Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-10 / 23. szám
"Evangélikus Életéi ÉLŐ VÍZ mBHmmmmimmmmmmiMwiwiii« 200/. június io. V& 9 Juhász Gyula Emberi hitvallás Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú, magányos Galileai férfi, ki harminchárom évvel Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus, S szelíd szava erősebb, mint minden büszke kétely. Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát, Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot, Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország, Hogy az az Út, Igazság, melyen ő az égbe tartott. Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe Szelídebb népek állnak, s rózsásabb lesz a holnap, És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke. Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét, És nem lehet henyélni bíborban és selyemben, S a paloták alatt nem támolyog az éhség, S ebek harmicadán nem tengődik a Szellem. Szeretem e világnak minden gyönyörűségét És minden bánatát, a napot és esőt, A márciusi zsongást, a decemberi békét, A kelő csillagot és a lepihenőt. Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek Bús topogásait, sírok örök nyugalmát, Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek. (1925) Ä TE HITED, A TE OLDALAD GÜjLuther Evangélikus diákélet • vfww.myluther.hu 10. Tamás-mise Tizedik alkalommal gyülekeztek össze a főváros fiataljai a Tamás-mise szervezőinek hívására június 3-án a zuglói evangélikus templomba, hogy a kételkedők és keresők istentiszteletének névadójáról, a János írása szerinti evangélium végén főszerepet kapó Tamásról és bizonyságot kereső példájáról halljanak. A magyar- országi Tamás-mise kétéves történetében először volt példa arra, hogy dialógusprédikáció hangzott el. Prőhle Gergely, a kelenföldi gyülekezet tagja - egyszersmind egyházunk országos felügyelője és négygyermekes családapa - személyes hangvételű kérdéseivel és saját aktuális élettapasztalatával, dr. Bácskai Károly, a budahegyvidéki gyülekezet lelkésze pedig a teológus-lelkész gyakorlati megoldásaival közelítette meg a témát. A több mint kétszáz fős gyülekezet előtt kötetlen formában együtt gondolkodó igehirdetők párbeszédükben így fogalmazták meg az evangéliumi történet üzenetét: a kételkedés emberi természetünk sajátja, amelyet minden közösség és keresztény ember vállalhat. Lehetünk Tamások, mert Isten a kételkedésben, a keresésben, emberileg nehéz helyzetekben, sőt akár a kilátástalan szomorúságban is megjelenik, és megismerteti önmagát... A következő Tamás-mise szeptember 16-án 15.30-tól lesz, a városmisszió keretében szabadtéren, a Deák téri templom háta mögötti Városháza parkban. ■ Horváth-Hegyi Olivér Kedves Gyerekek! ► Most induló hatrészes sorozatunkban Petivel és Bálinttal, két jó baráttal ismerkedhettek meg. Mindig együtt töltik a szünidőt, és sok kalandban van részük. Minden részben találtok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket - akár utólag is - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándék- csomagot kaptok. Peti és Bálint már óvodáskoruk óta jó barátok. Bár az is igaz, hogy mindig csak az iskolai szünetben tudnak együtt játszani, amikor Bálint a nagyszüleihez utazik. Peti apukája ott lelkész, és Bálint nagyszüleinek a szomszédságában laknak. A szünet első napjaiban a fiúk a parókia hatalmas kertjében, a fák között kato- násdit játszottak. Amikor megéheztek, beszaladtak Petiékhez egy szelet vajas kenyérért. Miközben jóízűen majszolták, Peti lelkesen mesélte apukájának:- Apa, képzeld! Az előbb én voltam Nagy Sándor, Bálint pedig Napóleon. Mind a kettő remek hadvezér volt. Nekünk ők a példaképeink!- Nekem pedig az a kapernaumi százados, aki kiváló katona volt.- Mikor élt? Amikor Mátyás király?- Nem. O Jézus korában élt, a Római Birodalom katonája volt. Az emberek nagyon szerették őt, mert bár nem volt zsidó vallású, zsinagógát épített nekik. Egy nap nagyon megbetegedett a szolgája, akit nagyon kedvelt. A százados korábban már hallott Jézusról, és hitt abban, hogy ő meg tudja gyógyítani a beteget. Ezért elküldte a zsidók véneit, hogy hívják el hozzá Jézust. Amikor odaértek a Mesterhez, kérték őt, hogy tegye meg, amit a százados kér, mert megérdemli. Jézus el is indult. Ahogy közeledtek a házhoz, a százados elébe küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj azzal, hogy ide gyere, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Csak szólj egy szót, és tudom, hogy meggyógyul a szolgám. Mert nekem is vannak katonáim. