Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-06-10 / 23. szám

io 2007. június 10. KRÓNIKA "Evangélikus ÉletS ISTENTISZTE LET-KÖZVETÍTÉS A DUNA TELEVÍZIÓBAN Bemutatkozik a nyíregyházi evangélikus gyülekezet A 18. század közepén Nyíregyháza még jelentéktelen falu volt. A gróf Károlyi csa­ládnak köszönhetően 1753-ban három­száz, evangélikus felekezethez tartozó család érkezett öt Békés megyei telepü­lésről. A szabad vallásgyakorlat ígéretét kapó lutheránusok lelkészt és tanítót is hoztak magukkal. Példás felekezeti elkö­telezettségük jele, hogy még ebben az évben egyszerű csűrtemplomot építet­tek, hogy istentiszteleteiket meg tudják tartani. Harminchárom év múlva, 1786- ban Magyarország egyik legnagyobb evangélikus templomának szentelésére gyűlhettek össze. A rendszerváltozás évei újra fordu­latot hoztak az intézmények életében. Az evangélikus egyház 1991-ben visz- szakapta gimnáziumát, majd öt évvel később általános iskoláját. Jelenleg több mint ezer diák tanul a két intéz­ményben. 2001-ben korszerű, mintegy százharminc főt befogadó evangélikus kollégium szentelésére került sor. A tanévzáró istentisztelet egyben a Nyír­egyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett, egy 'éven át tartó ünnepségsorozat záróal­kalma is, amelyen a két iskola tanulói és tanárai mellett a gyülekezet tagjai is részt vesznek. A tizenkétezer fős gyülekezetben még elevenen él két meghatározó 20. századi lelkész, Balczó András és Joób Olivér szol­gálatának, valamint két, Nyíregyházán székelő püspöknek, Túróczy Zoltánnak és Geduly Henriknek az emléke. A városban három önálló egyházköz­ség működik, a legnagyobb a nagytemp­lomi gyülekezet. Ennek területén műkö­dik a negyven testi és értelmi fogyatékos gyermeknek otthont adó Élim Evangéli­kus Szeretetotthon, a nincstelenek gond­ját felvállaló Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálat, valamint a kilencvenfős Em­■**fc*. ouno Evangélikus istentisztelet közvetítése Nyíregyházáról A gyülekezet és az oktatási intézmé­nyek története szorosan összekapcsoló­dik. A 18. század végére három városi is­kolát és tíz tanyasi tanítói állást tartott fenn a gyülekezet. A 19. században tíz új tanyasi iskolát, leánygimnáziumot, vá­rosi főgimnáziumot, tanítóképzőt és professzori iskolát is alapítottak. Az evangélikus egyház kiterjedt, ma­gas színvonalú iskolarendszere 1948-ig, az államosításig működött. A szocialista eszmék, a keresztényellenes ideológia és az államhatalom mindezt egyik pillanat­ról a másikra lerombolták. Az iskolákat elvették, a hitoktatást beszüntették, a több száz éves hagyomány, a gyülekeze­ti hitélet és az iskolában folyó nevelés a szocializmus martaléka lett. A Duna Televízió június 17-én 10 órai kezdettel istentiszteletet közvetít fel­vételről Nyíregyházáról, ahol hazánk egyik legnépesebb evangélikus kö­zössége található. A városban két lu­theránus oktatási intézmény is mű­ködik, a Nyíregyházi Evangélikus Ál­talános Iskola, valamint a Nyíregyhá­zi Evangélikus Kossuth Lajos Gimná­zium. A két iskola közös tanévzáró istentiszteletén - amely egyben a gimnázium alapításának kétszázadik évfordulójára rendezett ünnepségso­rozat záróalkalma is - igét hirdet dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerü­let püspöke. mjus Szeretetotthon, amelyhez kapcso­lódóan tavaly új templom épült. Jövőre pedig új evangélikus óvoda nyitja meg kapuit. ISTENTISZTELETI REND / 2007. június 10. - Budapest Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 5MÓZ 6,4-9; Lk 76,19-31. Alapige: 1Jn 4,i6b-2i. Énekek: 65., 232. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Gertrud Heublein; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. n. (úrv.) Győri Gábor; du. 7. (a Bach-hét záróalkalma) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. n. (úrv., énekverses liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (a gyülekezeti kórus évadzáró hangversenye) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál: XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Asztalos Richárd; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Petri Gábor: Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik térde. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos: Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. dr. Zsigmondy Árpád; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Aktív a nyugdíjas papok köre Tíz évvel ezelőtt támadt idősb Görög Tibor lelkésznek az a gondolata, hogy jó lenne egy olyan kört létrehozni nyugalmazott budapesti lelkészek számára, ahol lehe­tőségük nyílna a teológiai, illetve az egy­házat érintő kérdésekről folytatott esz­mecserére. Az elgondolást tett követte; az érdek­lődő lelkipásztorok a Deák téri evangéli­kus gyülekezetben azóta is havonta ta­lálkoznak egymással. Így marad ez a to­vábbiakban is - annyi változással, hogy az ötletgazda ifjabb kollégáinak - Juhász Gézának, Missura Tibornak és Selmeczi Já­nosnak - adja át a stafétabotot. A legutóbbi, június i-jén tartott alka­lom a hagyományoknak megfelelően áhítattal vette kezdetét, amelyet Labor- cziné Prőhle Margit (képünkön) tartott 5MÓZ 8,1-7 alapján. Ezután Mersich End­re nyugalmazott mérnök, a fennállásá­nak 450. évfordulóját idén ünneplő soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium volt diákja adott rövid iskolatörténeti átte­kintést, illetve emlékezett vissza közép­iskolai élményeire. A következő előadó- ugyancsak volt licista -, dr. Hunyadi Zoltán nyugalmazott tanár szintén isko­lai témánál maradt: a főváros iskola- szerkezetét • elemezte. A kör vendége volt Profile Gergely országos felügyelő is, aki egyházi kérdésekről beszélgetett a résztvevőkkel. ■ G. Zs. Családi istentisztelet a Fasorban Amikor a fasori gyülekezetben Aradi György mellett tavaly nyár óta szolgáló beosztott lelkész, Szántó Enikő átvette a családi istentiszteletek vezetését, érdekes je­lenséggel szembesült: a gyülekezet szo­ciális és életkori összetételéből adódóan ezekre az alkalmakra olyan famíliák jöt­tek, amelyekben a gyerekek vagy egé­szen aprók, vagy az óvodás és kisiskolás korosztályból kerülnek ki. Az ifjú lelkésznő az egyébként más­hol is élő családi istentiszteleti formát jó érzékkel szabta kifejezetten erre a korosztályra. A gyermekek az idei utol­só, június 3-i - a 2006/2007-es tanévet lezáró, szeretetvendégséggel kiegészí­tett - alkalmon is érdekes és izgalmas módon kapcsolódhattak be a liturgiá­ba: a számukra kevésbé praktikus pa­dok helyett az oltárlépcső előtti párná­kon ülve, közös énekekkel, feladatok­kal és játékokkal. A családi istentiszteletek biztos alap­jának tekinthető a fasori közösség há­romhetente szervezett baba-mama klubja. Ennek tagjai - szintén Szántó Enikő ve­zetésével - mindig más-más gyülekezeti tagnál találkoznak. Ami a családi isten­tiszteletek másik „célközönségét”, az óvodásokat és a kisiskolásokat illeti, ők a heti hittanórákon találkoznak a Damja­nich utcai gyülekezeti teremben, illetve a szépen felújított ifjúsági klubban. Itt - az életkori sajátosságokat maximálisan fi­gyelembe véve - egy nagyobb létszámú csapatban Gál Zsuzsanna, egy kisebb cso­portban Deák Dániel ismerteti meg a ki­csiket hitünk alapjaival, nem feledkezve meg közben a közösséget formáló játék­ról sem. És mivel egy-egy alkalom után a gyermekeket mindig nehéz hazacsalo­gatni, reménységgel mondhatjuk: a Fa­sorban biztosítottnak látszik a gyüleke­zeti utánpótlás. B Rezsabek Nándor Száz éve született dr, Levius Ernő Dr. Levius Ernő osztályfőnököm volt 1945 és 1952 között. A hadifogságból hazatér­ve 1945 őszén vette át az akkori II/b-t. Matematikát és fizikát tanított, majd áb­rázoló geometriát is. Ez már a felsőben, a reál tagozaton volt kötelező tárgy. Kife­jezetten az ő kedvéért, másként fogal­mazva az ő biztatására mentem a reálba. Pedig szerettem a négy évig tanult latint is. A „humánba” készültem, de Ernő bá­csi azt mondta: „Csak nem hagysz el en­gem, én a reált viszem tovább.” Ekkor vált ketté nagy létszámú osztályunk. Szerettük egymást. Azt hiszem, nem csak számomra jelentett többet egy jó osztályfőnöknél. Persze az alap nála is - mint minden fasori tanárnál - a kima­gasló tudás volt, amely imponált ne­künk, lenyűgözött minket. Mégis, ha rá emlékezünk, embersége, ragyogó intel­lektusa, konfliktuskezelő képessége kí­vánkozik az élre. Férfi volt - érzelmekkel, indulatok­kal. Nem hivalkodott velük, de nem is rejtegette őket. Alig emlékszem esetek­re, amikor felemelte a hangját; ha mégis így tett, annak mindig morális indítéka volt. Elsősorban ő valósította meg a mi osztályunk - és nyilván még több osz­tály - életében azt, amit fasori szellem­nek, fasori nevelésnek tartanak. Tőle ta­nultuk meg, hogy önmagunkkal kell versenyeznünk, magunkból kell a maxi­mumot kihoznunk, nem elégedhetünk meg viszonylagos sikerekkel. Törvény- szerű volt, hogy aki az osztályból egye­temre jelentkezett, azt - az egyházi is­kolai háttér ellenére - felvették teljesít­ménye alapján. 1952-ben megszüntették az iskolát. Levius Ernő, ahogy ma mondanánk, ka­pós volt a munkaerő-piacon. Azt hi­szem, elsősorban azon adottsága révén, amelyet igazán a szakmabeliek tudnak értékelni. Egyszerűen zseniális volt a pontosságot illetően a kísérletezés, a mérések, a metodika területén. így ért­hető, hogy a Műegyetem Kísérleti Fizika Tanszékén folytatta pályáját. De lélek­ben megmaradt fasori tanárnak. Ezt tapasztalhattuk évente, amikor szokás szerint összejöttünk egy-egy ta­lálkozóra. Tanáraink közül Levius Ernő és Gyapay Gábor volt rendszeres résztve­vője ezeknek az alkalmaknak. Érdekelte őket a sorsunk, tanácsaikra mindig szá­míthattunk. Levius Ernő mélyen hívő ember volt. Nem hivalkodó-szemérmes, de evidens hittel. Érdeklődött a filozófia és a teoló­gia iránt, természettudósként izgatták az élet végső kérdései. Olykor beszélt is erről, a kereső-kutató, kétkedő ember problémakezelésével. Nem mond min­dennek ellent, hogy jó humorú, vala­mennyire akár bohémnek is nevezhető személyiség volt. Becsülte a jó társasá­got, szívesen oldódott fel a hangulat­ban. Ha valamelyikünk botlott, akkor sze­líd határozottsággal elérte, hogy az illető vállalja, egyben meg is bánja tettét. így többnyire büntetés nélkül is megvalósult a nevelési cél. Osztályfőnökként igazi bravúrjait viszont azok az esetek jelen­tették, amikor valamelyikünkre - olykor elhamarkodott indulatból - egy másik tanár kért büntetést. Ernő bácsi ilyenkor többnyire azt az utat választotta, hogy minimális büntetés kiszabásával formá­lisan eleget tett a kolléga kívánságának. Az esetet viszont felhasználta arra, hogy jól érthető példabeszédeket tartva felké­szítsen minket az életre. Mert az életben nem mindig az igazság érvényesül, kell tudni kompromisszumokat kötni. Sú­lyos igazságtalanságot viszont nem viselt el. Ilyenkor értünk is, velünk is határo­zottan képes volt megütközni, attól füg­gően, hol rejtőzött az igazság. Ritkán té­vedett. Képes volt szeretetet adni és elfogadni is. Igényelte, hogy szeressük, jólesett neki. 1952 júniusának utolsó napjaiban érettségiztünk. Már bontották, alakítot­ták az iskolát az „új időszámítás” szerint. Könnyes szemű tanárok előtt vizsgáz­tunk. Az érettségi után Ernő bácsi félre­vont bennünket. „Ti vagytok az utolsó fasori osztály - mondta. - Nem látjuk a jövőt, nem tudjuk, lehet-e még egyszer iskolánk. Elsősorban a ti felelősségetek őrizni a lángot, és ha az Úristen megadja a lehetőséget, akkor tenni a Fasor újrain­dításáért.” Életem felejthetetlen pillanata volt, amikor 1989. szeptember 2-án, harminc­hét év után az első évnyitón szót kap­tam. Jelentettem a zsúfolt terem által percekig ünnepelt egykori osztályfőnö­kömnek, hogy teljesítettük a megbízást. Levius Ernő száz éve született, 1993- ban hunyt el. Nehéz évszázadban, nehéz korban élt. Példát mutatott. Életműve az evangélikus neveléstörténet aranybetűs fejezete. , ■ Frenkl Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom