Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-01 / 26. szám
‘Evangélikus ÉletS FÓKUSZ 200/. július I. - 5 Megbékélés Istennel és önmagunkkal ► Minden szempontból igazán meleg fogadtatásban volt részük Pakson az 5. országos evangélikus találkozóra érkezőknek. A még nem véglegesített adatok tanúsága szerint június 22-én és 23-án összesen mintegy kétezren fordultak meg a másfél napba sűrített programokon. Egyházunk kétségkívül legjelentősebb idei rendezvényének Duna-parti záró istentiszteletét a magyar közszolgálati televízió (mi) kamerái is rögzítették, s ez - másnap - nézők milliói számára tette lehetővé, hogy részesei legyenek a magyar evangéli- kusság ünnepének, s meghallgassák Gáncs Péter püspök Jn 21,1-14 alapján tartott igehirdetését. (Az Evangélikus AiákÉlet közösségi portálján, a myLuther/mi oldalon már a nyitó rendezvények alatt felkerültek az első eseményfotók.) 5. országos evangélikus találkozó Paks, 2007. június 22-23. ás«««smmmmmmmmm Közegyházi fórum kációjában arról beszélt, hogy Jézus minket is emberhalászatra hív, éppen úgy, mint egykor az apostolokat. E feladatot önerőből azonban legjobb szándékunk ellenére sem tudnánk sikerrel végezni, csak akkor van rá esélyünk, ha a mi „hajónkban” is ott van ő maga. Lapunk idejekorán, heteken át közölte az 5. országos evangélikus találkozó programját, amely szinte módosulás nélkül, az eredeti tervek szerint zajlott. Tekintettel arra, hogy néjiány „napirendi pontról” a szomszédos hasábokon részletesebben is szólunk, talán elégséges, ha ez az összefoglaló - meglehet, a tudósítás műfajában kissé szokatlan módon - az alábbiakban a programvázlat újraközlésével nyugtázza tételesen az eseményeket. Június 2i„ péntek (/ 17.00: Megnyitó - nyitóáhítat 1/ 18.00: Közegyházi fórum ✓ 19.00: Vacsora t/ 20.00: Szita István festőművész kiállításának, valamint cigány művészek tárlatainak megnyitása a paksi művelődési házban t/ 20.30: A SZÉF Alapítvány színjátszó társulatának A tékozló fiú című előadása a művelődési házban t/ 20.30: A paksi fúvósok műsora a pincesorban Június 23., szombat ✓ 9.00: Reggeli áhítat 1/ 9.30: A megbékéltek mint békességszerzők - pódiumbeszélgetés %/ 11.30: A megbékélés távlatai - szekcióbeszélgetések 1/ 13.00: Ebédszünet és fakultatív hajókirándulás ✓ 15.00: „Utcamisszió” a Duna-parton %/ 17.00: A megbékélés ünnepe - úrvacsorái istentisztelet a Duna-parton A záró istentisztelet végén rögtönzött „közvélemény-kutatás” alapján elmondható, hogy Paks ismét jól vizsgázott. (Szerkesztőségünk munkatársai találomra kérdezték meg néhány résztvevőtől, hogy hányas érdemjeggyel osztályozná a mostani találkozót. A tíz válasz átlaga erős négyest, négyötödöt taksált, és - ahogyan Márkus Géza somlóvecsei gazdálkodó, egykori zsinati tag fogalmazott - „a négyes az egy jó jegy”.) Miután köszönetét mondott a találkozó előkészítésében és lebonyolításában részt vevőknek, zárszavában Ittzés János elnök-püspök azzal a kéréssel fordult a hazainduló gyülekezet tagjaihoz, hogy vigyék magukkal és adják tovább az Istennel és egymással átélt közösség élményét másoknak is, és ne feledjék a következő nagy evangélikus találkozót: a 2008-ban Kőszegen tartandó Szélrózsát. ■ Gazdag Zsuzsanna ► Szűk egy órában a Magyarországi Evangélikus Egyház több munkaágába is betekintést nyerhettek az ötödik országos evangélikus találkozó résztvevői a nyitóáhítatot követő közegyházi fórumon. Az Evangélikus panorámának elkeresztelt programot az ismert rádiós szerkesztő-riporter, Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelője vezette. Már a műsorvezető első kérdése után gyanítható volt, hogy a kissé