Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-22 / 16. szám
8 2007. április 22. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet3 myLuther tavaszi kollekció S VÁLOGATÁS AZ EVANGÉLIKUS DIÁKÉLET ANYAGAIBÓL ► Mire lapunk előfizetői kezükbe veszik ezt a lapszámot, szerkesztőségünk már útnak indult Sopronba, hogy ezúttal középfokú evangélikus oktatási intézményeink fiataljainak tartson médiaműhelyt. A sorban már hetedik műhely egy újabb mérföldkő azon az úton, amelyre a középiskolásokkal tavaly ősszel léptünk. Egy alkalommal már az Evangélikus Elet olvasói is kaphattak ízelítőt az Evangélikus didkElet, azaz a myLuther internetes portálon található írásokból (myLuther Selection. 2007/9. szám). Az összeállítás címe ezúttal angol szókapcsolat helyett - engedve az olvasószerkesztői „nyomásnak” - a divatvilágból ismert „félmagyar” kifejezés lett; elvégre most a praktikusan meleg ruhák helyett inkább a csinos, könnyű daraboknak van itt az idejük. És mivel tényleg itt a tavasz, a szerkesztő részben az erre rímelő „pimasz” cikkekből válogatott egy oldalra valót. Ezenkívül pedig nem maradt más dolga, mint hogy Isten áldását kérje vállalkozásunkhoz, és amúgy soproniasan elköszönjön: Jó szerencsét! Nagy Bence Van nevem, csak nem használom Nem hittem volna, hogy valaha is abbahagyom az étlap tanulmányozását egy olyan levesnél, amelynek összetevői között első helyen van felsorolva a sárgaborsó. De miután elolvastam az étel nevét, tudtam, hogy semmi másra nem vágyom, és kettőnk sorsa ezen a ponton összekapcsolódott. A leves neve ugyanis ez volt: Ovis trükkök A szemem előtt mennyei eledelként megjelenő ennivaló egészen pontosan sárgaborsókrémleves volt baconnal és sült hagymával. Az étlap pedig tele volt még hasonlóan jó nevekkel... Főételnek Nagy zabálás? Desszertnek Nagyvárosi kislányok? Asztaltársaságunk pedig még engem is meglepett, amikor egyetértett abban, hogy a halakat, kagylókat és polipokat felvonultató fogás nevében Santiago csakis Az öreg halász és a tenger főhősével lehet azonos. Eszembe jutott Jákob tusakodása (iMóz 32,24-29): miután egész éjjel küzd az angyallal, hajnalban abbahagyják a harcot, és bemutatkoznak egymásnak. Milyen furcsa helyzet. Jákob megkapja az Izráel nevet, de kérdésére, hogy kivel is párbaj ózta át az éjszakát, csak egy kérdést kap válaszul: „Ugyan miért kérded az én nevemet?” (29. vers; Károli-fordítás) Mert tudni szeretném, hogy ki vagy... Mert nem elég, ha szemtől szemben állsz velem. Mert valahogyan szerepelned kell a másnapi asztalnál elmondott történetemben... Mert tudni akarom, hogy az e-mail tetején feladóként megjelenő sor te vagy... Egyszer eljátszanék azzal, hogy egy bemutatkozásnál semmit sem mondok. Vajon minek neveznél másnap? Mit gondolnál rólam, hogyan emlékeznél rám? Vagy rögtön kiakadnál?- Hogyhogy nem hívnak sehogy?!- Hát tulajdonképpen van nevem, csak éppen nem használom... m n.b. HA ÍRNI KELL... Rapid filó Nemrégiben futottam össze először a filó műfajával. Érdekes találkozás volt, eleinte nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, és azt sem mondhatom, hogy mostanra sikerült békét kötnünk. De be kellett látnom: néha hasznos lehet. Nem történt semmi, eseménytelen napok követik egymást, de neked mégis írnod kell valamit? Hát tárd fel lelked legmélyebb kis bugyrait, mutasd meg a világnak, menynyi mély értelmű gondolat lakozik benned: írj egy filót! Nincs szükség említésre méltó történésekre, elég a világnak egyetlen apró kis rezdülése, amelyet ha érzékeny művészlelked ügyesen kiértékel, gondolatok százai követhetnek. Éljen a korlátok nélküli eszmefuttatás az életről, a világmindenségről meg mindenről! Némi gyakorlattal akár fél óra alatt remek kis írást készíthetünk - persze nagy segítség, ha ismerjük a műfaj mesterfogásait. Indítsunk a világ dolgain elmélázó mondattal. Ez lehet egészen személyes (például: „Ma reggel, miközben a buszon préselődtem a szürke tömeggel, különös dolgot vettem észre...”) vagy mindenkire vonatkozó, enyhén dorgáló (például: „Rohanunk, mindig csak rohanunk, sokszor észre se vesszük, mi vesz körül minket”). Ezután fejtsük ki, milyen gondolatot ébresztett bennünk a jelenség - minél megfoghatatlanabb, ködbe- veszőbb kérdést feszegetünk, annál jobb. Az ügyesen elhelyezett elgondolkodtató kérdések az igazi filó lelkei: Vajon észrevettük-e...? Hát csak ennyiből állna a...? Tudjuk valójában, mit jelent a...? Tényleg igaz volna, hogy...? Ha nem tudjuk a választ, az se baj - ha jól csináljuk, már a kérdés bölcsességével lenyűgözhetjük az olvasót. Kétféle befejezés közül is választhatunk. Ha valóban született bennünk valami sokatmondó gondolat, kézenfekvő, hogy ezt mint az eszmefuttatás tanulságát megosszuk az olvasóval. Ha viszont igazából fogalmunk sincs, miről beszélünk, akkor válasszunk valami egészen sejtelmes lezárást, sokszor egy egyszerű „talán...” vagy „nem tudom...” is megteszi, azonban ilyenkor nagyon fontos, hogy kitegyük a három pontot a mondat végére, mutatva, hogy tulajdonképpen azért gondolunk valamire, valami konkrétra, de nem fogalmazzuk meg, mert eszünkbe se jutna az olvasó elmélkedésének útját állni. A legfontosabbat azonban még nem mondtam: egyetlen filó sem születhet meg, ha közben nem érzed, hogy okos vagy. Igen, hogy te vagy a világ legokosabb embere... ■ Naszádi Kata i .....1 A TE HITED, A TE OLDALAD űtójLuther Evangélikus diákélet • www.myluther.hu „Itt a tavasz” Egy kis evolúciós pszichológia a férfiak tavaszvár ásóról ► Valóban itt a tavasz. Hallottuk ezt mostanában több férfitól is, akik közben sokatmondó tekintettel végignéztek rajtunk vagy a mellettük elhaladó lányokon. Egyesek ezt kacér szemöldökfelhúzással, tenyerüket összedörzsölve, magabiztos és türelmetlen várakozással pedzegették, mások kissé pironkodva,.valamelyest szorongással telve. Egy azonban közös bennük: mindegyiküknek beindult a fantáziája... De nem csak arról van ám szó, hogy tavasszal dolgoznak a hormonok... (mint a bagzó macskáknál vagy a Duna-par- ton egymás hátát taposó vadkacsáknál). A férfiak vizuális lények. Borzasztóan fogékonyak a látottakra. Vágyják is a vizuális ingereket, ezért sem véletlen, hogy erkölcsi nézeteiktől függetlenül s nemegyszer barátnőjükre, feleségükre való tekintet nélkül is megnézik a szépet, az esztétikusát, a figyelemfelkeltőt. Megnéznek olyat is, amit lehet, hogy elvetnek vagy megvetnek, olyat is, ami ha jobban megnézik, nem is igazán tetszik nekik. Sőt néha nem is tudatosan teszik mindezt, gondolatilag talán nem is tudnának magyarázatot adni erre a cselekedetükre, annyira ösztönösen működik. Egyszerűen a szép vonzza a szemüket... Evolúciós felszólítás, hogy nyitott szemmel járjanak a világban. Ne haragudjunk mi, nők a szép szemeikre... Már csak azért sem, mert nekünk meg a szemeik tetszenek. Talán az evolúció nem véletlenül alakította így az érem másik oldalát sem. Kutatások szerint ugyanis a nő számára a férfi szeme az elsődleges, ami szimpátiát, majd vonzalmat kelthet. Ezt a testrészüket nézzük meg először, mi ennek szépségét - és azt, amit elárul tulajdonosáról - keres- sük-kutatjuk és csodáljuk. Ahhoz tehát, hogy egy nő és egy férfi kapcsolatba léphessen egymással, szükséges, hogy a férfi szemlélődhessen. A nő is csak így tudja megtalálni a neki tetsző szempárt, hogy aztán a látottakon túl mindketten jobban megismerhessék a másikat, hogy a biológiáról a hangsúly majd valamelyest áttolódhasson az érzelmekre, a gondolatokra is... Hiszen nem vagyunk, sem macskák, sem vadkacsák. Génjeink továbbörökí- tése tekintetében mi, emberek sokkal többet várunk a megtalált pártól. Sokkal több ponton szeretnénk hozzákapcsolódni, mint csupán a testi vonzalom szintjén. Szeretnénk vele beszélgetni, vitázni és egyetérteni, sokféleképpen szórakozni, sok mindent megosztani. A kacsafiú nem gondolkodik el azon, hogy vajon tetszik-e annak a kacsalánynak, akinek udvarol, a macskalány számára sem kérdés, hogy az a macskafiú lesz-e gyermekei apja, akire vágyik. Az állatoknál a természetes szelekció eldönti a kérdést. Az ember viszont - ebben is - sokkal-sokkal bonyolultabb. A tavaszi zsongás pont ezért frusztráló is valamelyest a nyilvánvaló örömei mellett. A lányban felmerül a kérdés: bennem mi tetszhet egy fiúnak? Nekem is parányi ruhákban kellene mutogatnom magam? De hát nekem túl nagy/kicsi az or- rom/szemem/fülem/hasam/mellem/fe- nekem... És ilyenkor jön a jogos düh: miért mindig csak a külcsín számít, amikor az értékeim belül (is) vannak? A fiúknak pedig a tettek mezejére „illik” lépniük, ha már tényleg minden és mindenki „zsong”, ha már tényleg ennyire nyílt a felhívás a keringőre. Mit fog szólni, ha odamegyek? Mi van, ha leégek, kinevet, rám se hederít? Mindez, a nézelődő és lépni vágyó, de tanácstalan és bizonytalan fiú oldalán, ugyanúgy szorongáskeltő lehet, mint az „árgus szemeknek kitett” lányok helyzete. Arra, hogy ezek miatt nincs sok okunk a szorongásra, megint csak a biológia figyelmeztet: lányok, a fiúk szeme nem a mindent’ megmutató cicababákra van csak kiélesedve! Nem vitás, megnézik a feltűnőt, de ugyanúgy meglátják az épp csak libbenőt, a könnyed mozdulatot, a lobogó hajat, a kedves vagy heves geszti- kulációt - általában a mozgást és a formákat. De meghallják a csilingelő hangot, a nevetést,, az egybehangzó, véleményt, a kedves szót is. És ahogy te sem értesz egyet mindig a barátnőiddel abban, melyik a vonzóbb férfi, ők sem látnak mindannyian ugyanúgy... Nekik is más és más az ízlésük. Lehet, hogy a tiédtől is eltérő, és valakinek közülük pont az tetszik benned, ami neked nem tetszik magadban. S fiúk, a szép szem nem csak a hosszú szempilláktól és ragyogó kékségtől lehet szép... Ezektől a tekintet még lehet „üres". A szem, amely tükrözi gazdag bensődet, amely csillog, vagy ha kell, érzelmeidet kifejezve villog, amely sugározza lendületedet, erődet, amelyben látszanak világmegváltó gondolatok, értelem, humor - kinek mi tetszik -, az tud igazán vonzani! Elcsépelt, közhely, de tényleg a lélek tükre... A tekinteteddel nyert ügyed lehet, minden más csak azután jön! A biológiát soha nem fogjuk tudni teljesen legyűrni, és nem is lenne jó, ha megtehetnénk, ha a természet ellen hatnánk. Valamivel egyszerűbb dolgunk van, ha megpróbáljuk megérteni és gondolataink, értékeink által törekvéseit a helyükön kezelni. Tavasszal és évszaktól függetlenül is. ■ Csenki Laura és Erdős Ágnes Keresztény kalauz randizóknak A randevúzás jó és hasznos - állítja a sokat tapasztalt szerzőpáros Randikalauz című könyvében. Milyen jó hír, hogy életünknek ezen - egyeseknél hosszabb, másoknál rövidebb - szakasza rengeteg előnnyel jár! Hiszen miért is könyvelnénk el sikertelennek minden olyan kapcsolatot, amely nem házassággal végződik? Természetesen a párkeresésnek is megvan a maga mikéntje, amit ismernünk kell ahhoz, hogy ez az időszak valóban hasznunkra váljon... Dr. Henry Cloud és dr. John Townsend elsősorban a kapcsolatteremtésben használatos határvonalakra helyezi a hangsúlyt. El tudjuk-e választani azt, amit elfogadunk, attól, amit nem? Tudjuk-e, mi fér bele egy Isten szerinti kapcsolatba? Látjuk-e a saját határvonalainkat annyira, hogy tudjuk, mire is van szükségünk? Dr. Henry Cloud & Or. John Townsend RANDIKALAUZ HATÁR'/ONAIAK á PÁi?KfRES£S8£fi A szerzők tanácsai felkészítenek, hogy képesek legyünk saját tapasztalatainkon keresztül megismerni a válaszokat és ezzel együtt magunkat. A Randikalauz hasznos útmutató, amely nem próbál azzal hitegetni minket, hogy hajó keresztények vagyunk, és sokat imádkozunk, majd hirtelen megnyílik az ég, és az Úr elénk pottyantja életünk párját. Azonban biztat, hogy aki keres, méghozzá tudja is, mit keres, és úgy keresi, ahogy azt kell, az előbb- utóbb talál is. Egy könyv mindazoknak, akik már elcsüggedtek a csalódásoktól, és szeretnék tudni, hogyan is kezdjenek hozzá a társkereséshez, mert a randevúzás tényleg jó és hasznos! ■ Branyicskai Dr. Henry Cloud - dr. John Townsend: Randikalauz - Határvonalak a párkeresésben. Harmat, Budapest, 2006. Ára 1980 Ft.