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el«, ő elmegy. Vagy a másiknak: »Tedd ezt«, akkor megteszi.” Jézus ennek hallatán nagyon elcsodálkozott, és azt mondta a vele levőknek: „Bizony, egész Izraelben nem találtam még embert, akinek ilyen nagy lenne a hite.” Mire a követek visszatértek a házba, a beteg szolga újra egészséges volt.- Látjátok, fiúk, nem az a legfontosabb, hogy egy katona jó céllövő legyen, jó fegyvere legyen, vagy hogy minél több katonának parancsolgasson, hanem az, hogy higgyen Jézusban, és az ő segítségét kérje. Színezzétek ki a jeleknek megfelelően az ábrát. Vajon kiket ábrázol a kép? GYERMEKVÁR A X * 0 Soieí Let • serire^ a zoLd A könnyűzene súlya Lezajlottak a kerületi missziós napok. Nagy kár, hogy a három közül csak az egyiken vehettem részt, viszont nagy öröm, hogy éppen a nyugati kerületre esett a választásom. Ennek a miértjét szeretném megosztani a kedves olvasóval. A ragyogó napsütés igazi ünneppé tette ezt a napot mindannyiunk számára, a győri Öregtemplom udvarán az óvodástól a nagyszülőkorúig minden generáció képviseltette magát. A programok közti szünetekben forró kávét és finomabbnál finomabb süteményeket fogyasztva beszélgethettünk rég nem látott barátainkkal, testvéreinkkel. Bevallom, ez a családias hangulat szinte pihentetően hatott rám, egészen könnyűnek éreztem magam, amikor beültem a jó hűvös templomba, hogy meghallgassam a pécsi gospelkórus szolgálatát (aki személyesen is ismer engem, az tudja, hogy nem olyan egyszerű könnyűnek éreznem magam, mivel elég régóta nehéz vagyok...). Mielőtt leírnám, hogy mennyire élveztem ezt a koncertet, el kell mondanom, hogy magam is régóta játszom különböző gitárokon, s ennek az az egyik kellemetlen mellékhatása, hogy sosem tudom magam teljesen átadni a zene élvezetének. Valamilyen „szűrő” mindig bekapcsolva marad; figyelem, hogy mi történik, keresem és meg is találom a legapróbb hibákat, s igyekszem a lehető legtöbbet tanulni belőlük. Mindig hátul ülök, hogy semmilyen - az előadóval létrejöhető - szem- és/vagy mosolykontaktus ne ragadhasson magával kritikus szemlélődésemet és hallgatózásomat befolyásolandó; igen, lehet mondani, hogy igazi hiéna vagyok. Akkor tehát következzen maga az élmény. Elkezdődik. Szépen énekelnek, sőt nagyon szépen. Tiszták, valósággal harapnak a harmóniák, kiegyenlítettek a szólamok, a kórus tagjai nagyon fegyelmezettek, de a mosolyuk megmarad szívből jövőnek; úgy gondolom, ezt nem lehet tanítani. A karvezető srác profi, jól ismeri a kórusát. Úgy vezényli őket, mintha - talán egy kicsit sántít a hasonlat - ő maga egy nagyon komoly keverőpult lenne, amellyel szabályozni lehet a kórus mint hangszer hangerejét, hangszín.eit, dinamikáját. S ha mindez még nem elég, előénekes szólistaként is „villant” egyet-kettőt. A zenekar is nagyon jó, bár nem mindig hallom a basszusgitárt, és szívemnek igen kedves lenne - a hangszerelés miatt - egy klasszikus rock-dob hangzás. Csodálatos az összhang, szinte együtt lélegeznek. Ekkor elismeréssel bólint bennem az önjelölt szakértő, s azt mondja: ez igen! Mennyi munka, mennyi áldozat lehet ebben a már-már tökéletes megszólalásban! így folytatódik a kórus műsora; bizonyságtevő összekötő beszédeket is hallhatunk, érezni, hogy a missziói nap gyülekezete is egyre bátrabban tapsol. A „Cum ba yah, my Lord"-feldolgozás pedig - nem túlzás! - világszínvonalú. Éppen egy lassú, imádságos dal szólt, amikor észrevettem, hogy én is együtt léleg- zem velük, én is együtt dúdolom-imádkozom velük az éneket, amelyből angolnyelvtudás híján egyébként alig értettem valamit. Hiába ültem hátul, úgy éreztem, hogy nem sikerült megóvnom magam, a hűvös kritikust; úgy éreztem, ez az én imádságom, teljesen magával ragadott az a semmihez sem hasonlítható önkifejezési mód, amelyre csak a zene képes. Nehéz