Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-06-17 / 24. szám

IO 2007. JUUIUS 17. KRÓNIKA "Evangélikus ÉletS Egy rádiós istentisztelet margójára Az ember sokszor kíváncsi arra, vajon mi törté­nik a színfalak mögött. Főleg ha a média vilá­gába pillanthat be. Amikor Gáncs Péter püspök felhívott, és elmondta, hogy szeretné, ha elvál­lalnám a Szentháromság ünnepi rádiós isten­tiszteletet, sejtettem, hogy ez számos új élményt tartogat számomra. Bevallom, saját alkalmatlanságom teljes tuda­tában (és ez nem szerénység hanem a kendőzetlen valóság) szívesen átadtam volna a lehetőséget az általam is nagyra becsült, tapasztalt kollégáknak. A püspök azonban biztatott, hogy megfogom tudni oldani a feladatot. Erre most humorosan is reagálhatnék, de komolyra fordítom, mert úgy gondolom, hogy tényleg fontos: nagyszerű érzés, hogy támogató légkörben dolgozhatunk! Sokkal többre képes az ember, ha érzi, hogy bíznak ben­ne. Ezzel a jó érzéssel fogtam munkához. Az első momentum az volt, hogy egy rövid „továbbképzésen” vettünk részt, amikor is szá­mos dologra hívták fel a figyelmünket: miért nagy jelentőségű egy élő adás, milyen hosszú lehet a rádióban a csend. Vagy: ki mindenkifi­gyeli a közvetítéseket - vasárnapi ebédet főző háziasszony, kórházi ágyon fekvő nagybeteg, templomba elmenni már nem tudó idős ember, autóval közlekedő... És az interneten keresztül még külföldről is hallgathatják... Szóba került az is, hogy lehetőség szerint a gyülekezet énekkara is szolgáljon, illetve hogy a rádiós közvetítésnél az orgonista személye is kulcsfontosságú. Ez a mi esetünkben nehéz dön­tést kívánt, mert kántor lánykáink ugyan évek óta szolgálnak és szépen kísérik a gyülekezet énekét, a rádiós megszólalás a szokottnál komo­lyabb hangzást követelt. (Erre orgonánk se volt felkészülve, a pedált javíttatni kellett.) Nagyon jólesett, hogy előző kántorunk aki időközben Győrbe költözött, kérésemre elvállalta ezt a va­sárnapot. Idejekorán kiválasztottam az énekeket, hogy legyen időnk gyakorolni. Ifjúsági kórusunk, a Glory Hope is készült erre a napra: a liturgiában és a prédikáció után szolgáltak, s tették valóban ünnepivé a közvetítést. Három hete a rádió munkatársa rövid hely­színi szemlét tartott, és elmondta, hogy az adásbiztonság miatt már szombaton este meg fognak érkezni. Hogy a közvetítőkocsit védjük a falu polgárőrsége is bekapcsolódott a lebo­nyolításba. Tőlünk telhetőén mindent előkészítettünk már csak azzal kellett szembenézni, hogy ezt a különleges alkalmat a mi gyülekezetünk tagjai is a rádióból kívánják hallgatni. Mondanom se kell. erre előzőleg nem voltam felkészülve, úgy­hogy szombaton - rosszat sejtve - próbáltam még menteni a menthetőt: akit utolértem, hív­tam a templomba, és buzgón imádkoztam. Aztán vasárnapra a ,finoman lengedező szel­lő” (lásd )n 3,8) megajándékozott a kellő rá­hangolódással is, s bár nem voltunk túl sokan, szépen hangzott az ének A záró oltdri imád­ság, az oratio oecumenica már nem fért a köz­vetítésbe, amit azért sajnálok, mert a fiatalok olvasták volna az egyes részeket - de így is ke­rek volt a közvetítés. A legjobb pedig ezután következett: rengeteg szeretet a szolgálóknak SMS-ek és telefonhí­vások formájában! Számomra különösen meg­ható volt a kilencvenkét éves soproni szolgatárs, Zoltán László nyugalmazott evangélikus lel­kész üzenete, aki ismeretlenül is felhívott. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor a sok szer­vezés és fáradozás számomra is értelmet nyert. Továbbra sem gondolom, hogy nem talál­tak volna jobb igehirdetőt nálam, de azt igen, hogy Isten áldása szere tetet terem. És talán nem olyan nagy bűn, hogy ebben most egy ki­csit lubickoltunk mi itt, Nagymányok-Váral­ján.. . Jövő vasárnapra visszarendeződünk ■ Schaller Bernadett Szentgotthárdon vidám forgatagban, lelkes és lelkesítő programokkal tartot­ták meg múlt vasárnap az ez évi - most már hagyományosnak mondható - gyü­lekezeti napot. A tanévzáró istentiszte­lettel kezdődő alkalmon kicsik és na­gyok egyaránt megtalálhatták a korosz­tályuknak tetsző programot. Lelki és tes­ti táplálékkal ellátva, igaz örömben telt a nap a gyülekezet számára, úgy, ahogy azt az igei mottó (Fii 4,4) is előre jelezte: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mon­dom: örüljetek" ■ Loós Zsuzsanna felvétele ISTENTISZTELETI REND / 2007. június 17. - Budapest Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Ézs 55,1-5; Lk 14,15-24. Alapige: íjn 3,(13)14-18. Énekek: 61., 433. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 ír. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Bence Imre; du. 4. (vecsernye) Bence Gábor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (ifjúsági) Kovács Aron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. joób Máté; du. 6. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné: Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.); Rákospalota, XV.. Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János: Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út m.de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Fatalin Helga. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa „Barátságos egyházkerület” ► Közgyűlést tartott az Északi Egy­házkerület június 8-án, pénteken délután. Az eseménynek a buda- hegyvidéki gyülekezet adott ott­hont. A közgyűlést megnyitó áhítatában az egyházkerület püspökhelyettese - e so­rok írója - beszélt Mik 6,8 alapján a tör­vényről mint az élet útjáról, a cselekvő szeretetről mint ennek az útnak konkrét lépéseiről és az úton a Krisztusban ve­lünk járó Istenről. A püspöki jelentés első részében a számok kaptak fontos szerepet. Dr. Fa­biny Tamás, az egyházkerület püspöke az egyházközségek népmozgalmi adatai­nak és a legutóbbi népszámlálás ered­ményeinek összehasonlításával a misszió új feladatait jelölte ki. Az adatok alapján ugyanis a magukat evangélikusnak val­lóknak csak mintegy harmada van jelen gyülekezeteinkben. A második harmad­ról tudnak az egyházközségek, de ők nem részesei az egyházi életnek. Van egy harmadik harmad is, akikről pedig egyáltalán nem tudnak gyülekezeti kö­zösségeink. A misszió új feladata éppen az lehet, hogy ezt a „rejtőzködő egyhar- madot" megszólítsuk és bevonjuk gyü­lekezeteink életébe. Előtérbe kerülhet a „városi misszió”, a lakótelepeken a „füg­gőleges szórvány” kérdése. A második pontban az iskolák és a kö­zelükben működő gyülekezetek kapcso­latáról esett szó. „Az iskola és a gyüleke­zet egymásra van utalva. Az összetarto­zás előmozdítására irányuló szándékon és cselekvésen túl nincs helye más irányú akaratnak” - hangsúlyozta a püspök, majd végezetül a „barátságos egyházke­rület” fogalmát fejtette ki. (A jelentés ki­tért arra, hogy Fabiny Tamás az elmúlt bő egy évben - püspökként - az egyház- kerület területén levő nyolcvankét gyüle­kezetből hatvanegybe jutott el.) Benczúr László egyházkerületi felügye­lő jelentésében még inkább domináltak a számok, a sokszor matematikai felad­ványnak tűnő gondolatmenetek, beszá­molójában ugyanis a gazdasági kérdések kerültek terítékre. Az elmúlt év adatai alapján kiderült, hogy gyülekezeteink bevételei három forrásból: a gyülekezeti tagoktól, gazdasági tevékenységből és egyéb bevételi forrásból származnak. A beszédes adatok egyebek mellett olyan kérdéseket is fölvetettek, mint például hogy „kétszáz egyháztag alatt szabad-e önálló gyülekezetét fenntartani?”, avagy „mi legyen az összedőlés szélén álló templomainkkal?” A közgyűlés második részében kü­lönböző munkaágak jelentéseit hallgat­hatták meg a közgyűlés tagjai, így Blat­niczky János missziói lelkész jelentését és dr. Tóth Judit egyházkerületi ügyész be­számolóját is. A Gusztáv Adolf Segély- szolgálatnak az Északi Egyházkerületet érintő munkájáról Selmeczi Lajos lelkész számolt be. Mihályi Zoltánná, egyházunk oktatási osztályának, illetőleg Helfrich Péter, az ingatlanügyekért felelős osz­tálynak a vezetője szintén tájékoztatta munkaterületéről a közgyűlést. Az ösz- szejövetelen szót kaptak továbbá az egyházkerületben működő oktatási in­tézmények vezetői is. ■ Krámer György Szórványegyház küzdőtéren ► A Nyugati (Dunántúli) Egyházke­rületben - egymástól függetlenül - tavasszal két egyházmegye veze­tőségében is megfogalmazódott az az igény, hogy fesztivál jellegű ta­lálkozót szervezzenek az egyház­megye területén élő evangéliku­sok számára. Néhány héttel a vasi alkalom után ezúttal Veszprém megyéből is hasonló hírről tudó­síthatunk, ugyanis az elmúlt vasár­nap Pápán rendezték meg a Veszp­rém megyei evangélikusok első ta­lálkozóját. Az eredetileg egy általános iskolába meghirdetett alkalom helyszínét - az előzetes jelentkezéseket látva - meg kel­lett változtatni. Több mint hatszázan re­gisztráltatták magukat a rendezvényen, ezért