Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-14 / 2. szám
io 4i 200/. január 14. KRÓNIKA ‘Evangélikus Életit HIRDFTfS_______________________________________________________________________________________________________________ Apostolok nyomában A miskolci evangélikus gyülekezet - Sándor Frigyes esperes vezetésével - 2007- ben is tartalmas utazásokra invitálja az érdeklődőket! Tavaszi-nyári kínálatunk a következő: • április 22-től május i-jéig: Apostolok emlékei - Firenze-Róma-Sorrento • június 20-29.: Pál és János apostol nyomában - Görögország, Pátmosz Az utazásokkal kapcsolatos kérdéseikkel, kérjük, Móric Rékát keressék. (Cím: Belvárosi Evangélikus Lelkészi Hivatal, 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8. Telefon: 46/505- 727; 20/824-3221.) A részletes útiterv letölthető a http://miskolc.lutheran.hu oldalról, de természetesen postai úton is megküldjük az'érdeklődőknek. (Már most felhívjuk a figyelmüket arra, hogy terveink szerint ősszel újból meghirdetjük Luther nyomában elnevezésű utunkat is!)-HRDFTFS_______________________________________________________________________________________________________________ A Budafoki Evangélikus Egyházközség templomában (1221 Budapest, Játék u. 16.) január 21-én délelőtt io-kor igét hirdet ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, majd ezt követően az elkészült umatemető felszentelését Bence Imre esperes végzi. Szeretettel várják az érdeklődőket! HIRDFTFS______________________________________________________________________________________________________________ Felhívás A Magyarországi Evangélikus Egyház meglevő ösztöndíj-lehetőségeit a lelkészi szolgálatban állók számára is meg kívánja nyitni. A részletekről és a jelentkezés módjáról a külügyi osztályon kérhető pontos tájékoztatás. 2007. február 5-ig várjuk azok jelentkezését, akik élni kívánnak valamelyik lehetőséggel. Az ösztöndíjbizottság nevében: Ördög Endre OLMK-elnök ■IIRDtTÉS______________________________________________________________________________________________________________ Őrjárat az etika körül Előadás-sorozatot tartunk 2007 tavaszán hétfő esténként 18 órakor a Ráday Kollégium dísztermében (Budapest IX. kér., Ráday u. 28). Előadó: dr. Pálhegyi Ferenc. • Február 12.: Honnan ered az etikus magatartás? (Tiszta forrásból?) • Február 19.: A lelkiismeret tisztasága • Február 26.: A beszéd tisztasága • Március 5.: A gondolatok tisztasága • Március 12.: A cselekvés tisztasága • Március 19.: A kapcsolatok tisztasága • Március 264 ítélet és evangélium Tessedik Sámuel Evangélikus Idősek Otthona 2007 elején Gödöllőn a nagyon szépen, igényesen átalakított és teljesen felújított volt anyaotthon épületében, szép környezetben idősotthon nyílik, melynek fenntartója a Szarvas-Ujtemplomi Evangélikus Egyházközség. Az otthonban teljes ellátást nyújtunk állandó egészségügyi felügyelettel. Külön részlegen gondozzuk a folyamatos ellátást igénylő lakóinkat; ide átmeneti időre is fel tudunk venni idős testvéreket. Érdeklődni lehet Roszík Gábor otthonigazgató lelkésznél: 20/824-7621. Szeretettel várjuk az otthonba! „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok(...), és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28) A Duna Televízió Isten kezében című sorozatműsorának következő adásában, január 20-án, szombaton 12.05-kor a lelkészi szolgálatát Vönöck, Kemenesmihályfa, Kemenesmagasi evangélikus gyülekezeteiben végző Kovács Imre - Kovácsáé Tóth Márta lelkész házaspárt, valamint a Ság hegy közelében élő közösségek gondjait és örömeit mutatják be. Ismétlés: január 23., kedd 11 óra, illetve Duna II. Autonómia, január 26., 10.10. Szerkesztő: Nevetős Zoltán, rendező: Horváth Tamás. Evangélikus istentisztelet a Duna Televízióban Január 21-én, vasárnap 10 órai kezdettel evangélikus istentiszteletet közvetít a Duna Televízió a Nógrád megyei Vanyarcról. Igét hirdet Szabó András esperes-lelkész. Operatőr: Sára Balázs, szerkesztő: Barlay Tamás, rendező: Horváth Tamás. ISTENTISZTELETI REND / 2007. január 14. - Budapest Vízkereszt után 2. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2MÓZ 33,i7b-23; Rám 12,6-16. Alapige: Jn 2,1-11. Énekek 336., 437. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. n. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10.; II., Modori u. 6. de. 3/4 ii. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. (asztali beszélgetés) Lackner Pál; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél ii. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (családi) Börönte Márta: Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. n. Kosa László: Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Rudnay Gyula (1878-1957) „A mi művészetünk alapja csak e föld és e föld népének kultúrája lehet. A nemzeti tradíciók nélkül nemzeti művészet el sem képzelhető. Én nem ismerek a világ művészetében sehol igaz nagy értéket, amelyet nem a nemzeti tradíciók szültek volna” - vallottá Rudnay Gyula. Az az evangélikus festő, aki a magyar néplélek sajátosságait kutatva a magyar festészeti formanyelv megteremtéséért küzdött, aki elszánt következetességgel hitt a „magyar jellegiben. Ez a törekvése távol esett a millennium hivatalos, alkalomszerű hazafiságától, inkább Bartók, Kodály, Lechner szellemiségével volt rokon. Érdekes módon a zenében és a néptáncban látta meg igazán azt, amit festészetében akart kifejezni. Érzékeny magyarsága, a történelem iránti fogékonysága, a természet iránt érzett alázata gazdag gyermekkorának is köszönhető, és ’48-as szellemű, művészlelkű, kocsmáros édesapjának, aki csavargók, vándorszínészek, nincstelen művészfélék pártfogója, színes, nagylelkű egyéniség volt. Fiatalon vesztette el őt, élete „legnagyobb, örökké élő élményét”. 1894-ben beiratkozott egy évre az Iparművészeti Iskolába. 1895-ben Münchenbe került, Hollósy Simon iskolájába, ahol hét éven át dolgozott, a nyarakat a mesterrel és tanítványaival Nagybányán töltve. Bejárta Rómát, Párizst, ahol a régmúlt művészete mellett a kortárs festészetet is tanulmányozta. Áldásnak tartotta az impresszionizmus - szerinte legfőbb vívmányát, a felfogás szabadságát, de a plein-air nem érdekelte, a szín és fény festészetével nem értett egyet. „Sem Róma, sem München, sem Párizs nem tudtak meggyőzni annyira, hogy reájuk támaszkodva alakítsam ki a magyar valóság művészetét” - írta. A magyar tájért, történelemért való lelkesedése, a magyar népért érzett felelőssége sodorta őt a hódmezővásárhelyi festők közösségébe. Ahogy a nagybányaiak Szinyei Merse Pál, ők Munkácsy festészeti örökségére építettek. Festői, indulatos, drámai hangú művei voltak iránymutatóak számukra. Rudnay Pihenő hegedűse, a Szegényember, a Csikós, a Cigánylány egyetlen alakba sűríti a mondanivalót. A sötét tónusokon megvillanó pirosak és fehér élfények, sötét-világos ellentétek Munkácsy romantikus töltésű realizmusára rímelnek. Komponálásán Goya hatása is érezhető, ám a figurák jellemzése, a látszólagos nyugalom alatt izzó feszültség vagy szenvedély irodalmi ihletettségű. Az alacsony horizont fölé magasodó alakok szinte szimbolikussá nőnek képein. A háborús élmények hatására művészete elmélyült, szenvedélyes lelke ráérzett a drámára. A kiszolgáltatottság, a félelem fogalmazódik meg a menekülést megörökítő képein. A Menekülő' asszony, a Gyengeelméjű katona érett, drámai erejű portrék. A húszas évek gazdag színvilágú életképei (Lakoma, Bohémek), anekdotikus hangú történelmi jelenetei (Tinódi) a gyermekkori élményeket idézik, amolyan vándorszínész-jelenetek, ahol a le- omló vörös függöny előtt összemosódik a valóság és a játék. 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola reformja során Lyka Károly katedrát ajánlott neki, ahol a haladó Vaszary mellett Csók Istvánnal konzervatívabb festői stílust oktathatott. 1947-ben Baján „népi festőakadémiát” szervezett. Életé végén visszavonultan élt Nagy- bábonyban. Az evangélikus templom számára 1940-ben festett oltárképén egy varkocsos, szűrös magyar is a kisded Jézus elé járul a napkeleti bölcsekkel. Késői képeinek témáját apró részletek adják: szekér, galambdúc, gémeskút és persze tájak (Falusi utca, Mezőn, Viharos falu), „magyar táj, magyar ecsettel”. M Forrás: Protestáns panteon Nagybábonyi utca (1921 körül, olaj, vászon, 39x57 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) Háromszázharminc esztendeje hunyt el Basch Simon Basch Simon a magyarországi lutheránus szászok egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központjában, az erdélyi Nagyszebenben született és élt. Tanulmányait 1659-ben német földön, a wittenbergi egyetemen végezte. A Wittenbergben szokásos, elnök vezette egyetemi viták és írásos formájú disszertációik sorában respondensként kétszer is találkozhatunk nevével ebben az esztendőben. Egyrészt a lőcsei Kemmel János elnökletével zajló Dissertatio philosophiert de materia príma peripatetica kapcsán, másrészt a szintén szebeni származású Schnitzler Jakab által elnökölt Disputatio astronomic« de steílis erraticis extraordinariis seu cometis csillagászati disputációban, mely a „hajas csillagokkal”, az üstökösökkel foglakozott. A viták írásos, nyomtatott változatainak szerzője egyébként mindkét esetben maga az elnök volt. Az asztronómiai disputáció - bár hivatkozott az ezt megelőző korszak két neves csillagászának, a dán Tycho Brahénak és a német Johannes Keplernek a nézeteire - mai tudásunk alapján már túlhaladott módon tárgyalta az objektumok mibenlétét, és megjelenésüket égi jelnek tekintette. Wittenbergben az is szokásban volt, hogy az egyetemi viták alkalmával a diákok üdvözlő versekkel köszöntötték egymást. Ezek felépítésüket tekintve egységes szerkezetűek voltak: üdvözölték a vitapartnert, dicsérték tehetségét és tudását, munkára serkentették, sikeres előmenetelt kívántak neki, valamint kifejezték abbeli reményüket, hogy a tanulmányok során megszerzett tudásanyagot városuk és hazájuk javára kamatoztatják. Basch Simont csillagászati vitatémája kapcsán diáktársai közül a későbbi evangélikus lelkész és iskolaigazgató, a brodsáni Zabani- us Izsák, a későbbi orvosdoktor, a szebeni Gunesch János és a Wittengbergben szintén asztronómiával is foglalkozó, medgyesi Zakariás György köszöntötte. A nyomtatásban napvilágot látott wittenbergi anyagok mellett De acerbis Transilvaniae vi- cissitudinibus címmel egy kéziratos munkája maradt fent az utókor számára. Basch hazatérte után az Erdélyi Fejedelemségben, a Szász Univerzitás legnyugatibb székének központjában, Szászvárosban élt 1677-ben bekövetkezett haláláig; tizenhárom esztendeig szolgált evangélikus lelkészként a városban. ■ -REZSABEKÜdvözlet Szászvárosból Képeslap 1898-ból