megfogalmazni, milyen felemelő érzés az, amikor a kutakodó szemlélődésből, de akár csak a türelmes végighallgatásból is elevenünkbe hasító felismerés lesz. Annak felismerése, hogy az Isten közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, itt van közöttünk, meghallgatja énekben elhangzó imádságunkat, gyönyörködik a dicséretet mondó spirituálékban, és megáld mindannyiunkat, hogy ne menjünk haza üres kézzel, üres szívvel. Annak a felismerése, hogy nem a mi munkánk, áldozatvállalásunk, erőlködésünk eredménye világszínvonalú, hanem az ő szeretete, ő maga az. Hálás vagyok, és úgy érzem, mindannyian hálásak lehetünk Istennek azért, hogy ilyen alkalmakat szerez számunkra, hiszen az ő jelenlétében együtt lenni a leginkább megerősítő élmény. Kedves olvasó! Tudott dolog az, hogy az evangélikus egyházban sokak számára még ma is kérdéses a keresztény könnyűzene létjogosultsága. Aktív keresztény zenészként, egyszersmind hallgatóként most azért „ragadtam billentyűzetet”, hogy elmondhassam: véleményem szerint a keresztény könnyűzene alkalmas és méltó arra, hogy Isten szolgálatában állva bárhová elvigye és szívekbe plántálja az örömhírt. A pécsi gospelkórus szolgálata több száz ember előtt bizonyította ezt a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület missziói napján, május 19-én Győrött. ■ Huszár Zsolt HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16) Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten szent igéjének a sorsáról olvashatunk. Jézus azonosítja magát evangéliuma továbbadóival. Isten az írott, a hirdetett és a testté lett Igében szól ma is hozzánk bennünk lakó Szentlelke által - ezért nem ünneptelen az egyházi évnek ez a most kezdődő második fele sem; minden vasárnap Krisztus feltámadását ünnepelhetjük! „Áldott az Isten, a mi Urunk jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) A névtelen gazdag - s öt testvére - nem hallgatott Mózesre és a prófétákra, és megtapasztalhatta: az örök élet ünnepi lakomája nem „átjáróház”, „hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki” (Lk 16,26)! Hol töltőd az örökkévalóságot? Ezt e földön kell eldöntenie mindenkinek! Isten segít a döntésben (Lázár neve is ezt hirdeti); de nem őt, hanem egyszülött Fiát küldte hozzánk, aki halott volt, de íme, él örökké! Miért tette? Mert „Isten szeretet", s azt várja tőlünk, „hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (íjn 4,i6b.2i)! Luther Marton összekapcsolja e kettős, nagy parancsolatot: „Mert ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szívem feltétlenül megtelik Isten iránt örvendező szeretettel, és - a felebaráti szeretethez lát hozzá. Ha látja, hogy az mezítelen, felruházza; ha éhes, táplálja, s így tovább.” Jézus nyári missziói gyakorlatra küldte ki hetvenkét tanítványát saját hazájukba: „Menjetek el! íme, elküldelek titeket...” „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa. ” (Lk 10,3.9) Jeremiás a templomba küldte el Bárúkot: ....menj, és (...) a böjt napján olvasd fe l a nép előtt a tekercset.Júda királya elégette a tekercset, de a próféta újból lediktálta beszédeit, amelyeket Jeruzsálem lakói „nem hallgattak meg" (Jer 36,6.31). íme Isten igéjének a sorsa! Pál és munkatársai nyíltan, nem tisztátalan szándékkal hirdették Isten evangéliumát, „mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek"; „mindenkit egyenként" intettek és buzdítottak (iThessz 2,4.11-12). Péter apostol lelkipásztori beiktatása e „három az egyben” kérdés megválaszolásából állott: „Simon, Jóm fia, szeretsz-e engem?" Jézus a saját nyáját bízta őt csak „kedvelő” apostolára: „Őrizd az én juhaimat!” S a pásztorok pásztora így hívta el őt (is!): „Kövess engem!" (lásd Jn 21,15-19) Az utolsó vacsora után az Úr Jézus első kérdése ez volt: „...ki a nagyobb? (...) Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." (Lk 22,27) Pál fogsága is az evangélium elterjedését szolgálja, mivel sokan „félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét". „. ..Krisztust hirdetik, és én ennek örülök." (Fii 1,14.18) Isten igéje ma is élő és ható: „Te örök evangéliom, / Te légy vezérem utamon! / Én ismerem hatalmadat.” (EÉ 287,4) ■ Garai András