előrelátó döntés volt a városi sportcsarnokba helyezni át a találkozót. A délelőtti program istentisztelettel kezdődött, amelynek igehirdetője Ittzés János püspök volt. A liturgiában az egy­házmegye lelkészei is részt vettek, vala­mint a malomsoki és a marcaltői gyüle­kezeti énekkar tette színesebbé az alkal­mat. Orgonakíséret helyett a gyülekeze­ti énekeket a nagyvázsonyi Várnai Zseni Általános Iskola és Zeneiskola fúvósai, valamint a várpalotai evangélikus fiata­lok fúvószenekara kísérte. A délelőtti program része volt még Profile Gergely előadása; egyházunk országos felügye­lője evangélikus hitvallásosságunk, bi­zonyságtételünk és áldozatkészségünk kérdéseiről beszélt. Polgárdi Sándor somlószőlősi lelkészt, espereshelyettest, a rendezvény fő szer­vezőjét még az ebédszünetben is nehéz volt utolérni. Lapunknak az előkészüle­tekkel kapcsolatos kérdésére elmondta, hogy egyházmegyéjükben az elmúlt évi tisztújításkor új vezetőség állt fel. Egyik első kezdeményezésük az volt, hogy az elnökség - a gazdasági bizottság tagjai­val együtt - meglátogatta a megye gyü­lekezeteit. Az egyházmegyében a nép­számlálási adatok alapján tizenkilencez- ren vallották magát evangélikusnak. A Fórumbeszélgetés a sportcsarnokban huszonhét anyagyülekezetben a hu­szonhét lelkész összesen hetvenhat tele­pülésen van jelen. Az a tény, hogy szór­ványban, egymástól távol élnek az evan­gélikusok, arra az elhatározásra késztet­te őket, hogy még a nyár elején találko­zót szervezzenek; ennek keretében egy vasárnap erejéig együtt lehetnek a me­gyéjükben élő lutheránusok. E napon a legtöbb gyülekezetben nem tartanak is­tentiszteleteket. A pápai találkozóra összesen hatvanhárom településről hat­százharmincán jöttek el. Az összejöve­tel mottója „Közösség a Krisztussal” (lásd íjn 1,3) volt. Délután a szervezők igyekeztek min­den korosztály és a különféle érdeklődé­si körű résztvevők számára valamilyen meglepetéssel szolgálni. Ami a zenés programokat illeti, elsőként a kemenes- magasi citerazenekar, majd a csikvándi nyugdíjasok énekkara, végül a Kossuth- díjas Kaláka együttes lépett a színpadra. A résztvevők továbbá rövid előadást is hallhattak Leadre és a vidékfejlesztés 2007-2013 címmel - a nap programjait támogató - Földművelésügyi és Vidék- fejlesztési Minisztérium által kiírt, egy­házközségek számára kínált pályázati lehetőségekről. Ezenkívül a találkozón hirdették ki a Veszprémi Egyházmegye levelező hittanversenyének eredményét is, illetve bemutatkoztak az egyházme­gye területén lévő oktatási intézmények: a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Ál­talános Iskola, a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda és a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ. A nap programjának záró részében - a már kissé megfogyatkozott gyülekezet előtt - fórumbeszélgetésre került sor, amelyen az egyházkerület és az egyház­megye elnökségének tagjai válaszoltak az egyházunk lelki és anyagi életét firta­tó kérdésekre. A késő délutánba hajló találkozó után Ördög Endre esperes a jövővel kapcsolatban lapunknak elmondta, hogy pillanatnyi be­nyomása alapján mindenképpen van jö­vőjük az ilyen jellegű együttléteknek. Ter­mészetesen minél hamarabb ki kell érté­kelni a találkozóval kapcsolatos pozi­tívumokat és negatívumokat egyaránt. Rétegalkalmak mindenütt vannak, például presbiteri, illetve családi csen- • desnapok, ifjúsági táborok, és így to­vább. De az ilyen, minden rétegre kiter­jedő, nagy seregszemleszerű találkozó is fontos lehet. Amint az esperes fogalmazott, látta a jelenlévők arcán az egymásra találás örömét. A nagy közösség megélése a ta­lálkozó egyik kiemelkedően pozitív ho- zadéka, amely szükségessé teszi a folyta­tást. A jövő kérdése az, hogy évente vagy ritkábban legyenek megszervezve ezek az összejövetelek. Arra a kérdésre, hogy mennyiben próbálnak nyitni azok felé, akik ezen a vasárnapon nem voltak a saját gyüleke­zetükben sem istentiszteleten, Ördög Endre elmondta; úgy kell szervezni a programot, hogy felkeltse azok érdeklő­dését is, akik a gyülekezetek perifériáján m élnek. Például vonzó lehet számukra egy 3 színvonalas zenei esemény. És aki egy ilyen rendezvényre eljön, „kiteszi ma­gát” annak, hogy megérinti őt Isten igé­jének üzenete. ■ M. Gy. Az országos felügyelő a Veszprémi Egyházmegye evangélikusainak találkozóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom