Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-21 / 3. szám
‘Evangélikus ÉletB EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. januar 21. 3 „Boldogok a békességre igyekezők.. Beszélgetés Fischl Vilmos lelkésszel, a hadtudományok doktorával ► Hittudomány - hadtudomány. Első pillantásra mi sem áll távolabb egymástól, mint e két diszciplína. Ám van, aki kapcsolatot talál közöttük. Dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész az elmúlt évben arra vállalkozott, hogy nem csupán teológusként, hanem a hittudományt a hadtudománnyal összekötve összegezze, hogy az egyházak miként lehetnek cselekvő részesei a nemzetközi biztonságpolitikának. Doktori értekezését 2006. október 11-én védte meg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE), ünnepélyes doktorrá avatása pedig november 1 j-án történt - az intézmény hagyományai szerint - Zrínyi Miklós szab- lyájáratett kézzel...- „Civil a pályán?" - szinte ez volt az első kérdésem, értesülvén újabb nagy vállalkozásáról négy évvel ezelőtt, amikor jelentkezett a nemzetvédelmi egyetem doktori képzésére. Harmincöt esztendősen olyan sikereket tud felmutatni, amelyek összetéveszthetetlenül csak Önre jellemzőek: a teológia elvégzése után külügyi szakértői diploma, egyszerre gyülekezeti és reptéri lelkész, kiképzett ejtőernyős... A legnagyobb eredmény mégis a hadtudományok doktora fokozat, amelyet az elmúlt ősszel szerzett meg. Hogyan kerül egy lelkész a hadtudományok harcmezejére?- A hadtudományok egy sajátos területével foglalkoztam, a biztonságpolitikával, amely nem csupán korábbi külügyi szakértői tanulmányaimhoz illeszkedik szervesen, de lelkészként is jól megközelíthető. A világ és az életünk is tele van konfliktusokkal, a biztonságpolitika pedig éppen ezek megelőzésén, kezelésén, megoldásán munkálkodik. így a lelkész is, ha ebben a témakörben kutat, azt veszi észre, hogy ismerős területen mozog: olyan konfliktusos szituációk megoldásán kell dolgoznia, amelyek nem állnak messze sem a teológiától, sem a jézusi etikától.- A doktori értekezés címe - A nemzetközi egyházi szervezetek szerepe az államközi, valamint csoportok közötti konfliktusok és válságok kezelésében - is mutatja, hogy teológiai és világi tudományok miként találkozhatnak egymással. Hogyan fogadták az evangélikus lelkészt a katonai közegben?- Pozitívan viszonyultak hozzá, hogy lelkészként közöttük vagyok. Olyan világot képviseltem, amellyel egyébként ritkán találkoznak közvetlenül, bár az evangélikus egyházzal kiemelkedően jónak mondhatók a honvédség kapcsolatai. Sokat köszönhetek témavezetőmnek, Szabó János akadémikus professzornak - s habár minket elsősorban a tudományos munka kötött össze, az evangélikus egyházhoz való tartozása is közös alapot jelentett. Szakbírálóm, Matus János akadémikus is evangélikus. A bírálat és a védés során a bizottság katona tagjai szorosan együttműködtek a teológus tagokkal. (Ez utóbbiak D. dr. Harmati Béla püspök, hivatalos szakbíráló és a teológia képviseletében dr. Korányi András adjunktus voltak. - A szerk.) Összességében is úgy érzem, hogy a katonai és az egyházi közeg találkozása mindvégig nagyon pozitív volt.- A biztonságpolitika kemény világ; szimbolikusan kifejezi ezt a Zrínyi szablyájára tett kézzel elmondott doktori eskü is. Mivel szembesíti ez a találkozás a lelkipásztort? Mi jelentette a legnagyobb nehézséget? Bizonyára egészen más ennek a világnak az eszköztára, mint az egyháznak...- Zrínyi szablyája a nemzetvédelmi egyetem névadójának féltett kincse, a katonák számára a maguk hivatásában olyan szerepe van, mint nálunk a Bibliának. Az eltérő eszközök ellenére a biztonságpolitika nem áll messze a teológiától. Mindkét szakterület a békére törekszik és a biztonságra. Természetesen van különbség a békefenntartás, a béketeremtés - gondoljunk csak Jézus szavaira a Hegyi beszédben, Mt 5,9 - és a béke kikényszerítése között. Itt már valóban lehetnek olyan eszközök, amelyeket a teológia és az egyház, illetve a nemzetközi egyházi szervezetek csak bizonyos feltételek mellett fogadhatnak el.- Miközben a vallásos identitás és hagyományok szerepét egyre fontosabbnak tartják a nemzetközi ellentétek terén, mennyire fogadja el ma tárgyalópartnernek a nemzetközi - és különösen az európai - biztonság rendszere az egyházakat?- A vallási hovatartozás fontos, mert ez jelentős tényező, sőt kiindulópont is lehet egy konfliktus kezelésében, például Irakban. De említhetjük azt a tényt is, hogy Németországban és Franciaországban már több millió muszlim él, és jelenlétük része a keresztények mindennapjainak. Az összefüggés tehát nyilvánvaló. Nemzetközi szinten ez úgy jelenik meg, hogy az ENSZ-nél, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél, illetve az Európai Uniónál van hivatalos egyházi képviselet, amely nem csupán a szervezeteket vagy az egyházakat, hanem a keresztény értékrendet is képviseli, ami nagyon fontos a szekularizáció közepette. Európában különösen is, mert lélek nélkül nem lehet Európát sem építeni.- Mely konfliktusok rendezésében játszhatnának nagyobb szerepet a keresztény egyházak?- Hosszan lehetne sorolni a lehetőségeket. Pozitív példaként említhetem például a balkáni konfliktus esetében a nemzeti egyházak egységes és együttes fellépését, ami rengeteget segített. De el tudnám képzelni, hogy az egyházak beleszóljanak a nagypolitikai kérdésekbe is. A napi politikában már kevésbé látom hasznosnak a beleszólást. Ám Libanonban például a napi politikai kérdésekben is állást foglalnak az egyházi vezetők, és a parlament egyik fele keresztény, míg a másik fele muszlim az 1943-as alkotmány alapján. Ez a helyzet pont azt teszi lehetővé, hogy ne legyen még nagyobb konfliktus, hanem.a keresztények és a muszlimok egymással megbékélve éljenek.- Hogyan ítéli meg a keresztény egyházak szerepét ma? Alkalmasak-e a nemzetközi konfliktusok kezelésére?- A keresztény egyházaknak ma még mindig van presztízsük, vagyis - ha nem is mindig - azért lehet hatásuk a kormányokra. Az egyházak ugyanis meggyőződésem szerint a közjó érdekében vehetnek részt a politikában. A nemzetközi konfliktuskezelésre már nem önmagukban az egyházak, hanem a nemzetközi egyházi szervezetek vállalkoznak, mint az Európai Egyházak Konferenciája, az Egyházak Világtanácsa vagy a Lutheránus Világszövetség. Ezek azonban a nemzeti egyházakra építenek, tehát akkor tudnak segíteni, ha a nemzeti egyházak egységesek.- Akik részesei lehettünk a doktori eljárásnak, valóban láthattuk, hogy milyen távlatokat nyithat az egyházi és egy világi tudomány találkozása, s reméljük, hogy ennek lehet folytatása a jövőben. Miben segítheti ez a doktorátus evangélikus egyházunk szolgálatát?- Egyrészt felhívja a figyelmet arra, hogy nem kell félni más diszciplínáktól. Ez persze nem azt jelenti, hogy szakmai tudás nélkül nyúlhatunk hozzá egy másik szakterülethez. Komoly felkészüléssel viszont lelkészként is hozzá lehet szólni akár a külügyhöz, akár a hadtudományokhoz. Azt gondolom, hogy ezután akár szakmai együttműködés is kialakulhat az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a ZMNE között bizonyos kérdésekben. ■ Dr. Korányi András Építkezésért kalapácsot Kitüntették Lázár Zsolt szarvasi lelkészt ► A Habitat for Humanity International elnevezésű nemzetközi szervezet rászoruló családok számára épít lakásokat szerte a világon, így hazánkban is. Szarvason nemrégiben négy család költözhetett új Habitat-otthonába, és nemsokára a következő négy lakás átadására is sor kerülhet - méghozzá Lázár Zsolt helyi evangélikus lelkész szervezésében. Munkáját a szervezet a 2006. év önkéntesének járó Arany Kalapács díjjal ismerte el. „A Habitat for Humanity International egy felekezetektől független, keresztény jótékonysági szervezet, amely a nyomorúságos lakáskörülmények felszámolásán fáradozik. Ma már több mint egymillió ember él 200 000 Habitat-otthonban, amelyek az alapítvány segítségével épültek fel, és kerültek lakóik tulajdonába alacsony költséggel járó, kamatmentes havi részletfizetéssel. Világszerte 100 országban hoztunk pozitív változást az emberek életébe” - olvasható a szervezet honlapján (www.habitat.hu). Hogy miként került ebbe az ügybe Lázár Zsolt lelkész? Nagyon egyszerűen: „A televízióban láttam egy műsort a csurgói Habitat-házak átadásáról. Abban a pillanatban megéreztem, hogy Isten újabb feladatot bízott rám. Felemeltem a telefont, és hozzá- kezdtem a szervezéshez” - nyilatkozta a Békés Megyei Hírlap 2007. január 12-i számában a vele készült interjúban. Az Arany Kalapács díj szellemi értékét az is emeli, hogy az egész világban összesen tizennégyen kapták meg; hazánkban egyedül Lázár Zsolt nyerte el. A díj nem egyszerűen kitüntetés, bár az is, nem egyszerűn csak elismerés, bár az is: otthonra találó emberek, családok vannak mögötte. Ennek a szolgálatnak igazából ez a lélekemelő nagy titka! Mindemellett külön öröm, hogy továbbra is jól működik Szarvason a Tessedikkel a XXL századba - Második Esély Népfőiskola is, immáron második éve, és a végzett hallgatók egy- harmada el is tudott helyezkedni az ott szerzett diplomával. Lázár Zsolt ennek az intézménynek a működtetésében is részt vesz. De természetesen elsősorban lelkész: „Az én életemben azonban az elsődleges a szolgálat, a legnagyobb öröm az, ha jézust sikerül eljuttatni az emberek szívéhez” - mondta a föntebb már említett interjúban. Örömmel láttuk, hogy a Békés Megyei Hírlap a múlt héten őt választotta „a hét emberévé”. Isten áldása legyen szolgálatán, munkáján, hogy továbbra is sokaknak segíthessen: ebben az életben eligazodni is, de az örök életbe vezető keskeny utat is megtalálni s azon megmaradni. ■ Ribár JÁNOS Apokrif intelem imahétre Mikoron mene Urunk egyszer az ő szerető tanítványával Kafarnaumba, disputáinak vala az tanítványok, melyik volna nagyobb. Előálla szent Péter, és mondá:- Én vagyok fejedelmetek, mert énné- kem ígéré Urunk, mikor mondá énnekem: te hivattatol cefasnak, ki magya- ráztatik főnek. Mondá szent András:- Állj hátrább, Péter! Nemde bátyád vagyok-e én tenéked? Mondá szent János evangélista:- Mit szóltok ti? Veszteggyetek! Sőt én lészek fejedelmetek, mert én szűz vagyok, s a szüzek igen kellemetesek Istennek. Mondá nagyobb szent Jakab:- Veszteggy te, János! Csoda, hogy szólhatsz! Nemde bátyád vagyok-e én teneked? Szűz vagy-e te? Én is szűz vagyok, és Krisztusnak szekretáriusa. Eléállanak a középső Máriának három fiai: küsebb szent Jakab, Taddeus és Simon, mondván:- Mi ezen csodálkozunk, hogy csak szólhattok ti, s nem tudjátok, hogy mi vagyunk az Krisztusnak közelb való rokonsági. Hallgassatok azért, mert mi leszünk nagyobbak tölleteknél. Hallván szent Máté, mondá:- Sőt én leszek, mert én sokakat hat- tam el Krisztusért! Mit hattatok tü? Egy rossz hálót, lyukas csolnakot! Mondá szent Fülöp:- Állj hátra, Máté! Veszteggyetek tü mind! Nemde engem híva-é először mindeteknél az Krisztus az ő szavával? Azért igyen se szóllyatok, mert én leszek fejedelmetek! Eléálla szent Bertalan, mondván:- Állj tovább, te Fülöp! Tudjátok-e, ki vagyok én? Nemde király fia? Hát csoda, hogy szólhattok! Én leszek! Mondá szent Tamás:- Nemde az bölcseknek kell-e uralkodniuk? Úgy mondá Ptolemeus: az bölcs uralkodik az egeken. Mit tuttok tü, szegény gorombák? Csak az ábécét sem tudjátok, én kegyiglen doktor vagyok. Azért én leszek! Hallván ezeket Judás, közibék esék nagy haraggal, mondván: . - Csoda, hogy nem szégyenlitek, amit szóltok! Nemde én vagyok-e sáfárotok? Addig sem ehettek, sem ihattok, míglen én megszerzém! Vejh, nem lésztek, hanem én! Mert még mostan kezem alá adattok!- Lész, de pokolban! Urunk Jézus mendegél vala előttük az úton, és tetteti vala, hogy igyen nem hallaná. Kik mikoron az szálláson volnának, megkérdé Urunk őket, miről dispu- táltanak volna, kik szégyenletekben nem merik vala megmondani, hanem ÉGTÁJOLÓ miképp szent Máté írja a XVIII. kapitu- lumban: járulának az tanítványok Jézushoz, mondván: kicsoda nagyobb meny- nyeknek országában? Mondá Urunk: Ó, nagy kérdés ez! És jobb annál, amit tü szóltok vala az úton! De no mit végeztetek? - Mind veszteg hallgatnak vala, mert szégyenük vala megmondani... Kétezer esztendő elmúltával esmeg vetekedének az tanítványok egymásnak közötte. Előálla az római tanítvány, mondván:- Bizony, én vagyok fejedelmetek, hiszen Szent Pétert én követem. Ő az én városomban hala mártírhalált. Annak okáért e városnak episkoposa az ő trónusát foglalhatá el. Nálam vagyon az kulcsoknak hatalma, én neveztethetem csupán ecclesiának. Rajtam kívül nem vagyon idvesség. Az keletről érkező szakállas tanítvány így felele, mondván:- Mégiscsak én volnék az nagyobb, hiszen az tradíciót hűségesebben őrizém Keletnek országaiban. Az én követőim soha nem mondanák, hogy az Szentlélek a Fiútól is származék. Őrizke- dém tovább minden veszedelmes nóvumoktól, tisztán oltalmazván az ősök hitét. Leiturgiám is mentes újító szándékoktól. Az harmadik tanítvány így riposztoza:- Imhol állok, másként nem tehetek. Mi eltüzelénk az fertelmes pápai bullákat, és vallánk: solus Christus, sola gratia. Az deformált ecclesiát megújítánk, az népnek nyelvein hirdeténk az evan- gyéliomot. E tanítványnak öccse közbeszóla, mondván:- Az predestinációt viszont csak mi helyezőnk az azt megillető helyre, megtisztítván továbbá az úri szent vacsorát is hibás praxisoktól. És jelentkezők mind több ifjabb és ifjabb tanítvány. Egyikük az felnőttek bap- tidzálását említé, másik az tanítás további purifikálását. Harmadik az nyelveken szólással kérkedék, negyedik az Szent Szellemre hivatkozék. És érkezének újabb és újabb tanítványok, és mindmind csak vetekedének egymással. Urunk Jézus megint előttük mendegél vala az úton, és esmeg tetteti vala, hogy igyen nem hallaná. De az alkalmatos időben újfent megkérdi töltök, miről disputáltanak volna útközben. Azok szégyenletükben ezúttal sem merék megmondani. Ő annak okáért egy kis gyermeket szólított volna elő, és állítá ezt eleikbe, imigyen tanítva őket: bizony, bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lésztek, mint e kis gyermek, semmiképpen nem mentek bé az mennyeknek országába. Az tanítványok sokasága pedig mélyen magába szállá vala, és elhatározá, hogy igyen követné az Urat. Egyetemleges imahetén is ebben a lelkületben keresné egymással az közösséget. Az Úr pedig felderülvén így szóla: jól vagyon, gyermekeim, talán mégiscsak bémentek az Uratoknak örömébe. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
