Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-08 / 14. szám
2 « 2007- április 8. FORRÁS ‘Evangélikus Élet? Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, mennyei Atyánk! Húsvét szent ünnepén hálaadással lépünk színed elé földön élő egyházad gyülekezeteként. Ebben az esztendőben különösen is ökumenikus közösségben ünnepelhetünk, mert most Kelet és Nyugat keresztényei - annak ellenére, hogy más-más egyházi naptárt használnak - ugyanazon a napon emlékezhetnek Jézus Krisztus Urunk feltámadására. Kérünk, hallgass meg minket, amikor most eléd visszük hálaadásunkat és könyörgésünket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Magasztalunk téged, Istenünk, mert nem hagytál minket, embereket magunkra, hanem útmutatást adtál küldötteid, prófétáid, evangélistáid, apostolaid által, és Krisztus Jézusban emberi formába alázkodtál, hogy elvezess magadhoz. Az elmúlt böjti időszakban és nagyhéten végigkísérhettük lélekben Krisztus Urunk útját, a virágvasárnapi je- ruzsálemi bevonulástól a nagycsütörtöki utolsó vacsoráig és a nagypénteki Golgotáig. A földi királyok és hatalmasok a nép életét, vérét és pénzét szokták követelni; Jézus Krisztus mennyei királyként a maga életét és vérét adta értünk. Add, Urunk, hogy értünk hozott áldozatod ne vesszen kárba rajtunk! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Segítsd, Urunk, hogy földön élő néped, egyházad a húsvéti feltámadásra emlékezve új életben járjon. Hadd legyen valósággá közöttünk a jézusi szeretet és megbocsátás, a békesség keresése. Egy-egy gyülekezeten belül munkáld, Urunk, a megértést idősebbek és fiatalabbak között, formáld a családokat együtt imádkozó és igédet kereső közösséggé. Add, hogy a hétköznapok porában, lázas tolongásában, megélhetési gondok és nehézségek közepette is fogjuk meg egymás kezét, és kölcsönösen támogassuk egymást! Urunk, akit meg akarsz áldani, azt emberrel áldod meg, testvért, szülőt, gyermeket, barátot állítasz mellénk. Segíts, hogy a mellettünk élők számára áldás legyünk akaratod szerint! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, Istenünk, a nélkülöző szegényekért, éhezőkért, hajléktalanokért, a kegyetlen helyi - különösen az afrikai - háborúk áldozataiért. Segíts, hogy földön élő néped felismerje: mások kenyerét sokszor a mi asztalunkra helyezed, és mások nyugalmának, békességének a megteremtése a mi felelősségünk is. Ébreszd a tehetősebb országok, a sokszor önző gazdagok lelkiismeretét, hogy olyan társadalmi és életviszonyok kialakítására törekedjenek, amelyek segítséget jelentenek a rászorulóknak. Jézus Krisztuséit kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kegyelmedbe ajánljuk, Uram, a betegeket, özvegyeket, árvákat, szenvedőket és haldoklókat, akiknek különösen is szükségük van segítségedre. Aggódással és félelemmel tekintünk hazánkban kórházaink helyzetére, egészségügyi ellátásunkra, orvosaink munkájára ezekben a napokban. Urunk, könyörülj rajtunk! Taníts megbecsülni életünk drága idejét, hűséggel végezni reánk bízott feladatainkat, kamatoztatni tőled kapott talentumainkat. Krisztus Urunk, értünk vállalt halálod és feltámadásod erősítsen életünkben és halálunk óráján. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Jézus Krisztus, feltámadásoddal győzelmet arattál a halál felett, és az örök élet reménységét ajándékoztad nekünk. Áldásod kísérjen mindennapjainkban, hogy hitünk és reménységünk el ne fogyatkozzon, és színed előtti felelősségben éljük életünket. Add áldásodat hazánkra, magyar népünkre, vezetőkre és vezetettekre, minden becsületes munkára, életünk igazságosabbá és szebbé tételére. Szentháromság egy Isten, tiéd legyen a dicséret és a dicsőség mindörökké. Ámen. HÚS VÉT ÜNNEPE - Ézs 26,14.19 Hajnali harmat Ézsaiás két ellentétes világról szól a két kiragadott versben, mely ünnepi alapigénk. Az egyikben „a halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl”, a másikban viszont „életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek"! Mi vajon hol lakunk, melyik világ polgárai vagyunk? Kérdésünket, kétségünket Scholz László egyik énekszövegének két sora segít megfogalmazni: „Hová forduljon, merre térjen / A föld tébolygó vándora?” (EÉ 396,1) Ellentmondásos életérzésünket hűen fejezi ki, hogy a két világ határ- mezsgyéjén vándorolunk, „téboly- gunk”... Az örök éjszaka és az örök nappal között vezet földi zarándokutunk. De nem mindegy, hogy alkonyban vagy hajnali derengésben vándorolunk-e. Nem mindegy, hogy az örök éjbe vagy az örök nappalba torkollik-e életutunk. A próféta fantasztikus képpel válaszolja meg emberlétünk legsúlyosabb, a szó legszorosabb értelmében vett élethalál kérdését: „Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.” Igazi húsvéti evangélium, feltámadáshit szólal meg az ószövetségi próféciából. S ezen csak az lepődik meg, aki nem figyel az összefüggésekre, a forrásra. Ézsaiást joggal nevezhetjük az Ótestamentum evangélistájának, aki már korábban így jövendöl: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. (...) Mert egy gyermek születik nekünk...” (Ézs 9,1.5) Krisztus születésekor a betlehemi éjszakában a világosság harmata szállt le a kitikkadt földre, hogy felüdítse az Istenre szomjazó világot. Húsvét hajnalán is ez, a csüggedés és halál árnyait elűző, hajnali „Harmat” lépett ki győztesen sírjából. Ezzel a képpel találkozunk az egyik, Jézus által is idézett messiási zsoltárban: „Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal mé- héből jött harmat, olyan a te ifjúságod.” (Zsolt 110,3) Isten harmata nem azonos az értelmező kéziszótárban ekképpen körülírt természeti jelenséggel: „A szabadban hajnalban vagy alkonyaikor lecsapódó légköri nedvesség.” A Bibliában a harmat az Úr áldásának ősi szimbóluma. Izsák is többek között így áldja meg Jákobot: „Adjon neked az Isten égi harmatot...” (iMóz 27,28) A Jubileumi kommentárban ezt olvashatjuk: „A harmat a megelevenítő isteni erő jelképe...” Ez nem valamiféle titokzatos, személytelen, mennyei energia, amelyről a Talmud így tanít: „A hetedik égben őrzött harmat megelevenítheti a halottakat...” Hitünk szerint az Atya és a Fiú által elküldött Lélek az, aki megelevenít. A Kis káté róla vallja: .....az ítélet napján enge m és minden holtat feltámaszt...” Nem véletlen, hogy Paul Gerhardt gyönyörű pünkösdi énekében is megjelenik a harmat képe: „Lehulltál, mint égi harmat, / Leküldött a szeretet. / Mit Atya és Fiú adhat, / Mind miénk lett teveled. / Mennyei kincseiddel / Lelkem-testem áraszd el! / Ne hagyj üresen, szegényen, / Szentlélek, drága vendégem!” (EÉ 237,3) Isten harmata a világosság harmata, a hajnal harmata, a Lélek harmata. Mégis gyakran megkísért minket, keresztényeket is a posztmodem, posztkrisztiánus, dekadens világfájdalom, a kesergő önsajnálat, mely szerint minden hanyatlik, lefelé tart, fogyunk, pusztulunk, elpusztulunk... Ez a népbetegséggé vált hun- garopesszimizmus összeegyeztethetetlen a feltámadás evangéliumával, a keresztény reménységgel. A nagypéntek hajnalán hitében és reményében csődbe jutott Péter apostol később mégis azt vallja, hogy Isten „újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” (iPt 1,3). Mit jelent a húsvéti fordulat a tanítvá- nyi életben? Tökéletesen illusztrálja ezt a „péterfordulás”! A gyáva Péter, aki húsvét előtt a főpap udvarában még azt is letagadja, hogy valaha ismerte a názáreti Jézust, a feltámadás fényében így bátorít: „...legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." (iPt 3,15) Kötelezően pesszimista, panaszkodó A VASÁRNAP IGÉJE világunkban, egyházunkban szinte gyanús, aki hitet tesz élő reménységéről. Pedig ez a reménység nem fényűzés, nem luxus, hanem a Feltámadott tanítványainak alapvető életmegnyilvánulása. A kétségbeesés viszont bűn, ahogy a reménység teológusa, Jürgen Moltmann fogalmaz sokatmondó címmel megjelent reménytanában: Minden végben kezdet rejtezik. Reálisan látja, hogy az egykor kereszténynek mondott Európa „kialudt remények kiégett krátervidéke”. Ugyanakkor bátran hirdeti, hogy „a feltámadás reménye a pusztítás hatalmai elleni lázadáshoz vezet”. Ez a „forradalmian” új történelem- szemlélet szólal meg Ézsaiás próféciájában, „aki bizonyos volt abban, hogy az egész emberi történelem egyetlen közös esemény felé tart, amelyet Isten már előre elkészített” (Burry Webb). Mi motiválja, mi élteti, mi hitelesíti ezt az új látást, ezt az élő és éltető reménységet? A választ húsvét hajnala óta ismerjük és hirdethetjük: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! ■ Gáncs Péter Imádkozzunk! Feltámadott Urunk! Az egykori emmausi tanítványok nyomán mi is kérünk: maradj velünk! Alkonyból vezess át feltámadásod hajnalára. Indíts el az örök élet evangéliumának reménységével mások felé. Ámen. HÚS VÉT 2. NAPJA - iSám 2,1-6 Páratlan húsvéti tapasztalat Hatalmas erő sugárzik Anna hálaéneké- ből. Egyedülálló, ahogyan szava feltör a mélyből, és vall arról a szabadításról, amelyet átélt. Ezzel a feltörő öröménekkel csak az a mélység állítható párhuzamba, amelyben ő maga szenvedett. A megvetettség, a kirekesztettség és a bántó megjegyzések sokasága fokozatosan és kegyetlenül erősítették benne azt az érzést, hogy egész élete értelmetlen, céltalan. A gyermek nélküli élet - az akkori társadalmi felfogás következtében - elviselhetetlenül kemény megbélyegzéssel és belső fájdalommal járt. Anna számára az egyetlen járható út az Istennel való kitartó beszélgetés. A zarándoklat, mégpedig olyan szinten, amilyenre igazán csak a törhetetlen energiával és hittel bíró, erős és valóban kegyes emberek képesek. El lehet képzelni a káromló szavakat, amelyek a templom felé vezető ösvényen érték. Átérezhetjük személyes gyötrelmét, amikor meg kellett tapasztalnia, hogy a riválisoknak, a versenytársként fellépő útitársaknak minden könnyedén sikerül, egyedül ő a szerencsétlen és eredménytelen. Emberi forgatókönyv alapján ebből a helyzetből nincs kivezető út. A kör bezárul. A környezet is csak azt tudja felerősíteni, hogy aki ennyire mélyre kerül a problémáival, nem találhat egykönnyen kapaszkodót. A fogódzó nincs a keze A VASÁRNAP IGÉJE ügyében. Perspektíva sincs más, mint a kiszakadás és a magányba való kényszerű bezárkózás. Már-már érik az általános emberi következtetés: nincs helye az ilyennek a sikeresek és eredményesek közösségében. Ebbe a sötét tónusú előtörténetbe érkezik meg a fordulat. Sámuel születése, a teljesen új kezdete. Egy pillanat alatt eltűnik a szégyenfolt, és hihetetlen erejű fény veszi körül az életet. A szerencsétlenség boldogságba, a szomorúság örömbe fordul. A gyermek születésével mintha teljesen elölről kezdődne az élet. Az isteni sorsfordítás páratlansága mutatkozik meg előttünk: most minden új, és minden jó. Szinte visszhangzik az ősi mondat a teremtés hitvallásának soraiból. Olyan esemény történt, amelyhez nem lehet más kommentárt fűzni, csak ezt: „Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét." (6. vers) Másnak-itt nincsen semmi esélye. Egyedüli cselekvő az Isten. Erre ráébredni és ebben megtapasztalni a valóban újat - ez a húsvéti üzenet igazi tartalma. Több ez annál, mint amikor el szoktuk mondani: csodával határos módon megmenekültünk, bár csak egy hajszálon múlott az életünk... Nem szerencsés, ha büszkén és kérkedőn emlegetjük, hogy ügyességünk és talpraesettségünk mentett meg minket a végső bukástól. Ez esetben teljesen másként, azzal az alázattal kell közelednünk, amely alkalmassá tesz arra, hogy felfedezzük életünk nagy lehetőségét, és képessé tesz bennünket arra, hogy elfogadjuk a teljesen más, az emberi logikától eltérő eljárást. Anna életében többé nem a korábbi szürkeség és lehangoltság uralkodik. Nem marad fenn a félelem és a bezárkózás állapota. Az újnak megfelelő magatartás pedig a több ezer éves himnusz új- raéneklése. Olyan erővel és örömmel, amelyre mindenki odafigyel. Ha megtapasztaljuk és elfogadjuk Isten Lelkének páratlan erejét, az életkedv és az életöröm mindennapi valósággá válik. A legnagyobb ellenség - a halál - feletti győzelem éneke húsvét második napján sem lehet halkuló, erőtlen vagy visszafogott. Krisztus győzelme - és vele a páratlan fordulat elérkezése - a mélyből feltörő ünnepi énekkel fejezhető ki igazán. Hatalmas különbség van aközött, hogy meg vagyunk győződve Krisztus halál feletti győzelméről, vagy pedig csak kívánjuk és szeretnénk ezt a győzelmet, a „jó lenne, ha így lenne” bizonytalanságával. A bátor húsvéti ének ma is összeköt minket a kezdeti örömmel. Az ehhez való visszatérés a legradikálisabb változást hozza életünkben: túllátunk a sírokon, a rájuk helyezett kereszteken vagy kemény köveken. Odáig, ahol tiszta ének szól, és Isten páratlan cselekvése a jövőnk. Erre gondoljunk az idei húsvéthétfőn, amikor arra is emlékezünk, hogy a 20. század egyik mártírját, Dietrich Bon- hoeffert éppen április 9-én végezték ki 1945-ben. Jusson eszünkbe Anna hálaéneke, amikor Bonhoeffer szép énekét zengjük újra: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve...” Idén akkor volt először húsvéti érzésem, amikor egy kora tavaszi reggelen egy kihalófélben lévő északnémet tengerparti falu hatalmas gótikus téglatemplomát mutatta meg csoportunknak egy idősebb asszony. Amikor befejezte az idegenvezetést, és kifelé jöttünk a templomból, én pedig éppen elkezdtem szövögetni a gondolataimat a kihaló gyülekezetről, megállított minket. Azt kérte, várjunk egy percet, mert egy kicsit megkondítja a harangokat. „Igaz, hogy csak tízen-húszan ülünk itt vasárnaponként, de a harangjaink messze hallatszanak, és páratlanul szépen szólnak...” - mondta. Öröm és egészséges büszkeség áradt a templomot őrző törékeny asszony szavaiból; belőlem egy pillanat alatt kitakarította a feltörő szürkeséget, és elhozta a reményt. ■ Szabó Lajos A feltámadás ünnepe Keleten és Nyugaton Évtizedenként egyszer-egyszer adatik meg, hogy húsvét ünnepe a keleti és a nyugati egyházi naptár szerint ugyanakkora esik. E jeles és ritka években ugyanazon a vasárnapon ünnepük a keleti és a nyugati keresztény egyházak hívei a feltámadás titkát, csodáját és az arra épülő reménységet. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában (MEÖT) évtizedek óta együtt munkálják a Krisztushívők egységét - Krisztus főpapi, búcsúimája szerint - a nyugati és a keleti hagyományú egyházak. Ebben az esztendőben húsvéthoz közeledve az elnökség az alábbi ortodox imádsággal emlékezik meg az ünnep naptári egybeeséséről, s arra buzdítja tagegyházainak gyülekezeteit, hogy húsvéti imádságaikban Krisztus népének egységét erre való megemlékezéssel maguk is munkálják. Az ez évi naptári egybeesés ugyanakkor erősítsen meg bennünket abban a tudatban, hogy minden vasárnapon, az Úr feltámadására, az élet győzelmére emlékezünk, húsvétot ünnepelünk. Ezzel a hittel szenteljük meg az esztendő minden vasárnapját, s ezzel a hittel óvjuk minden vasárnap szentségét Keleten és Nyugaton. ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára * * * Látván Krisztus feltámadását, hódoljunk szent Urunk, Jézus előtt, aki egyedül bűn nélkül való. Kereszted előtt hódolunk, Krisztus, és a te szent feltámadásodat magasztaljuk és dicsőítjük Mert te vagy a mi Istenünk, és rajtad kívül mást nem ismerünk, a te nevedet szólítjuk. jertek, minden hívők, hódoljunk Krisztus szent feltámadásának, mert íme, a kereszt állal öröm szállt az egész világra. Mindenkor áldva az Urat, dicsőítjük az ő feltámadását, mert eltűrve érettünk a keresztet, halállal megtörte a halált. Ámen.
