Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-01 / 26. szám
4 ◄< 2007. július i. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Svájci evangélikus és református lelkészekből álló csoport látogatott el az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalába június 19-én délelőtt. A vendégeket dr. Fabiny Tamás, az egyházkerület püspöke és Cselovszkyné dr. Tan Klára, egyházunk ökumenikus és külügyi osztályának vezetője fogadta. A Joób Szilárd magyar származású evangélikus lelkész vezette húszfős delegáció részt vett a püspök által tartott, német nyelvű áhítaton a kápolnában, majd kötetlen beszélgetés keretében egyházunk és egyházkerületünk működésével, szokásaival, hosszabb távú stratégiájával, valamint külföldi kapcsolatrendszerével ismerkedett. ■ Horváth-Hegyi Olivér felvétele Öt egyházmegyéből érkezett száztizenhárom ifjú töltött el együtt öt tartalmas napot a Déli Egyházkerület konfirmandustáborában. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium épülete június 18. és 22. között adott otthont a fiataloknak. ■ Aradi András felvétele Zarándokok Jézus nyomában Szentföldi zarándoklaton vett részt május 31. és június 7. között egy harmincöt fős magyarországi csoport, az Ökumenikus Tanulmányi Központ szervezésében. A valóban ökumenikus csapat, amelyben mi, evangélikusok most kivételesen és véletlenszerűen többséget alkottunk, „jézus nyomában" járta be Izrael lenyűgöző tájait. Áhítatunkat magyarországi idegenvezetőnk, Gimesi Zsuzsa református lelkész biblikus igemagyarázatai segítették. A Székelyföldről áttelepült izraeli idegenvezetőnk. Páll Tibor információi pedig a Szentföldről szerzett ismereteinket mélyítették el. És hogy ne csak a lelkünk, hanem a testünk is kikapcsolódjon - jó volt megízlelni Gadarában az úgynevezett PéKeresztelő a Jordánban Programunk kellemesen fárasztó, sokszínű volt. Elcsendesedtünk a Genezáret taván, miközben a tenger lecsendesítésének evangéliumi történetét olvastuk. Imádkoztunk a boldogmondások hegyén, a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában, a Golgota sziklájánál és jézus sírjánál. Kis papírra írva helyeztük imakéréseinket a siratófal réseibe. A közel negyvenfokos hőségben magyar karácsonyi dallamokat énekeltünk Betlehemben, a Születés templomában, valamint a pásztorok mezején. Az Olajfák hegyének lejtőjén állva gyönyörködtünk Jeruzsálem szépségében. A keleti bazár forgatagában, a külvilág zaját magunkon kívül rekesztve jártuk be a Via Dolorosát, jézus szenvedésének keresztútját. Arra is szakítottunk időt, hogy betérjünk Jeruzsálemben a Megváltó evangélikus (lutheránus) templomába. ter-halat, megkóstolni Kánában a bort. Élményekkel teli volt megmártózni a Gileádforrásában, megmászni Éngedi szikláit, fürödni a Holt-tengerben... Azt hiszem, ha minden általunk bejárt helyről szót ejtenék, se vége, se hossza nem lenne beszámolómnak. Annyit azonban még hadd jegyezzek le: a hazai közvélekedéssel ellentétben semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy politikailag nehéz terepen járunk. Nem volt veszélyeztetve a biztonságunk. Az útitársakból Isten által zarándokközös- séggéformált csapat tagjai közül többen azzal a „szent" elhatározással szívünkben tértünk haza, hogy mivel a Szentföld a világnak az a szeglete, amelyet újra látnunk kell, meglátására biztatunk minden lehetséges jövőbeli, új zarándokot. ■ Németh Mihály PAKSTÓL KELETRE... Huszadik századi reformáció A hitújítás hőskorában igen gyakori volt, hogy egy adott keresztény közösség vagy gyülekezet külső vagy belső hatásra egy másik irányzathoz csatlakozott. A reformáció korszakának lezárultával az ilyen esetek száma minimálisra csökkent, illetve jellemzően egyének szintjére korlátozódott. Nem így a kis Bács-Kiskun megyei településen, a leginkább az 1919-es vörösterror idején a Szamuely Tibor-féle Le- nin-flúk által véghezvitt tömeggyilkosságról elhíresült Dunapatajon, ahol a reformáció második lépcsője a 20. század harmincas éveiben zajlott le. A többségében református, kisebb részben katolikus faluban az 1930-as években a reformátusságon belül súlyos személyi ellentétek keletkeztek. Ezek odáig fajultak, hogy a gyülekezet egy része a távozás mellett döntött - sőt ősei vallását is elhagyta: egy másik keresztény felekezethez, az erdélyi eredetű unitáriushoz csatlakozott, mely azon a környéken semmilyen formában nem volt jelen. 1936-ban hivatalosan is megalakult a Dunapataji Unitárius Egyházközség. A lelkészi feladatokat többek között a fővárosban, illetve más gyülekezetekben is szolgáló Barabás István, majd Szolga Ferenc látta el. A közösség életet az 1938-ban Budapesten kiadott, Barabás István által jegyzett, A Dunapataji Unitárius Egyház- község című kötet mutatja be. A hitélet fellendüléséhez nagyban hozzájárult, hogy a közösség templomot tudott építeni. Egy helyi zsidó kereskedőtől megvásároltak egy gabonaraktárnak használt épületet, majd Szinte László tervei szerint, Erdélyből érkezett mesteremberek segítségével építették át hetven esztendővel ezelőtt, 1937-ben. Mind ez, mind az unitárius vallás szülőföldje meghatározta a végeredményt: egy pazar fa- tornyos és harangházas, kazettás meny- nyezetű, transzszilván motívumokkal festett istenháza született; az udvar felőli részen imatermeket alakítottak ki. Az unitárius egyház súlya ráadásul pont ebben az időszakban, Észak-Erdély- nek a Magyarországhoz való visszacsatolása után jelentősen nőtt hazánkban, ami a dunapataji unitáriusoknak a hazai unitárius egyház vérkeringésébe való bekapcsolódására is jótékony hatással volt. Ez a lendület a háborút követően is tartott még egy rövid ideig: az unitárius Brassai Sámuel Ifjúsági Egylet szervezésében országos ifjúsági konferenciát rendeztek a településen 1947-ben. Dunapataj 1952-ben még mint társegyházközség szerepel, de unitárius közössége sorvadásnak indult; ebben szerepet játszott a kommunista időszak egyházellenes légköre, illetve az, hogy az újbóli területveszteség következtében ismét parányivá zsugorodva visszahúzódni kényszerült a magyarországi unitárius közösség. A templomban az utolsó istentisztelet 1967-ben volt, és abban az évtizedben a gyülekezeti élet is megszűnt. Bár a faluban napjainkban kis létszámban találunk még unitáriusokat, a szervezett hitélet azóta sem éledt újjá. A templom azonban szerencsés módon a maga szépségében megmaradt az utókor számára. 1975-ben - állami segítséggel - a település vásárolta meg, és az 1982-es felújítás után oda került az 1959- ben megalapított Pataji Múzeum gyűjteménye. Az épület az ezredfordulón ismét megújult, amiért Dunapataj 2002- ben a Múzeumpártoló önkormányzat pályázat 111. díját kapta meg. Az egykori templomépület napjainkban a néprajzi, régészeti, helytörténeti vonatkozású, gazdag dokumentációs anyag mellett koncerteknek és képzőművészeti kiállításoknak is helyet ad. ■ Rezsabek Nándor „Isten eszközei vagyunk valahányan” Árvíz után épült új óvodába, iskolába járhatnak a hodgyai gyerekek ► Kétéves, 132 millió forintos székelyföldi segélyprogramját zárta le Hodgyán a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Június 9-én ünnepi hálaadó isten- tisztelet keretében adta át a településen a 2005. évi árvíz következtében károsodott oktatási intézmény régi épülete helyett mostanra felépült új óvoda-iskola épületkomplexumot, melynek felső szintjén orvosi rendelő is helyet kapott. Az átadáson részt vett dr. Lévai Anikó és Kovács „Kokó" István, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete, illetve Lehel László, a szervezet igazgatója. Igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese. A hodgyai református templomban tartott istentiszteleten Kató Béla a 90. zsoltár 15. verse alapján az árvíz után megerősödött faluközösségről, az Isten és az embertársaink iránt érzett szeretetről és a hálaadásról szólt. A „Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk” (Károli-fordítás) ige alapján kifejtette: annyi örömmel jutalmazza Isten az ő népét, amennyit rossz sorsban kellett eltöltenie. A harmincmillió forintért a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet által felépített új épület átadóünnepségén Antal Zoltán esperes kért áldást a hodgyaiakra és az őket segítőkre, majd Lévai Anikó jószolgálati nagykövet szólt köszöntőjében az egymás iránti felelősségvállalás és az összetartás fontosságáról. Kiemelte: csak ez tarthatja össze a jövőben is a magyarságot. Kovács „Kokó” István pedig székelyföldi élményeit summázva hangsúlyozta: ez az ünnepség is jó példa arra, hogy a bajban segítenünk kell egymáson. Lehel László az új épület alakjára utalva elmondta: ahogy a ház megjelenése két kinyújtott kart szimbolizál, úgy öleli át a kultúra, a tudás a gyermekek és családjaik jövőjét. Mint mondotta, Isten eszközei vagyunk valahányan, személyre szabott feladattal - adományozók, segélymunkások és az árvizet megélő székely emberek egyaránt. A település református lelkésze, Ballai Zoltán elmondta: a Kálvin Jánosról elnevezett intézmény oktatási és egészség- ügyi szerepén túl közösségi házként is funkcionál a jövőben; húsz óvodásnak és tizenhat iskolás gyermeknek nyújt nívós környezetet tanuláshoz és közösségi programokhoz. A névadót ábrázoló plakett, illetve az emléktábla - mely a magyarországi református és evangélikus egyház, gyülekezetek és hívek támogatását is hirdeti - leleplezése és a hodgyai gyermekek műsora mellett Lévai Anikó, Lehel László, egy hollandiai alapítványt képviselő házaspár, valamint a faluért sokat tevő Balázs Árpád, az egyik székelyudvarhelyi rádió felelős szerkesztője vehetett át díszpolgári oklevelet egy darab hodgyai földdel, tégladarabbal és nemzetiszínű virágokkal teli dobozkával együtt. * * * A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet ezúton is köszönetét mond minden támogatójának, hogy 132 millió forint értékben nyújthatott segítséget a 2005. évi udvarhelyszéki árvíz károsultjainak. A szervezet által kidolgozott bonrendszer keretében 278 család kapott vásárlási utalványt újjáépítésre és tönkrement ingóságaik pótlására. Siménfalván összedőlt magánépületek helyreállítását is vállalta. Karácsonykor az árvíz által leginkább sújtott településeken 245 ajándék- csomagot osztott ki a gyerekek között. A segélyszervezet hosszú távú fejlesztési programjai keretében - a hodgyai óvoda és iskola új épületének kivitelezése mellett - részt vett a bikafalvi református templom helyreállításában és a kiskadá- csi unitárius közösségi és gyülekezeti ház építésében is. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a humanitárius programok lezárása után civilszervezet-fejlesztési programot kíván indítani, előreláthatólag Székelyudvarhely központtal. ■ Ifj. Kis Boáz
