Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-22 / 16. szám
6 2007- április 22. J ■ HSÜSSSSÜt PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Konferencia Európa kulturális fővárosában Jelképesen - de Keresztény kiadók a XIV. Búi Olykor csalódunk nagyon várt eseményekben, az viszont igazi ritkaság, amikor többet kapunk a reméltnél. Bár az is lehet, hogy inkább a csalódásokra szocializálódtunk, nehezebben tudunk örülni a jónak. Április 13-15-én Nagyszeben - németül Hermannstadt, románul Sibiu - adott otthont az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Erdélyi Köre konferenciájának. A gazdag hagyományú szász evangélikus városban stílszerűen az impozáns Erdélyi Evangélikus Akadémia volt a rendezvény színhelye. Ami a többletet illeti: ugyancsak ezen a hétvégén került sor Nagyszebenben - mely 2007-ben Európa kulturális fővárosa - az események sorozatát megnyitó ünnepségekre. A városközpont hatalmas tereit zsúfolásig megtöltötte a tömeg pénteken és kotja a gyülekezetét), és jó volt részt venni az attól mintegy száz méterre található, szerényebb méretű református templomban (ezerkétszáz gyülekezeti tag lelki otthonában) a magyar nyelvű istentiszteleten. Egészében örömmel állapíthattuk meg - még ha némi szomorúság vegyült is bele hogy a városnak annyi értéke van, hogy a diktatúra sem tudta tönkretenni. Ami az EPMSZ Erdélyi Köre konferenciájának programját illeti, a tanácskozás az Erdély az Európai Unióban címet viselte. Három nagy előadás hangzott el; az első kettő kapcsolódott egymáshoz: Paul Phillippi történészprofesszor Erdély története - egy európai kísérlet?, míg Kozma Zsolt teológiai professzor Erdäy a toleranciaföldje? címen tartott előadást. A sokat A nagyszebeni evangélikus templom szombaton este is, hallgatva az egymást váltó zenekarok produkcióját, élvezve a tűzijátékot. Kicsit restelkedtünk, amiért hazánkban alig került a köztudatba - bár tudtunk róla -, hogy a mára mind vallási, mind kulturális szempontból sokszínű város 2007-ben Európa kulturális fővárosa. Még akkor is alig írtak nálunk erről, amikor kiderült, hogy 2010-re Pécs kapja ezt a megtisztelő címet és feladatot. Úgy látszik, szomszédainkkal még mindig alig tudunk örülni egymás sikereinek. Pedig nyilvánvalóan számos szász, evangélikus és magyar érték is reflektorfénybe kerül az év folyamán. Közelebb állt hozzánk - és ezzel kapcsolatban is sok információval gazdagodtunk - a szeptember 4. és 9. között sorra kerülő ökumenikus világtalálkozó. Erre kétezer-ötszáz delegátust várnak, de hangsúlyozzák: remélik, hogy nemcsak a hivatalos meghívottak, hanem a különböző vallásokhoz tartozó fiatalabb és idősebb hívek is ellátogatnak majd Nagyszebenbe, a világtalálkozóra. A főút mentén hatalmas sátor várja a delegátusokat, ott lesz a találkozó centruma, de ezenkívül még tíz további színhely - köztük a sportcsarnok - szolgál fórumul a programok számára. Csábító lenne további hírekkel szolgálni, de nyilván bővebben beszámol majd az előkészületekről nemcsak az egyházi, hanem a világi sajtó is. Örvendetes, hogy - mint arról Varró Sándor református lelkipásztor tájékoztatott - a helyi egyházak valóban együtt dolgoznak, helyi előkészítő bizottságot alakítottak az egyetemes imahét szellemiségében készülve az eseményre. A világtalálkozó jelentőségét kiemeli, hogy ortodox többségű országban rendezik meg. Jó volt meglátogatni a hatalmas gótikus evangélikus templomot (már csak ezernégyszáz német ajkú evangélikus ales joggal emlegetett 1577-es tordai országgyűlés világviszonylatban is kimagasló esemény volt a szabad vallásgyakorlás törvénybe iktatásával. A tolerancia tisztelete mellett azonban látnunk kell, hogy a történelem - és benne az egyháztörténelem - az intolerancia története is. Tegyük hozzá, hogy a tolerancia humanista erény, nem keresztény érték. Jézus nem a másik ember tolerálására, elviselésére szólít fel, hanem a szere- tetére. Maksay Adóm mérnök Erdély építészeti öröksége az Európai Unióban címmel tartott előadást. Kiderült, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület hatszáznegyven templomából kétszáznegyvenhárom esik műemlékvédelem alá, de jelentős részük mögött már nem áll eleven gyülekezet. Jelenleg a felmérésnél tartanak. Hasonlóak tehát a gondjaink. Keresik a rekonstrukció lehetőségeit, illetve azt, hogy milyen funkciót tölthetnének be az épületek, számolva az uniós pályázati rendszerrel is. Amikor a vártnál gazdagabb tartalmú hétvégét emlegettem, abba beletartozott az utazásunk előtti este is: Bállá D. Károly ungvári író tartott nagy sikerű előadást életéről, munkájáról és Kárpát- aljáról az EPMSZ magyarországi egyesületének a vendégeként. Az alkalmat az Evangélikus Elet is hirdette, és jelentőségét jelzi, hogy a Duna Televízió a teljes másfél órát felvette és rövidesen szerkesztett formában sugározza. Ajánlom a megtekintését. A hétvége további megerősítését jelentette az EPMSZ új programjának, annak, hogy a munka súlypontja a Kárpátmedencére tevődjék át. Legközelebb Tatán - május 13. és 19. között - találkoznak a bázeli anyaegyesület és a Kárpátmedencei körök tagjai a hagyományos akadémiai napokon. ■ Dr. F. R. „Ilyen lehet a klausztrofóbia” - mondja a fiatal újságírónő nála néhány évvel idősebb férfi kollégájának, majd így folytatja: „Szeretem a könyveket, de ez még nekem is sok.” Umberto Eco sajtótájékoztatójára várunk, és amíg a XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége meg nem érkezik, a krónikás - akit elsősorban a fesztiválon részt vevő keresztény könyvkiadók „feltérképezésével” bíztak meg - az imént hallottakon tűnődik. Lehet némi igazság abban, hogy a huszonöt országból több száz könyvkiadót és -kereskedőt felvonultató könyvfesztiválra ellátogatóban - különösen, ha először jár a Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű rendezvényeként számon tartott eseményen - első benyomásként valami ilyesmi fogalmazódik meg. Akár a földszintre, akár az első emeletre nyíló bejáraton át lép be a Budapesti Kongresszusi Központ épületébe, rögtön a fesztivál „sűrűjében” találja magát. Jobbról is, balról is szorosan egymáshoz simuló hófehér standok „magasodnak", a polcokon, a pultokon, az állványokon és az asztalokon több mint negyvenezer könyv - köztük háromszáz új cím - kelleti magát, a standok között kanyargó, időnként meglehetősen szűknek bizonyuló folyosón hihetetlen tömeg hömpölyög. Az ember könnyen úgy érezheti, hogy mindjárt összenyomják őt, és menekülni nem lehet... Bőrönddel a palotában A ragyogó tavaszi idő és a Gesztenyéskert zöldellő, piknikezés- re és sütkérezésre hívogató pázsitja ellenére április 12. és 15. között közel ötvenötezren tértek be a fesztiválnak 1994-es indulása óta otthont adó komplexumba - vagy ahogyan az ünnepélyes megnyitón Hiller István oktatási és kulturális miniszter fogalmazott, a könyv és az olvasás „időszaki palotájába” -, és a fentebb ecsetelt körülmények láttán sem hőköltek vissza, sőt lelkesen vetették bele magukat a forgatagba. A forgatagba, amely kiváló terep lehetett volna a különféle fogyasztói és vásárlói magatartás- formák tanulmányozására, illetve demonstrálására. Némelyek a megérzéseikre hagyatkoztak, és (látszólag) céltalanul sodródtak a tömeggel, mások viszont a programfüzetet és a térképet mindig a kezük ügyében tartva módszeresen járták végig mind a három szintet. Voltak, akik minden ismertetőt, prospektust, ingyenes tájékoztató kiadványt lelkesen begyűjtötték, de voltak, akik visszautasították a szórólapokat, inkább egyetlen nagy noteszbe jegyezték fel az őket érdeklő kiadók elérhetőségeit és egyéb adatait. Az eseményre jó előre készülő látogatók gurulós bőröndöt húztak-vontak maguk után, vagy óriási hátizsákot cipeltek; a kevésbé rutinosak nejlonzacskókkal és papírtasakokkal hadakoztak. Némelyek magányosan járták a központot, mások nagy családi-baráti társaság kíséretében „vonultak fel”. Természetesen szép számmal voltak közöttük irodalommal és könyvkiadással hivatásszerűen foglalkozók, mint ahogy „egyszerű” könyvbarátok is, akik nélkül persze előbbiek is csak félkarú óriások lehetnének. A rendkívül vegyes közönség minden tagja megtalálhatta a neki tetsző programot. A legtöbb érdeklődőt Umberto Eco vonzotta. Az olasz írót Magyarországon leginkább mint A rózsa neve című regény szerzőjét ismerik, azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy tudósként egyebek mellett esztétikával, irodalomtörténettel és szemiotikával (jeltudománnyal) is foglalkozik - nem véletlen tehát, hogy Olaszországban nemes egyszerűséggel „a professzoraként emlegetik. Mint ahogyan hazánkban az sem közismert, hogy a „Don’t tax reading!” (Ne Umberto Eco dedikál adóztassák meg az olvasást!) elnevezésű nemzetközi mozgalom vezetőjeként neki is köszönhető, hogy a könyvkiadásra kirótt általános forgalmi adó mértéke nálunk is öt százalékra mérséklődött. Az idei könyvfesztivál díszvendége a nyitónapon pódiumbeszélgetés keretében mutatkozott be, majd Esterházy Péter méltató szavai után Demszky Gábortól, Budapest főpolgármesterétől vette át a Budapest-nagydíjat, a hétvége során pedig rendületlenül állta a dedikáltatok rohamát. Felrémlik Reményik Lássuk ezek után, hogy a keresztény kiadók miként képviseltették magukat a fesztiválon, a bemutatók, szakmai előadások, gyerekprogramok, fotókiállítások és dedikálások kavalkádjában. Röpke, reprezentatívnak korántsem nevezhető közvélemény-kutatása során mindössze egy-két olyan embert sikerült megállítania a tudósítónak, aki az „újságíró” és az „Evangélikus Élet” szavak hallatán nem futamodott meg, vagy nem hozakodott elő olyan kifogásokkal, mint például „sietünk”, „elfáradtunk", „éhesek a gyerekek”, és így tovább. És azok közül is, akik hajlandók voltak végighallgatni a feltett kérdést - „Találkoztak-e a fesztiválon a keresztény kiadókkal, illetve mit gondolnak a jelenlétükről?" -, érdemben csak néhányan válaszoltak. Egy, a harmincas évei elején járó irodalomkritikusnak és szerkesztőnek rögtön a Reményik-kötet jutott eszébe, és elmondta: fontosnak tartja azt a fajta törekvést, hogy az említett kiadók a lelkiségi irodalom mellett szépirodalmat is megjelentessenek. Egy nyugalmazott egyetemi tanár régóta jól ismeri és
