Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-28 / 4. szám
6 4M 2007. január i8. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS „Köszöntsük Amíg a felnőttek az előadásokat hallgatták, addig a fiatalabbaknak Kovács László tartott kézműves-foglalkozással egybekötött hangszerbemutatót. A népi hangszerek (ezen belül is elsősorban citerák) készítésével foglalkozó péceli népzenész irányításával egyszerűbb hangszerek, mint például hangutánzó eszközök és nádsípok kerültek ki a gyerekek-keze közül. ► „Köszöntsük az egek Urát..." címmel rendezett evangélikus népdal- és népzenei találkozót a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban Végh Szabolcs, az intézmény igazgatója és Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanára. A január 19. és 21. közötti alkalom közel nyolcvan résztvevője között a karon ülő kisgyermekek generációjától a nagyszülőkéig minden korosztály képviseltette magát. A szervezők előrelátó módon mindenkire gondoltak; a programban a tudományos előadástól a kézműves-foglalkozáson át a közös énektanulásig sok minden szerepelt. Hogy pontosan mi, arról képriportunkban számolunk be. Tekerőlant-kísérettel tanulhattak tápai szokásdallamokat péntek este az érdeklődők Szerényi Bélától. Az ezüstkoszorús hangszerkészítő-mester nemcsak elkészíti, de meg is szólaltatja a tekerőket, ráadásul nem is akárhogyan! Tudását évközben a pomázi zeneiskolában, nyaranta különböző népzenei táborokban adja tovább a következő nemzedékeknek. Véleménye szerint két anyanyelvvel rendelkezünk: nyelvivel és zeneivel. Ma nagyon sokan csak az egyikben jártasak; beszédképességük révén csak „ezen a világon” kommunikálnak, de az éneklést, vagyis az „azzal a világgal" való kommunikációt nem gyakorolják eleget. Énekeskönyvünk Bibliaórai énekek című fejezetében tizenhatszor szerepel a kotta felett - a forrás megjelöléseként - a „népdal” vagy a „Gimesi gyűjtemény, 1844" felirat. Joób Árpád, a Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszékének vezetője Evangélikus énekeskönyvünk népdaldallamainak eredeteiről címmel tartott, szombat délelőtti előadásában ezeket az eseteket vette sorra, és „lerántotta a leplet” arról a tényről, hogy még olyan is van közöttük, amelyik eredetileg a lakodalmi ivónóták közé tartozik... A szombati programnak három énekta- nulásos része is volt. joób Emese (fent), a gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskola tanára több tájegység „örökségéből" válogatott; Koszta István krizbai evangélikus lelkész és felesége, Koszta Enikő református lelkész mezőségi és barcasági népdalokat hozott magával, a Zurgó együttes két tagjától, az énekes Navratil Andreától és a kobozon játszó Demeter Lászlótól pedig moldvai énekeket sajátíthattak el a résztvevők. Koszta Enikő és Koszta István Navratil Andrea és Demeter László Személyes élményeit is megosztotta az őt hallgatókkal Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató, egyházunk Vallási Néprajzi Munkacsoportjának tagja, amikor egy kérdésre felelve a döntően evangélikus vallású barcasági csángók népszokásairól beszélt. Evangélikus múltunk - evangélikus jelenünk című előadásában egyébként többek között a munkacsoport eddig végzett munkájáról, illetve jövőbeni terveiről és feladatairól számolt be a jelenlévőknek. Spontán „Ki mit tud?”-dal megspékelt borkóstoló keretében mutatkoztak be egymásnak péntek este és éjjel a találkozó résztvevői. Az Opperheim József (balra) pincéjéből származó nedűkkel való ismerkedést - a kötcsei borász minden „borismertetőjét” egy-egy vidám történettel egészítette ki - időről időre muzsika- és/vagy énekszó szakította meg. A résztvevők ugyanis nem csak nevüket és foglalkozásukat árulták el egymásnak; a néphagyományokhoz fűződő szoros kapcsolatuk „illusztrálásaként” dalra fakadtak, előrántották a hegedűjüket, megpengették a citerájukat, vagy éppen mesélni kezdtek a nagyérdeműnek.
