagán kívül eső vonatkoztatási pontot, amely a másikkal való közösség egyetlen alapja - ez az isteni dimenzió, amely mindannyi- ünk számára totaliter aliter (teljesen más). Pénteken délelőtt a svéd és a magyar egyházi helyzet közötti különbségekről folytattak eszmecserét a résztvevők a másságról való gondolkodásnak és a vele való találkozásnak a társadalmi, egyházi, gyülekezeti életben felmerülő gyakorlati kérdései kapcsán. A svéd lelkészek ekkor tekinthették meg a magyar küldöttség két képes beszámolóját is: e sorok írója a Déli Egyházkerület püspöki titkáraként a kerület elmúlt két évben történt jelentősebb eseményeiről, Benkó- czy Péter képzési koordinátor pedig a szarvasi népfőiskola eddigi szakmai munkájáról készített prezentációt. A délelőtti program a második film megtekintésével folytatódott: Antonia Bird világhírű alkotását, a Magyarországon is vetített A pap című angol filmet nézték meg a konferencia résztvevői. A fiatal homoszexuális katolikus pap mélyen megindító története - aki súlyos morális konfliktusba kerül hitének meg- vallása és az igazság nyilvános felvállalása között őrlődve - tartalmas és gondolatébresztő beszélgetésre ösztönözte a teológiai konzultáció tagjait. Ebéd után a Linköpingi Egyházkerület püspöke, Martin Und tartotta meg referátumát Egyház és homoszexualitás - harmincöt év munkája a Svéd Egyházban címmel. A zi elfogadás esetén - kizárólag a regisztrált élettársi kapcsolatban élő párok megáldása jöhet szóba. (A kidolgozás alatt lévő koncepció szerint ezzel azt kívánják elősegíteni, hogy ha megváltoztatni nem is tudják a szexuális orientációt, legalább a promiszkuitás életmódjától megóvják azokat a homoszexuális párokat, akik kölcsönös szeretetben és hűségben kívánják leélni életüket.) A kérdéssel kapcsolatos magyar helyzetről Gáncs Péter püspök számolt be a svéd lelkészeknek, és felolvasta a magyar katolikus, református és evangélikus egyház hivatalos állásfoglalásait a homoszexualitáshoz való viszonyulás témájában. A pénteki nap programja a Martin Lind által a hatalmas katedrális egyik oldalhajójában tartott úrvacsorás isten- tisztelettel zárult, amelyen Kovácsné Tóth Márta lelkész magyarul olvasta fel az evangéliumi igét. Szombaton a svéd vendéglátók kirándulni vitték a magyar lelkészeket a Vät- tern-tó partján elterülő közeli hegyekbe, egy középkori templomba, valamint egy régi ciszterci monostor romjaihoz. A magyar küldöttség tagjai délután a linköpingi püspöki hivatal impozáns épületébe tettek látogatást, majd a repülőtérre való indulásig kötetlen városnézéssel töltötték idejüket. ■ Petri Gábor Megbékélés a „másik”-!; ■ Fabiny Tibor (ifj.) Megbékélés a „mdsik"-kal a posztmodem korban - svéd testvéreink adták ezt a címet az előadásomnak, amikor javaslatot tettem arra, hogy - az ötödik országos evangélikus találkozó témájához hasonlóan - a vadstenai lelkésztalálkozó alkalmával is a megbékélés témája kerüljön napirendre. Rajtam kívül Edgar Almén linköpingi professzor tartott előadást Találkozás a másikkal címmel, majd Martin Lind, a Linköpingi Egyházkerület püspöke Egyház és homoszexualitás - harmincöt év munkája a Svéd Egyházban címmel. Vendéglátóink tehát sajátos irányt adtak az általunk javasolt témának. Nem kívántam kibújni a feladat alól, de előadásom gondolatmenetével azt szerettem volna érzékeltetni, hogy számunkra némileg másképpen formálódnak a kérdések. Az alábbiakban angol nyelvű referátumomat foglalom össze lapunk olvasóinak. A hermeneutika David Klemm találó megfogalmazásában a másikkal való találkozás. A másik eleinte idegen számomra, de kérdéseket teszek fel neki, s a kapott válaszok, majd az újabb kérdések és az újabb válaszok révén a két, eleinte egymástól távoli világ egyre közelebb kerül egymáshoz. A kérdés és felelet egy közös horizonton történik; akkor beszélünk megértésről, amikor megtörténik a „horizontok egybeolvadása” (Gadamer). De kicsoda a „másik” a posztmodem korban? Elsőként azt fejtettem ki, hogy a posztmodemitás általában nem a centrumra, hanem a marginálisra, az extre- mitásokra figyel, a társadalom kivetettjeire, a másképpen gondolkodókra. Posztmodem korunkban kétségtelenül nagy hangsúlyt kap a feminizmus, a nemi identitás s azon belül is a homoszexualitás kérdése. Ám előadásom némileg váratlan állítása az volt, hogy a posztmodemitás sajátos zsákutcába jutott, ugyanis a homoszexualitás kiélezett kérdése az ideológia csapdájába terelt bennünket: állásfoglalásunk függvényében vagy konzervatív, vagy liberális álláspontot képviselünk. Ha ellenezzük a homoszexuálisok „szabadságjogait” (például a melegek házasságát), akkor szükségszerűen „konzervatívak” vagyunk, ha pedig támogatjuk azt, akkor liberálisak. De vajon tényleg ennyire ideológiai kérdések mentén kellene poli- tizálódnunk és polarizálódnunk? Miután a posztmodemitás az ideológia zsákutcájába vezetett bennünket, ebből a zsákutcából csak akkor tudunk kitömi, ha rájövünk, hogy ma már valójában „posztposztmodem” korban élünk. Ebben az új korszakban a homoszexualitás kérdése már egyáltalán nem „idegen”, hiszen a világi sajtó, a korszellem s az azzal legtöbbször összhangot kereső egyházak általában „befogadták” ezt a kérdést. Mi tehát a „másik”, mi az „idegen” posztmodern utáni korunkban? Előadásom tézise szerint az ideológiák hangos és harsány versenyének következtében elhalkult, elnémult a teológia, az Istenről szóló beszédmód, a Szentírás teológiai interpretációja. Éppenséggel a teológia az, amitől elidegenedtünk, és gyakran ideológiai, emberi magyarázatokkal próbáljuk helyettesíteni. Sajnálatos jelenség, ha az egyház hagyja, hogy a külvilág és a korszellem tematizálja a valóságot, s így csak a világi mondanivalóra reflektál ahelyett, hogy kérdésfeltevéseivel maga temati- zálná a valóságot. A teológia így szükségszerűen vagy a történelem, vagy az ideológia szolgálóleányává válik: tevékenysége kimerül a korszellem utólagos teológiai igazolásában. First Theology - az első a teológia. Ez a címe Kevin Vanhoozer egyik könyvének. Az angolszász világban talán ő képviseli a legmarkánsabban azt a nézetet, hogy a huszonegyedik század elején élő kereszténységnek újra fel kell fedeznie a teológia interpretációit. A teológia nem egy szűk rétegnek, hanem az egész egyháznak a tudománya, a múlt és a jelen hívő tanúságtevőinek a kórusa: amit az egyház hisz, azt vallja, elmondja, elénekli. Bár a posztmodern gondolkodás tagadja az átfogó nagy narratívák („meta- narratívák”) érvényességét, keresztény hitünk mégis egy történetről szól. Ez pedig egy elbeszélt történet, amely különféle képek segítségével a hit misztériumát hivatott körüldadogni. Erről a nagy misztériumról szólt a paksi találkozó is: Krisztusban Isten megbékéltette magával a világot, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Pakson dr. Szűcs Ferenc református professzor fogalmazta meg találóan: a jó hírt, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, s ezáltal mi új teremtmények vagyunk, az ősi tanúságtételek többféle képpel írták körül: az áldozat nyelvén (Krisztus a húsvéti bárány, az engesztelő áldozat), a jog nyelvén (kifizette értünk a váltságdíjat), katonai nyelpüspök megmutatta, illetve felolvasta annak a liturgiatervezetnek az angol fordítását, amelyet az azonos neműek partnerkapcsolatának egyházi megáldására dolgoztak ki. Martin Lind nyomatékosan hangsúlyozta, hogy - az esetleges egyhá-