túlságosan is magasra emelt pódiumon jobban fognak „izzadni” a meghívottak. Lengyel Anna ugyanis azok közül a kérdések közül szegezett néhányat az „illetékeseknek”, amelyeket — az Evangélikus Életben megjelent felhívás nyomán - a lap olvasói küldtek el neki. Hafenscher Károly országos irodaigazgatót például mint a liturgiái reformot kidolgozó bizottság elnökét szólította meg az első kérdés, az új istentiszteleti liturgia használatának, illetve a stóla viselésének elfogadottságáról. Háfen- scher Károly válaszában az új liturgikus elemek használatának önkéntességét hangsúlyozta. A lehetőséget arra, hogy a gyülekezetek megtanulhassák ezt a ré- gi-új formát, amelynek lényege, hogy tudatosabban vegyünk részt az istentiszteleten. A stólaviseléssel kapcsolatban elmondta, hogy a lelkészek mintegy harminc százaléka él a lehetőséggel, és jelzi ily módon, hogy „Krisztus igáját vette magára”. Csak látszólag kapott könnyű kérdést az Országos Egyházi Iroda Ifjúsági Osztályának vezetője, akit Lengyel Anna arra kért, hogy meséljen egy kicsit a munkájáról és arról, hogy mit kínál egyházunk a fiataloknak. A temperamentumáról is egyre ismertebb kérdezett sietett tisztázni, hogy elsőrendű feladata az ifjúsági munkások összefogása, koordinálása és a stratégiák kidolgozása. Lengyel Anna kedvesen provokatív közbevetésére reagálva azután Frenyó Anna „önmagát hozva" így fogalmazott: „Szeretném, ha egyházunk felrázódna, és rájönne, hogy a 21. században élünk...” A fórumbeszélgetés következő megszólítottja egyházunk zsinatának világi elnöke volt, akitől a moderátor azt tudakolta, hogy lehetséges-e feloldani a testületben a demokrácia játékszabályaiból adódó feszültségeket azzal a testvéri szeretettel, amelyet egyházi közegben természetesnek gondolunk. Megnyugtató volt hallani, hogy az esetenként valóban eltérő álláspontok ellenére sincs áthidalhatatlan személyi ellentét a zsinat tagjai között. Muntag András úgy emlékezett, hogy az elmúlt hat-nyolc évben igazán nagy veszekedésre csak egy-két kritikus téma tárgyalásakor került sor. Mint mondta, ő maga egyébként is azt szeretné, ha a sok-sok közgyűlési feladattal is felruházott zsinat egy háttérben munkálkodó, „szürke grémium” lenne. Merőben másként viszonyult a szürkeséghez az országos missziói lelkész, „Békesség néktek!” - köszöntött a transzparensekre rótt. felirat Paks belvárosában; „Békesség néktek!”- köszöntötte a megjelenteket a vendéglátó gyülekezet esperes-lelkésze a nyitóünnepély helyszínén, az ASE Sportcsarnokban. Mielőtt a legutóbbi országos találkozó székesfehérvári házigazdáitól átvette volna a találkozók vándorzászlaját, Szabó Vilmos Béla érthető megilletődöttséggel beszélt arról, hogy milyen örömöt jelent számára ismét vendéglátóként üdvözölni a szélrózsa minden irányából érkezett testvéreket. A helyi gyülekezet ugyanis nem először vállalkozott házigazda szerepre: 1997-ben itt tartották a legelső találkozót, azaz ennek az országos rendezvénysorozatnak a hagyománya tíz évvel ezelőtt épp a paksiak jóvoltából honosodott meg. Vélhetően nem csak a krónikás gondolta úgy, hogy kedves, de alapvetően protokolláris gesztusként kell majd megemlítenie, hogy a paksi evangélikus gyülekezet lelkészi vezetője után a vendéglátó város első embere köszöntötte az egybegyűlteket. Hajdú János polgármester azonban szokatlan őszinteséggel szólt a találkozó mottójául választott jézusi köszöntés időszerűségéről. Napjaink több szempontból is megosztott magyar társadalmára utalva személyes bizonyságtételként vallott arról, hogy valódi megbékélésre bennünk már nincs erő, azt már csak Isten munkálhatja. A nyitóáhítaton