Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-05-06 / 18. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORAMA 2007. május 6. ’mmmmmmmmmm Isten dalnoka - Georgius Tranoscius Halála óta már háromszázhetven év telt el, de ma is ismerjük nevét, és énekeivel magasztaljuk Istent. Georgius Tranoscius - az eredeti írásmóddal Juraj Tranovsky - Szilézia Teschen nevű városában született 1592. április 9- én. Vidékükre korán eljutott a reformáció hatása, öntudatos evangélikus családban nevelkedett. Szülei 1607-ben a reformáció városába, Wittenbergbe küldték. Öt évig hogy az imádság és az ének keresztény életünknek olyan kincsei, melyek által az ember mennyei magasságba emelkedhet, Istennel kerülhet közösségbe, vigaszt és erőt kaphat. Száműzöttként 1625-ben Sziléziában gróf Szunyogh János birtokán talált oltalmat. Rövidesen innen is menekülni kényszerült vendéglátójával együtt. Szu- nyogh János rokonságban volt a Thurzó m .. SSfiíKSS I „<s, JJfjy * M ». ÍT. . CaiSetxnMK 3Sefc;a*A«R í C S,-,^.' ^ „ ,, *■ cJ e tStfUxra. ’ _ 3 3« «f.'.v» t tUffííOU-r « 91‘UGÍSi ».• 'o i-V! tmunro ’&«Wní4?s ©iileft a Oto&ttíftcsií á&iKfe afgftit v«u *3T, 2« *;<* © Jww Mííf s f r»-.K‘ 1 4,1» ■ -"»•>. a». A Tranoscius néven ismert énekeskönyv egy 1849-es kiadású példánya tanult ott, ahol egykor Luther is tanított. Hitben erősödött, a Szentírás és a hitvallási iratok ismeretével gazdagodott. Prágában tanítóskodott 1611-től. Me- ziríc város földesura, miután hallott ta- nultságáról és kegyességéről, 1615-ben meghívta őt lelkésznek. Itt fordította cseh nyelvre az Ágostai hitvallást és Luther Kis kátéját. Saját költségén nyomtatta ki és terjesztette a füzeteket. Ekkor mondták róla, hogy ő a „szláv Luther”. E városban kötött házasságot. A Habsburg császárok ellenségnek tekintették a protestánsokat. Súlyossá vált a helyzete, amikor 1620 őszén Prága közelében a császári katonák a fehér-hegyi csatában döntő győzelmet arattak a csehek felett. Tranoscius életének zaklatott és bizonytalan évei következtek. A császár zsoldosai előbb csak a lelkészeket űzték idegenbe, majd a lakosságot is, akik nem voltak hajlandók betérni a római katolikus egyházba. Fokozódott a megpróbáltatás, amikor pusztító járvány tört ki a vidéken, melynek fél év alatt Tranoscius két gyermekével együtt kétezren estek áldozatul. E súlyos időben imádkozásra biztatta az embereket. Hirdette, családdal, Árva megye főispánjával, ezért a Kárpátokon át őhozzájuk indultak. A szédületes magasságban, kőszirten épült Árva várában kaptak menedéket. Tranoscius három évig élt ott üldözői elől elrejtve. Életének fontos állomása volt e festőién csodálatos és nyugalmas hely. Egyik feljegyzésében írta, hogy Árva vára számára olyan volt, mint János apostolnak Patmosz szigete, ahol az mennyei kinyilatkoztatásokban részesült, melyeket azután írásban közölt a gyülekezetekkel. Az elmélkedés csendjében imádságokat és énekeket írt. Költészetének maradandó részei születtek itt. Feldolgozta a Miatyánkot, az Ágostai hitvallást, a Tízparancsolatot. Verseiben megírta Jézus életét, szenvedésének történetét, feltámadását és mennybemenetelét. Könyörgéseket és dicséreteket írt az élet különböző alkalmaira. Énekeit áthatja az isteni kegyelembe és gondviselésbe vetett töretlen, mély hit, mely lelkének háborgását is csillapította. A hit nyújtott számára életerőt, mely ráébreszt arra, hogy noha mi itt küzdünk a világban, nem estünk ki Isten szeretetéből. Luthertől huszonöt éneket fordított cseh nyelvre. Átdolgozott latin himnuszokat is, de a szentek segítségül hívása és közbenjárásuk kérése helyett ő Krisztus segítségét kérte. Fontosnak tartotta a tiszta és igaz tanítást. Vallotta, hogy