Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-05-06 / 18. szám
‘Evangélikus ÉletS élővíz 2 oo/. május 6. m 9 Trenderli - avagy csodának márpedig lennie kell A budapesti és a debreceni egyetemi közösség hétvégéje Balatonszárszón MEEK MILD AS IF 1 1 fc>brl\» I II ftar I I ♦ Discover the real jesus. Church. April 4. ► Krakkóba varázsolta Grod Diána filmrendező a budapesti és a debreceni egyetemi gyülekezet hétvégéjének résztvevőit szombat délután Balatonszárszón. A rendkívül színes programú együttlét második napján a fiatalok közösen nézték meg a Csoda Krakkóban című filmet, majd Groó Diána és ár. Schmelovsz- fey Ágoston vallásfilozófus, pszichológus beszélgetett velük a mécsesfénnyel bevilágított teaházban. Hogy mi minden úszott be a krakkói csodasorozat vetítése alatt a szárszói konferenciaterem kivetítőjére? Egy magyar lány és egy lengyel fiú közt finoman bontakozó szerelem, egy varázslatot őrző könyv, a múltat megidézni képes Lewi rabbi és egy ősi zsidó pörgettyűjáték, a trenderli. Eközben klez- merzene szólt sírva-nevetve, hol melankolikusan, hol lüktetőén. Múlt és jelen határán Groó Diána arról mesélt, hogy a csodában hinni létszükséglet, hogy a felgyorsult világban élő embernek menedéket jelent a misztériumba való kapaszkodás. Filmjével többek közt arról szeretne tanúskodni, hogy meg lehet, meg kell tudni állni, alkalmat adni lelkűnknek a szemlélődésre. Észrevenni az utcán a kockaköveket, elámulni egy vándorcirkuszon, végigsimítani ujjúnkat egy elsárgult könyv lapjain... Az önéletrajzi ihletésű film vezérfonala a gyökerek felkutatása. A rendező elmondta, hogy.egy hajtásnak képzeli az életét azon a fán, amelyet az ősei alkotnak, ebből következően múltjának, ősei történetének megértése elemi részét képezi az ő jelenbeli létezésének. Ugyanakkor a film záróakkordja mégis előremutat: a jövőt kell keresni - nyertes az lesz, aki a jelenből keres társat a jövőjéhez, és nem ragaszkodik görcsösen a múlt alakjaihoz. Az emlékek lenyomata, előttünk járt szeretteink és történelmük úgyis örökre meghatározzák azt, hogy kik vagyunk, és ki válhat belőlünk. A rendezőnő dédapja sohasem tért vissza Auschwitzból, csupán naplója maradt fenn egy „recepttel", amely leírja, miként kell ólomból trenderlit önteni. Ez a pörgettyűjáték formájában fennmaradt üzenet mégis örökre Jeruzsálemre emlékezteti az utódokat, arra, hogy annak idején nagy csoda történt ott. Che Guevara mint Jézus Krisztus Az első este programja is kellőképpen megmozgatta a résztvevők agytekervé- nyeit. Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa Vallási szimbólumok a reklámokban címmel tartott előadást. Megállapította, hogy a magyar- országi egyházak - bár reklámjaikhoz névleg kikérik szakemberek tanácsát - a végeredményt mégis úgy hozzák létre, hogy az a reklámszakma alapvető követelményeinek sem felel meg. Plakátjaik, reklámjaik nem szólítják meg a kívülállókat, a nem keresztény közegben szocializálódott emberek nem értik őket. Pedig a reklám segíthet abban, hogy valaki egyáltalán átlépje a templom küszöbét, és elindulhasson azon az ösvényen, amely egyszer talán a Jézussal való személyes találkozáshoz vezet. S ha a 21. században valakit az indít el a kereszténység felé, hogy egy óriásplakát Che Guevarához hasonlítja Krisztust (vagy Krisztushoz hasonlítja Che Guevarát), akkor - bármilyen felhördülést váltott is ki ez az angol óriásplakát - ki vesse az ötletgazdára az első követ? Urvacsorás istentisztelet - felekezeti hovatartozástól függetlenül A vasárnap délelőtti multimédiás záró istentiszteletet Gáncs Tamás tartotta, és Körmendy Petra vezetésével - az Eglgérő gospelkórus énekelt, vérpezsdítő zenei kísérettel. Az istentiszteletet olyan progresszív liturgiái elemek gazdagították, mint filmrészlet a Brian életéből, U2- és Peter Gabriel-dalbetétek, továbbá egy szimbolikus cselekedet végrehajtása: mindenki kapott egy-egy kavicsot, amely egyrészt a mások megkövezésére irányuló szándékot jelképezte, másrészt azokat az egyéni terheket, amelyeket mindenki letehet a megbocsátó és felemelő Isten elé. (Ezeket később mindenki elhelyezhette az oltárra.) A prédikáció alapját a házasságtörő asszony története adta, mely a feltámadás, újrakezdés lehetőségét hirdeti. „Ha nincs megbocsátás a házasságtörő asszonynak, akkor a kereszténység egy anakronisztikus, moralizáló, életellenes, törvénykező