dr. Fabiny Tamás hirdette az igét. Az Északi Egyházkerület püspöke Lk 5,1-11 alapján tartott prédiakit többek között éppen az aggaszt, hogy egyházunk sokak szemében szürke, unalmas, belterjes, zártkörű klubnak tűnik. „Ahhoz, hogy új embereket érjünk el, ki kell lépnünk a templomokból, el kell mennünk az emberek közé” - hangsúlyozta Szeverényi János, aki szolgálatában maga is igyekszik határ- és küszöbátlépő lenni. Bár a „hogyan teszik vonzóvá az egyházat a misszióban?” kérdésre adott válasza aligha elégített ki minden érdeklődőt, hetilapunk főszerkesztőjének hallása az övénél is „szelektívebb” volt. Azt a kérdést ugyanis, hogy „milyen változásokat tervez a lapban?”, egyszerűen elengedte a füle mellett. Nem így a másik kérdést, amely a szerkesztőség nehézségeit firtatta. T. Pintér Károly elmondta, hogy - túl emberi gyarlóságainkon - sajátos gondot okoz, hogy a szerkesztőségnek nincs kapacitása a PR-munkára: sem az Evangélikus Elet reklámozására, sem az esetleg ehhez is anyagi fedezetet biztosító hirdetésszervezésre. Hetilapunk főszerkesztője után a Luther Kiadó igazgatója, Kendek K. Péter kapott szót, hogy elmondhassa, honnan lehet tudomást szerezni a kiadó új könyveiről és kiadványairól. „Elsőrendűen természetesen az Evangélikus Életből" - hangzott a válasz. „Ezenkívül a lelkészi hivatalokban lehet érdeklődni, de sajnálatos módon a gyülekezeti iratterjesztés ma már korántsem működik olyan jól, mint az átkosnak nevezett korszakban” - mondta az igazgató. Az utóbbi tény orvoslására a kiadó egyházmegyei szinMiként ez az Evangélikus Elet múlt heti számában közöltekből is kitűnt, középiskoláinkra büszkék lehetünk. De Lengyel Anna tolmácsolt egy „panaszt” is: többen nehezményezik, hogy oktatási intézményeink diákjai nincsenek ott az istentiszteleteken, nem vesznek részt a gyülekezetek életében. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetője utalt arra, hogy a diákok mindenütt részt vesznek iskolai áhítatokon, iskolai istentiszteleteken, a vasárnapi „templomba járást” azonban természetesen nem tehetik kötelezővé a számukra. Mihályi Zoltánná szerint a gyülekezeti élet vonzóvá tétele elsősorban egyébként sem az iskolák, hanem az egyházközségek feladata... Mintegy keretet adva a fórumnak, Hafenscher Károly az országos iroda működésébe „kényszerült” bepillantást engedni. Mint mondotta, amíg a három egyházkerület székhelye egyfajta spirituális-lelki központnak tekinthető, addig az Üllői úti iroda feladata az adminisztráció, a koordinálás, a gyülekezetek kiszolgálása. Végezetül lapunk főszerkesztője kérte vissza a mikrofont Lengyel Annától, hogy nyilvánosan megköszönje mindazok fáradozását, akik kitöltötték és visszaküldték az Evangélikus Élet idei első számában elhelyezett kérdőívet. Elárulta, hogy a szerkesztői tervek elsősorban az EvÉlet olvasói megítélését tükröző felmérés eredményének figyelembevételével formálódnak. S hogy PR-példával is szolgálhasson a találkozó, azok közül, A „PR-fotó” nem a főszerkesztőt, hanem az EvÉletet hivatott reklámozni... ten próbál megbízottakat találni, és ugyanígy a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokban is szeretné felvenni a kapcsolatot azokkal az egyházhoz közel álló könyvesboltokkal, amelyek árusíthatnák könyveinket. A könyvkiadás után egyházunk „sikerágazata”, az oktatás került terítékre. akik a fórumbeszélgetés ideje alatt hetilapunk aktuális számával legyezgették magukat, a Luther Kiadó jóvoltából ketten is értékes könyvcsomaggal távozhattak a sportcsarnokból. Azok ketten, akik épp az országos találkozó nyitónapján ünnepelték születésnapjukat... ■ Vitális Judit