csak az cselekszik jól, aki helyesen hisz. Nem hittankönyveket írt, hanem énekekben adta tovább a Szentírás tiszta tanítását. Énekeiben lelki asztal köré hív, és mennyei eledellel táplál, hogy átélhessük a megújulás örömét. Tőle származik a mondás: aki énekel, kétszeresen imádkozik. Életében újabb változást jelentett, amikor lllésházy Gábor főúr javaslatára Liptó- szentmiklós 1631-ben meghívta lelkészéül. Ekkor adta nyomdába imádság- és énekgyűjteményét, mely Lőcsén jelent meg 1636-ban. A múló idő nem homályo- sította el énekei értékét. Akkori szokás szerint latinul írt neve, a Tranoscius fogalommá lett, jelölte személyét és művét. Énekeskönyvét használták csehek, lengyelek, szlovákok és - Vietórisz József nyíregyházi tanár fordításában - mi, magyarok is. Eddig körülbelül száznyolcvan kiadást ért meg, szinte minden kiadás újabb énekekkel bővült. Élete utolsó hónapjait súlyos betegen töltötte. Nagyapja százhárom évet élt, ő negyvenöt évesen halt meg 1637. május 29-én. Liptószentmiklóson a templom oltára alatti kriptában nyugszik. Isten dalnoka volt. Neki is köszönhető, hogy egyházunk - éneklő egyház. ■ Cselovszky Ferenc (id.) Tranovszky György, Juraj Tranovsky vagy Georgius Tranoscius? Jelenleg használatos énekeskönyvünk korábbi kiadásaiban - a 20. század első évtizedeiig szokásos, mára már idejétmúlt gyakorlatot követve - sok esetben magyarosan írva szerepelnek az idegen tulajdonnevek, így Tranosciusé is, Tranovszky György alakban. Egyházunkban tehát sokan ekként ismerik A mai - nyelvhelyességi kézikönyvek és a helyesírási szabályzat által kodifikált - nyelvhasználatban azonban a latin írású nyelvek tulajdonneveit változtatás nélkül, eredeti alakjukban szokásos írni, eltekintve néhány közismert kivételtől (például Luther Márton, Kolumbusz Kristóf). Ennek a Juraj Tranovsky - az énekeskönyv 2006-os kiadásaiban már ez szerepel - vagy a latinos Georgius Tranoscius alak felel meg. - A szerk Kóruskérdéskör Cantate vasárnapján talán olvasóink között is akad, aki felteszi magának a kérdést: „Összesen vajon hány gyülekezeti kórus működhet a Magyarországi Evangélikus Egyházban?” A kérdéssel az országos egyházzenei igazgatóhoz, dr. Kamp Salamonhoz fordultunk. A karnagy elmondta, hogy a hazai - minimum öt, maximum hetven tagból álló - evangélikus gyülekezeti kórusok száma valahol ötven és hatvan között lehet. Pontos „darabszámot” nem lehet naprakészen mondani, hiszen énekkarok nemcsak alakulnak, de olykor meg is szűnnek. Énekkaraink - szakmai szempontból - nagyon eltérő színvonalon állnak. Sok Amint Sztruhár András nem lelkészi egyházi munkástól megtudtuk, egy presbitériumi döntés nyomán a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben 2001 óta szerveznek kórustalálkozót Cantate vasárnapján, melyen a kerület egyházmegyéinek énekkarai adnak randevút egymásnak. „Északon” több mint fél évszázados múltra tekint vissza a Budai Egyházmegye kórusainak találkozója, amely ugyancsak Cantate vasárnapján zajlik. „Énekkaraink az idén - tekintettel a kettős évfordulóra - Kodály-művekkel készültek” - mondotta Csorba István karnagy, a találkozó szervezője. függ a karvezető képzettségétől, attól, hogy a kórustagok egy tiszteletre méltó lelkes „amatőrrel” vagy egy zeneileg magasan képzett, zeneművészeti egyetemen végzett dirigenssel állnak-e szemben. „Tapasztalataim szerint - mondotta dr. Kamp Salamon - az utóbbiak általában több kotta beszerzésére törekednek, és igényesebb művekből válogatnak. Ehhez persze kell az is, hogy a jó hangú kórustagok többsége jó kottaolvasó is legyen.” Az országos egyházzenei igazgató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy személy szerint minden működő énekkarnak örül. Nemcsak azt tartja nagyon fontosnak, hogy minél több falusi, illetve városi egyházközségben énekeljenek és zenéljenek, hanem azt is, hogy lehetőleg minél több evangélikus szerzőt válasszanak. Az evangélikus repertoár bővítésére és a kapcsolatépítésre a különböző kórustalálkozók nyújtanak lehetőséget. Az országos evangélikus énekkari találkozót legutóbb 2003-ban rendezték meg a Deák téri gyülekezetben. Természetes a Cantate vasárnapi közös éneklés az Észak-Pest Megyei Egyházmegye gyülekezetei számára is. „A kórustalálkozók mindig ösztönzést jelentenek a résztvevők számára, egyfajta töltekezésre adnak alkalmat” - állapította meg Bálint József zenetanár, az Észak- Pest Megyei Egyházmegye felügyelője. Szerinte részben ennek tudható be, hogy mára kiegyenlítettebb lett a színvonal, s talán az is, hogy a karvezetők is fiatalodtak. Előfordult már, hogy egy- egy gyülekezet ifiseit épp a kórustalálkozó lelkesítette fel és ösztönözte arra, hogy maguk is énekkart alakítsanak. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektanárának, Nováky Andreának a szervezésében kétévente találkoznak egymással az evangélikus középiskolák kórusai (képünkön). Noha ezt a találkozót még csak két ízben rendezték meg, aligha kétséges, hogy - hosszabb távon - éreztetni fogja hatását az evangélikus kórusmozgalom egészében is. ■ G. Zs. ■ém A műzenétől a népzenéig Interjú dr. Joób Árpád tanszékvezető főiskolai tanárral ► „Gyerekkoromban édesapám esténként odaült a hangszerhez, korátokat játszott, és mi vele énekeltünk, de soha nem népdalokat” - árulta el Joób Árpád, a Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszékének vezetője, a magyar népzene szakavatott ismerője. Egyházunk egyházzenei bizottságának tagjával ez év januárjában Balatonszárszón, a „Köszörűsük az egek Urát...” mottó- jú evangélikus népdal- és népzenei találkozón beszélgettünk.- Műzenészként kezdtem a pályámat: zongora szakon végeztem, Beethovent, Bachot és Mozartot játszottam. Talán családi örökségként - nagyapám kántortanító volt, apám lelkész - mindig is megvolt bennem az értékek átadásának a szándéka. Főiskolásként, majd tanársegédként klubot szerveztem, ennek keretében a társaimmal Debrecen környéki tanyákra és falvakba jártunk hangversenyt adni. A falusi emberek között döbbentem rá, hogy tulajdonképpen semmit nem tudok az ő zenéjükről, és hogy talán azt is meg kellene ismernem. Vettem egy citerát, népi hangszereket bar- kácsolgattam, barátokat gyűjtöttem magam mellé. Velük előbb népdalokat gyűjtöttünk, aztán 1970-ben megalakítottuk a Délibáb együttest. Ez volt a hőskor - a táncházmozgalom is ekkor indult útjára -, újdonság volt, amit csináltunk, hamar ismertek lettünk, külföldre is eljutottunk. Lassanként a klasszikus zene egyre inkább háttérbe szorult az életemben, és helyét a népzene vette át. Amikor évekkel később egy hosszabb külföldi tartózkodás után hazajöttem, a Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszékére kerültem, ahol 1991-ben útjára indíthattuk a népzene szakot. Az elmúlt tizenöt évben közel háromszázan szereztek nálunk diplomát nappali és levelező tagozaton.-Mi a fő kutatási területe - akár a népzenén belül, akár azon kívül?- Korábban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának általános iskolai ének- és zeneiskolai szolfézsmódszertan-oktatója voltam. Mindig is érdekelt az általános iskolai énektanítás munkája, az, hogyan is lehetne ezt igazán jól csinálni. Sok mindenen kellene változtatni...- Elavultak a módszereink?- Kodály Zoltán az írásaiban sokszor figyelmeztetett arra, hogy a teljes ember neveléséhez elengedhetetlenül szükséges az éneklés. Panaszkodhatunk amiatt, hogy csökkentették az óraszámokat, és ez tényleg nagyon megnehezíti a dolgunkat, de ha nagyon őszinte akarok lenni, azt mondom, hogy mi is hibáztunk. Egyes statisztikákban azt olvashatjuk, hogy a gyerekek között a tantárgyak kedveltsége tekintetében az ének az utolsó előtti helyen van. Elgondolkodtató, hogyan történhetett ez meg. Biztos, hogy hiba volt a pedagógusképzésben. Olyan tanárok kerültek ki, akik nem szíweWélekkel végzik a munkájukat. A zenei nevelést, amelynek minden pillanatban örömet kellene adnia, hogyan lehet örömtelenü! végezni...? K Visszatérve az óraszámra, borzasztó nagy veszélyt látok abban, hogy megfosztjuk a gyerekeket az önkifejezésnek ettől a csodálatos lehetőségétől. Hiszen az éneklés is egy nyelv! Ha hetente csak egyszer van énekóra, és az is harmincöt percben zenetörténet, csak tíz perc az aktív éneklés, akkor lehet, hogy a gyerek azon a héten összesen tíz percet énekel. Milyen nyelvet lehet megtanulni ilyen kevés idő alatt?!- A balatonszárszói találkozón Evangélikus énekeskönyvünk népdaldallamainak eredeteiről címmel tartott előadást. Hogyan kezdett el ezzel a témával foglalkozni?- Főiskolás koromban a debreceni gyülekezetben kántorkodtam, de ennél közelebbi kapcsolatom nem volt az egyházzenével. Aztán 2000-ben a debreceni Szélrózsa találkozón hallottam egy diavetítéses meditációt. Végig azt vártam, hogy majd csak megszólal valami szép-jó magyar dallam is, de nem így történt. Akkor gondolkodtam el azon, miért van az, hogy a hittanosok kezébe taizéi énekeket adunk, a meditációk háttérzenéjéül pedig nyugati „rágógumizenét” választunk, ahelyett hogy a magyar népdalkincsből merítenénk. Rá kellett jönnöm, a legtöbben nem is tudják, hogy Evangélikus énekeskönyvünkben menynyi népdal szerepel - legalábbis ami a dallamot illeti, hiszen a szöveget a legtöbb esetben „lecserélték”. Más kérdés, teszem hozzá, hogy véleményem szerint az eredeti sokszor jobb és kifejezőbb volt, és akár maradhatott volna is. Nem sokkal később a Credo című evangélikus folyóirat felkérésére alaposabban is tanulmányozni kezdtem a témát. Énekeskönyvünk háromszáz dallamából körülbelül kilencvenről mondható, hogy magyar dallam.- Mit jelent a „magyar dallam" kifejezés?- Ez összetett kérdés. Egyrészt ide sorolom azokat a történeti dallamokat, amelyeket - bár gregorián az eredetük, vagy más idegen forrásokból fakadnak- évszázadok óta énekelünk, ezért magyar dallamnak tekinthetjük őket. Természetesen a magyar dallamok közé tartoznak a népdalok is. A harmadik csoportjukat a magyar zeneszerzők által komponált dallamok alkotják. Annak idején a Credo-beli cikkben a fentebb említett kilencven dallamnak a forrását tisztáztam - hibája az énekeskönyvünknek, hogy ezek az adatok hiányosak, vagy pontatlanul szerepelnek -, most a dallamok eredetét és jellegzetességeiket kezdtem el vizsgálni. A találkozón a Bibliaórai énekek című fejezet tizenhat népzenei forrású dallamáról meséltem a résztvevőknek.-- Mit gondol, az egyházzenei bizottság tagjaként hogyan tudja szolgálni a szívéhez oly közel álló magyar népzene ügyét?- Véleményem szerint ebben az értékvesztő vagy értékzavart világban az egyháznak is fokozottan segítenie kell azt, hogy a figyelem jobban a népzenei hagyományra irányuljon. A magyar parasztember alapvetően vallásos és istenhívő, és ez rengeteg mesében, dalban, ünnepi szokásban tükröződik - sokszor érthetőbben, világosabban, kedvesebben, mint a magas művészetben. Ifjúsági füzetsorozatban lehetne összegyűjteni és megjelentetni ezeket a tréfás és jókedvű köszöntőket, nótákat, szerelmes dalokat, csakúgy, mint a népi imádságokat és az egyházi esztendő különböző ünnepeihez kötődő énekeket ■ Vitális Judit
