Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-28 / 4. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. január 28. !► 7 Hogy a Gryllus testvérek - Dániel és Vilmos - szombat esti koncertjét a -gyerekek élvezték-e jobban vagy a felnőttek, azt nehéz lenne eldönteni. Tekintettel ugyanis a közönség soraiban helyet foglaló nagyszámú óvodásra és kisiskolásra, a zenészek az.....amikor az atyafiak együtt muzsikálnak” című, leginkább zsoltárátiratokat és megzenésített verseket felölelő összeállításukba Gryllus Vilmos Maszkabál című gyermeklemezének egy- egy számát is belecsempészték. Olyan népi szimbólumok, mint a székely kapu, a tulipános láda vagy az életfa szolgáltak a hétvége elcsendesedéseinek kiindulópontjául. A vasárnap délelőtti istentiszteleten pedig Varga Gyöngyi (képünkön jobbra) Mt 8,1-13 alapján megtartott igehirdetésében ugyancsak a néphagyományokból merített, amikor „Szép violácska...” kezdetű népdalunkra utalva jézusról mint lelki orvosunkról beszélt. Kardos Zsuzsa (képünkön balra), a Mórichidai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti munkatársa a vasárnapi liturgiái szolgálat mellett áhítatok megtartását is vállalta. A balatonszemesi Dió Banda húzta a talpalávalót a szombat esti - tánctanítással egybekötött - táncházban. Amíg a zenekar tagjai szusszantak egyet, addig a helyszínen megalakult Luther Folk Band vette át a helyüket. Koszta István krizbai lelkész hegedűn játszott, Martinovszky István, a nyíregyházi Luther Márton Kollégium igazgatója a klarinétját fújta, Végh Szabolcs, a találkozó fő szervezője és házigazdája pedig tekerőlantját vette elő (lent). Palóc mesék „varázsdobból” ► Ki ne tudna legalább három népmesét felsorolni a kedvencei közül? Na de ki tudná el is mondani őket saját vidékének tájnyelvén? Valószínűleg sokkal kevesebben. A balatonszárszói hétvégén nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szájtátva hallgatták Badin Áddm és Szabó Bianka nyelvjárásban elmondott palóc meséit. Erről az értékmegőrzésről beszélgettünk a mesemondókkal.- Hajói tudom, tíz éve indította útjára „Palócország - Meseország, palóc mesemondó verseny" néven azt a versenyt, amely a palóc nyelvjárás megőrzését, újraélesztését kívánja szolgálni. Eredetileg kik számára hirdették meg a megmérettetést, és miért éppen a mesék témakörében? Badin Adám: Rozsnyóról jövök, de a világnak sok táját bejártam, s hazatérve tenni szerettem volna valamit azért, hogy a „palóc magyar nyelvnek” legyen egy színvonalas fóruma. Mert - ahogy magam is tapasztaltam - a Felvidéken élő palócok inkább szégyellték mai napig megőrzött gyönyörű nyelvüket, a magyarországi palócok pedig lassan már majdnem el is felejtették, és helyette az irodalmi magyart használták. Azt gondoltam, hogy a legjobb lehetőség a nyelv életben tartására és felélesztésére a népmesék világa. A kicsinyeknél kezdtem; tíz évvel ezelőtt óvodás, illetve alsó és felső tagozatos gyerekeknek hirdettük meg ezt a mesemondó versenyt az országhatár mindkét oldalán, a Palócföldön. Az évek előrehaladtával már három-négyszázra duzzadt a jelentkezők száma, és a korhatárt is ki kellett tolnunk. Például Bianka is az első megmérettetések óta részt vesz ezeken az alkalmakon. S mivel időközben főiskolás lett, akárcsak az akkor vele együtt induló gyerekek, ők már idén a felnőtt kategóriában indulhatnak.- Bianka, a meséidet hallgatva szinte ott jártunk veled Palócország utcácskáin, olyan érzékletesen mondtad el őket. Gondolom, ez a „mesés” alkalmak hatásának is köszönhető... Szabó Bianka: Már a versenyre való készülés is ráhangolja az embert a mesék világára. Hiszen minden jelentkezőnek három alapkövetelménynek kell megfelelnie: palóc tájnyelven kell a saját falujára jellemző népviseletben elmondania a kiválasztott palóc népmesét, amely lehet ugyan gyűjtött, de akkor a mesének az adott településre jellemző változatát kell előadni. Azok, akik a regionális elődöntők után a döntőbe jutottak, nemcsak díjat kapnak, hanem mesemondó táborban is részt vehetnek nyáron. Itt hagyományőrző és hivatásos mesemondók segítenek tovább csiszolni ismereteinket, miközben a táborszervezők igyekeznek hozzá a hangulatot is megteremteni egy-egy tábortűzzel vagy a búbos kemence mellett.- Mielőtt belekezdett a mesemondásba, egy dobot szólaltatott meg. A gyerekfoglalkozáson ez egyben díszletként is szolgált. Badin Adám: A mesemondás mellett egy bábszínházát is vezetek Rozsnyón Meseszínház néven, amelynek néhány meseelőadását szívesen visszük bárhová, ahová hívnak bennünket. Ezért van mindig az autómban egy-két egyszerűbb, hordozható kellék is; segítségükkel lehetőségem nyílik a hallgatóság bevonásával eljátszani az éppen kiválasztott népmesét is.- A versenyeken és táborokon kívül milyen lehetőség nyílik az ifjú mesemondók számára a palóc mesék továbbadására, a palóc tájnyelv szépségének és gazdagságának bemutatására? Badin Adám: 2005-ben a magyarországi Allprint Kiadó gondozásában megjelent a Palóc mese-beszéd című mesegyűjtemény, amelynek a CD-mellékletén többek között Bianka is mond mesét. Sok helyre hívnak mesélni, és van, ahova már nélkülem is kapnak meghívást a „gyerekek”, aminek nagyon örülök. Badin Adám rögtönzött mesét mond a gyerekeknek