vallás lesz. Olyan, ahol mindenki kezében ott a kő, és csak arra vár, hogy végre megkövezhessen vele valakit, aki éppen más vallású, más felekezetű, más pártra szavaz, más színű a bőre.yagy éppen más a szexuális beállítottsága.” Mekkora torony épülhetne az ítélkezés köveiből! A lelkész továbbá Mark Twaint idézte: „A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.” „Mert az élet határhelyzeteiben vagy szeret az ember, vagy téved. Ilyenkor vagy szelíd az ember, vagy becsapja önmagát. Vagy megbocsát, vagy ítélkezik. Vagy lerakja a köveket a kezéből, vagy cipeli egy életen át. Jézus egyértelműen a szelídség, a megbocsátás, az újrakezdés és a kő lerakása mellé tette le a voksát. És nemcsak a voksát. Az életét is.” A hétvégét Bafthel-Rúzsa Zsolt és Körmendy Petra fél- és egyharmad állású budapesti egyetemi lelkész, illetve Gáncs Tamás debreceni egyetemi lelkész közösen szervezte. Hogy csoda történt-e Balatonszárszón, az titok - minden egyes résztvevő szíve külön-külön őrzi. Mindenesetre megadatott nekik a lehetőség, hogy a „varázslat” részévé váljanak, hogy felnyíljon szemük az őket naponta körülvevő ajándékokra, s hogy ráérezzenek annak a hős „szabadságharcosnak” a ma is élő és ható szelídségére, aki belehalt abba, hogy az emberek még ma is görcsösen szorongatják köveiket. ■ Frenyó Anna A trenderli, hanuka ünnepének legkedveltebb játéka, valahol Közép-Európá- ban, az askenázi zsidóság körében alakult ki a középkor végén. Az apró pörgettyűt (jiddis eredetű szóval trenderli, trendelli vagy trendedli, héberül szóvivőn) eredetileg ólomból öntötték; ez a művelet közvetlenül a téli örömünnepet megelőzően eseményszámba ment a zsidó családok körében. Jellegzetessége, hogy négy oldalán egy-egy héber betű helyezkedik el: nun, gimel, hé és sin. Ezek a hanuka ünnep lényegével kapcsolatos mondás kezdőbetűi, amelynek feloldása így hangzik: Nészgadol haja sám, vagyis „nagy csoda történt ott”, mármint az ókori Jeruzsálemben. A zsidó főváros és a Szentély felszabadítása után ugyanis meg akarták gyújtani az öröklámpást, a menórát, csakhogy nem találtak tiszta, megszentelt olajat. Új olaj sajtolásához pedig .nyolc napra lett volna szükség. Végül egy kis korsó olaj mégis előkerült, s az csodás módon nyolc napig égett... (http://www.zsido.hu/vallas/hanuka.htm) HETI ÚTRAVALÓ Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1) Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli és heti igéi az új ének tartalmáról és éneklésének indítékáról tanítják az éneklő gyülekezetét. Új ének csak megszabadított, újjászületett szívből származhat. „Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja" - folytatja vezérigénk; ezért „jó dolog az Urat dicsérni, és éneket zengeni a te nevednek, ófelséges" (Zsolt 92,2; LK)! Minden úrvacsoravételkor ezt tesszük: „Ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét!” (Agenda) „Ha a Szentlélek énekre késztet, bizonyos, hogy csodák elfogadására is késztet: (...) neked lett mindez, hogy Isten az ő jobb kezével, azaz Fiával ilyen győzelmet s csodát készített.” (Luther) Az Úr Jézus hálaadása („Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura...") s hívó szava („Jöjjetek énhozzám mindnyájan ...") egyaránt értünk hangzott! Isten bölcsessége benne jelent meg, hogy elvezessen minket az üdvösségre; „.. .megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,25.28.29) Vele egy igában élni boldogító, mert így ő hordoz bennünket. Az új embert felöltözve, Jézus nevében tudunk csak eleget tenni e felhívásnak:.....intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,16) Mivel az Úr akarata szült minket újjá az igazság igéje által, ezért annak hallgatása s megtartása lehet a mi „néma” hálaénekünk az ő tökéletes ajándékáért. így Jegyetek az igének cselekvői ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat" (Jak 1,22)! A virágvasárnapi dicséret a kövek kiáltása helyett hangzott fel, a messiási prófécia beteljesedését s az angyal karácsonyi szózatát együtt hirdetve: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,38) Pál a Lélek erejével hirdette a pogányok közt Krisztus evangéliumát, beteljesítve így Ézsaiás utolsó énekét is az Úr félreismert szolgájának diadaláról: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik." (Róm 15,21) Pál a gyülekezeti szolgálatban többre értékeli a nyelveken való szólásnál a prófétálás lelki ajándékát, mert ezzel másokat is épít, bátorít és vigasztal. Ezért írja, hogy „imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is” (iKor 14,15). A Gecsemáné-kertben Jézus imádsága vérrel megpecsételt, önmagát áldozatul felajánló kiáltás volt: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem .ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Jézus teste igazi étel, és vére igazi ital; ezen a kemény beszéden ma is sokan megbotránkoznak. Péter vallástétele „kotta nélkül is” a legőszintébb hitvalló ének, amelyet ember elrebeghet Istenének! El tudjuk-e mi is mondani személyes hittel? „O, Jézus, amikor sokan / Nem járnak többé teveled", mi, „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. Es mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." (Jn 6,68-69) És aki győzött idelenn - mert te győzhettél benne -, fenn örök himnuszt énekel neked (lásd EÉ 461,1-5)! ■ Garai András Éjjel a Mátrában Parányi fénybuborékban vacogunk a sötét fenyves közepén. Amikor hátramegyek gallyakat szedegetni, feketére ázott pokrócként borul rám a párás éjszaka. Alig pár lépésnyire vagyok a pattogó tűztől, fölöttem barátságosan vibrál a lombkorona, még a barátaim duruzsolását is hallom, ám zseblámpám öklömnyi pislákja idegesen nyaldossa a tavalyi avart. Nagyon félek, konyákig beletúrok az egér motozta, száraz levelekbe, majd saját gyávaságomon pirulva somfordálok vissza füstös kis főhadiszállásunkra. Keresztény iskolák túlélőtúráján vagyunk, itt dobtak ki minket az éjszakába, alig ötven méterrel a Kékes alatt. Pásztortüzes idillben várjuk a hajnallal érkező első csapatokat. Vidám beszélgetésünkbe néha belepisszent a zúgó fenyves, a lobogó tűzvilág álmosságot masszíroz a retinánkba. Három vékonyan öltözött fiú trappol ki a sötétből, lihegve roskadnak le a tűz köré. Az éjszakai túra első négy órájában már két ellenőrző pontot is érintettek, a tájékozódással nem akadt gondjuk. Most már fáradtak, megérdemelnek egy kis kávét a termoszunkból. Logikai feladatot kapnak pluszpontért, majd, mint az ejtőernyősök, összébb húzzák hevederjüket, megigazítják fűzőjüket', és sietve ugranak újra az erdő mélyébe. A napfelkelte minden perce új és új arcokat talált üszkös tűzhelyünk körül, a hálózsákjainkat az éjjel bibliai bőséggel borította el a pernye, rikító rendezői SZÓSZÓRÓ Ifjúságirovat-gazda: Győré Balázs pólómon tenyérnyi sárfoltok éktelenkedtek. Az ország keresztény középiskoláinak a túrán részt vevő tanulói hihetetlen kitartásról tettek bizonyságot, ugyanis a terep még a rendezvény hagyományaihoz mérten is kiugróan nehéz volt. Műúton nem közlekedhettek, a sötétben csak egymásra és zseblámpáikra számíthattak, térerő csak ritkán állt rendelkezésükre. A túrázók sokszor rosszul felkészültek voltak - vagy az öltözetük, vagy a víz- és élelemkészletük nem volt megfelelő -, mégsem hallottuk, hogy bárki is mentőhelikopterért rimánkodott volna. Délre a Mátra is szárazabb és kegyesebb oldalát mutatta; az utolsó diákok is elhagyták állomásunkat. A légben édes és csillámló virágillat úszott, a tűz kialudt, mi pedig fáradtan kuporodtunk a földre. A Mátraházán elfogyasztott búcsú hot dog és -kávé után hátizsákokkal és polifoamokkal felnyomakodtunk a tömött buszra. Áldott és izgalmas hétvégénk volt - tele bagolyhuhogással, el- rongyosodott térképekkel és kopogó pepita bakancsokkal. ■ Tatai Gábor Mire jó egy újszülött? Egy születó' ifjúsági kerékasztalról „Mire jó egy újszülött?” - kérdezett vissza a hőlégballon feltalálója, amikor megkérdezték tőle, mire is jó a találmánya. A mi találkozásunk is egy újszülött volt április 26-án a Lágymányosi Ökumenikus Központban. Leültünk egy asztalhoz sokan, akik Budapesten fiatalokkal dolgozunk: iskola- és egyetemi lelkészek, Mevisz, KIÉ, Asztali Beszélgetések Kuturális Alapítvány, ifjúsági osztály, egyéb lelkészek, lelkesek, Gáncs Péter püspök és Lengyel Anna déli kerületi felügyelő, hogy töprengjünk, hogy találkozzunk, hogy beszélgessünk. Ami született, az egy álom és egy elhatározás. Az álom, hogy össze tudjuk hangolni az ifjúsági munkát a 2007. őszi félévben, és az elhatározás, hogy megmutatjuk magunkat kifelé és egymásnak. Úgyis más a területünk és a célcsoportunk, kiegészítjük egymást egy egésszé. Reméljük, most sikerül. ■ Körmendy Petra egyetemi lelkész, a találkozó összehívója