Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-04-22 / 16. szám

‘Evangélikus Élet3 KULTÚRKÖRÖK 2007. április 22. Ml" 5 További képek a http://myluther.hu/articles/120 oldalon találhatók. A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA (Budapest V., Zrínyi u. 5.) Heltai Jenő: Egy fillér Álomjáték három felvonásban szereplők: 0. Szabó István Jászai-díjas, Forgács Szilvia, Kárpáti Tibor, Szóiló'skei Tímea, Martin Adél, Gyurin Zsolt, Farkas Tamás, Szoboszlai Éva, Lénárt László, Mucsi Sándor, Szabó Péter, Medgyessy Pál Rendező: Udvaros Béla további előadások: április 28., május 19., 26., szombat délután 3 óra április 22., május 13., június 3., vasárnap este 7 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 2200,1700,1400 forint. Debreceni díszpolgárrá választották a kántus karnagyát A Debrecenért munkálkodókat jutalmazta a város napján, 2007. április 11-én a tele­pülés közgyűlése, amelynek képviselő-testülete díszpolgári címet, Pro Űrbe Díjat, mecénásdíjat, sajtódíjat és Kölcsey Ferenc-ösztöndíjat adományozott. A kálvinista Rómaként is emlegetett város díszpolgára az lehet, aki Debrecen érdekében mara­dandót alkotott, hozzájárult szellemi és anyagi gyarapodásához, nemzetközi hírne­vének erősítéséhez. Idén a Debreceni Református Kollégiumi Kántus méltán híres, Liszt-díjas karnagya, Berkesi Sándor kapta a kitüntetést. A példaértékű zenepedagógiai munkásságot is végző Berkesi Sándor 1967-től vezető karnagya a kántusnak, amellyel rangos nemzetközi versenyeken is kiemelkedő eredményeket ért el. V m MTI mnKmttmmmmmBmmmmmmKmxmmsmtfflmfMmsmmmimmm A szalvéta titkai Ki nem gyűjtött gyerekkorában szalvé­tát? Szinte mindenki félrerakott egy-egy szebb, mívesebb darabot, hogy aztán a barátaival vagy csak úgy, a saját gyönyö­rűségére nézegesse. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy napja­inkra a szalvéta elrugaszkodott az erede­ti funkciójától, önálló életre kelt, és a gyűjtők által megbecsült műalkotássá vált. A gyártók pedig igyekeznek kielégí­teni az igényeket. Mindez csak modern korunkra jel­lemző? Csak napjainkban gyártanak mí­vesen díszített szalvétákat? Bizony nem, a szalvétának immár komoly, évszáza­dos története van, a kezdetek pedig egé­damasztból, amelyre vagy szitanyomás­sal nyomtatott, vagy kézzel hímzett áb­rák kerültek. A szitanyomáshoz haszná­latos merítőszitát kezdetben növényi háncsból, rostnövények fonalaiból, ritka szövésű textíliából készítették; később merítővei is ellátott, fémhuzalokból összeállított szerkezetet használtak erre a célra. A fémhuzalok anyaga réz, bronz, esetleg foszforbronz volt. A textilszalvétát abban az időben a gyerekek nyakába akasztották, a felnőt­tek pedig a térdükre helyezték. Amikor aztán először Angliában, majd röviddel később Spanyolországban és Hollandiá­ban is divatba jött a széles, kikeményí­szen Mátyás király koráig, vagyis a 15. század közepéig nyúlnak vissza. Persze az akkori szalvéta, amelyet már nyugodtan nevezhetünk a most is hasz­nálatos nyomdaipari termék ősének, még egészen másmilyen volt. Az 1450-es évek­ben ugyanis még vászonból szőtt szalvé­tát használtak. Korábban - a főúri palo­tákban és a királyi udvarokban egyaránt - mindenki a dúsan megrakott asztalt taka­ró, földig leérő abroszba törülte a kezét és a száját. Mivel pedig eleink akkortájt még kézzel ettek, a szolgáknak minden fogás után új abroszt kellett hozniuk. Így aztán a lakoma meglehetősen elhúzódott; a két fogás feltálalása közti időt beszélgetéssel töltötték ki a résztvevők. Ilyen előzmények után született meg a szalvéta. Nem szabad elfelejteni: a re­neszánsz ember számára a testi és a szel­lemi táplálkozás egyaránt fontos volt. Ez pedig azt is jelentette, hogy ügyeltek a részletekre - ez alól a szalvéták díszítése sem volt kivétel. Persze akkortájt a szal­véták még textíliából készültek, főleg tett, fodros, kerek gallér, akkor a felnőt­tek is a nyakuk köré gyűrték a szalvétát. Az 1500 körül Spanyolországban meg­jelent illemkódex foglalkozott először a szalvétával; ahogy írja, „művelt ember csöppet sem törli belé az orrát”. Mindez a vászonból készült asztali szalvéta története. A papírszalvéta jóval később, a 19. század végén született meg, mikor is a papírgyárak már viszonylag olcsón elő tudták állítani az alapanyagá­ul szolgáló, megfelelő minőségű papírt. Révai nagy lexikona szerint 1893-ban már „nem ritkák” a papirosszalvéták, ame­lyek kezdetben egyszínűek - többnyire fehérek - voltak. Aztán amikor a nyom­daiparban általánossá vált a színes ké­pek előállítására is alkalmas hengeres gyorssajtó használata, a papírszalvéták is színesek lettek. Ez a technológiai kor­szerűsödés tette lehetővé, hogy étkezés után kezünket és szájunkat díszesebb vagy kevésbé díszes, de puha papírból készített szalvétával törüljük meg. ■ Jezsó Ákos Mesemaraton Meseország varázsoltatott április 14—15- én a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ falai közé. A hato­dik alkalommal meghirdetett, Palócor­szág - meseország elnevezésű palóc mese­mondó versenyre Magyarország, a Felvi­dék és a Vajdaság hatvanöt településéről több mint százan utaztak a nógrádi vá­rosba, hogy életkoruk szerint hat kate­góriában induljanak e kétnapos „mese- maratonon”. A legidősebb résztvevő nyolcvanhárom, a legifjabb ötesztendős volt. A zsűri a megmérettetésre érkezet­teknek a fődíjak mellett különdíjakat is átadott. A Luther Kiadónak és az Evangé­likus Élet szerkesztőségének az ajándéka­it Bodor Gábor, Grbalik Bianka, Koncz Gabri­ella, Pálinkás Margaréta, Brindzák Márta, va­lamint Sztanko Dóra vehette át. ■ G. Zs. Palócokról - versenyen kívül tai, s van olyan vélekedés is, hogy már a honfoglalás előtt itt, a Kárpát-medencé­ben éltek. Az a lényeg, hogy a mai napig a magyarság jellegzetes néprajzi cso­portját alkotják, akik nagyrészt meg­őrizték nyelvüket és kultúrájukat.- Egyesek akár úgy is, hogy például e miatt a mesemondó verseny miatt „újratanulják” a tájnyelvet.- Ez előfordul, hiszen - főleg inkább az anyaországiak között - a nyelvjárás tekintetében sokan „asszimilálódtak”, azaz a mindennapi életben már a ma használatos köznyelvet beszélik.- És nagy valószínűséggel azt sem minden­képp arra, hogy meséljenek... Ma, a televízió, az internet, a DVD korában van még egyálta­lán létjogosultsága ennek a műfajnak?- Az elmúlt tíz évben a versenyre je­lentkezők számának növekedése azt mutatja, hogy van. Egyébként e kérdésre a válasz attól függ, honnan nézzük a dolgokat. Van olyan fölfogás, mely sze­rint a múlt felé orientáló népi kultúrát, népmesét és mesemondást nem kellene támogatni, mert csak az új felé fordulva lehet előrehaladni. A felvilágosodás óta Európában egyre inkább ez az uralkodó felfogás. Kétségtelen, a paraszti társadalom lé­nyegében hátrálva haladt a jövő felé, szellemi-lelki értelemben tekintetét a te­remtés lebilincselő határtalansága von­zotta, amit saját földművelő, jószágtartó falusi életmódjában újra és újra megta­pasztalt. Paraszti szemmel az élet feltá­madása, a hősök halhatatlansága az em­beri sors olyan perspektívája, amely a vallásgyakorlaton túl a népmesék vilá­gát is jellemzi. Mint ahogy az órával mérhető, monoton múló idő és a föld­rajzi távolság realitása is meghaladható, amint Krisztus Urunk itt, a mesélő kör­nyezetében és idejében jár, tanítva az élet igaz szemléletére. A mai városi ember számára talán meglepő, de a Palócföldön egyre több gyermek, ifjú és már felnőtt öltözik elődei népviseletébe, formálja a mondatokat nagyszülei, dédszülei ízességével, és válik mesemondóvá. A Palócország - meseország mesemondó találkozót Badin Ádám, a rozsnyói Meseszínház vezetője (evangéli­kus presbiter-a szerk) álmodta meg. Felesé­gemmel, ár. Lengyel Ágnessel, aki ugyan­csak néprajzkutató, kezdettől támogat­juk e rendezvényt, és azért tevékenyke­dünk, hogy a magyarság ne veszítse el a színeit, hiszen nem lehetünk úgy valódi önmagunkká, ha feladjuk jellemző, etni­kai árnyalatokból összetevődő karakte­rünket. Ennek megőrzésében a néprajzi csoportoknak, így a palócságnak is fon­tos szerepe van. Ezt szolgálja a mesemon­dó találkozó, ezt a Balassagyarmaton évente megvalósuló palóc búcsú, és az országhatáron átívelő palóc identitástu­dat megőrzésének szolgálatába szeret­nénk állítani a kapcsolattartás modem eszközét, a világhálót is. Arra törekszünk, hogy létesüljön internetes palóc kapcso­latháló, mely által a palóc nagytáj közér­deklődésre számot tartó eseményei, ren­dezvényei könnyen megismerhetővé, el­érhetővé válnak, és kistáji, települési, sőt személyes kapcsolatok is létesülhetnek. ■ Gazdag Zsuzsanna Róka Szabolcs népzenész éppen a soron következő' mesemondót penderíti a mikrofonhoz ► „Szóejtésekből ismerni rájok kö­zönségesen...” - jegyezte le Szeder Fábián író, szerzetes tanár A paló­cokról című, 1819-ben megjelent munkájában. Számos ilyen ízes „szóejtést” hallhattak, illetve szebb­nél szebb népviseletet csodálhattak meg mindazok, akik április köze­pén ellátogattak Balassagyarmatra, a hatodik alkalommal megrende­zett Palócország - meseország elneve­zésű palóc mesemondó versenyre. A versengés végén a bírálóbizottság néprajzkutató elnökével, ár. Limba- cher Gáborral beszélgettünk.- A helyi Palóc Múzeum korábbi igazgató­jaként bizonyára nem érhette váratlanul a fel­kérés, hogy legyen a mesemondó verseny zsűri­jének elnöke.- A tudományos kutatómunka ese­temben sem beosztás, hanem hivatás kérdése. A szakmai tevékenységnek pe,- dig igazán úgy van eredménye, ha beépül a kultúrába, a közéletbe, a közművelő­désbe. A romantika időszakában, két év­százada mint a nemzeti mibenlét és múlt íratlan forrásához fordultak a paraszti kultúra felé. Ma, a magyar nemzeti, sőt közösségi emberi lét válsága idején megint érdemes a népi műveltségre fi­gyelnünk. Természetközeli, hagyomá­nyos vallási karaktere forrásul szolgálhat az irányvesztés és megosztottság idősza­kában. Akik ilyenként merítenek belőle, azokhoz szívesen társulok.- Hol élnek a palócok, és mióta tartják szá­mon őket mint népcsoportot?- A tizenkilencedik század elején fi­gyeltek fel rájuk, amikor kialakult a néprajz mint tudomány, és feltámadt az érdeklődés a nép élete és szokásai iránt. Az akkori források szerint Heves, Nóg- rád, Borsod és Gömör megye találkozá­sánál élt a palócság, bár a Nógrád és Hont megye határán, Csábon született Szeder Fábián a maga szűkebb pátriájá­ból kiindulva ismertette a palócokat az 1810-es években. Az egymást követő kutató nemzedékek azután egyre kij­jebb tolták a Palócföld határát, és a hu­szadik század harmincas éveiben már szinte a Kassától Nyitráig, valamint az Északi-középhegység déli pereméig ter­jedő hatalmas terület egész magyarsá­gát palócnak tekintették.- Határainkon túlról most is érkeztek részt­vevők a versenyre, a Zombor és Apatin városa között fekvő vajdasági Kupuszináról ebben az esztendőben például első ízben.- A határon túli magyarok megmara­dása szempontjából lényeges, hogy nagyrészt szóhasználatukkal és visele­tűkkel őrizték, illetve őrzik magyar és palóc identitástudatukat. A rendi társa­Dr. Limbacher Gábor dalom időszakában semmiféle „előny- nyel” nem járt az, ha valaki palóc volt, szemben a székelyekkel vagy a jászok­kal, akik különböző kedvezményeket kaptak. Éppen ellenkezőleg, megbélye­gezték őket: a tizenkilencedik század elején például a palócokat egyenesen „maradikként” és „oktondikként” tartot­ták számon.- Még szerencse, hogy Mikszáth papírra vetette A jó palócok című művét...- Mikszáth maga is e vidékről szárma­zott: a palócokat ő ízes nyelvet beszélő, kedves emberekként örökítette meg, s hatására kedvezően változott a róluk korábban alkotott kép.- Maga a „palóc" elnevezés egyébként hon­nan ered?- A palóc név az orosz, lengyel polovec ’kun' jelentésű szó átvétele lehet, és való­színűleg a tömeges 13. századi betelepü­lésük előtt kis csoportokban a magyar­ság közé már betelepült kun elemek megjelölésére szolgált. Mások úgy vélik, hogy a palócok a kabarok leszármazot­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom